Szamos, 1919. február (51. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-02 / 29. szám

ötvenegyedül évfolyam. 29-ik szám. Egyes szám ára 20 fillér. Pályaudvarokon 30 fillér. ELŐFIZETÉS HELYBEN VIDÉKEN; _w érre 48K-I. P& „ 24 K-f. yedévre 12 K— f. bóra 4K—f. Hirdetési dijak alőre fizetendők. SZERKESZTŐSÉG Kazinczy-u 4. KIADÓHIVATAL: Eötvös-utca 4. Telefon-számok: Szerkesztőség . 373 Kiadóhivatal . . 414 Fel. szerkesztő lakása .... 358 SZCTMAR-MÉMETI. »919. Felei.T erkesitö: Dénes Sándor. SzeikcSitö: Dr. Bu'icer De ső. VASÁRNAP, FEBRUÁR 2. Tői tárgyilagosságot! Irta: dr. Lénárd István, h polgármester. Nem azérlirom meg ezt a cikket, mintha nekem néni volna kényelmesebb s bizonyos tekintetekben talán háládaíosabb is napi­rendre térni afö ölt a szinte tendenciózusnak mondható támadások felett, melyek a helyi sajtó egy részét a városi tanács működése miatt eltöltik. Megírom azért, me?t su!yt helyezek arra, hogy minden- tényező, de ezek közt legeisösorban a közvéleményt irá­nyítani hivatott sajtó lásson tisztán s hasion minden erejével oda, hogy a közigazgatás­sal való vállvetett működése révén erősittes- sék a népkormány helyzete s ezáltal bizto sirassanak a forradalom demokratikus vív­mányai. A fővárosi sajtó konzeivativ elemei támadják a népkormányt., — érthető okok­ból A koaiizált pártok lapjai azonban tá­madják a régi rendszert s a ma bajéit még mindég ennek a „sic volo sic jubeo“ rend szer természetes folyományainak tüntetik fel. Nálunk a sajtó konzervatív része a tar­tózkodó várakozás álláspontjára helyezkedik. A sajtónak ?.z a része azonban, mely a forradalmi evulució erejénél fogva részt vehet magának mindenütt az épitő munkából, egyszerűen a kritikus kényelmes álláspont­jára helyezkedik s indirekt iitmn neki megy a kormánybiztosnak is, aki pedig már igazán a népkormány felelős txroner.se. Ahogy e sorok Írója a városi közigaz­gatás élére áiiittatoti, a városi tanáccsal való együtle ■ megállapodás alapján a tanács ajtajai megnyittattak nemcsak a koaiizált pártok képviselői, hanem a sajtó előtt is. Megelőztük ezzel magát a fővárost is. S az itt járó belügyminiszter nemcsak hogy he­lyeselte eljárásunkat, de a néptanács meg­alkotása tárgyában most kibocsátandó nép- törvény kontárjait is az itteni városi tanács­ban beszélgettük meg. Nem igaz tehát, hogy a régi rendszer elvei szerint járunk el. A forradalom kitö­rése óta a régi alapokon nyugvó közgyűlést és úgynevezett „szakosztályok-1“ össze nem hívtuk s tisztán a forradalmi pártok bizalmi embereivel kibővített tanács irányításai sze­rint jártunk el. Ha szakkérdések fordulnak elő, „ad hoc“ bizottságokat alakítunk a vá­ros hozzáértő egyéneiből s ; zok vélemé­nyeit is mindig plenáris tanácsüléseken tárgyaljuk Két hónap alatt azonban a há­borús pokolból a béke menyországát meg­csinálni mi sem tudjuk. De előzetes meg­beszélés tárgyává tettük pl. azt, hogy a város közelében levő erdők már kitermelt famennyiségét utak építése révén biztosít­suk s ne tegyük ki magunkat, mint az idén is, az időjárás szeszélyeinek sa kés>en ki termelt fa mellett fázlódni legyen kénytelen lakosságunk s tervbe vettük egy kereske­delmi tanác ősi állás beszel veréséi. S mi történik? Másnap megjelenik egy magas tenorban tariott cikk a Szatmári Népszavá­ban, amelynek az a verbum régense, hogy nincs a tanács tagjainak invencziója, üres fejű emberek meg se látják, hogy itt utakat kellene építeni s b? kellene állítani egy , kereskedelmi tanácsosi állást!“ Hát bocsánatot kérik, én ismerem azt [ a latm közmondást, hogy magna Ingenia j i coí.vedumt, azonban a nagy szeTemek j ! közvetlen íalálkozásá ak ilyen frappa;>s j i bizonyítékát Szatmáron eddigelé még nem tapasztaltam. Tapasztolom azonban, illetve olvasom j azt, hogy Budapest székes főváros taná- I csában Bokányi Dezső, lega’ább is olyan régi kip óbált s magas Intellekt :ssal biró j szociáüsla vezéc, mint a Szatmári Népszava I tollforgaíó noviciusai, látva azt a feielős- | ségef, mit egy városi tanács tagjai a mai í nehéz időkben a vállukon viselnek: külön | fizetési státusban akarja sorolni a tanács ! tagjait. i Hiába urak, Talleyrand csak diplo­mata volt, de igazsága volt abban, ho,:y egy kanál mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel. A szociálisa sajtó hivatása ma külö­nösen az lenne, hogy oktassa ki bátran a polgárságot n Ismertesse meg a polgársággal is a szociálizmus lé­nyegét. Értesse meg vele, hogy a szociáliz­mus nem vészt, rombolást s a felelőtlen elemek diktatúráját akarja, a szociálizmus nem ördög, amitől félni kell, hanem alap­igazságokon nyugvó bölcseleti rendszer, melynek’ alapvető mestere tulajdonképen maga a Krisztus volt. Én olvastam mosta­nában Kau'skynak egy brosúráját, melyöen az orosz szovjet kormány tehetetlenségét is tárgyalta. Kautsky a szovjet kormány csőd­jét oda vezeti, hogy egy agrikultur állam szociáiizálása egyelőre képtelenség. A több termelés fejet'ensége, mely a szociálizmus előidézője, még mindég jobb, mintha senki sein termel, senki sem dolgozik. Ennek éhségtifusz, anarchia s a civilizáció romba- döntése az eredménye. Minálunk máig ezt nem akarja senki. Akarjuk azonban jobbá, szebbé és j igazságosabbá tenni a világot. Arról igazin j nem lehetünk sem én sem a tane.es, hogy j mindennap 3—4 v;rgon fát kell a villamos- j miinek adnunk mert máskép megszűnnék a közvilágítás s vele együtt a közbiztonság. Csak 4—5 ezer korona kiadás ez napon­ként, eltekintve attól, hogy ezt a fameny- nyiséget a n-p közt oszthatnék ki. Ezért kellelt a villám világítás dijait is felemelnünk. A barakkok elbontásával a kereskedelmi iskola kórházi céiokra leendő fefépitésével s különösen a szükséglakások megépítésé­vel munkaalkalmat fogunk rövidesen terem­teni. Ha jövő tél is ilyen fainségben talál í bennünket: akkor tessék felelősségre vonni a mostani vezetőséget. Ma azonban a cik­kező urak, ha egy darab Székesfehérvárt megnéznének, azt látnák, hogy nincs vilá- I gitása; ha Kaposvárt megnéznék, azt lát- ! nák, hogy a legértékesebb részei a vanda- ! lizmus martalékaivá lettek. A főváros m3ga j mérsékli a gázvilágitást és zsninségben J szenved. Pedig a főváros mellett ott van Salgótarján és a minisztériumok közvetlen 1 állanak a segítségére. Mi megvagyunk még I uraim és meg is leszünk, ha vállvetett munkálkodást igyekszünk kifejteni. Ne utó­lagos ultimátumokkal, hanem előleges in­dítványokkal, eszmékkel álljanak elő az urak. De hogy a piacot parkírozni kellene, a vásártért át kellene már helyezni, városi takarékpénztárat kellene létesíteni, a víz­vezeték, csatornázás kérdését meg kellene oldani s minden ember fazekába egy tyú­kot kellene a városi tanácsnak megkop- paszlani; ezekkel ne álljanak elő az urak, — mert ezek bár üdvös kézenfekvő.dolgok,— de konszolidált viszonyokat kívánnak. Ma pedig még azt se tudjuk, hogy hogy vég­ződik a párisi konferencia? A köz érdeké­ben való intézmények fokozatos felállításá­hoz azonban a mi városi tanácsunkban lesz 1 erő és van akarat is! Ellentétek a béke- konferencián Wilson Németország érdekében j Genf, f.br. 1. A RotLrdamische Courier Bernből jelenti, hogy a békekonferencián heves har­cok folynak a különböző irányok között. Különösen heves harc folyik az ausztráliai miniszterek és a japán megbízottak között a déli óceáni szigetekért, valamint az euró­pai territórium birtokáért. Wilson a legna­gyobb határozottsággal ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy Németországnak előbb kell alkalmat adni arra, hogy be- i lépjen a népszövetségbe és csak azután ; döntsenek.a territoriális kérdésekről a nép- ' szövetség határozata alapján. Wilson tehát Németországnak is sza­vazati jogot akar biztosítani a territoriális kérdések eldöntésénél. Ezzel szemben Clemenceau ragaszko­dik ahhoz, hogy a territoriális kérdéseket el kell dönteni, mielőtt még Németország belépett volna a népszövetségbe. WÜsont erősen támogatja Lloyd George, aki minden tekintetben Wilson oldalán áll. Francia forrásból jelentik, hogy C!e- menceau többé nem védi már oly szivós- ' Sággal szélsőséges álláspontját, mint az­előtt, ezért a helyzet a békekonferencián lé­nyegesen javult. A csehek visszavonulóban Szilágyban soroznak a románok. Budapest, febr. 1. Mint a Magyarország értesül, a cse­hek egyes helyeken visszavonultak az Ipo- lyig, a demarkációs vonalon túlra. Az Ipolysági vasútállomás csapataink kezén van. A komáromi hidat a csehek elzárták. Valószínű, hogy a csehek rövidesen az egész vonalon visszahúzódnak az Ipoly túloldalára. Rimaszombatra tegnap egy olasz Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents