Szamos, 1918. december (50. évfolyam, 286-310. szám)

1918-12-20 / 302. szám

2 oldal SZAMUK lyitt december 20., 302. szarn.j fását az agrár-képviseletek naggyülésére kell bízni. Ilyenformán remélni lehet, hogy a békés megegyezés néhány nap alatt létre jön a magántulajdon elvének feláldozása nélkül, ami lehetővé teszi, hogy a kor­mányzásban résztvevő pártok között levő ellentétek elsimuljanak és a kormány mai összetételében együtt maradhasson. Menjünk tömegesen n kolozsvári nagygyűlésre A székely Nemzeti Tanács meg­bízottjának felhívása Szatmár, dec. 19. Polgártársak! Folyó hó 22-én Kolozsváron a 26 keleti vármegyében a népek önrendelkezési jogának érvényesítése céljából nagygyűlés lesz, melyre városunk és Nemzeti Taná­csának elnöke utján Szatmár városa és vármegyénk, mint ezen 26 vármegyének lakosai szintén felhivattak ezen nagygyűlé­sen minél nagyobb számban való meg­jelenésre. Polgártársak! Itt arról van most szó, hogy ezen nagygyűlésen nemzetünkhöz illő méltósággal tiltakozzunk a Gyulafehérváron hozott határozat ellen. A lapokból tudjuk, hogy ezen román nagygyűlésen mily nagy számban megjelent — az agitátoraik által felbujtott — román nép s dacára a román munkásság tiltakozásának, mily impozánsul mondták ki Magyarországtól való elszaka­dásukat s már nemcsak a románlakta vár­megyék elszakitását határozták el, hanem oly vármegyéknek is, ahol túlnyomó több­ségben magyarok laknak. Polgártársak! A midőn a románok ezen határozatukat meghozták s azt mint megmásithatatlant világgá kürtölték, minden magyar embernek fejébe tódult a vér s ökölbe szorult a keze, hogy azt most ne­künk megtorlás nélkül tűrni kell! Polgártársak! Ha a románságnak ezen hazánk elleni merényletet meg nem torol­hatjuk is jelenben, annyit megtehetünk, hogy annak határozata ellen a Kolozsváson tartandó nagygyűlésünkön eiélyesen tilta­kozzunk. De, hogy ezen gyűlésen hozandó határozatunknak kellő súlya legyen, ahoz az kell, hogy azon minél számosabban megjelenjünk. Arra kérek tehát minden jó magyar érzésű polgártársamat, hogy ne legyen olyan dolga, amelyet ezen gyűlésen való megjelenésnél fontosabbnak tart; tegyen félre minden dolgát, hiszen ez nem is ál­dozat ahoz képest, amit nemzeti höseink már eddig meghoztak s még meg fognak hozni. Ne kicsinyeljék le ezen gyűlésnek jelentőségét, hiszen nemcsak arról van szó, hogy minél többen megjelenjünk, ha­nem arról is, hogy mindannyian, akik ott megjelenünk, azt ott látottakból s elhang­zottakból merítsünk további küzdelmeink­hez erőt, kitartást s onnan hazajővén, mindannyian apostolai legyünk ezon esz­méknek, amelyek ott elhangzottak s ezen gyűlésen megnyilvánult nemzeti őserőt s önbizalmat hazahozván, öntsük át az itt - honmaradottak leikébe is, hogy azután az utóbbi időben sajnosán tapasztalt letargikus kedélyállapotot hadd váltsa fel a magyar­ság őserejébe s összetartásába vetett ön­bizalom, tudjon a magyar ismét magyar lenni s akkor soha se féljünk, hogy bár mily nemzet rabigába hajt bennünket, ha még annyian szövetkeznek is ellenünk. Je­lentkezzünk tehát minél többen Bélteky Lajos urnái. • Ifj. Kosa Bertalan, a székely Nemzeti Tanács Szatmár vidékének szervezésével megbízott tagja. 9 színház kérdéséhez. Iria: dr. Havas Miklós. A „Szamos“ vendégszeretetét igénybe* véve, legyen szabad a városi tanácsnak a színház jövő bérlete tárgyában hozott ha tározatához nekem is egy pár kommentárt fűznöm. Az ország mai súlyos helyzetében nem nagyon jelentős és döntő fontosságú közérdekű kérdés az, hogy a városi szín­ház bérletének ügyét jövóie miként fogják megoldani. Ámde kétségtelen, hogy a szín­ház, mint a magyar kultúrának egyik ott­hona, ebben az izgalmas és bizonytalan helyzetben is megérdemli, hogy foglalkoz­zunk vele és gondoskodásunk tárgyát ké­pezze abban a jó reményben, 'hogy a vi­szonyok konszolidálása után a színház ügye ismét átveszi azt a Valódi közérdekű és jelentős szerepet, amelyet eddig be­Az igazgató több alkalommal Ígérte a hiányok pótlását és a zenekarban ez meg is történt, de utóbb a forradalmi átalakulás az egész zenekart elvitte. A karszemélyzeten az igazgató már alig segített, primadonnát pedig többszöri kísérletezés e lenére any- nyira nem volt képes kapni, hogy végül a szinügyi bizottságot kérte, hogy óvadéka terhére gondoskodjék primadonna szerződ­tetéséről. A bizottság természeteseu nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a kérel met gyako latilag teljesítse. Az igazgató végre is az utóobi napokban a tavalyi kedvelt primadonnát szerződtette vissza. A helyzet tehát tényleg az, hogy az uj igazgató a szerződésben elvállalt köte­lezettségeit részben nem teljesítette, ámde az is kétségtelen tény, hogy ezeket az is­mert és elháríthatatlan viszonyok következ­tében nem teljesíthette és igy csupán olyan természetű mulasztásokról leh t szó, ame lyek jórészben nem az igazgató hibájából származtak. Viszont kétségtelen, hogy a drámai előadásokat stylusosan és úgyszól­ván kifogástalanul állította be és a darabok rendezéseben olyan körültekintő gondossá­got es aitisztikus ízlést lanusitoti, aminőt a szatmári színpadon még nem isméi tünk Az is tény, hogy az uj igazgatóban, akit gyanakodássai és bizalmadanul fogadtunk, egy szorgalmas és kizárólag a hivatásának élő embert ismertünk meg. aki nem a direktoroknál szokásos kávéházi szórako­zásuknak él, hanem állandóan irodájában és a színpadon dolgozik és úgy az elő­adásokat, mint a próbákat személyesen vezeti és mindenkor ellenőrzi. Társulatához olyan erőket szerződtetett, mint Zilahi, Rákossy, Baróti, Szik ai, Kállai, Kiss Lajos, Tordai, a nők közül: Kónya Qua, S ántó Manci és Szűcs Irén, rkikről a közönség és kritika mindig elismeréssel és dicséret­tel nyilatkozott. töltött. ' t Ma ismét a színház jövő bérletéről van szó és a városi,fanács — a szinügyi bizottság bevonásával — azon az állás- j ponton van, hogy a bérleti pályázatot j megnyitja, miután a j lenlegi igazgató szerződéses kötelezettségének eleget nem | tett. Teljes objektivitással és annál több jogcímmel óhajtok ehhez hozzászólni, mert tavaly a’köztudomásuiag erős befolyáso­lások ellenére is azt a propagandát szol­gáltam, hogy a színház bérletét ne adják Kovács Imrének, a debrecz-ni szinház ren­dezőjének, a kezdő és anyagilag gyönge embernek, aki színházunk művészi vezeté­sére egyéb garanciát, mint a debreczani szinház igazgatójának több oldalról gya­núsnak kommentált pártfogását, — nem j tudott adni. A Szamos szerkesztője is, én I is, mint akik eléggé jártasak vagyunk ezek- beu a kérdésekben és a színházat nemcsak szórakoztató lokalitásnak tekintjük, hanem i annak eminens irodalmi és művészi jelen- j tőségére is mindig nagy súlyt helyeztünk: j a beérkezett pályázatok közül a délvidéki ! szinikerület jeles igazgatójának pályázatát ! tartottuk egyedül elfogadhatónak. A bizott­ság azonban az ismert okokból másként döntött. Kovács Imre, a megválasztott igaz­gató, újonnan és bizony már elkésetten szervezett társulatával az ősszel megkezdte : működését, mely e len a közönség, a szin- i ügyi bizottság és a saj ó egyértelműig mindjárt azt h kifogást emelte, hogy nincs | a társulatnak elsőrangú és művészi képes- i ségü énekesnője, sem énekese és a kar­személyzetben, valamint a zenekarban is hiányok vaunak. A szigorú és pártatlan igazság tehát az, hogy Kovács Imre, mint igazgató, a komoly igényeknek is megfelelően bevált és ha társulata szervezései idejében lett volna módja előkészíteni: szinte bizonyos, hogy nem is volna ellene kifogás és panasz A városi tanácsnak most nagy elő- vigyázattal kell a dologban eljárnia. Sze­rény nézetem szerint annak, hogy a pályá­zatot kiírják, nincs ugyan akadálya, hiszen megeshetik, hogy a pályázók között olyan kivaló direktor akad, akinek ismert és tekintélyes neve van a magyar színészetnél és akitől többet várhatunk. De, ha ilyen absolut elsőrangú pályázó nem volna, úgy : a Kovács Imre újabb pályázatát nagyon megszívlelendőnek tartom és indoltnak :s, I hogy a városa jövő szezont illetőleg alkal­mat adjon Kovácsnak, hogy a társnlatnak idejében való megszervezése utján és nor- má is viszonyok mellett teljes bizonyságát adhassa igazgatói hivatottságának és hogy magát érdemessé tegye a szatmári szinház művészi vezetésére és a közönség párt fogására. A szatmárnémetii iparosok nagy­gyűlése üdvözlő táviratot küldött Nagy ! Vince belügyminiszternek, valamint üdvöz | lettel kereste fel Kossaczky László kor- í mánybiztost is. Ez üdvözletekre most mindkét helyről megérkezett a válasz. Nagy Vince belügyminiszter megköszönve a szi­ves üdvözletei, azt közli Kerekes Istvánnal, ; a nagygyűlés elnökével, hogy a ko mány- biztos kinevezésénél oda igyekezett hatni, hogy az közmegelégedést keltsen. Öröm­mel látja, hogy e szándékát siker koro­názta. — Kossaczky László kormánybiztos SEATMám LESZAMITOLÓBANK R-T. ÄÄKS*« ? Z\Ít\t Váltok leszámitoláss Törlesztésé* jelzálogkölcsönök nyújtása. Financirozások - Értékpapírokat, járadékokat a legelőnyösebben veszünk és adunk. - Mint a Trieszt-, Általános Biztosítótársaság Generáli főügynöksége „Biztosításo­kat“ felvesz. — Mint a Magyar Államvasutak megbízottja, vasúti jegyeket kiad ~ Podgyászoiztositást elfogad = TAKARÉKBETÉTÉIT 4 -KAI KAMATOZTAT. --------

Next

/
Thumbnails
Contents