Szamos, 1918. december (50. évfolyam, 286-310. szám)

1918-12-18 / 300. szám

(1918. december 18., 300. szám.) 3. oldal. S’ Z A- M O S része nem oda kerül vissza, ahonnan el­menekült. A kormánybiztos tömegesen fogja áthelyezni a jegyzőket, emellett azonban a kormány gondoskodik arról is, hogy a községi és körjegyzőket hivatali működésűk lehetővé tétele, érdekében erkölcsi támoga­tásban részesíti és utasítani fogja az ösz- szes közigazgatási hatóságokat és a nem­zeti tanácsokat, hogy a jegyzőket a legtel­jesebb védelemben részesítsék. E megoldás mellett az elmenekült jegyzők támogatása az eddigi mértékben változatlanul megmarad addig, amíg az elmenekült jegyző megfelelő elhelyezést nem talál. A menekült jegyzők rendes já­randóságukon kivül húsz korona napidijat és családtagjaik további húsz koronáig emelkedő napidijat kapnak. A megszállód területeken a jegyzőket a községi pénz­tárak helyett a vármegyei jegyző-alapok fizetik és a jegyzők innen három havi fize­tésüket kaphatják meg egyszerre. A kor­mány erre táviratilag adott utasítást. A jegyzők különben nagyszabású mozgalmat indítottak a jegyzőkérdés vég­leges elintézése érdekében E tekintetben értesüléseim szerint a kormány bizonyos elvi kérdésekben már döntött is Így befe­jezett ténynek lehet tekinteni azt, hogy a közigazgatási reform kapcsán olyan meg­oldás fog történni, hogy a jegyzőket a jövőben a belügyminiszter nevezi ki. Ezzel szemben a jegyzőknek az az álláspontjuk, hogy ez a megoldás nem fedi a demok­ratikus álláspontot és a jegyzőt a jövőben is választani kell. A jegyzőkérdés végleges rendezését illetőleg kialakult már az at álláspont is hogy a jegyzőt tehermentesíteni fogják és megszüntetik azt az állapotot, amely a mostani sajnálatos események előidézője lett, tudniillik a községben minden hatóság végrehajtó közege a jegyző volt és minden munka, minden felelősség a jegyző vállát nyomta. A vagyonkezelést és a mezőgaz­dasági természetű kérdéseket kiveszik a jegyzők hatásköréből, de nem engedik meg a jegyzőknek azt sem, hogy magánmunká latokat díjazáséit végezzenek. Erről külön­ben a jegyzők önmaguktól mondanak le. Magától értetődik, hogy az igy elmaradt jövedelemért a jegyzőket rekompenzálni fogják. Hz iparosoh nagygyűlésénél! az „Iparos-Otthon“ visszaváltása alkalmából egyhangúlag hozott határozata: A szatmárnémeti-i iparosok saját meg­győződésük szerint, de a harctérről haza­tért iparostársak egyértelmű kívánságának ^erkölcsi súlya alatt több lelkes, buzdító, de mind az Iparos Otthon megtartására irá­nyuló felszólalás után egyhangú lelkese­déssel elhatározza, hogy az Iparos Otthont elidegeníteni nem engedi, azt kitűzött ren­deltetésének megtartani kívánja, azt akarja, hogy ebben az Iparos Otthonban a város polgári társadalmának egy erős oszlopa épüljön fel, mely úttörője legyen annak a polgári szervezkedésnek, melyen csak egye­dül épülhet fel minden megrázkódtatás nél­kül a jövő boldog Magyarország. E célból e város egész iparossága anyagi és erköl­csi javait hozza az iparos ügyek szervezé­sének biztosítására ; mert abban a meg­győződésben van, hogy amig a háború ki­törése előtt egyes társadalmi osztályok eres, sikerült szervezetbe tömörültek, amig a há­ború után a szervezkedés az egész vona­lon, a társadalom minden rétegében meg­indult, addig e város iparossága csak a megfelelő eszközök bírása mellett tud si­kerrel tömörülni s azt tartja, hogy ennek a szervezkedésnek a fundamentuma, a szer­vezkedés sikere az Iparos Otthonhoz van kötve. Félretéve minden kishitűséget, iparos­ságunkat elég értelmesnek tartjuk ahhoz, hogy felismerje a kérdés nagy horderejét, mely nemcsak az egyéni, az általános ipari érdekek megvédésére és fejlesztésére, de e régi polgárias jellegéből kivetk ztetett vá­ros polgáriasitására szolgál, s ha volnának közöttünk, kik anyagi helyzetüknél mérten sem hoznának megfelelő áldozatot, megér­tetjük iparostársainkkal, hogy ebben a sze­rencsétlenül járt országban mindenkitől el­zárva, marcangolva és elhagyatva, mennyire egymás támogatására vagyunk utalva s az emberies érzés felgerjesztésében építő mun­kára hívunk fel mindenkit, hogy a munka legyen sikeres nemcsak a jelenre, de a jövő iparos nemzedékre is. Az uj idők, • uj alakulatokat teremtet­tek, átváltozott az emberek gondolkodása, elvek megsemmisültek, osztály-korlátok le­dőltek, uj hitvallások kerültek forgalomba, melyek mind-mind a népek, nemzetek az emberiség boldogulására irányulnak. Így történik, hogy a szervezkedés többé nem bűn, hanem erény még akkor is, ha az az alsóbb néposztályoknál törté­nik, mert megérlelődött az eszme, hogy a komoly szervezkedésnek mindenütt jótékony hatása van, de feltétlen szükség van erre ebben a vérvesztett hazában, hogy az anyagi és erkölcsi javak megoszlásával, kiegyen­lítésével boldog, megelégedett legyen en­nek a nemzetnek minden tagja, minden munkás, iparos polgára is. Abban a hitben és meggyőződésben, hogy munkánkat a város egész közönsége rokonszenvvel és támogatással kiséri, meg­kezdjük az Iparos Otthon befejezetlen mun­káját, vállvetett erővel pilléreket rakunk alá, hogy biztos otthona legyen az nemcsak a hazafiságnak, hanem a szórakozást kereső és tanulni vágyó iparosságnak és ipari al­kalmazottaknak egyaránt. Szatmár, 918 dec. 8. Tankóczi Gyula, Kerekes István, a nagygyűlés előadója. az iparosok nagy­gyűlésének elnöke. «■a« s : 11 « » n » ft Í vt M * « wt Ift I» UV« ft 10»« HÍREK Katonák a színházban Szalmér, dec. 17. Szatmár város színházlátogatói kö­zött nincsen egyetlen ember sem, aki ne látná a legnagyobb örömmel, hogy a de­rék és vitéz katonák, akik négy és fél esz­tendeig, amig mi nyugodtan szórakoztunk, mulattunk, egy világrengető, véres tragé­dia szereplői voltak, fegyverük letételével maguk is kivegyék részüket a szórakozás­ból, közénk jöjjenek és velünk együtt mu­lassanak, szórakozzanak. Hiszen nincs senki, akit ez jobban megilletne. És ha úgy lenne, hogy vala­melyik a hősök közül nem kapna helyet a színházban, mi magunk is készséggel át­adnák a magunk helyét, mert minden tisz­telet és minden hála az övék, az övék az elsőbbség ott, ahol az élet örömeiből a részt ki lehet venni. Az utóbbi időben azonban igen sok a panasz úgy a közönség, mint a sze­replő személyek, nemkülönben a rendőrség részéről, hogy színházba és moziba járó katonaság — talán nem is rosszindulat­ból, hanem csak féktelen és indokolt őrös mében, a sokáig nélkülözött szórakozá- mohó élvezetében — nem respektálja azt a polgári rendet, amely a nyilvános szó­rakozó helyeken minden emberre egyfor­mán kötelező. Állandó közbeszólások hal­latszanak a karzatról, amelyek zavarják az előadó színészeket, a közönséget egy­aránt. Sőt megtörtént már az is, hogy a közbeszólók megjegyzései megbotránkoz­tatok, durvák voltak. Már pedig azokhoz, akik — mint fentebb mondtuk — egy világtörténelmi tragédia hősi szereplői voltak, nem méltó, hogy megbotránkoztató, ízetlen komédiá­kat rendezzenek. Szeretnénk ezeknek az embereknek a szivükhöz szólani és megmagyarázni nekik, hogy szépen, barátságosan, testvéri szomszédságban elmulathatunk egymás mellett anélkül, hogy megbotránkoztatnák a színházba járó jobb Ízlésű embereket, nőket, fiatal leányokat. Ne alacsonyitsák le a „katona“ szó méltóságát. Mutassák meg, hogy éppen oda lehet bátorságosan elmenni mindenkinek, ahol katonák vannak, akik nemcsak viselkednek úri módon, de még azt is megakadályozzák, hogy ott, ahol ők vannak, rendbontó, izetlenkedö akadjon. Magunk helyett a velük érintkező katonai hatóságokat, alakulatokat kérjük fel: hassanak oda, hogy ezek az állapo­tok szűnjenek meg. A világért sem kiabálunk karhata­lom után. Ennél többre becsüljük a kato­nákat. De úgy tudjuk, hogy úgy a szín­igazgató, mint a mozi bérlője készséggel hajlandó átengedni akár a Katona Tanács, akár a bizalmi férfiak részére megfelelő mennyiségű szabad jegyet, jöjjenek ők is a színházba, a többi katonák közé és szép szóval, jó szóval igyekezzenek rájuk hatni, hogy szokjak meg ismét az együtt­élést, együtt szórakozást, mulassunk együtt békességben anélkül, hogy egymást za­varnők, megbotránkoztatnák. Nagy Vince belügyminiszter vála­sza. Arra a távirati üdvözlésre, amit a szatmári függetlenségi párt Nagy Vince belügyminiszterhez kinevezésekor intézett s amelyben a szatmári kerület mandátumát felkínálta neki, Bélteky Lajoshoz, a párt el nőkéhez, a következő távirattal válaszolt: Függetlenségi párt üdvözletét és kép­viselővé való jelölésemet hálásan köszönöm és elfogadom. Szervezkedő n gygyülést ka­rácsony első napjára kérem kitűzni és arra vármegyei pártszervez.-teket is meghívni. Örülök, h gy a nagygyűlés alkalmávalSzat- már közönségét viszont láthatom. Dr. Nagy Vince belügyminiszter. Tiltakozó gyűlés A magyar Nem­zeti Tanács erdélyi intézőbizottsága nevé­ben dr. Apá^hy István elnök, sürgönyi ér­tesítést küldött a kormánybiztoshoz és *a helyi Nemzeti Tanács elnökéhez, hogy a 26 k .ieti vármegyében a nepek önrendelke­

Next

/
Thumbnails
Contents