Szamos, 1919. január (51. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-22 / 19. szám

2. oldal. S Z A M 0 S (1919 január 22., 19. szám.) nyér, szükségesnek tartjuk, hogy egy és más szempontra felhívjuk a tanács figyel­mét a döntésnél. Leglényegesebbnek éppen ma, amikor vehemens harc folyik a kizsákmányoló - tóke ellen, amikor a szociális elrtndezke- dés forradalma a siker felé halad, szociális szempontból azt tartanók helyesnek, hogy a város csak olyan színigazgató pályázatát vegye figyelembe, aki konzorcionális ala­pon szervezi meg társulatát. Legyen a szín­ház busás jövedelmének részese a színház­nak minden tagja, részesedjék munkája jö­vedelméből minden színész és színésznő érdeme arányában és ne történhessék meg, hogy a szinigazgató zsebrevágja a színház gazdag jövedelmét, sőt még az ő zsebében maradjon még a vis majorok folytán meg­takarított kiadási differencia is, a kardalo­sok és kardalosriők pedig 150—200 korona, a jobb tagok is ezzel arányban álló ala­csony fizetésekből tengődjenek. A másik szempont, amelyet szem eiőtt kell tartani a szinigazgató megválasz­tásánál: az illető -ruha- és diszlettára Egy szinházbajáró előtt sem kell rnasyaráz- nunk, hogy a jó szinárr.k legjobb játéká­nak is ir.hyen fontos kiegészítő része a színpadi millieu. Ennek a tökéletessége nélkül a világ legjobb színésze sem tud illúziót kelteni és nincs az a könyet fakasztó, megrázó dráma, amelyben hangos derült­séget ne keltsen, ha a francia márki sza­lonjában a drámai hős alatt összeomlik a fauteuill, avagy a hős vitézek a városi hajdúk egyenruhájában jelennek >rneg a színpadon. Ezen a téren Ígéretekkel nem lehet megelégedni, mert tudjuk, hogy ma sem ruhát, sem díszletet nem lehet beszerezni és kitapétázhatja bármety mai direktor a színpadot burkokkal, <ie egy díszlet elő - ailitásához szükséges vásznai nem tud be­szerezni. Tökéletes díszlet nélkül pedig tökéletes előadást nem lehet produkálni. A város tehái csak olyan igazgatót válasszon, akinek teljes ruha és diszlet­tára van. Ha már a leszerződteiendő tagok tekintetében nem szerezhet garanciát a város, biztosítsa a díszleteket és ruhatárat a szinház részére. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt az újabban felmerült tervet sem, hogy a város vegye házi kezelésbe a színházat. Hivti vagyunk annak, hogy a város minden jövedelmet hajtó üzemének hasznát saját magának biztosíts i. De bármilyen tetszetős is ez a terv, ma keresztülvihe- tetlen. A városi tanácsosok ma túlontúl el vannak halmozva munkával. A szinház vezetese, bármilyen szakember is álljon a szinház élén, mint segítőtárs, egy egész embert követel. Ezt ma a város nem adhat. A város ma képtelen lenne díszlete­ket, ruhatárai, könyviárat beszerezni És végük nagy kér dés: mit csinálna a város társulatával a nyári szünet alatt ? Hacsak nem alkalmazna egy vándor- tanácsost, aki nyári állomásokra iárjon Szzlmár szabad körtársasági város szín­társulatával. A kérdésnek egy megoldása van: válasszon a város — most már tnindn befolyástól, klikkektől mentesen — egy arravaló, minden kellékekkel rendelkező szinig'Zgatót, vegye körül annak szerző­dését minden olyan kautáléval, ami garan­ciát nyújt, hogy a szatmári színház végre olyan igzagatót fog kapri, aminőt ennek a városnak szinpártoló közönsége megér­demel. Fiiét a haza a rokkant hősöknek H háború nyomorúsága meztelenül — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 21. Ko saczky László kormánybiztos szó-' bájánnak kilincsét hétfőn délután egymás nak adiák a reszketős kezű, béna, belse jükben súlyos kórokat hordozó hadi rok­kantak, korán megvénült, egészségükben megroppant fis tulok, gépfegyvertől össze lövöldözött testű férjek, holtig nyomorékká lett családapák. Rokkantakat soroztak a í.or. .ánybiz- tosi teremben, segélyre so: ózták őket, akik­nek a I:az \ gyatrán fizetést meg a háború által cudarul megdézsmált életerejükéi, egészségükért, testi épségükért. * Szatmár város tanácsa nemrégiben foglalkozott a rokkantakon való segítés módozataival. Az állam apró alamizsnái ma az egy falat kenyér biztosítására sem elegendők, az e célra begyült társadalmi adományokat még a fegyverek zaja közt ellopta Auszlria és a városi tanács igen he­lyes szociális érzékkei belátta, hogy a köz­tünk élő rokkantakat, akik érettünk küz- j döttek, a mi védelmünkben nyomorodtak j el, mégsem szabad teljesen a munkára, a ! koldustarisnyára bízni. A segítési akció céljába a tanács a Kiszely Károly által 1898-ban „dr. Kiszely Tibor curiai birö alap“ cimen létesített ala por használta fel, amelynek eddig felgyűlt kamataiból, valamint a hsdbavonult csalá­dok részére és hádiárvák segélyezésére összegyűlt összegek kamataiból olyan ösz- szeg áll a város rendelkezésére, hogy az za- — ha nem is végleges, — de számot­tevő segítséget tud nyújtani a hadi árvák és rokkantak részére. Körül belül 60—100 hadi árvát fog a | város havi 30-50 koronás járandóságok­kal segíteni és egy sereg rokkantnak tud 500 és 1000 koronás sagé1yeket nyújtani. * Ötszáz és ezer korona mégsem kö- nyöradomány és elegendő aiap arra, hogy az olyan rokkantak, akiknek keresőképes­sége megszűrt vagy erősen csökkent, vagy akik sérüléseik folytán eddig űzött foglal­kozásukban gátolva vannak s kénytelenek más foglalkozás után nézni, ezzel az ősz szeggel valamihez kezdjenek: szerszámot, nyers anyagot vegyenek. Negyven rokkant jelentkezett ennek a segélynek az igénkbe vételére s az erre alakult bizottság hétfőn fogadta, sorozta a rokkantakat, hogy javaslatot tehessen a vá­rosi tanácsnak: kinek adjon 500, kinek 1000 koronás segéjyi. * A háború minden ielkeilen, sziveüépő és fájdalmas nyomora, szomorúsága benne voit ebben a moziképben amely hétfőn délután p.-~ tt 1c a kormánybiztos szobá­vá b u. volt, amely.í vászonra kel­lett volna vetíteni és kp : ?tni — rrint ahogy a gépfegyver kattogása peieg — a szőrös szivü, csukott zsebü hali milliomo­sok előli, hrpy legszebb álmaiké ’ riadja­nak fel, lássák álmos szemeikkel: háború­ban szeizett milliók bő termését emberek vére áztatta. Bűnös a pénzetek, amig vál­ságot nem adtok azoknak, akik holt kol­dus nyomorékká lettek érte. Jöttek a hősök, a félistenek . . . béna karral, hibás lábbal, sebhelyes, forradásos testtel, elkorhadt tüdőv.l, egészségük ron­csaival, szerencséden, gyógyíthatatlan be­tegségeikkel . . . Akik ott voltunk olyanok, hogy a há­ború kegyetlenségei megkíméltek bennün­ket, vagy akik szerencsésen küzdötték azt végig, dr. Kölcsey és dr. Lükő orvosok, akiket a szatmári kórház borzalmain kívül a háborúban szétroncsolt festek is meg­edzettek ezekkel a nyomorúságokkal szem­ben, nem egyszer könnyes szemmel, meg­hatva néztek rá egy-e.gy mezítelen rokkantra, a háború tipikusan jellemző hus-szob- raira. Fiatal, 23 éves ember, mézeskalácsos, friss házas, a balkarját embertelen dum­dum lövdg roncsolta szét Horodenkánál... Egy önálló asz'alos 40 éves. Az Úr­isten bűnül ne vegye, nem akarunk tréfálni, de mindennek nevezhető inkább, mini ön­állónak. Hiszen elLcsarodik az ember szive, amikor járni kezdő gyermek módjára tipegni látja. Botja nélkül nem önálló biz’ az a szerencsétlen. Háború előtt 4 segéddel, 2 tanulóval dolgozott, most tehetetlen, mint egy gyaluforgács, amelyet elfuj a legkisebb szél . . . Négy gyermekes családapa szervi szív­bajjal, izületi rheumával, két gyermek apja előrehaladt tuberkulózissal . . . Egy 29 éves földmunkás. Szép, fejlett testalkat, ruhában a „fogyatkozás nélkül alkalmas“ ember benyomását teszi Levet­kőzik. Mint a szita, olyanná lőtte a gép fegyver. Átlőve a mellkasa, lapockája, bor­t* 0 9» 0 Ti V» :8 w «0 N c 0 N IA 0 SS 0 T* N 0 •Ü N IA h* ü NI 0 M 0 0 *0 *0 ■ö fcs 0 N Mt 0 £ & m c 48 3 SZATMÁRI IfeSZAMITOIOBAWC R.-T, ALAPTŐKE 5 MILLIÓ KORONA TARTALÉKTÖKE 1 MILLIÓ KORONA Váltók leszámítom »» Törlesztésed jelzálogkölcsönök nyújtás*. — Fiuancirozások, — Értékpapírokat, járadékokat a legelőnyösebben veszünk és ».aunk. Mint a Trieszti Általános Biztosító társaság Generáli főügynöksége „Biztositáso- - Mint a Alasrykr Államvasutak megbízottja, vasúti jegyeket kiad — Podgyászbiztositást elfogad = TAKARÉKBETÉTÉ T 3‘/>VKAt KAMAT* ZTAT. ===== kát“ felvesz. Henry Carterrieli pompás slágere

Next

/
Thumbnails
Contents