Szamos, 1918. október (50. évfolyam, 233-259. szám)
1918-10-02 / 234. szám
SZAMOS (1918. október 2.. 234 stäixj.t 2 oldal. A bolgár fegyverszüneti tárgyalások előzményei Konstantin Cheorgiew nyilatkozata a Szamos számára — Saját Becs, okt. 1. A bolgár hadsereg helyzetéről az utolsó hónapokban a hivatalos jelentéseken kívül jóformán semmi híradás nem érkezett a központi hatalmak sajtója számára, dacára annak, hogy a bolgár illetékes köröket meglehetősen foglalkoztatta a hadsereg súlyos helyzete. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy a bolgárok immár hat év óta állandóan fegyverben állanak és ez idő alatt az ország belső helyzete egyre mostohábbá vált. Az élelmezési viszonyok sulyosbbodtak, az éghajlati viszonyok nagy megpróbáltatásoknak tették ki, a betegségek és a rossz élelmezés miatt meggyötört katonáikat, akiknek kedélyállapotát és hangulatát erősen befolyásolta az is, hogy voltak olyan divíziók, amelyek a háború kezdetén elfoglalt állásaikat egészen a visszavonulásig nem hagyták el. Közben az entente egyre nagyobb erősítéseket vont fcssze, nagyszámú tüzérséget összpontosított és minden tekintetben rendkívüli módon előkészítette a támadást, így történt azután, hogy a bolgárok, bár* szintén nagy csapatösszevonásokat eszközöltek, a hétszáz kilométeres fronton kisebbségben maradtak az entente-tel szemben, amelynek csapatait angolok, franciák, olaszok az egész görög hadsereg és a szerb ármádia maradványai alkották. A bolgár hadvezetőség a legnagyobb erőfeszítéseket tette, hogy legalább hadseregének élelmezésén javítson, de említésre méltó eredményt nem birt elérni, mert az idei tartós szárazság következtében az aratás olyan rossz eredménnyel járt, hogy az országban a lakosság kenyéradagját napi 25 dekagrammra volt kénytelen korlátozni, ami nem kevés keserűséggel töltötte el a frontmögötti, otthon lévő lakosságot. Mi sem természetesebb azután, hogy a Hinterland hangulata lassanként átterjedt a rettenetes háború minden mostohaságáí elszenvedő bolgár hadseregre is. A bolgár katonai helyzetről ezidősze- rint tiszta képet kell alkotni meglehetősen nehéz és pusztán az események közvetlen előzményeinek törtéhetet lehet egyelőre tisztázni. Ezekről Konstantin Gheorgiew, a bolgár vezető politikusok egyike, aki jelenleg a bécsi tudományos egyetemen a bolgárnyelv tanára, a következőket mondotta: — Az események kulcsa Malinov Sándor miniszterelnök kezében volt, aki éppen ' akkor került kormányra, amikor a bukaresti béke megkötése után a dobruzsa kérdésnek a bolgárokra nézve kedvezőtlen elintézése miatt az országban bizonyos le- hangoltság vett erőt. Malinov jókor felismerte, hogy a kedvezőtlen békének esetleg súlyos következményei lehetnek és aggodalmát közölte is nemcsak a bolgár király- Iyal, hanem a központi hatalmak vezető politikusaival is. Bulgáriában ekkor körülbelül olyan volt a helyzet, mint 1878-ban a berlini kongresszus után, amelyen Bulgáriát feldarabolták. Ezért azután, hogy a front hangulatát lecsendesitsék és a katonákat megnyugtassák, a bOlgát kormány egyes tagjai a frontra utaztak és különféle Ígéretekkel csendesítették le az elégedetlen hangulatot. A bolgár hadsereg halálmegvető vitézséggel küzdötte végig a háborút, de amikor néhány nappal ezelőtt megindult ellenük a túlerőben lévő entente-hadsereg hatalmas tüzérségi erővel támogatott offen- zivája, a túlerőnek ellentállani nem voltak képesek és az első napok* rettenetes küztudósitónktól. — delmei után megkezdődött a visszavonulás és ennek közvetlen folytatásaként a fegyverszüneti tárgyalások megkezdése. 9 megmentett lobogó Egy szatmri zászló bujdoklása orosz fogságban — A Szamos eredeti tudósítása. — • Szatmár, okt. 1. Kedves és megható történet a nagy háború véráztatta borzalmaiból : egy nem- zetiszinü selyem lobogó lelket tnelegitő kis epizódja, a magyar zászlóé, amelyet két fiatal, bájos szatmári lány hímzett apró kacsójával és amelyet egy fiatal, lelkes kis önkéntes ellenség pusztító golyózápora, két éves szomorú fogság gyötrelmei között is megőrzött, megmentett. 1916-ban történt, amikor még a cs. és kir. 65. gyalogezred pótzászlóalja állomásozott Szatmáron. Az említett év júniusának 23. napján egy menetzászlóalj indult az orosz harctérre. A zászlóalj egy szép selyem zászlót vitt magával, Némethy Rózsika és László Irénke szatmári kis lányok ajándékát, akik szép tölgyfalevél-koszorut hímeztek a há- romszinü lobogóba, a koszorú közepébe pedig a következőket hímezték : 1916. Úristen segíts és tarts meg! A vitéz zászlóalj hősi, küzdelmes harcaiban, gyilkos golyózápor közben is megtartotta a szatmári kis lányok zászlaját, mignem augusztus 31-én Delejownál az orosz túlerő bekeritette a zászlóaljat és a lobogó is veszedelembe került. Már látszott, hogy az elfogatás elkerülhetetlen, mikor a zászlóhoz ugrik egy fiatal önkéntes tizedes, Hermann Antal, a zászlót gyorsan lefejtette a rudjáról és a lobogó selymét, két kis szatmári leány apró kezeinek drága munkájába ruhája alá rejtette. A zászlóalj fogságba került s vitték őket az orosz parancsnoksághoz, ahol — ezt már tudjuk — minden fogságba került katonát megmotoztak és mindenkitől minden elvehetöt elszedtek. Ez történt Hermann Antallal is. Őt is kifosztották az oroszok de legdrágább kincsét, amit legjobban féltett : a zászlót nem találták meg nála. A szatmári lányok lobogója vándorolt tovább, elrejtve, dugdosva vitte a kis önkéntes magával Szibéria felé. Útközben Hermann Antal tífuszba esett s emiatt meg kellett szakítani útját Szibéria felé. Ufában leszállították a vonatról és kórházba vitték. Mikor a kórházban elszedték a ruháit, súlyos és lázas betegségében sem feledkezett meg a zászlóról, ügyesen a ruhái közé rejtette úgy, hogy ne vegyék észre. Egy éjszaka tűz ütött ki az ufai kórház ruharaktárában, ott, ahol az önkéntes ruhái voltak és velük a nemzeti zászló. Vigdorovics Sándor, 12. honvéd gyalogezredbeli szakaszvezető, aki tolmácsként volt alkalmazva a kórházban és aki ösmerte Hérmann önkéntes titkát, kimentette a ruhát és vele a zászlót az égő raktárból. Hermann Antal ekkor a köpenyege bélésébe varrta be a zászlót és úgy hordta magánál egész ez év április haváig, amikor megszökött a fogságból. Mikor visszafelé jövet ismét Ufába ért, kifejtette a lobogót a köpeny béléséből és mivel tartott attól, hogy valahol feltartóztatják és elveszik tőle az eddig gondosan megőrzött kincset, letétbe helyezte az ott székelő dán delegátusnál, aki nyugtát is adott róla. A derék önkéntes szerencsésen és minden baj nélkül hazaérkezett s most szabadságát tölti szülőinél Károlyerdődön s már irt is Ufába, a dán delegátushoz, hogy küldje el neki a szatmári kis lányok hímzett, selyem lobogóját, amelyet ő harcokban, fogságban, súlyos betegségében, tűzvészben, életveszélyes menekülésben megóvott, megmentett. Közgyűlés előtt — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, okt. 1. A gazdasági és jogügyi szakbizottság a csütörtöki közgyűlés előkészítése céljából ma délután 3 órakor ülést tartott a városháza nagytermében dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester elnöklete alatt. Kisebb jelentőségű ügyek letárgyalása után sor került a villamos áramdij felemelésének kérdése. A villamos bizottság ugyanis Markó Kálmán, a villamos mü igazgatójának előterjesztésére azt a javaslatot terjesztette a szakbizottság elé, hogy ajánlja elfogadásra a városi közgyűlésnek a villamos áramdij | újabb, bár ideiglenes felemelését. Ez év első felében ugyanis a városi villamos mü 28,828 K t fizetett rá az üzemre és tekintettel a tervbe vett 40 százalékos vasúti tarifaemelésre és a 20 százalékos szénadóra, valamint a folyton emelkedő beszerzési árakra a villamos mü a jelenlegi dijak mel^ lett a biztos csőd felé halad. Javasolják tehát, hogy addig is, amig a tervbe vett ideiglenes fejlesztése az üzemnek elkészül, az áramdijakat emeljék föl október 1 -töl kezdve a téli időre átmenetileg 25 fillérre, azon időponttól pedig, amikor a szén és fuvardíj adó is életbe lép, 30 fillérre kilowattonkint, egészen addig az időpontig, mig a villamos műnek ideiglenes fejlesztése el nem készül. Ennek üzembe helyezése után ugyanis az üzemköltségekben lényeges esésre van kilátás, miért is akkor az áramdij leszállítására lehet számítani. A szakbizottság tagjai nem valami szívesen hallottak az újabb áremelésről és általában az a vélemény alakult ki, hogy ez év végéig már meg kell hagyni a jelenlegi áramdijat. Dr. Vajay Károly rámutatott arra az előnyre, hogy a villamos mü minden nehézség ellenére állandóan szolgáltatja az áramot, de nem zárkózott el az elől sem, hogy várjuk meg az év végét, .annak megállapítása végett, hogy milyen deficittel zárul az üzem. Közben — úgymond — be kell szerezni más városokból az adatokat az ottani áramdijakról és egyben fel kell hívni a város lakosságát a takakékos fogyasztásra. Többek felszólalása után a szakbizottság az ügyet visszaadta a villamos bizottságnak. A Magyar kerámiái r. t. kérelmével foglalkozott ezután a szakbizottság, amely — mint bővebben megemlékeztünk róla — a I keramit útburkolatok fentartási dijának fel- ! emelését kérte a közgyűléstől.
