Szamos, 1919. március (51. évfolyam, 52-77. szám)
1919-03-16 / 65. szám
SZAMOS í ív»*0. március 16., 65. *iAm.) 2. azt is, hogy élelmiszerekkel való kárpótlás ellenében hajlandók ezután is adni szenet, sót, marószódát, petróleumot, gyufát sib. A küldöttség útjáról hazaérve az eredményről bcsiámolt Kossactky László kormánybiztosnak, akinek átadták a kiutalástól szóló okiratokat is. Kcssaczky kormánybiztos és dr. Mák- ray Mihály, vármegyei kormánybiztos, hogy a szállítás simábban lebonyolódjék, elhatározták, hogy a kiutalt szükségleti cikkek átvétele és a szállítás iiányitása céljából a város és vármegye megbízásából valakit elküldenek a megszállott területre. Február ,21.-én, három héttel ezelőtt indítottak útnak a vármegyei köz-el!átási központ (Szatmári Kereskedelmi R. T.) hivatalnokát, az 52 éven felüli Schwarc Dávidot. Schwartz igazolványt vitt magával úgy a városi, mint a vármegyei kormánybiztostól, a székely dandár parancsnokságától, a szatmári román Nemzeti Tanácstól és ajánló leveleket kapott előkelő román komité-ta- ! goktól a nagyszebeni kormányzótanács elnökéhez. Ezenkívül magával vitte a román kormányzótanácsnak a kiutalásról szóló ha- tározatait és 50 ezer korona készpénzt. Február 21. óta aztán a Kereskedelmi R.-T. semmi bírt‘sem kapott tisztviselőjéről bár dr. Makray Mihály vármegyei kormánybiztos távirati kérdéssel fordult a ragyszebeni kormányzótanácshoz. Táviratára' semmiféle választ nem kapott. A napokban egy előkelő kereskedő jött haza Szatmárra Kolozsvárról. A legnagyobb nehézségek árán tudott és csak Mánnarossiigeten át hazajutni. Az illető úri ember elmondotta, hogy Scwartz Dávidról Nagybányán hallott híreket. Megtolta, hogy Schwartz eljutott Nagybányáig, ott 2—3 napig visszatartották, majd meg nem állapítható okból elfogták és letartóztatták, pár nap múlva 8 -10 más emberrel együtt átkisérték a dési román hadosztálybirósághoz. Ennél többet nem sikerüli Schwartz Dávidról megtudnia és nem tud sorsa felől értesítést kapni a Kereskedelmi Részvény- társaság sem. Az eset tegnap tudomásara jutott a miniszterelnökségnek is, ahonnan azonnal i közöltek azt Vix alezredessel. Egy szatmári boulevard-lap életéből Kik állottak a „Szatmári Futár“ háta mögött? — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatrrár, márc. 15. Pár hét óia kínos feltűnést keltett Szatmáron egy uj helilapnak a megjelenése. A szerdánként megjelenő lap cime Szatmári Futár volt, a szerkesztője egy Dénes Gyula nevű leszerelt katona, aki még katonskorá- ban munkatársa volt az azóta megszűnt Szatmári Újság cimü napilapnak, Az uj lap a „kíméletlen igazságok megírását“, röviden a leleplezéseket vette programmjába és ezzel is indult meg. Alig van vidéki város, ahol égj ilyen irányzatú lapnak annyi anyag állana a rendelkezésére, mint Szstmáron. Ez kétségtelen. De hogy ezt valaki ki tudja használni, annak jobban kell ösmerni a viszonyokat, mint Dénes Gyula ösmeríe és igy a Szatmári Futár a leleplezések terén megmaradt az apró, több nyíre személyes vonatkozású, érdektelen kis csipkedéseknél és rövid exiszíencia után bekövetkezett előrelátható vége: szerdán megjelent számává! megszűnt és szerkesztője elhagyta Szatmáit. Mielőtt azonban elment, megszólalt a lelkiismerte és egy hosstzbb nyilatkozatban, amelyet — mint ezt kijelentette — hajlandó esküvel is megerősíteni, végül le- I leplezte a saját újságját is. Leleplezte annak születését, működé sét és leleplezte vele együtt azt a sötét társaságot amelyet a forradalom szele — legfőbb idejében — elsöpört a közéletből, akik úgy is tesznek, mirtha csakugyan, levonták volna a konzekvenciákat és félrevonultak volna, de akik a legalacsonyabb eszközöktől sem riadnak vissza, hogy a j háttérből el ne helyezgessék icbikáik sötéi j nyilait abban a tévhitben, hogy ha azok ! valakit érzékenyen megtalálnak sebezni s az | illető kidől, ismét ők következnek. A Szatmári Fu’ár szerkesztőjének nyi- j Jatkozata itt fekszik előttünk és abból má- j soljuk !e a lap születésének hiteles s eddig i nem ösmert történőiét A rövid életű lap tulajdonképeni i apja, az eszme felvetője Oláh Gyula, több- j rendbeli főbenjáró szabálytalanság miatt ■ felfüggesztett h. rendőrtiszt volt, aki még röviddel felfüggesztése előtt nevezett ki a jóhiszemű és erélytelen jékey Sándor főispán tb. rendőrparancsnokká,'holott Szatmár város rendőrségénél valóságos rendőrparancsnoki állás nincs is rendszeresítve. Oláh Gyula, akinél — úgy e bár — hivatottabb ember nem is lehet Szatmáron arra, hogy egy sajtóorgánumot a maga ké pére megteremtsen, azt az ajánlatot tette Dénes Gyufának, rkiöen megvoltak az újságírói ambíciók, de nem volt alkalma azokat kielégíteni, hogy indítsa meg a Futárt és abban „kellemetlenkedjék“ a város vezetőén hereinek, beleértve a jelenlegi politikai vezéreket is, de legfőként dr. Papp Zoüán nak, aki 01:<h Gyula fegyelmijében a vizsgálatot vezeti és ak t Oláh Gyu'a, minthogy itt a régi jó összeköttető ek nem használtak, alaptalan feljelentést kkel igyekezeti megakadályozni a vizsgálat vezetésében. Dénes Gyula nyilatkozata szerint határozottan vissz? utasította az ajánlatot, bár a Futár egyik számában megjelent egy támadás — minthogy Papp Zoltánnak nincs Acchiiles-sarks — Papp Zoltán sógora ellen. A támadásban foglal’akat Oláh Gyula egyébként feljelentés formájában is közölte az illető fölöites hatóságával. Napokkal ezután, — írja Dénes Gyula nyilatkozatában — már súlyosabb ember is részt kért a Futár apaságában A letűnt rezsim egy nagysága, dr. Weisz Sándor felhívta Dénesi irodájába és ott pénzt adott neki a Futár megindiiására azzal, a kikötéssel, hogy ennek ellenében köteles lapjában a dr. Weisz Sándor és dr. Havas Miklós által irt cikkeket közölni névaláírás nélkül a saját felelősségére. Dr. Havas Miklós Firkonczy álnév alatt tényleg állandó munkatársa lett a Szatmári Futárnak, de Wdsz Sándor irói működése kudarcot vallott — a Dénes Gyu’a jobb Ízlésén. Az első cikk-ugyanis, amit le kellett volna közölni a Futárban, Bélteky Lajost akarta gúny tátgyává tenni. A cikk cime — ebből i& meg tehet állapítani írójának ízlését — „a pöffeszkedö rabbinus“ lett volna. Majd dr. Papp Zoltánról, dr. Lénárd Istvánról, azután ismét Béltekyről kellett volna cikket közölni, de Dénes Gyula — dicséretére legyen mondva — erre nem vállalkozott. Weisz Sándor ezek után — igy mondja a nyilatkozat — még a köszönési viszonyt is megszüntette Dénes Gyulával. Ellenben felkereste Dénesi Oláh Gyula, aki ?zt mondta, hogy a Weisz Sándor állal adott pénz az övé volt s Weisz dr. azt csak az ő megbízásából adta, visszakövetelte azt. Eredménnyel vagy anélkül,— erről nem szól a nyilatkozat. Eddig szól a Dénes Gyula nyilatkozata. De ezzel a Szatmári Futár ügye még nincs lezárva. Olvastunk egy másik nyilatkozatot is. Ezt egy fiatal ember adta ki, aki most már restelli, hegy ebbe az ügybe gyanútlanul belekeveredett és nem óhajljr a nevét nyilvánosságra hozni. Ezt a jóhiszemű fiatal embert Oláh Gyula rábírta, hogy Dénes Gyula távoztá- val vállalja el h*vi 500 koronáé t a Szat mári Futár szerkesztését. A szerződés szerint neki kellett volna vállalni a felelősséget azokért a cikkekért, amelyeket Szerafin Elemér mígárdetektiv. dr. Havas Miklós és még más k írtak* volna a lapba. A szerződés ' Jáirása itán át is adták neki az ehő ilyen cikket, amely egy olyan köz tisztviselőt rágalmazóit volna meg, aki szintén szemben áll Oláh Gyulával a fe gyei mi ügyében. Az uj szerkesztő azonban nem volt hajlandó a gálád rágalmakért a felelősséget vállalni, inkább felbontotta 01 ih Gyűli | lapkiadó urrai a szerződést. Most aztán a Szatmári Futár itt áll szerkesztő nélkül. Kár. Mert i agyszerü thé.mája lett volna ez a leleplezés. _ Kommentárt nem^ füzünk ehhez a cikkhez Értjük ezeknek az embereknek az elkeseredését, érijük, hogy ennyire nem válogatósak az ez; őzökben. hiszen ha a forradalo n közbe nem jön, Oláh Gyula azóta már tb atyauristen lett volna Szatmáron. és Ingük raktára nem győzte volna az aranypaszomár tot az. egyen ruhájára. Értjük dr. Weisz Sándort és Havas Miklóst is. Hiszen nagy fájdalom lehet visszagondolni a szép időkre, amikor a főispán nem trüsszentett jóizüt, ha a két gárdista nem zengte rá, hogy egészségére, amikor Ozory Pistához csak az ő teltükön keresztül lehetett bejutni. Stép időre, amik alig jönnek vissza többé. És főként értjük bősz, toporzékpló, tehetetlen haragjukat éppen Bélteky Lajos puritán, köztiszteletben álló személye ellen, akinek nagy érdeme van abban, hogy ezek az urak, minden jóizlésü ember ősíinte örömére, eltűntek a fórumról, hogy soha többé vissza ne térjenek. Csak azt a naivságot nem értjük, amely azt hiteti el viliik, hogy ha Bélteky Lajos valaha is félreálíana a fóromról, akkor ismét ők következnének. És amikor mindezeket Írjuk, eszünkbe \ jut, hogy egy városi közgyűlésen, amikor j dr. Weisz Sándornak még volt szava, az- \ zal az indokolással forszírozta ki volt I lapja, a Szatmári Újság részére a városi I hirdetéseket, hogy ai ő párthívei „undorral \ olvassák a Szamost." Őszintén megvallva akkor kissé rosszul esett nekünk ez a durvabaogu kritika. Nem voltunk ilyen hanghoz szokva De ma már nem haragszunk érte. Sőt büszkék vagyunk rá. Igazán nem lehet a Szamos : kedvére való ínnak, akinek cikkei — még \ a Szatmári Futárnak sem kellettek. I Pedig az nem volt válogatás. Mert a I Hav-s cikkeit például már közölte. Értesítés, Értesítjük az építtető kö- ; zönstget, tekintettel arra, hogy a múltban fáradt munka után éjjel igen sok költségvetést készítettünk díjtalanul, azért a jövőben a munka elnyelőn kívüli többi megrendelt költségvetések is dijazandők. — A szatmárnémetii szervezett kőműves mesterek. Ax Urániában ma, vasárnap délután 2%és holnap, hétfőn este 5 órától MARTOS és BAKONYI világhírű operettére filmen. Utólérhetetlen sikert aratott szenzáció, a
