Szamos, 1918. november (50. évfolyam, 262-285. szám)

1918-11-10 / 268. szám

4 oldal. S Z A MOS (1918 november 10., 268. szám.) 1 ss u b ez g# • • s : Slilígil ss ■ ■ c « • ■•■■aauauasitBatsattKUc', bau A nagy napok humorából Szatmár, nov. 9. >4 forradalom első napján nagy kon­junktúrája lett a nemzeti szinii szalagnak. Szerencse, hogy a készletek fedezték a szükségletet. Nemzeti színű szalag került a ka­tonák csákójára, polgárok beesett mellére és a tavasziasan enyhe őszi szellő vidá­man lobogtatta az apró kis szalagokat. Nagy büszkén megy a korzón egy közismert polgártárs, aki nagy’ lelkesedé­sében nem vette észre, hogy a szabadság jelvénye olasz módra -*■ zöld, fehér, piros — van felfűzve a mellére. Figyelmeztetem a polgártársat, hogy baj van, a zöld-fehér-piros szín az olaszé. Polgártárs szörnyen dühbe jön és káromkodik egy nagyot, köztársaságiasat: — Ebadta huncut boltosa, hát nem becsapott. Piros-fehér-zöld szalagot kér­tem tőle és a hitvány zöld-fehér-pirosat adott. * Az első napon egy-két óra alatt le­került a katonák sapkájáról a K betűs rózsa. Leszedte a baka, a tiszt és le­szedte maga Masoranna ezredes is, aki pedig mindama napig szigorú őre volt a farsriftos öltözködésnek. Aki pedig nem szedte le a maga jószántából a sapkarózsát, annak leszed­ték a bajtársak. A Pannónia előtt egy ilyen, már le­szerelt baka megállitjh a másikat, aki még viselte a rózsát és felszólítja: le a ró­zsával ! — Minek? kérdi a meglepett és nyilván tájékozatlan közlegény. — Minek? Hát annak, hogy a ró­zsán Ká betű van, ami Károlyt jelent. Már pedig Károly már nincs, már köztár­saság van, olyan rózsát fogsz kapni, amin Kő betű lesz. * A polgár-őrség szolgálatba lépésé­nek első éjszakáját cudar, hideg eső tette keservessé. A csuromvizesre ázott polgárőrök közül egyik-másik be-benézett a Szamos­nak az Eötvös-utcára nyíló kiadóhivata­lába, ahol a szerkesztőség az éjszakai inspekciót tartja, éppen csak annyira, ne­hogy a közbiztonság hiányt szenvedjen, amig az esővizet lerázza magáról. Ázott pocokként nyitott be például hozzánk Bánó Gábor, a Fondere titkára, aki polgári foglalkozása révén is prae- desztinálva van rá, hogy a város közbiz­tonságának biztosításában ilyen olcsó díj­szabás mellett részt vegyen. Aki nem látta Bánót, hogyan festett a kis pocakjához, cvikkeréhez, rongygyá ázott média szivar­jához, fekete, kemény kalapjához a Man- licher, az nem tudja, milyen a snájdig polgár. A kiadóhivatal ajtaja előtt a szat­mári törvényszék egyik kiváló bírája vi­gyázott a rendre. Kegyetlenül verte az eső öt is. S nekem eszembe jutott a talpaló bíró. Nem elég, hogy a szegény bírák maguk talpalják a cipőjüket, még szakadó esőben a más vagyonát, jól talpalt cipő­jét is kell őrizniük. Elhatároztam, hogy legközelebb in­dítványt terjesztek a Nemzeti Tanács elé: rossz idő esetére adjon a polgárőröknek esernyőt. Mert hiszen felesküdték, hogy hí­ven szolgálnak szárazföldön, levegőégben és vizen, de arról, hogy vizesen is szol­gáljanak, az esküben nincs szó. Nagy Lajos ezredes — állomás- parancsnok. Tegnap délután a Nemzeti Ta­nács szatmári szervezetének gyűlésén, ami kor a tárgyalások javában folytak, megje lent ott Nagy Lajos ezredes, aki beuiu tatta a kassai katonai parancsnokság távi­ratát, amelyben megbízzák őt, hogy azon­nal vegye át Szatmár várót, katonai állo­másparancsnokságának vezetését. A jelen voltak lelkes éljenzéssel fogadták az ezre­des bejelentését, akit Bélteky Lajos elnök üdvözölt a Nemzeti Tanács revében. Az uj állomásparancsnok meleg szavakban kö­szönte meg az üdvözlést és rámutatott arra, hogy őt családi tradíciói, elvei mindig a jelenieg uralomra jutott irányzathoz von zották. Később az ezredes bejelentette, hogy részt óhajtván venni a város védelmében, már Budapesten bejelentette a hadügymi­nisztériumban, hogy belép a nemzetőrségbe. Dr. Fodor Gyula halála. Szatmár város intelligens társadalmában alig van , ember, akit meg ne döbbentene a szomorú hir, hogy dr. Fodor Gyula, a budapesti IX kér. állami főgimnázium igazgatója, a 11. oszt. polgári hadi erem tu'ajdonosa 54 éves korában, boldog házaséletének 25-ik évé­ben Keérsemjénben hosszas szenvedés után elhunyt. Dr. Fodor Gyula hosszú éveken át volt a szatmári róm. kath, főgimnázium ta nára és kedvelt tagja a város társadalmá­nak. Mint tanár, páratlanul jó, igazságos volt, akit tanítványai mindig rajongással vettek körül. Mint embert, aranyos kedélye, pompás humora és ragyogó szellemessége tették népszerűvé Szatmárról a budapesti IX, kerületi állami főgimnázium elére került, de az iskolai szünidőkben gyakran felke reste Szatmári, ahol régi barátaival, tanít ványaival szívesen tartotta fenn az össze­köttetést. Halálát özvegyén kívül négy fiú­gyermeke, nevelőanyja és kiterjedt rokon ság gyászolja. Temetése csütörtökön ment végbe Keérsemjénben n-.gy részvét mellett. Halálozás Ismét egy derék, életerős fiatalembert ragadt el ;>z élők sorából a kérlelheted in spanyol betegség. A szeren­csétlen áldozat Kovács Ferenc, Felső- veresmart, ugocsai község népszerű, mun­kás helyettes jegyzője, Kerényi Máté verő­cei körjegyző veje. A rokonszenves fiatal jegyzőt Szatmáron is sokan ösmerték és ösmerősei körében igen nagy a részvét ko­rai halála alkalmából. Megalakult a Nemzeti Tanács a szatmári járásban. Serly István, a szat­mári járás tb. főszolgabirája, mint a szat­mári járás Jegyzői Egyesületének diszelnöke a mai, napra értekezletre hívta össze a já­rás községeiben megalakult Nemzeti Taná­csok elnökeit és a községek jegyzőit. Az értekezlet megalakította a járási Nemzeti Tanácsot, amelynek elnökévé Szűcs János, lázárii róm. kath. lelkészt, jegyzőjévé Szer­dahelyi László tüzérhadnagy, egrii földbir­tokost választotta meg. .Az értekezlet meg­állapította, hogy a községekben megalakult Nemzeti Tanácsok elnökei hiv; tva vannak a községekben a közélelmezés lebonyolítá­sában a közigazgatással együtt működni. Megvá'asztoltak egy hat tagú végrehajtó bizottságot hogy az a járási főszolgabírói hivatalnál’ segítségére legyen az élelmisze­rek szétosztásában. Ennek a bizottságnak a tagjai: N. Székely András, dr. Barbul Illés Károly, Selyebi kiskolcsi ref. lelkész, Szűcs János, Világossy Gáspár és ^Puskás János Az értekezlet megbízta Szerdahelyi Lászlót, hogy utazzék Budapestre s ott szerezzen tájékozást a Nemzeti Tanácsnál, hogy mi a vidék Nemzeti Tanácsok feladata, teen-- dője. A szatmári feministák egyesülete kedden délután 5 órakor a városházán tartja meg gyűlését, melyre a tagok lehető­leg minél nagyobb számban való megjele­nését kérik. Érdeklődőket szívesen látnak. Halálozás. Súlyos csapás érte Seress József építészt és nejét szül. Pásztor Mar- gitpt Egyetlen kisleányuk, Manyóka, 7 éves korában 4 heti súlyos szenvedés után el­hunyt. Temetése ma délután 3 órakor a Zárda-utca 12. számú háztól lesz. Vonuljanak be a nyiregyházai hu­szárok ! A 15 ik huszárezred pótzászlóal­jának parancsnoksága Nyíregyházáról azt a felhívást intézte a városi elöljáróság utján a fenti ezred kötelékébe tartozó minden ka tónkhoz, hogy a hadügyminiszter rendelele értelmében kötelesek azonnal bevonulni. Áthelyezés A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Telekine Lettünger Kornélia zsigmondfalvai állami óvónőt a Lázári köz­ségben újonnan szervezett áll. óvodához jelen minőségben áthelyezte. A vasúti élelmezése az átvonuló katonaságnak és hadifoglyoknak megkez­dődött, a vonalp rancsnokság által felállí­tott nagykonyhákon A Vörös Kereszt Egy­let üditö étterme is életbe lett léptetve is méí, ott a főzetés — a közönség által ado­mányozott összeg felhasználásával, — a vasúti állomást őrző katonaság számára történik. A Nemzeti Tanács intézi az ön­kéntes tiszti iskola é elmezését is, mert a konyhai személyzet őket otthagyta Tehát szükséges még mindig az élelmezés pótlá­sára az adakozás. A szatmári szellemi munkások pártja arra való tekintettel, hogy az elő­készítő-bizottság munkájával még nem ké­szült el, ma délután helyett kedden dél­után 5 órakor tartja gyűlését a városháza nagy tanácstermében A jelentkezési ivek addig beterjesztendők. A Szatmárnémeti Molnárszövetség november 17-én, vasárnap délelőtt 10 óra­kor a Társaskör helyiségében gyűlést tart. A gyűlés tárgya : Csatlakozás a Nemzeti Tanácshoz és ipari ügyek megbeszélése. Lovagi torna Nagykárolyban. Ne­gyedik s e néven utolsó Károly tudomásul veite, hogy a magyar nép lelke a köztár­sasági államformáért lobog, a négy és fél esztendős háború félistenei letették a fegy­vert, zug, for ong a világ, forradalmi a hangulat, a világ korsza os megrázkódta­táson megy keresztül., a lapok nem győzik a feltűnő vastag betűt igénylő szenzációk közlését. Eboen a lánggal égő vérmező­ben kedves, kedélyes — hogy ne mondjuk kacsgtatóan naiv -■ oázis a nagykárolyi lapok nyílttéri rovata. Ezekben a rovatok­ban ugyanis, mintha nem is ropogna a világ, vígan, kedélyesen, de ami fő, lova- giasen pertraktálnak egy „lovagias elégtétel­adás“-!, amelyet — ha jól vesszük ki — bizonyos Herschkovics Dezső ur megtaga­dott bizonyos Beckmann Sándor úrtól. Jegyzőkönyv, amely felvétetett, felek, akik megsértettek, segédek, kik megbizattak, ha táiidők, amelyek a Royal kávéházban ki­tüzeltek és amelyekre nézve vitás, hogy be­tarthattak, kakasok, akik egy világrengés közepette viaskodnak, ezekkel van tele a nagy károlyi lapok nyilttéri rovata. Uraim, jó Herschkovics és Beckmann urak, ne bántsuk most egymást, nyújtson békejob­bot magyar a magyarnak, ne öldököljenek abban a nyilhérben, hisz oly kevesen va gyünk, hogy most még a lovagoknak is meg kell bocsájtani. Dugják vissza kirántott nyiltíerüket a hüvelyébe! A Szatmár várost védő csapatok részére Beer Miklós kereskedő 200 koronát a Jomáhyozotl. A Színházi Hét legújabb száma megjelent

Next

/
Thumbnails
Contents