Szamos, 1918. november (50. évfolyam, 262-285. szám)
1918-11-19 / 275. szám
2. oldal 5 Z A M O S (1918. november 19., 275. szám.) hozzávéve azt, hogy a város* erdőségben is fog valamelyes mennyiség újonnan kitermeltetni, — a város tüzifaszükséglete biztosítható lesz. A bizottság az ügyet a városi tanács elé terjeszti, kérve, hogy a sürgősségre tekintettel érdemlegesen döntsön és a közgyűlésnek csak utólagosan jelentse be. Részletesen kidolgozott javaslatot tett továbbá az értekezlet a vasúti szállítás biztosítására és a szétosztás igazságosságának keresztülvitelére. Javasolta, hogy a szétosztás a társadalom különböző rétegeiből alakítandó bizottságra bizassék, melyben a munkásság és a szociáldemokrata párt meg felelőleg képviselve legyenek. Rendkívül sok nehézség áll e kérdés megoldásának útjában, de úgy látjuk, hogy komolyan és erélyesen veszi a hatóság kezébe és biztosra vesszük, hogy legalább is tűrhetően meg lesz oldva, nem is küszöbölheti ki teljesen az eddigi késedelmekből járó hátra nyokat. Kölcsönt kér a Nemzeti Tanács a nemzetőrség zsoldiának fizetésére Felhívás a vagyonos polgárokhoz — A Nemzeti Tanács nagygyűlése Szatmár, nov. 18. A Nemzeti Tanács teljes plénuma vasárnap délután nagygyűlést tartott a városháza tanácstermében, amelynek során Bél- téky Lajos elnök ismertette a Magyar Nemzeti Tanács leiratát, amelynek érteimé ben a hatóságok, mint a köztársaság ható ságai folytatják működésüket és a Nemzeti Tanács ellenőrzi a hatóság munkáját és segítségére van annak a közélelmezési és egyébb fontos kérdések intézésében. Közli, hogy egy-két nap alatt mintegy 10—20 ezer magyar fogoly jön Szatmár on keresztül Ukrajnából. Intézkedett, hogy a vasúti ál lomáson megfelelő mennyiségű élelmiszer és megfelelő számú konyha álljon rendel kezésrt. Erre a célra pénz kell, mert abból a 26000 koronából, amelyet eddig a Szatmári Újság gyűjtött, már csak 4000 korona van s így nagy szükség lenne a társadalom további támogatására. Szóba hozta a város faellátásának kérdését is, amelyet a városi erdőhivatal úgy oldott meg, hogy a sárerdői fa befuvarozását harmadában batiziak- nftk adta ki, ami sérelmes, mert így a befuvarozott fa egyharmadrésze nem a városi lakosságiak, hanem Batiz községnek jut, amit a gyűlésen jelenvolt gazdák is helyte lenitettek. Dr. Lénárd István expozéja. Dr. Lénárd István elmondja, hogy de lege a lemondott polgármesternek ő % helyettese, ami a mai súlyos időkben nem könnyű és nem hálás feladat. De ő kijelenti, hogy még ha a föld megrendül, akkor is helyén marad. A város gépezetének kerekeit fokozottabb mértékben óhajtja a szociáliz- mus olajával kenegetni. Be akarja vonni a város ügyeinek vezetésébe a szociáldemokrata pártot és velük együtt óhajtja fenntartani az élet- és vagyonbiztonságot, mert ha ez megdől, akkor anarchia van, az anarchiát pedig mindig absolutizmuz követi. Tudomására jutott, hogy a facédulák nem mindig az arra szorultak kezeihez kerülnek, hanem olyanokhoz, akik üzérkednek vele. Ezt az állapotot meg fogja szüntetni. A szociálpolitikai ügyosztály kötelessége lesz a szegény-ügy mizériáit megszüntetni. Ha nem lesz ok az elégedetlenségre, nem 'lesznek elégedetlenek. A batizi fuvarosok ügyét megvizsgálja és igazságosan elintézi. A város szociális érdekeinek megóvásában az Isten és a Nemzeti Tanács tagjainak segítségét kéri. Az elnök bejelenti, hogy Litteczky István h. főszámvevő előterjesztést tett az iránt, hogy a kiosztás alá kerüld fából elsősorban a hadisegélyesek részesüljenek. A Nemzeti Tanács ehhez hozzájárult. A nemzetőrség zsoldja. Béiteky Lajos ismerteti, hogy amily buzgalommal indult meg a polgárőrség megszervezése, a jelentkezők buzgalma oly hamar ellankadt. Legutóbb egy esős estén mindössze kilencen jelenlek meg a polgárőrök közül. A nemzetőrségnek ezidő szerint 10 korona és 4.50 K élelmezési pótdij jár naponkint. A nemzetőrséget azonban csak úgy lehet fenntartani, ha a 10 koronás alapdijat a város 20 koronára emeli fel. Ennek a fedezetére szükséges összeget nem ft * HÍREK a Katona Tanácsnak, hanem a Nemzet | Tanácsnak kell összehoznia, olyan formán, I hogy a pénzintézeteket és a vagyonos em- i bereket szólítsák fel adakozásra. Ozory István rendőrfőkapitány szégyenletes dolognak ‘artja, hogy a polgár őrség nem teljesiti kötelességét. Ha a nemzetőrség itt hagyná a várost, csak a szocialistákra lehetne számítani. Teljes bizalommal van aziránt, hogy a várost nem fenyegeti veszedelem. A nemzetőröknek e hó 20-ig 30 korona napidij, azután pedig napi 20 korona és 4 50 K élelmezési pótlék jár. E^hó^20 án a nemzetőrök részére 160000 koronát kell kifizetni. Kéri a vagyonosabb polgárokat, hogy segítsenek ennek az ösz- szegnek az előteremtésében, mert ha a nemzetőrök nem kap,ák meg fizetésüket és elhagyják helyüket, megszűnik a közbiztonság Berger Marcell hadnagy előadja, hogy a nemzetőrség tagjai gondosan össze vannak válogatva, azokban mindenki nyugodtan megbízhatik, mert a tisztek is merik vállalni értük a felelősséget. Segítsen a város polgársága a nemzetőrök zsoldjának kifizetésében, akkor Szatmár városában mindenki nyugodtan hajthatja le fejét. Miután a Nemzeti Tanács megállapította azt is, hogy ezután vidékre csak úgy ad karhatalmi segítséget, ha megfizetik a napidiját, a kiszállás költségeit és élelmezik a kiküldött katonákat, hosszas vita indult meg afölött, hogy miből fedeztessék a nem • zetőrségnek fizetendő összeg. A vitában igen sokan vettek részt, mig végül a Nemzeti Tanács elfogadta Figus Albert városi fősiámvevőnek azt az indítványát, hogy: a Nemzeti Tanács felhívja a tehetős polgárokat,hogy nyújtsanak kölcsönt a városnak a nemzetőrség zsoldjának kifizetésére és a kölcsön szánt összeget a városi pénztárba juttassák. A továbbiakra nézve az az intézkedés történt, hogy az így kölcsönkapott összegeket egy, a tehetős polgárokra kivetett rendkívüli hozzájárulásból téríti vissza. A rendkívüli hozzájárulást egy bizottság veti, A vátosi tanács a kivetési és jogorvoslati eljárást szabályozza, a kivető bizottságot a tiszti főügyész, az adóhivatali főnök, 2—2 mezőgazda, kereskedő, iparos, a szociálista, a radikális és függetlenségi pártok kiküidötteibő! összeállítja $ ez a bizottság e hó 21-én megkezdi működését. Ezt a felhívást plakátokon is közük a közönséggel. A Nemzeti Tanács kimondotta még, hogy ezután az intézmények, raktárak, gőzmalmok stb., akik külön őrségre Reflektálnak, kötelesek az őrség napidiját és élelmezésének költségeit viselni. József főherceg névmagyarosítása. József főherceg szombaton az eskütétel után egy szabályszerűen kiállított kérvényt adott át a belügyminiszternek, amelyben Habsburg Lotharingiai József nevének Alcsuti Józsefre való magyarosításának az engedélyezését kéri. j Megnyílik a népkonyha Szatmár, nov 18. Zrinyi-utcai helyiségében ma nyílik meg a Népkonyha. Ez igy igen egyszerit kis hir. De aki tudja, hogy Szatmár szegényei, mint a vasárnapi közgyűlésen arról beszámoltak, az elmúlt évben 45 ezer adag ebédet ettek itt meg, aki tudja, hogyta egy sereg gyermek az elmúlt télen Szat- máron csak azért járhatott iskolába, meri a Népkonyhában meleg, jó ebédet kapott, az ünnepnek tartja a mai megnyitást. Gyönyörű múltja van a Népkonyhának és ha az áldásnak, a szívben elmondott köszönetnek csak egy kis hatása van. akkor a Népkonyha a legáldottabb intézmény, mert megszégyenítés nélkül tudott sokat és jót adni. Most követkeeik talán a Népkonyha legnehezebb tele. Irtó sok embernek lesz szüksége a Népkonyhára, az élelmiszer rendkívül nehezen felhajtható és nagyon drága. Ezért bizalommal jordulunk azokhoz, akik a szerencse kedvezéséből sem életet, sem vagyont nem vesztettek a háborúban, akiknek jobban esik az ebéd, ha tudják, hogy egy szegény embert, vagy egy jázó, éhező iskolás gyermeket is hozzásegítettek egy olcsó, jó ebédhez, siessenek a Népkonyhát fentartó nőegylet segítségére. Élelmiszert, tűzifát, pénzt egyaránt köszönettel jogad a Népkonyha elnöksége. A polgármester nyugdíjban — Hálásan megköszönve a város közönségének három ízben egyhangúlag megnyilvánult bizalmát, melylyel a város polgármesteri székébe ültetett, megrendült egészségi állapotomra való tekintettel kérem, hogy nyugdíjazásom iránt intézkedni méltóztassék. Szatmárnémeti, 1918. november hó 15. Kiváló tisztelettel dr. Vajay Károly polgármester. Ez volt az első akta, amelyet szombaton reggel a polgármesteri hivatalban beiktattak. Kelt november 15-én, tehát még azon az estén, amikor a függetlenségi párt gyűlésén nehányan a vendégül hivott szo- ciáiisták közül közbekiáltások formájában annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy a polgármeeter hagyja el a helyét. Forradalom van, nincs helye az érzékenykedésnek. A forradalmat négy és fél esztendős háború előzte meg, amelynek százezrek élete esett áldozatául. Hogy a forradalom során egy ember elvesztette az állását, nem megrendítő dolog és hogy ez az ember a város legexponáltabb helyén ülő első tisztviselő volt, az a dolgok rendjéből következik. Bármilyen rossz emberei is lehetnek dr. Vajay Károlynak azok között, akik lemondását követelték, azt senki sem tagadhatja meg, hogy az ő 23 éves hivatalnokoskodása ez alkalomból megérdemel nehány szót Önzetlen, puritán munkása volt a városnak, akit — ha a közvélemény nem is helyeselte mindig a tetteit — senki sem mert soha, még legnagyobb ellenségei közűi sem meggyanúsítani azzal, hogy tetteiben nem a város ügyei iránti szeretet, lelkiismeretesség vezette. Túlzott lelkiismeretessége sokszor káros skrupuló- ziiásokig vitte. Ajtaja nyitva volt mindenki előtt akkor is, amikor a háború során emberfölötti nagy munka hárult váilaira, amelyekből mindig ő vette ki az oroszlánrészt.
