Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1877

— 11

igénytelen körben, mely sok irányú, de áldásos működésének eddigi közvetlen tanítja volt, — hogy minden tehetségét ezután is első szorban azon város javára szentelje, melynek falai között ringott bölcsője. De ki képes számtalan tetteit bárcsak névszerint is elősorolni ? A plébániai örmény templom, a Ferenc-rendiek szentegyháza, a városi tanácsház és sok más magán ház tudnák csak megmondani azt, hogy mit mívelt bennök Gábrus! Azért nem is említve azon sok jót, mit — kötelességén kívül — a város- és egyesekkel ingyen tett, még csak azon fejedelmi ebédről akarok megemlékezni, melyet városunk Észtéi Ferdi- nánd tiszteletére a „láncos házban“ adott. Itt egy tekintélyes férfiú, ki Gábrusért ivott áldomást, a többekközt így szólott: „Hozzád hasonlót, kinek keze olyan míveket képes lett volna előteremteni — Szamosújvár nem tud fel- mutatnift

(Memnisz tűm u álsád cshiká Um cerácen ájdbesz pán iká.);

továbbá „a mit más Szamosújvárit véghezvinni nem tud, azt elvégzi Gábrus“ és végre: „Olyan ember, ki használ mindenkinek, kire — Szamosújvártt — mindenki rászorult“

(

................Ajnbesz márte

t Várbjéd Zokkoré or bedkhe Amen mártu ze gi sáhe.)

*

Nem jött városunkba nevezetes ember, ki el ne ment, vagy a kit el ne vittek volna Gábrushoz. így látogatta meg Kővári László hírneves hazai történetiró is, ki látogatását a „Hetilap“ 20. számában (Kolozsvár 1854. szombat, márt. 11.) „Nehány szó Szamosúj várról“ cím alatt

következőleg irta le:..........„E régiség közelében (nem a

r

ómai colonia?) Szamosúj várnak egy másik hasonlóan kincse lakik: és ez Gábrus Zakar tanár úr. Ki gondolná, hogy e névben egy eltemetett láng-észt neveztünk meg. A város egyik kissebb házában, mintegy előszobába lépünk, a kis ablakok szemben egy gyönyörű könyvtár-, jóbbról az ásványok és régiségek museumára vetik fukar világukat. Az első szobában több bevégzett s bevégzettlen me