Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1876
és még a Nebo hegyére sem mehetett fel, hogy bár onnan láthassa az Ígéret földét. A megpróbáltatás napjaiban, mint alkotmányos érzelmű hazafihoz illett, azok táborához csatlakozott, kik a passiv ellentállás terére léptek és a fájdalom néma könnyeit hullatva a haza elhagyott sorsa felett, — nem csüggedt el, hanem remélt; remélt és várt „egy jobb kort.“ Es a beállott „jobb kor“, melyet „száz-ezrek“ epedezve vártak, az ő kebelében is az öröm kiapadhatlan forrását fakasztotta, midőn látta, hogy „ Magyarország visszanyert államjogi önállóságánál fogva ismét belépett az európai tényező nemzetek sorába.“ Szabad ideje alatt nagy előszeretettel olvasgatta a latin klassikusokat, melyekből oly latinságot sajátított el, hogy ritkította párját; állításomat igazolja a „História ar- menorum Transilvauiae“ cimii tacitusi tömöttséggel Írott páratlan munkája. „Örményország térképe és történelme az ókorban — mondja nagynevű Lukácsi nk— képezvén ifjú-kori tanulmányaim főtárgyát, tanulmányoznom kellett az Ármenia tőszomszédságában virágzott és elenyészett világbirodalmaknak és egyéb az örményekkel érintkezésbe jött ázsiai népeknek történeteit.“ Es a magyar fajú népekre vonatkozó történeti adatokat, melyekre nyomozásaiban akadt, kiváló gonddal gyűjtögette. Kutatásaiban nélkülözhetlen segédkezet nyújtott Lukácsinak bő nyelvismerete; kilenc nyelvet (magyar, örmény, német, román, olasz, francia, angol, latin és görög) birt írásban és majdnem mindegyiket szóban is, melyek segítségével az idegen nyelven megjelent becses forrásokból is meríthetett. „Ki lészen — kérdi Horváth István a tud. gyűjtemény 1 9 évi VII. füzetében — az a gondoskodó áj hazájáról a közöttünk lakó örmények közül, ki könnyebb használhatás végett lefordítja számunkra az örmény írókból a magyar népeket tárgyazó helyeket.“ És az az örmény, ki „új hazájáról“ gondoskodott: Lukácsi volt. Ö nemcsak lefordította a „magyar népeket tárgyazó helyeket“, hanem adatait fél is dolgozta és „A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei, eredeti örmény kút-