Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879

17

gítette, — kik a szives jótéteményt, neki ajándékozott grófi címmel és őrgrófi méltósággal (marquis) viszonozták. — I. Tlioros—nak ÍTodor, 1100—1123) legfőbb gondja az volt, hogy a nemzetet megelégedetté tegye és az ország határait kiterjeszsze, ... és valóban ő lett egész Cilicia egyed-úra. Uralkodása alatt berontottak ugyan a perzsák nehány ízben Ciliciába, de győzelmet nem arathattak. (Yászil a tolvaj és Leó). — Leó (1123 —1141) legyőzte a görögöket, segített Rogerius-, Antiochia fejedelmének, elfogatott Bálduintól; de midőn kiszabadult, Antiochia fejedelmének tartományát elfoglalta. Komnenosz Piérpheruzsen János Ciliciába nyomult és néhány város és vár elfoglalása után, elfogta a királyt is Ruhen és Thorosz fiaival és Konstántinapolyba vitte, hol Leó meghalt 1141-ben.

A börtönből kiszabadult II. Thorosz, Ciliciába jővén, atyja trónjára lépett (1144—1108) és a görög seregeket Cilicia városaiból kiíízé. Komnenosz Emenuel, Ándronigos hadvezérét küldötte Thorosz ellen; de mivel az legyőzetett, a császár, Antiochia fejedelmének közbenjárásával Thoroszszal békét kötött. Thorosz a szorult helyzetbe jutott „jeruzsálemi király “-nak (III. Bálduin) Nureddinnel szemben, segítségére volt. Ebben az időközben, a görögök megszegvén a frigyet, újra behatottak Örményországba; de Mámiészdiáh mellett ismét megverettek. Midőn erre Thorosz uralmát a tengerig terjesztette ki, az aggódó császár felingerelte ellene Kélézs Ászlánt, az ikoniumi L szultánt, ki benyomult ugyan Ciliciába, de legyőzetvén, kénytelen volt Thoroszszal békét *)

*) Ikonium, az ó-korban Kisázsia, Lykáonia tartományának fővárosa volt; a „keresztesek“ idejében egy szeldsuk szultánnak volt székhelye; a „keresztesek“ Iconiumot 1190-ben foglalták el; most Kouieh a neve.