Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1877

A király, kinek kíséretében voltak a püspök és a ministerek is, az egyenként meg-megnézett világitó kép- csoportokról, melyek mint a tartozó tisztelet és alattvalói ragaszkodás önkénytes, de elragadó külső nyilvánulásai, jó lelkére kedveskedő hatást gyakoroltak, — dicséretesen nyilatkozott.

Ő felségeik más nap ebéd után tovább folytatták ütjokat,

Gábrus is szept. 2-án elbúcsúzott Fehérvártól, de egyszersmind a papi pályának is, mely iránt gyermek kora óta nagy hajlama volt ugyan, de rövid termete miatt arra alkalmatlannak tartatott — „Isten hozzád“-ot mondva Bárány István (született Szamosújvártt 1795. febr. 2-án és meghalt 1846. május 28-án) növendékpappal, ki később városunk egyik nagy tudománya és ritka becsiiletességü papja lett — útnak indult haza felé.

1817-ben iskoláiból hazajővén szeptember havában a városi tanács által adó-iró biztosnak (rectificator comis- sarius) választatott meg; hűsége- és lelkiismeretes pontosságáról, melylyel ezen minőségben a város javát előmozdítani törekedett, tanúskodik nemcsak a királyi pénztárnok (Mály János), hanem a „provinciális exactoratus“ bizonyságlevele is. . . .

1818. octoberben Gábrust a tanács tanítósággal ki- nálta meg és ő az ajánlatot elfogadta; de miután a két hivatal némelyek által, összeférhetetlennek tartatott, döbbeni tisztéről lemondott; így lépett Gábrus azon szép pályára, melyen 42 év alatt 2425 gyermeket nevelt fel a hazának. Naponként 8 órát tanított, négyet a nyilvános intézetben és négyet házánál magánlag. Magán tanítványai sorába évenként 10—15 szegény gyermeket is felvett, a kiket nemcsak ingyen tanította, hanem — tehetségéhez képest — gyámolgatta is. Ezek közül idővel egyikből jó pap, a másikból derék biró, a harmadikból ügyes tanító (és igy tovább) lett, mely hasznos tagok a társadalomra nézve különben talán elvesztek volna, ha Gábrus megbecsülhetlen közvetítése, meghálálhatlan fáradozása és készséges gyámolítása, tanulmányaik folytatása végett, számukra alapítványi helyeket nem keresett, vagy meg