Szamos, 1918. november (50. évfolyam, 262-285. szám)
1918-11-24 / 280. szám
2 oldal. (iyi8. november 24.. 280. szám.) Testvéreink, ezért ne hadakozzunk egymás ellen, a magyarok ellen, szóljatok román, cseh, ukrán és jugoszláv testvéreiteknek: ne bántsátok a magyarokat, ne bántsátok Magyarországot, amely bennünket bántott. Ez egy egészen uj ország, a szabad népköztársaság országa, ahol minden embernek egyforma joga van. Inkább béküljetek ki ezzel az uj országgal, szövetkezzetek vele olyan szorosan, jól együtt dolgozva közös munkában, együtt gazdálkodjunk. Csehország, Románia, Jugoszlávia, Magyarország olyan legyen, mint egy ország, a nép szabad köztársaságra, a szeretet, béke ország^ legyen Ezt kéri tőletek a népköztársaság kormánya. A kormány nem vállalhat felelősséget elődei bűneiért, de minden erejével arra törekszik, hogy jóvá tegye ezeket a bűnökéi. A kormány tagjai együttesen és egyenként becsületükkel és életükkel vállalnak jótállást előttetek, Magyarország népei előtt, és a nyugati hatalmas nemzetek előtt, hogy megvalósítják, amit ígértek. A népköztársaság nevében : Károlyi Mihály. Csehek, szerbek, románok Magyarországon Budapest, nov. 23. A magyar hadügyminisztérium a nemzetiségi vidékeken előnyomuló seregek helyzetéről a következőket jelenti: A csehek helyzete változatlan. A Nagyszombatot veszélyeztető cseh haderők védőseregünk elől Szenicze felé vonultak vissza és a Vágujhely—zsolnai vonalon irányított német csapatok átvonulását megakadályozták. A helyzet Zsolnánál változatlan. A szerbek elérték Ujaradot, de a Marost nem lépték át. Horgoson csak gyér járőrök vonullak át. Egy zászlóaljnyi román csapat Tölgyesre érkezett. Zsolna, nov. 23. A csehek Ricsó községben, Zsolna előtt állanak. Még ez évben béke lesz Bern, nov. 23. A Temps értesülése szerint a békét Versaillesben még ez évben aláírják. i) forradalom titkos irataiból Lukachich te akarta tartóztatni Bartha minisztert Bpest, nov. 23 A kormány kezei között levő titkos iratokból megállapították, hogy a forradalom kitörése előtt pár héttel az osztrák-magyar hadseregfőparancsnoksága utasította a hadseregfőparancsnokságokat: tegyenek jelentést, hogy esetleges népmozgalom esetén lehetne-e számítani a hadseregre a mozgalom elfojtására. A válasz kedvezőtlen volt, sőt azt jelentették, hogy a köztársasági eszme mindjobban tért hódit a katonák között. Erre Bécsben azt határozták, hogy több gyanús főtisztet letartóztatnak, közöttük Bartha jelenlegi hadügyminisztert is. Miután azonban Barthát, aki Temesvárott volt, letartóztatni nem lehetett, mert katonái nagyon szerették, Lukachich közvetlenül a forradalom kitörése előtt táviratilag értesítette, hogy állásától felmentették, haladéktaSZAMÜb lanul jelentkezzék Budapesten a térparancsnokságon. Barthát itt akarták letartóztatni. Bartha azonban nem ment bele a kelepcébe, hanem ott maradt Temesvárott és a forradalom kitörésekor a bánáti néptanács eltiöke lett. Hadügyminiszteri kinevezése azért késett, mert Barthára szükség volt Temesben a közrend fenntartásának garantálására. Szafmár forradalmi alakjai Szatmár, nov, 23. A világot rengető forradalom történelmét megírják mejd az erre hivatott szakírók. Ebből h történelemből kimaradnak majd azok az apró részletek, amelyek ezt a forradalmat alkotják, kimaradnak azok a miniatűrök, amelyeknek összesége adja azt n nagy forradalmat, amelynek méltatása a történelem feladata. A Szamos ezekben a miniatűr-részletekben adja vissza a világtörténelem eseményeit, elsősorban a helyi eseményekre és azok szereplőire helyezvén a fősulyt. Elhatároztuk, hogy a nagy idők nagy emberei közül mi is megörökítjük Szatmár- nak azokat a nagyságait, akiknek számottevő szerepük volt a forradalmi napok nagy eseményeiben. Amikor ehhez hozzáfogunk, egy percig sem ‘kell gondolkoznunk azon, hogy kivel kezdjük a sorozatot. Bétíeky Lajos. Pár év előtt ,jött Szatmárra, mint a szatmár-részi rét. egyház megválasztott lelkésze. Alig volt egy kevés ideig Szatmáron, már örvendetes panaszok hallatszottak ellene. Azok, akiknek az volt a nézetük, hogy a papnak a templomi szószéken, az esküvőkön és temetési búcsúztatókon kivül legfeljebb egy-egy disznótoron vagy névnapi ünnepélyen szabad ékes dikciókkal szerepelnie, hangosan felrótták neki, hogy az uj pap erősen liberális érzésű és túlságosan modern gondolkodású, akinek ambíciói tul- merészkednek még a Polgári Társaskör határain is. Bélteky Lajos azonban vagy nem tudott vagy nem akart tudni ezekről a súlyos kifogásokról és nem akart megmaradni sem a disznótorok, sem a kaszinó működési határain belül. Sok lenne itt felsorolni mindazokat az alkalmakat, amikor Bélteky Lajos a jótékonyság, a közéleti tisztaság és a modern eszmék szolgálatában és mindig önzetlenül dolgozott. Az ő közéleti működése mellett csak természetes, hogy ellenfele mellett fölényes győzelemmel jutott be a törvénynatósági bizottságba. A közgyűléseken az ő resszortja a polgármesteri jelentésekhez való hozzászólás volt. Az hhez fűzött interpellációiban hol közélelmezési, hol népjóléti kérdésekben szólalt fel, de sohasem hallottuk a szavát, amikor a város üzleti ügyeit, adásvételeit tárgyalták. Nem üzletember. Ö volt a törvényhatóságban az egyetlen, akin keresztül a sajtó is szóhoz jutott. Ha ugyanis közérdekű dologról volt szó a sajtóban, amelyre hallgatni nem nagy divat volt a város vezetőségében, Bélteky Lajos sietett magáévá tenni az ügyet és bevitte a törvényhatóságba. Közéleti működésére legjellemzőbbek a cimei, amelyeket — ha hiú ember volna — odanyomathatna névjegyére. Királyi kitüntetés, bankigazgatósági állás nincs közötte egy sem, de nincs olyan sem, amely- lyel díjazás járna. A névjegy igy nézne ki: Bélteky Lajos ref. lelkész, a szatmári ref. egyház lelkészelnöke, a szatmári ref. egyházmegye tanácsbirája, a ref. felsőbb leányiskola fentartótes- fületének elnöke, a Szatmári Fogyasztási Szövetkezet elnöke, a független- | ségi Károlyi-párt elnöke, az Iparos Olvasókör elnöke, az Iparos Dalárda elnöke, az I. Temetkezési Társulat h. elnöke, a Feminista Egyesület elnöke, a Lorántffy Egylet titkára, a Vörös Kereszt Egylet pénztárnoka, Szatmár szabad köztársasági város th. biz. tagja. Most pedig hozzáírhatná a legdíszesebbet : a Magyar Nemzeti Tanács szatmári szervezetének elnöke. És mindez a sok cim összevéve sem hoz annyit, mint egy felügyelő bizottsági tagság a legkisebb téglagyári részvénytár ' saságnál. Ellenben maga a Nemzeti Tanács elnöki állása több munkát ad. mint Szatmár város összes intézményeinek a vezetése. Bélteky Lajos esket, keresztel, temet és éltet, már tudniillik népgyüléseken élteti a köztársaságot. Résztvesz a jótékony egyesületek életében, résztvesz a város hivatalos életében, szinte permanens üléseket vezet a Nemzeti Tanácsban és intézi ennek legaprólékosabb dolgát is Ha az ember egy óra hosszat ül Bélteky Lajos irodájában, akkor fáradt idegzettel, szinte szédülve jön ki onnan. És Bélteky Lajos az ő hatalmas szervezetével, az ő acélból való idegzetével még csak a kedélyét sem veszíti el ebben az emberfeletti tpunkában. Asztalán szól a telefon: egy nyírvidéki község fegyveres segítséget kér, az önkéntes iskola kéri, hogy az ebédre való husadagjáról tessék gondoskodni, a színtársulat tagjai olcsó lakásért fordulnak a Nemzeti Tanácshoz, a nemzetőrségnek zsold kell, a nemzetőrségnek dohány kell, egy ur azt kérdezi: elutazhatik-e bátorsággal a kis fiával Máramarosszigetre, egy szegény család segítségért esdekel, emitt felmerült ellentéteket kell elsimítani, mellőzött nagyságok sebeire flastromot ragasztani, egy feketekendős asszony halálesetet jön bejelenteni, miközben elsírja a megboldogult összes jó tulajdonságait, adományokat hoznak a nemzetőrség részére, közben a konjunktúrákat megfogni akaró okos emberek megvalósítandó ötleteiket tárják fel . . . mindez csak egy néhány perc. Tessék elképzelni, hányszor ilyen néhány perc van egy napban, amivé Bélteky Lajos még az éjszakáját is teszi, mert az ágya is az irodában van, az ágya mellett éjjeli szekrényen pedig ott áll a telefon. És Szatmáron egész éjszakán át telefonszolgálat van. Ilyen mindenre kiterjedő tevékenység mellett nem csoda, ha a napokban ilyen címzéssel kapott a vidékről egy levelet: Nagytiszteletü Bélteky Lajos köztársa- '■ sági elnök urnák.