Szamos, 1919. február (51. évfolyam, 28-51. szám)
1919-02-06 / 32. szám
2. oldal. SZAMOS (1919. február 6., 32. szám.) Zsellinszky László, a szociáldemokrata párt titkára kijelentette, hogy a munkástanács és a katonatanács a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetik a tisztikar iránt, amely a mágnások és a papok szolgáivá aijasodott le. Minden tisztviselő mellé egy ellenőrző munkást állítanak, akinek utasításait a tisztviselők ellenmor.dás nélkül azonnal követni tartoznak. A városban teljes a rend. A katona- tanács, a rendőrség, csendőrség és a nemzetőrség teljes készenlétben van. A legközelebbi órákban a Nemzeti Tanács, a Munkástanács és a Katonatanács Összeül, hogy a megyebizottsági tagokkal szemben követendő megtorló eljárás részleteit megvitassa. A Munkástnnács közölte Kövess Emil felfüggesztett kormánybiztossal, hogy ameny- nyiben a vérmegyeházába bejönne, azt megakadályozzák. Kövess a megyegyülés óta nem hagyta el lakását. A tegnapi minisztertanács, amely háromnegyed hét órakor ért véget, úgy döntött, hogy a székesfehérvári főispán- ságot kettéosztotta. A város élére Horváth János szociáldemokratát, a vármegye élére Tolnay Lajos Károlyi-párti volt főispánt nevezte ki kormánybiztosokká. Gyöngyösön is megmozdultak az ellenforradalmárok. Képviselőtestületi gyűlést hívtak össze. Követetik a 9 ik népíörvény hatályon kivül helyezését. Gyöngyös, febr. 5. Szerdán délután 3 órára a városháza tanácstermében mintegy 60 városi képviselő közgyűlést hivott össze. A Gyöngyös cimü lap szerkesztője, Novoszár Arthur erélyesen tiltakozott a gyűlés megtartása ellen, amely a 9-ik néptörvénybe ütközik. Miután a jelenlevő jogvégzett képviselőtestületi tagok közül is többen erős kritika tárgyává tették a gyűlés összehívását, a gyűlés értekezletté alakult át. Dr. Vozsik Pál plébános állott fel ezután szólásra, aki a többek közt a következő kijelentéseket tette : — Nem bánom, ha becsuknak, nem bánom, ha föbelönek, nem bánom, ha felakasztanak, de ezeknek a törvényeknek én nem engedelmeskedem ! Erre a kijelentésre minden felől zajos közbeszólások hangzottak el, a többek kö zött Dékány Miklós városi képviselő ezt kiáltotta : „Le kell bunkóztatni a kormányt!“ Dr. Uky Árpád ügyvéd, Makra Géza és Payer György volt városi képviselőtestületi tagok pedig folyton azt kiabáltak: „Le a a kormánnyal! Éljen Fehér megye !“ Az értekezletről a polgármester, Na- voszár szerkesztő és más intelligens egyének nyomban eltávoztak. Az értekezlet ezután elhatározta, hogy a kormánytól sürgősen követelni fogja a 9-ik néptörvény hatályonkivül helyezését. Ötven internált jött haza Angliából. Budapest, febr. 5 Néhány hét előtt nagy öröm érte az angliai fogolytáborokban internált magyar, német és osztrák állampolgárokat. A fogolytáborok parancsnokai felszólították az internáltakat, hogy Jelentkezzenek közülök azok, akik vissza akarnak térni hazájukba. Természetesen, tömegesen jelentkeztek. A jelentkezőket azután turnusokban hajón és vonaton hazaszállították. A legnagyobb részük itihnn van. Összesen mintegy ötven. magyar angliai internált érkezett meg eddig. Ezeknek egyik kiscsoportját Budapesten, a Telep utcai állami elemi iskolában szállásolták el. A földosztást Károlyi Mihály birtokain kezdik meg. Budapest, febr. 5. A vasárnapi minisztertanácson, amely éjjei háromnegyed két órakor ért véget, érdekes esemény történt. Résztvett a tanácskozáson Károiyi Miháiy, ideiglenes köztársasági elnök is, aki jelen volt, a mikor a minisztertanács a népgazdasági minisztérium felállításáról tárgyalt. Ez alkalommal ismét szóba került a földreform és ennek kapcsán a földosztás kérdése. Kátolyi Mihály elnök felszólalt és ha- j tározottan állás! foglalt a mellett, hogy a | földosztás a földreformról szóló törvény kihirdetése után nyomban kezdődjék meg. Kijelentette még, Hogy leghatározajtabb kívánsága, hogy a fö'dosztáit az ő birtokain i kezdjék meg A minisztertanács az elnök j kívánsága szerint elhatározta, hogy a tör- j vény megjelenése után legelőször a Károlyi I Mihály hevesi birtokain kezdi meg a föld- | osztást. 9 városi kötelező tüzkárbiz- j tositár?ól. Irta: Nagy József tb. tanácsnok. Elég volt a kuukíátorkodásból, a sze- I tye-motyálásból, a bizottságosdi játékból, í Nagyon elég. Elérkezett a maradandó alko- : tások ideje Évek hosszú soráii alig alkotott a vá- ; ros valamit, ami a közvagyon gyarapítására j s a város teherviselő képességének emelé- í sére irányult volna. Csak döcögött minden j a közigazgatás rozoga szekerén egyik nap- I ról a másikia. Arra nézve, hogy mennyibe kerül a városnak az évtizedes huzás-halogaíás, csak három olyan dologra mutatok reá, melyet azelőtt 5—10 évvel, de mindenesetre legalább a háború előtt meg lehetett volna és meg is kellett volna csinálni: a városi közkórház, a vízvezeték és j csatornázás létesítése. Ha ezek a háború előtti években elkészülnek, néhány millió koronáját lehetett volna megmenteni a városnak. Ámde dacára a? égetően sürgős köz- | érdeknek, csak haladt maradt ez' is. Nem ) törődtek illetékes helyen se közegészségi, se közpénztári, sem más nagyfontosságu, j közérdekű kérdésekkel. A rendszertelenségben az volt a rend- I szerünk, hegyha a város vagyonának, jogainak jövedelmei nem fedezlék a közterheket, a községi pótadó felemeltetett annyi percenttel, amennyi a deficit fedezésére kellett. Igaz, hogy ez a legkönnyebb és leg- 5 egyszerűbb módja a közvagyon kezelésének. Benyúlni a polgárok zsebeibe s any- nyit venni ki belőle, amennyi éppen elég. Ehhez sem n gy tudomány, sem nagy munka, sem inventió, sein alkotásokkal vesződni nem kellett. Én ennek a rendszernek soha sem voltam hive s mindig azt óhajtottam volna, hogy a közterhek ne csak a pótadókban találjanak fedezetet, hanem újabb és újabb alkotásokkal oly jövedelem-források nyittassanak, melyek a város közierheit mérséklik. Ilyen jövedelem forrásnak tartottam ma is a városi kötelező tűzbiztosítást. :3 Ezelőtt mintegy 10 évvel foglalkoztam JJJ ezzel a kérdéssel s reá mutattam azokra a *■* kétségbevonhatatlan anyagi előnyökre, me- lyek ezen intézmény létesítéséből szármáz- 35 nának. Reá mutattam, hogy ezen a téren nem is volnánk merész úttörők, hiszen Ausztriában és az egész müveit nyugaton úgyszólván minden községnek, sőt Magyarországnak nyugati megyéiben igen sok nagyobb uradalomnak is saját tüzkárbiztositó intézménye van. Megállapítottam azt is, hogy a város saját épületei után évenkint 4000 koronát fizetett, ami kamatos kamattal 10 év alatt 60,000 koronát jelent. Ezzel szemben ugyanezen 10 év alatt a váios csak 3500 koronát kapott tűzkár cirfien. (Veszteség 56,500 j korona.) Megáliapitoltain ugyanakkor azt is, j hogy a városnak a tűzoltó intézmény fen- tartása mintegy 50,000 koronába került s ezzel szemben a város közönségével szemben tüzeseteknél csak emberbaráti szerete- j tett gyakorolt, anyagi hasznot pedig csak I a tüzkárbiztositó intézeteknek hozott. Azok- I nak a biztosító intézeteknek, amelyek nagy | jövedelmeik után és dacára, a város köz- ! terheihez egy fillérrel sem járulnak. Most is fentartom azon állításomat, hogy a városi kötelező tüzkárbiztositó létesítése legalább is jövedelmezne annyit a városnak, amennyibe a tűzoltó intézmény fentartása kerül, de ennél sokkal több is remélhető. S Ezen indítványom akkor egy ieki- j csinyelö gesztussal mint „kivihetetlen“ irat- ! tárba tétetett anélkül, hogy azzal valaki I foglakozott volna. Az volna most az óhajtásom, emeltetnék ki azon indítványom az örök enyészet lomtárából s vetetnék tárgyalás alá. Ha egyébre nem is, legalább kiindulási pontnak talán fel lehetne használni. A város közönségét pedig arra kérem, hogy a muliból ne vonjon következtetéseket a jö'-őre s a múlt mulasztásaiért, hibáiért ne itéije el a jövő embereit. A felszólamló. i* e m m s 6 O ah é M Nem mondom, hogy éppen a leg- magyarosabban megalkotott szót irtani ide cimiil, de ha a Lakás Hivafal „fel- an szólamlási tárgyalásokat“ tart az ide ér- ,5 kezö székely tisztek részére lefoglalt bu- *w torozott szobák rekvirálása tárgyában, «S» akkor aki ott felszólamol vagy tán ma- gyarosabban: felszólalni, akkor az a he- *** lyes szóképzés alapján felszólamlónak ne- veztetik. »W A felszólamló ez idő szerint legveszedelmesebb fajtája Szatmár lakosságának. * Hogy csak röviden körülír jani: a felszólamló mindenütt dr. Pirkler Ernőt keresi, aki tudvalevőleg a szatmári Lakás Hivatal elnöke. Keresik a hivatalban, amelynek Pirkler Ernő pecchére van vagy három bejárata. Mikor pedig ezekből két bejáratot lezárt, bebújnak a kulcslukon, bemásznak az ablakán. Re °gél korán már várják a tisvtviselö telepen, amikor hivatalába indul és „véletlenül“ találkoznak vele. Hosz- szu sorban kisérik, amikor hazafelé siet a hivatalából. A kávéházban mellé ülnek, az asztalától felállítják, telefonhoz ránci- gálják és amikor otthon enni akar adni a disznó ólban röjögö kis malacoknak, onnan ugranak elő és jelszólamlnak. Az ebédjénél odaülnek a leves és hús közé, 70 éves bácsik mint volt osztálytársai iidvözlik, soha sem látottak mint közeli rokonok ölelik keblükre, este álruhában állják el az útját, éjjel az ágya (9 E & m c 3 n CK slágerszenzáció, a francia filmgyártás remeke,
