Szamos, 1918. november (50. évfolyam, 262-285. szám)
1918-11-26 / 281. szám
2 otdai (iyifc. november 26., SZAMOS tizenketteseket hazahozza Szatmárra, mindez azonban a legnagyobb iáradozás dacára sem sikerült. Az újabban bekövetkezett viszonyok, a fegyverszünet megkötése és a leszerelés végre megoldották a hazahozatal kérdését és valóra váltották úgy a város közönségének, mint a vitéz tizenkettösöknek rég óhajtott vágyát: városuk, szülőföldjük viszontlátását. Pénteken délután 2 óra 30 perckor indult el a pótzászlóalj 36 kocsiból álló különvonata Egerből. Két nap és két éjjel dermesztő hidegben, fütetlen kocsikban jöttek a derék fiuk kerülő utakon: Miskolcon, Szerencsen, Nyíregyházán és Debre czenen keresztül és vasárnap este fél 10 órakor érkeztek Szatmárra. Közben többen leszállottak a vonatról s mire Szatmárra értek a létszám 19 tisztre és 60 főnyi legénységre apadt, akik azonban nagyrészben továbbszolgáló altisztek s igy velük jöttek családjaik és gyermekeik is. A késő esti órákban a fogadtatás nem történhetett olyan impozáns módon, mint ahogy azt tervezték, mégis az a pár szó, ami elhangzott, meleg ünnepséggé avatta a fogadtatást. A város vezetősége részéről Bélteky Lajos, a Nemzeti Tanács elnöke, Ozory István rendőrfőkapttány és Thurn'er Albert biz. tag, a katonaság részéről — Nagy Lajos ezredes, állomásparancsnok betegsége miatt nem jelenhetvén meg — Martiny Mór alezredes, h. állomásparancsnok fogadták az érkezőket. Bélteky Lajos melegen és szivreha- tóan üdvözölte a pótzászlóaljat, tolmácsolta előttük a város közönségének örömét, amelyet a tizenkettősök hazatértekor Szat- már város minden polgára átérez. Biztosította őket, hogy az a jóviszony, amely a tizenkettősöket és Szatmár városát a béke boldog éveiben összetartotta, a tizenkettős honvédek nagy tettei és hős harcai után csak erősödni tog. Bélteky Lajos szavaira az érkezők nevében Goszthonyi István alezredes, pótzászlóalj parancsnok mondott néhány szóval köszönetét és tolmácsolta úgy a maga, mint a tisztikar és legénység nevében azt a jóleső érzést, amelyet éreznek akkor, amikor oly hosszú Évollét után ismét letelepedhetnek Szatmáron. Az érkezőket azután a vasúti étteremben megvendégelték, Ozory István főkapitány pedig bőven ellátta őicet szivarral és cigarettával. Egy külön waggonba bezárva és lepecsételve hozták haza a tizenkettősök az ezred sokat hányatott sok dicső küzdelemben résztvett harci zászlóját is, amely kopottságával, harci golyó okozta szakado- zottságával örök időkre büszkesége lehet Szatmár hős honvédéinek. Megjött az ezred a harctérről Az ezred törzse, amely legutóbb az olasz harctéren teljesített szolgálatot, hétfőn délben érkezett meg. Both Gyula őrnagy vezetése alatt jött haza a 30 tiszt és 300 főnyi legénységéből álló csapat. Magukkal hozták lovaikat, konyháikat, szekereiket és egy egész vonatra való élelmiszert. A pályaudvaron Bélteky Lajos, a Nemzeti Tanács elnöke fogadta őket és üdvözölte az érkezőket a város közönsége nevében. Both Gyula őrnagy lelkes szavakkal köszönte meg az üdvözlést és örömének és boldogságának adott kifejezést, hogy a ti zenkettedik honvédgyalogezred ismét Szat- máren lehet és a mai súlyos napokban szolgálatában állhat annak a városnak, amely az ezred szülőföldjének nevezhető. A fogadtatás után a város vezetősége a tisztikart és a legénységet megvendégelte, a jótékony egyletek hölgytagjai pedig dohányt, cigarettát, gyümölcsöt és élelmiszert osztottak szét a katonák között. Délután 4 órakor az ezred a harctérén dicsőségesen meghordozott zászlói alatt vonult be a városba. Ui rend a tűzifa kiadásnál Csak hadi özvegyek, árvák, rok- kantak és leszerelt katonák kap* nak fát — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 25. A Szamos megemlékezett már róla, hogy a városi tanács a tűzifa szétosztásánál uj rendet állít be. Első sorban figyelembe veszik a hadi özvegyek és árvák, a rokkantak és leszerelt katonák családjának igényeit. Mivel a régi rendszer alatt, személyválogatás nélkül a fabárcák ezreit kiadták, ezeket most érvénytelenítsék s a városi faraktár csak azokra a bárcákra szolgáltat ki fát, melyet a városházán működő katona- és munkásbizottság újból érvényesít. Azokat a cédulákat, melyek nem a fent emlitettek birtokában vannak, a bizottság megsemmisíti s a befizetett vételárat a városi pénztár visszatéríti. A rendelkezésre álló csekély mennyiségű fával a városi tanács ilyen módon reméli a jogos igényeket kielégíteni. A bizottságnak minden nap be lesz jelentve, hogy a város erdeiből mennyi fa érkezett s csak annyi bárcát érvényesítenek aznap, ameny- nyire a fát valóságban ki is tudják adni. A bizottság részéről való felkérésre figyelmeztetjük a közönséget, hogy csak hadiárvák, hadi özvegyek, rokkantak és leszerelt katonák családjai jelentkezzenek, mert más Igények ezidőszerint nem elégíthetők ki. A jelentkezés alkalmával az özvegyi nyugdíj- könyvet vagy a leszerelési igazolványt mindenki hozza magával. A visszaélések meggátlása céljából a jelentkezőket a bizottság ellenőrizteti, a rendőrség az illetők lakásán szerez meggyőződést, hogy nem-e jelentkeztek olyanok is, akik el vannak látva fával. Érdekes, hogy az uj rendszer következtében olyan jómódú polgárok, kik nagyszámú tobárcát váltottak ki előre, most kénytelenek befizetett pénzüket visszavenni, s a már megváltott fájukat a szegényebb néposztálynak átengedni. dem is járul : megteremtése, ös. j w egy műkedvelői társaságnak, egy o<<5, amely — mint ma este is bebizonyití bátran felveheti a versenyt bármely L tásos szineszgárdával. És amikor róluk Írunk, nem szabac megfeledkeznünk dr. Schönpflug Jenőnérői sem, aki nemcsak hivatott, művészi kézzel irányítja a kis társaság működését, de finom, előkelő Ízlése a szereplők játékán, a színpad berendezésén is meglátszik. A színdarab, amelyet ma este bemutattak : A dolovai nábob leánya, egyike a legnehezebben eljátszható színmüveknek. Ennek révén Szlávy Dezsőné lelkes, ambiciózus gárdája művészi képességeinek próbáját állotta ki, amikor a színdarab előadásának nehéz feladatával megbirkózott. Amikor az egyes szereplőkről meg akarunk emlékezni, valósággal válogatnunk kell a dicsérő jelzőket. A szinlap szerinti sorrendben a nők közül elsőnek Salamon Elláról kell megemlékeznünk a legtéljes.-bb elismerés hangján. Kedves, üde megjelenése teljes illúziót kelteit, szépsége elhajoló volt és nagyon el tudtuk nmni Tarján főhadnagynak, hogy a szivét nála felejtette. Szabó Mária kis szerepében tökéletes volt. Runyai Mariska, a gárda starja, ez az örökön vigxedélyü és mükedvelésre kész művésznő egy hivatásos színésznőnek is dicséretére való alakítást nyújtott. Csomay Győző és Runyai Sándor már ösmert és mindig szívesen látóit és helyüket megálló vendégei a színpadnak, akik ma Is elsőranguak, kifogástalanok voltak. Runyai Sándor, Biliizky kedves szerepében nyílt szinen is zajos tapsokat ka pott. Vojnár János Tarján főhadnagy szerepében snajdig és tökéletes volt. Alakítása jóval felülemelkedett a műkedvelői nívón. Tereh Sándor ötletes Lóránt hadnagya, Morvay Zoltán kimért Merlinje, ifj. Walion Lajos az orvos kis szerepében arattak sikert, mig Tar Lajos a tiszti szolga alakjában ötletes, kacagtató kabineíalakitást nyújtott. Horváth Zoltán, ifj. Unger István, ifj Frank László és Frank Ferenc hozzájárullak az est sikeréhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat és egész estén át pompásan mulatott. il dolovai nábob leánya A Jótékony Nőegylet miikedvelői a színpadon Szatmár, nov. 25. A műkedvelői előadások referensét köti egy általános és kötelező szabály : a műkedvelőkről, akik szívességből állanak a jótékonyság szolgálatába, nem szabad rosz- szat irni. Valóban sajnáljuk, hogy ez a szabály elrontotta a szuperlativuszok hitelét, mert nekünk most csakugyan komoly és helytálló, szavahihető szupertativuszokra lenne szükségünk, hogy Szlávy Dezsőné műkedvelőinek mai előadását igazi értéke szerint méltassuk. Ahhoz a töméntelen érdemhez, amelyet Szlávy Dezsőné Szatmáron a jótékonyság terén szerzett, egy újabb, kulturális érV H 1 . JÉ Vt JS 20 2 20 25 m lí H > o> m q C m »2 i» *0 o ü c "h ;a la 01 '® .«- o *© «ö 2 & o o a « .£ MS S » mm V 23 — v £ ® M :2 s* •I V *fl *2 J % « r Á i s 32 9A magyar népköz- társaság nevében4* A törvényszéken levették a király képét — A Szamos eredeti tudósítása.' — Szatmár, nov. 25. A szatmári törvényszék büntető tanácsának kis tanácsterméből ma reggelre, amikor az utóbbi szünet óta az első íőtár- gyalást tartották, csöndben és minden kegyeletsértő formalitás mellőzésével eltávolították néhai Ferencz József aranyrámás olajképét s ma már üres falak mellett kezdte meg a törvényszék a kitűzött ügyek főtárgyalását. Az első bünügy, amelyben a tanács a Magyar népköztársaság nevében hozott Ítéletet Kincs Kálmán, szamosujlaki lakos ügye volt, aki súlyos testi sértés vétségével terhelten állott a törvényszék előtt. Kincs Kálmán a vádirat szerint veszekedés közben egy ásóval olyat ütött Nagy Eleknére, hogy annak -eltört a karja. A főtárgyaláson dr. Némethy József állami táblabiró elnökölt, a tanács tagjai Rozgonyi Viktor és Jeney Sándor áll. törvényszéki birák voltak, a jegyzőkönyvet dr. Zsürger Sándor áll. törvényszéki jegyző ic S o 3 £ © <u S c *<e © *5» ■ü «2 «0 m © Tg .2 «*0 £ s S ® n s *<8 c c *<o © 4; 20 3 ft N 01 4 i
