Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1877

\

I.

„Egy eltemetett láng-ész.“

(GÁBRUS ZAKARIÁS)

1794 — 1870.

JEL-IGE : Non census, tituli, nec darum nőmén »vorum, Séd probitas magnós ingeuiumquo facit.

Ovid.

Quod munus május meliusque reipnblicne ad- ferre possumus, quam sí doeemus ntque erudimus juventutem ?

. Cicero.

Kész vagyok én szenvedni, sőt el is veszni, csak boldognak lássam Szamosiíjvárt .... Én egy vagyok, nevem könnyen mehet feledékeny- ségbe, de Szamosújvár városáé örökké fon fog maradni.

Qábrus Zakariás.

„Az emberi társaság 1 eg h a s z n o s a b b tagjai, sőt az emberiség valódi joltevői kétségkívül azok, akik szellemi vagy anyagi tehetségeik összegét az emberiség szellemi e m elésére, értelmi és erkölcsijobbá létének elő mozdítására egyszóval a köz m ível ő d é s , a kultúra terjesztésére fordítják. Ezt teszi a tudós elmemüvei, a tanitó a zsenge szellemek képzése, a művész a szép terjesztése, a szónok az igazság hirdetése által.“ (Szász K.) Ezt tette Gábrus Zakariás is. Boldogult azonban nemcsak mint kitűnő tanitó tett jelentékeny szolgálatot hazájának, hanem mint tudós, költő, festő és gépész is nem kis mértékben járóit hozzá a közmívelődés terjesztéséhez. Engedje meg tehát a kegyes olvasó, hogy midőn Grábrus-, a tanítóról méltányosan megemlékezem, egyszersmind azon tárgyak