Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1878
— 14 — az anyagtól, melyből a világegyetem alkotva vau, nem származik? szükségképen a világegyetemen kiviil és felül álló, benne is működő anyagnélküli szellemi lénytől kell származnia. Minden mozgás végelemzetében egy erőt követel, mi nem lebet egyéb, mint Istennek mindenható akarata. Természettani alapigazság, hogy az anyag nem mozdul, de mozgattatik. A nyugalom az anyag lényeges tulajdona s mozgása csak közlés következtében származik. Számtalan bizonyítékok közül csak azt hozom fel, hogy ha az anyag egyszer mozgásba hozatott, mindaddig ugyanazon irányban s ugyanazon gyorsasággal mozog, mig csak valamely akadály meg nem állítja, vagy utjából el nem téríti. Ha az anyag mozgását maga adná önmagának, akkor azt el is vehetné magától, irányozhatná, mérsékelhetné vagy gyorsíthatná; de nincs úgy, mert szolgailag megy annak parancsa szerint, a ki meglöki, vagy megállítja. Elkerülhet- lenül létezik tehát egy elem az anyagon — egy akarat a a világegyetemen kívül, mely e mozgásokat akként közli miként én, az én korlátolt körömben mozgásba hozom testemet s az azt környező tárgyakat; és ezen fogalom saját akaratomról, fogalmat szerez a világegyetemet forgató, rendező, és kormányzó isteni erőről, akaratról. Kétségtelen ugyan, hogy a világegyetem különböző részei egymásrai kölcsönös hatásnál fogva mozognak; de e mozgásnak alap oka épen úgy nincs bennük, mint nincs az ember által mozgásba hozott gép különféle kerekeiben oka annak, hogy mozognak. Bármikép egyszerüsitsiik is a mozgás törvényeinek tudományát, s jussunk bár az általános erők fölfedezésére, az első okot még sem fogjuk elérni mindaddig, mig az anyag uradalmát egészen át nem futjuk, s ebben el nem jutunk azon kézhez, mely a világegyetemen belül is kívül is mindeneket örök törvényei szerint kormányoz, létezik, s mely maga hajtja végre tulajdon törvényeit. A vonzerő törvényének fölfedezője Newton ezt tisztán átlátta s csak azt állitá, hogy minden olyan formán történik, mintha léteznék valami vonzerő, miután a természet szinte csak hasonlatosság és függés utján működik, akké- pen, mint a cselekvést s életet utánzó autómat, s miután ő valódi erőnek csak azt ismerte el, mely előtt meghajlott,
