Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1876

A városi képviselet, inelv mindig" szivén hordja a polgárság- anyagi és szellemi javát, 1868-ban a városi szegény iigy rendezéséhez fogott; a koldulást eltiltotta és a segélyt érdemlő szegényeket, kik közül némelyek évenként 5—5, mások 10—10, a harmadik osztályba sorozottak 15—lő és a legszegényebbek 20—20 Irtot kapnak a városi pénztárból — összeiratta és ezen tettért, melylyel már sokaknak arcáról törölt könvíít, megszámlálhatlan ajak rebeg hálát.

A kövezési költséges munkálat városunkban 1868- ban vette kezdetét; a mondott évben elkészült az első, azután folytatólag évenként egv-egy ótea. nn'g végre a múlt évben az egész munka, mely több mint 60.000 frtba került, befejeztetett; most már nemcsak a fő-, hanem a mellék-utcákban is csinos járdán járunk-kelünk és szép: kövezeten robog a kocsi. ... Az utcák tisztán tartásáról gondoskodva van.

A városi nyugdíj intézmény,— melynek a tisztviselők, orvosok, tanárok, tanítók, tanítónők (a tanítók és tanítónők csak az állam hasonló intézkedéséig fogadtattak- be tagokul) és a bábák is tagjai 1870-ben lépett életbe.

1875. mártius 30-án lepleztetett le Lukácsi Kristóf városi plébános olajfestményü képe, mely Vastag György jónevii festő legsikerültebb műveinek egyike. Ezen nagyszerű képpel, melyet a város saját költségén állított ki, akarta Szainosújvár bár nemiké]) megjutalmazni a derék Lukácsit a nemzetet emelő és dicsőítő tetteiért. „A nagyjai iránt tanúsított kegyeletben önmagát tiszteli a nemzet.“ Városunk is, midőn annak a tiszteletére, — ki az „árvák atyjának“ neveztetett, kinek halántékait polgár- és honfitársai az egyház és irodalom terén szerzett elévülhet- len érdemeiért az elismerés örökzöld leveleiből fűzött koszorúval ékesítek, — ezen valódi ünnepélyt rendezte, mely gyakran juttatja eszünkbe azt, hogy: „A jól töltött élet emléke örökös“ és hogy: „Élni fog a munkás tettek dicsősége ; mert ez az egy az, a mi megmarad és a sírt elkerüli“ — önmagát tisztelte meg. . . .