Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1876
— 19 — Az övök nyugalom h el vére kísértük tehát azt, ki folytonos tevékenység és hasznos munkásságban töltött élte lefolyása alatt a nyugalmat csak nevéről ismerte. Eltávozott közülünk ... de maradandó nyomot, hagyot hátra! Ezen kívánság: „Az örök világosság fényeskedjék neki“ képezte utolsó „Isten hozzád “-unkát! Világosságot kívántunk neki, mert világosságot terjesztett ö maga is közöttünk, midőn föllebbentette a múltak homályos fátyolét, hogy az ősökhöz méltó unokák világosan láthassák az eldödök kiemelkedett alakjait, kik forrón szerették e hazát és a dicső magyar nemzetet; kik a magyar nemzet minden küzdelmében részt vettek és minden jogos törekvést támogattak; kik soha sem rajongtak kiilönködő célért, hanem mindig — békében úgy, mint a harcmezön - — a haza jól felfogott érdekeit szolgálták és ha a „salus reipublicae“ úgy kivánta, filléreiket is szívesen oda tették a haza oltárára. Es a míg én ezen legilletékesebb helyen dicsőült emlékének e nehány sort szentelem: ő az örök nyugalom helyén fehér deszka koporsóban nyugszik. Fehér deszka koporsóban? Igen! Mert ez volt meghagyása annak, ki éltében sem kereste sem a dicsőséget, sem a fényt, sem a jutalmat! „Az igaz bajnok jutalma tetteinek halhatatlansága* (Kisfaludi.) Dicsőült lélek! ki fénylő oszlopunk és büszkeségünk valál, ki nemes törekvéseid gyümölcseit még éltedben él- delted, kire — míg vert szived — igazán reád illettek a költő ezen szavai: / Épít, munkál, gyűjt, koekáz életével S a közjóért áldozza napjait, . . . most megnyugodva alszol a tisztelet ölén, kidőltél és más vándor lépett üres nyomodba. * * * 'Tanár-karunk, mielőtt püspök árunk ő Nagyméltóságának 34ti4—187tí sz. a. k. az erdélyi általános r. k. tanári 2*
