Szamos, 1918. december (50. évfolyam, 286-310. szám)

1918-12-04 / 288. szám

2 oldal. SZAMOS (1918, december 4„ 288. szánt.) Kénytelenek lesznek a demarkációs vonalat tiszteletben tartani. Az ántánt csapatok a fegyverszüneti szerződés megszegését nem fogják megengedni. Biztosítékul az előre­nyomuló román csapatok francia tiszteknek lesznek alárendelve. * Amerikai bizottság vizsgá­lata a lembergi pogrom ügyében Budápest, dec. 3. A berni amerikai követ a svájci zsidó­védő bizottság kérésére a lengyel képvise­lettel tárgyalt a lembergi pogrom miatt. A bizottság követeli, hogy küldjenek ki amerikai bizottságot a lembergi pogrom megvizsgálására, hogy mi okozta a véreng­zést. Az amerikai kormány részéről legkö ­zelebb nyilatkozat jelenik meg a pogromról. Főispán nélhüli vármegye A párthivek búcsúztatója Szatmár, dec. 3. A mi vármegyénk, Szatmárvármegye, az a hires megye, amelynek e nehéz forra­dalmi időkben nincs főispánja, illetőleg van főispánja, de még sincs. Biz ez furcsa egy eset. A főispán, a nagy Jékey Sándor ugyanis a forradalmi kormány kívánsága, de sőt akarata, hogy ne mondjuk parancsa dacára a spanyol járványtól való félelmé­ben itthagyta a faképnél a vármegyeházát. Miután a demokrata főispán ur megyeszerte közhírré tette, hogy október 20-ától nov. hó 10-éig -a spanyol járvány miatt nem fogad, ne is fáradjon tehát a vármegye területéről senki a főispáni hivatalba, mert ott zárt ajtót talál — a járvány sehogysem szűnvén meg a kiszabott időre, kapta ma­gát elutazott haza birtokára, ahol úgy lát­szik a járvány, ellen is védettnek hiszi magát. Midőn mindenkinek a helyén kell most maradnia s kötelességét híven, két­szeres, többszörös buzgósággal kell e nehéz vajúdó időkben teljesíteni, a főispán a vár­megye hajójának kapitányi hidjáról egy­szerűen eltávozik, mert neki úgy látszik — nem tetszenek ezek a forradalmi állapotok. A megfeszített munka — nem az ő gyönge vállainak való. Az egész csodálatos esetben különben az a legcsodálatosabb, hogy hiányát, t. i. Jékey Sándor hiányát senki, de igazán senki nem érzi, talán még Szat­már városa sem, amelynek a vármegyei székhely átvitelében való hathatós támoga­tást és közbenjárást beígérte. Talán ez az Ígéret volt különben a legfontosabb főis­páni munkája. Másról igazán nem is tud a krónika. Az Ő főispánságának ideje a vár­megye történetének legszintelenebb s leg- terméketlenebb időszaka. Szomorú, nagyon szomorú azonban, mert hogy ő, hanem más arrra hivatott méltó ember áll a vármegye élén most, amikor még a főispánra is szük­sége van a vármegyének. Száz, meg ezer fontos ügyben kellene eljárni s fennjárni a kormánynál s a Nemzeti Tanácsnál most a főispánnak — ezt is derék alispánunknak kell most jórészben elintéznie. Birja-e és meddig? Elismerés, tisztelet és hála a ne­héz kötelességeit hűséggel teljesítő /Vezető tisztviselőknek! A meglépett főispán pedig csak pihenjen nehéz főispáni munkája után térés birtokán! A fenti búcsúztatót nem a Szamos írja. Nem irt ilyet a Szamos már csak azért sem, mert hiszen köztudomás szerint nem a főispánnal egy pártálláson és nem akar­tuk kitenni mugunkat annak a szemrehá nyásnak, hogy a főispán bukásában — mert bukás biz’ ez — töltjük ki rajta a haragunkat. A fenti sorokat azonban a Nagykároly és Vidéke cimü lapból vettük át. Ennek a lapnak a főszerkesztője, dr. Adler Adolf pedig a főispánnal egy párt­álláson volt, a neve, mint lapvezérlö bi­zottsági tagé ott szerepelt a főispán lájb- « zsurnáljának homlokán és Jékey Sándor [ főispánsága alatt, bizonyára nem a főispán tudta és közreműködése nélkül lett királyi tanácsos. Igv aztán a Szamos joggal és minden szemrehányás nélkül bírálhatja a párthivek búcsúztató sorait, amiben még igazolhatunk is valamelyest ott, ahol arról van szó, hogy Jékey Sándor főispánsága a várme­gye legszintelenebb korszaka. Lehet, hogy a vármegyére nézve ez valóban igy áll, de nálunk Szatmáron például az ő nevéhez j fűződik egy korszakot és fegyelmit alkotó • újításnak: a zárórán túl tartó közgyűlési vacsoráknak a megteremtése. LEGÚJABB Habsburg Károly kiutasí­tása Budapest, dec. 3. Bécsi és berlini távirat szerint a Lokalanzeiger jelenti Bázelből, hogy a Havas-ügynökség híradása szerint az osz­trák kormány ellenforradalmi üzelmek miatt felszólitotta Habsburg Károlyt, hogy hala­déktalanul hagyja el Ausztria területéi. Hindenburg legénységi zsoldot kap Bécs, dec. 3. A Fremdenblatt berlini jelentések sze­rint közli, hogy a berlini Munkás- és Ka­tonatanács Hindenburg tábornagynak csak legénységi zsoldot utalt ki. 9 szociáldemokrata-párt alakuld népgyülése Nagybányán — A Szamos eredeti tudósítása. — Nagybánya, dec. 3. A régi szab. kir. bányaváros az uj idők forradalmi széliemében még át sem alakulva nézte azt a körülbelül 3000 főre tehető tömeget, amely példás rendben, vö­rös zászló alatt vonult fel a párt végre­hajtó-bizottsága által összehívott nép- gy ülésre. , A bányákban erre az időre megszűnt a munka, a föld sötét mélyéből feljöttek a munkások, hogy ünnepeljék a napot és vi­lágosságot, a népszabadság piros ünnepét, a népköztársaság megalakulása után terem­tett szabad gyülekezési és szólásszabadság ünnepét. Az összes bányák munkásai példás rendben vonultak fel a vörös zászló alatt, miközben a bányászzenekar a munkáshim nuszt és a magyar himnuszt játszotta. A népgyülésen, amely az István király szálló hatalmas színháztermében volt meg­tartva, Kupás Mihály városi biz. tag, a nagybányai ipartestület elnöke üdvözölte a megjelenteket, egyben rendre és nyuga­lomra intve őket. A gyűlés előadója, Óhn Lajos, hosszú beszédben mutatott rá a múlt bűneire, ös mertette az uj Magyarország megszületését. Védelmezi a szociálistákat a nemzet­köziség alaptalan rágalmai ellen. A harcte­rek sirkeresztjei bizonyítják, hogy a szoci- álisták éppen úgy meghaltak a hazáért, mint ahogy most megcsinálják az egész világ munkásaival együtt a világbékét. Boitner Károly járásbiró a sajtó ne­vében üdvözölte a népgyülést és élénk sza­vakkal ecsetelte, hogy eddig sem a szellemi, sem a kézimunkások nem részesültek meg­becsülésben. Németh Béla tanár és lapszerkesztő ugyanilyen értelemben szólalt fel és felol­vasta a propaganda bizottság magyar nyelvű feihivásat, felkérve a hallgatóságot, hogy ha van olyan köztük, aki a magyar nyelvet nem érti, az jelentkezzék és akkor románul is felolvassa. Venicsek László rövid beszéde után megalakult a pártvezetőség, amelynek el­nöke Óhn Lajos, alelnöke Puklus János, pénz­tárnoka' Tréger Lajos, jegyzője Veszprémi Lajos, ellenőrei Kupás Mihály és Németh Béla lettek. Ezenkívül megalakították a vá­lasztmányt is. Délután ismét gyűlés volt, amelyen j hatalmas számmal jelentek meg agy az in 1 telligencia, mint a munkásság képviselői Erre a gyűlésre érkeztek meg Matolcsy Lajos és Róka László, a szatmári párt ki­küldöttei is. Matolcsy Lajos szép beszédhen ecse­telte a mai eseményeket. Minden szava pő- rölyütésként hullott a múlt társadalmi bűneire. Róka László előbb magyar, majd ro­mán nyelven ismertette az eseményeket. Fel­hívta a románokat, akikkel a háborúban együtt küzdöttek a magyar haza területi ép­ségéért, gyermekeik, testvéreik és szüleik védelméért, ne hintsék el a gyülölség mag- vát. Legyenek nyugodtak a nagybányai és környékbeli románok, hogy ez a kormány minden erőszak nélkül, a magyar állam ve­zető férfíainak nyilatkozata alapján, kölcsö­nös egyetértéssel fogja ügyüket elintézni. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Vor- lát László is. Dr. Falussy Árpád és a lövész­árok. A vármegye legutóbbi illetve leg­utolsó közgyűléséről referálván megírtuk, hogy Jeszenszky Béla, mátészalkai főszol­gabíró a főszolgabirák nehéz helyzetére való utalással a jegyzők példájára bejelen­tette a passzív resistenciát a rekvirálás és hadi segélyosztás népszerűtlen odiózus munkájával szemben. Ugyanezt megtették a közgyűlés elején a jegyzők, akiknek eme bejelentése ellen a jelenlevők közül senki­nek sem volt észrevétele. De amikor Je­szenszky felszólalt, a közgyűlés már a vé­gét járta, a jegyzők egy szomszéd terem­ben üléseztek. Nem mondjuk, hogy éppen ezért, talán inkább azért, mert Falussy Árpád azt akarta, hogy az utolsó közgyű­lésen is övé legyen az utolsó szó, nyom­ban felszólalt és kijelentette, hogy ez reni- tencia és anarchia, amit nem szabad tűrni. Majd a tőle már megszokott hazafias frá­zissal rámutatott arra, hogy a vármegye SZATMÁRI LESZÁMITOLŐBAMK R.-T. ?S&kkS«ke í SlttlS ÜSÜSSt Váltók leszámítolása. — Törlesztéses jelzálogkölcsönök nyújtása. — Financirozások. -*■ Értékpapírokat, járadékokat a legelőnyösebben veszünk és adunk. — Mint a Trieszti Általános Biztositó társaság Generáli főügynöksége „Biztosításo­kat" felvesz. — Mint a Magyar kir. Államvasutak megbízottja, vasúti jegyeket kiad. — Podgyászbiztositást elfogad r----- TAKARÉKBETÉTEKET 4VKAL KAMATOZTAT.

Next

/
Thumbnails
Contents