Szamos, 1918. november (50. évfolyam, 262-285. szám)

1918-11-26 / 281. szám

2 otdai (iyifc. november 26., SZAMOS tizenketteseket hazahozza Szatmárra, mindez azonban a legnagyobb iáradozás dacára sem sikerült. Az újabban bekövetkezett viszonyok, a fegyverszünet megkötése és a leszerelés végre megoldották a hazahozatal kérdését és valóra váltották úgy a város közönségének, mint a vitéz tizenkettösöknek rég óhajtott vágyát: városuk, szülőföldjük viszontlátását. Pénteken délután 2 óra 30 perckor indult el a pótzászlóalj 36 kocsiból álló különvonata Egerből. Két nap és két éjjel dermesztő hidegben, fütetlen kocsikban jöttek a derék fiuk kerülő utakon: Miskol­con, Szerencsen, Nyíregyházán és Debre czenen keresztül és vasárnap este fél 10 órakor érkeztek Szatmárra. Közben többen leszállottak a vonatról s mire Szatmárra ér­tek a létszám 19 tisztre és 60 főnyi legény­ségre apadt, akik azonban nagyrészben továbbszolgáló altisztek s igy velük jöttek családjaik és gyermekeik is. A késő esti órákban a fogadtatás nem történhetett olyan impozáns módon, mint ahogy azt tervezték, mégis az a pár szó, ami elhangzott, meleg ünnepséggé avatta a fogadtatást. A város vezetősége részéről Bélteky Lajos, a Nemzeti Tanács elnöke, Ozory István rendőrfőkapttány és Thurn'er Albert biz. tag, a katonaság részéről — Nagy Lajos ezredes, állomásparancsnok beteg­sége miatt nem jelenhetvén meg — Martiny Mór alezredes, h. állomásparancsnok fo­gadták az érkezőket. Bélteky Lajos melegen és szivreha- tóan üdvözölte a pótzászlóaljat, tolmácsolta előttük a város közönségének örömét, amelyet a tizenkettősök hazatértekor Szat- már város minden polgára átérez. Biztosí­totta őket, hogy az a jóviszony, amely a tizenkettősöket és Szatmár városát a béke boldog éveiben összetartotta, a tizenkettős honvédek nagy tettei és hős harcai után csak erősödni tog. Bélteky Lajos szavaira az érkezők nevében Goszthonyi István alezredes, pót­zászlóalj parancsnok mondott néhány szó­val köszönetét és tolmácsolta úgy a maga, mint a tisztikar és legénység nevében azt a jóleső érzést, amelyet éreznek akkor, ami­kor oly hosszú Évollét után ismét letele­pedhetnek Szatmáron. Az érkezőket azután a vasúti étterem­ben megvendégelték, Ozory István főkapi­tány pedig bőven ellátta őicet szivarral és cigarettával. Egy külön waggonba bezárva és le­pecsételve hozták haza a tizenkettősök az ezred sokat hányatott sok dicső küzdelem­ben résztvett harci zászlóját is, amely ko­pottságával, harci golyó okozta szakado- zottságával örök időkre büszkesége lehet Szatmár hős honvédéinek. Megjött az ezred a harctérről Az ezred törzse, amely legutóbb az olasz harctéren teljesített szolgálatot, hétfőn délben érkezett meg. Both Gyula őrnagy vezetése alatt jött haza a 30 tiszt és 300 főnyi legénységéből álló csapat. Magukkal hozták lovaikat, konyháikat, szekereiket és egy egész vo­natra való élelmiszert. A pályaudvaron Bélteky Lajos, a Nem­zeti Tanács elnöke fogadta őket és üdvö­zölte az érkezőket a város közönsége ne­vében. Both Gyula őrnagy lelkes szavakkal köszönte meg az üdvözlést és örömének és boldogságának adott kifejezést, hogy a ti zenkettedik honvédgyalogezred ismét Szat- máren lehet és a mai súlyos napokban szolgálatában állhat annak a városnak, amely az ezred szülőföldjének nevezhető. A fogadtatás után a város vezetősége a tisztikart és a legénységet megvendégelte, a jótékony egyletek hölgytagjai pedig do­hányt, cigarettát, gyümölcsöt és élelmiszert osztottak szét a katonák között. Délután 4 órakor az ezred a harcté­rén dicsőségesen meghordozott zászlói alatt vonult be a városba. Ui rend a tűzifa kiadásnál Csak hadi özvegyek, árvák, rok- kantak és leszerelt katonák kap* nak fát — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 25. A Szamos megemlékezett már róla, hogy a városi tanács a tűzifa szétosztásá­nál uj rendet állít be. Első sorban figye­lembe veszik a hadi özvegyek és árvák, a rokkantak és leszerelt katonák családjá­nak igényeit. Mivel a régi rendszer alatt, személyválogatás nélkül a fabárcák ezreit kiadták, ezeket most érvénytelenítsék s a városi faraktár csak azokra a bárcákra szolgáltat ki fát, melyet a városházán mű­ködő katona- és munkásbizottság újból ér­vényesít. Azokat a cédulákat, melyek nem a fent emlitettek birtokában vannak, a bi­zottság megsemmisíti s a befizetett vétel­árat a városi pénztár visszatéríti. A rendelkezésre álló csekély mennyi­ségű fával a városi tanács ilyen módon re­méli a jogos igényeket kielégíteni. A bizott­ságnak minden nap be lesz jelentve, hogy a város erdeiből mennyi fa érkezett s csak annyi bárcát érvényesítenek aznap, ameny- nyire a fát valóságban ki is tudják adni. A bizottság részéről való felkérésre figyel­meztetjük a közönséget, hogy csak hadiár­vák, hadi özvegyek, rokkantak és leszerelt katonák családjai jelentkezzenek, mert más Igények ezidőszerint nem elégíthetők ki. A jelentkezés alkalmával az özvegyi nyugdíj- könyvet vagy a leszerelési igazolványt min­denki hozza magával. A visszaélések meggátlása céljából a jelentkezőket a bizottság ellenőrizteti, a rendőrség az illetők lakásán szerez meg­győződést, hogy nem-e jelentkeztek olyanok is, akik el vannak látva fával. Érdekes, hogy az uj rendszer követ­keztében olyan jómódú polgárok, kik nagy­számú tobárcát váltottak ki előre, most kénytelenek befizetett pénzüket visszavenni, s a már megváltott fájukat a szegényebb néposztálynak átengedni. dem is járul : megteremtése, ös. j w egy műkedvelői társaságnak, egy o<<5, amely — mint ma este is bebizonyití bátran felveheti a versenyt bármely L tásos szineszgárdával. És amikor róluk Írunk, nem szabac megfeledkeznünk dr. Schönpflug Jenőnérői sem, aki nemcsak hivatott, művészi kézzel irányítja a kis társaság működését, de fi­nom, előkelő Ízlése a szereplők játékán, a színpad berendezésén is meglátszik. A színdarab, amelyet ma este bemu­tattak : A dolovai nábob leánya, egyike a legnehezebben eljátszható színmüveknek. Ennek révén Szlávy Dezsőné lelkes, ambiciózus gárdája művészi képességeinek próbáját állotta ki, amikor a színdarab elő­adásának nehéz feladatával megbirkózott. Amikor az egyes szereplőkről meg akarunk emlékezni, valósággal válogatnunk kell a dicsérő jelzőket. A szinlap szerinti sorrendben a nők közül elsőnek Salamon Elláról kell meg­emlékeznünk a legtéljes.-bb elismerés hang­ján. Kedves, üde megjelenése teljes illúziót kelteit, szépsége elhajoló volt és nagyon el tudtuk nmni Tarján főhadnagynak, hogy a szivét nála felejtette. Szabó Mária kis szerepében tökéletes volt. Runyai Mariska, a gárda starja, ez az örökön vigxedélyü és mükedvelésre kész művésznő egy hivatásos színésznőnek is dicséretére való alakítást nyújtott. Csomay Győző és Runyai Sándor már ösmert és mindig szívesen látóit és helyüket megálló vendégei a színpadnak, akik ma Is elsőranguak, kifogástalanok voltak. Runyai Sándor, Biliizky kedves sze­repében nyílt szinen is zajos tapsokat ka pott. Vojnár János Tarján főhadnagy sze­repében snajdig és tökéletes volt. Alakítása jóval felülemelkedett a műkedvelői nívón. Tereh Sándor ötletes Lóránt hadnagya, Morvay Zoltán kimért Merlinje, ifj. Walion Lajos az orvos kis szerepében arattak sikert, mig Tar Lajos a tiszti szolga alakjában ötletes, kacagtató kabineíalakitást nyújtott. Horváth Zoltán, ifj. Unger István, ifj Frank László és Frank Ferenc hozzájárullak az est sikeréhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat és egész estén át pompásan mulatott. il dolovai nábob leánya A Jótékony Nőegylet miikedvelői a színpadon Szatmár, nov. 25. A műkedvelői előadások referensét köti egy általános és kötelező szabály : a műkedvelőkről, akik szívességből állanak a jótékonyság szolgálatába, nem szabad rosz- szat irni. Valóban sajnáljuk, hogy ez a szabály elrontotta a szuperlativuszok hitelét, mert nekünk most csakugyan komoly és helytálló, szavahihető szupertativuszokra lenne szük­ségünk, hogy Szlávy Dezsőné műkedvelői­nek mai előadását igazi értéke szerint mél­tassuk. Ahhoz a töméntelen érdemhez, ame­lyet Szlávy Dezsőné Szatmáron a jótékony­ság terén szerzett, egy újabb, kulturális ér­V H 1 . JÉ Vt JS 20 2 20 25 m lí H > o> m q C m »2 i» *0 o ü c "h ;a la 01 '® .«- o *© «ö 2 & o o a « .£ MS S » mm V 23 — v £ ® M :2 s* •I V *fl *2 J % « r Á i s 32 9A magyar népköz- társaság nevében4* A törvényszéken levették a király képét — A Szamos eredeti tudósítása.' — Szatmár, nov. 25. A szatmári törvényszék büntető taná­csának kis tanácsterméből ma reggelre, amikor az utóbbi szünet óta az első íőtár- gyalást tartották, csöndben és minden ke­gyeletsértő formalitás mellőzésével eltávolí­tották néhai Ferencz József aranyrámás olajképét s ma már üres falak mellett kezdte meg a törvényszék a kitűzött ügyek főtárgyalását. Az első bünügy, amelyben a tanács a Magyar népköztársaság nevében hozott Íté­letet Kincs Kálmán, szamosujlaki lakos ügye volt, aki súlyos testi sértés vétségé­vel terhelten állott a törvényszék előtt. Kincs Kálmán a vádirat szerint vesze­kedés közben egy ásóval olyat ütött Nagy Eleknére, hogy annak -eltört a karja. A főtárgyaláson dr. Némethy József állami táblabiró elnökölt, a tanács tagjai Rozgonyi Viktor és Jeney Sándor áll. tör­vényszéki birák voltak, a jegyzőkönyvet dr. Zsürger Sándor áll. törvényszéki jegyző ic S o 3 £ © <u S c *<e © *5» ■ü «2 «0 m © Tg .2 «*0 £ s S ® n s *<8 c c *<o © 4; 20 3 ft N 01 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents