Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1876

Egy haladó város.

17OO-ban tette le Verzereszky Oxendius örmény püspök a dicsőült I. Lipót, királytól, kit egy iró „probo- rum aestimator aequissimus imperator“-nak nevez, nyert

engedély következtében Szamosújvár alapkövét

..........és e

v

áros 176 évi fennállása nem képes oly szomorú évet felmutatni, (pedig Isten panasznéven ne vegye! dúlt falaink közt éhség, rakoncátlankodott viz-ár, garázdálkodott tűzvész, ritkította sorainkat cholera, megsarcolt Urban és sok könnyes szem siratja még most is azt a percet — 1849. szeptember 13-kán felsőbb parancs következtében magyar pénzben négyszázezer forint szolgáltatott át megsemmisítés végett — mely a polgárság kezeiből a véres verejtékkel szerzett vagyont kivette és helyébe koldusbotot adott) mint a milyen a lefolyt 187G-iki mostoha év volt, mely városunkat önállóságától fosztotta meg.

De tér- és időben változékony minden ... és azon tudat, hogy „ború után derül az ég“, valamint azon külső (nem városunkban lakó), de tekintélyes egyénektől is — kik bárha nem növekedtek nemzetünk kebelében, elfogultság nélkül kedvező ítéletet mondottak az örményekről és Szamosújvár városáról — már több ízben elismert ténykörülmény, hogy városunk nemcsak a íenmaradás, de az anyagi- és szellemi fejlődés és virágzás létfeltételeit önma1*