Szamos, 1918. október (50. évfolyam, 233-259. szám)

1918-10-06 / 238. szám

2 oldat, SZÁM OS i B)I8. október 6., 238 »zatn.-t Lansdowne a háború befejezéséért. Az olasz harctérről. Budapest, okt. 5 Hivatalos jelentés: London, okt. 5. Lansdowne lord lépést tett azirány- ban, hogy a kormánynak és a királynak tanácsait a háború, tisztességes befejezése iránt felajánlja. Lloyd George*késznek nyi latkozott Lansdowneval tárgyalásba bo- csájtkozni. A Daily News szerint Anglia belátó népe nagy feszültséggel várja az uj német kormány megnyilatkozását. A bolgár trónváltozás A szobranje elnapolta üléseit Szófia, okt. 5. Ferdinánd bolgár király hosszabb ma- nifesztumot intézett a néphez, melyben be­jelenti, hogy a haza javáért feláldozza ma­gát és 32 évi uralkodás után lemond a trónról elsőszülött fia, Boris tirnovói her­ceg javára. Megköszöni a bolgár nép tá­mogatását és kéri azt fia részére biztositani. Ezzel egyidejűleg Boris király kiált­ványban közli népével, hogy III. Boris név alatt elfoglalta a bolgár cár trónját és ün­nepélyesen kijelenti, hogy az alkotmányt tiszteletben fogja tartani. Szófia, okt. 5. Ferdinánd lemondása és Boris lrónj ralépése hirét a lakosság kora reggel tudta meg. A házakat fellobogózták, a templomok harangjai megkondultak és délelőtt a szé­kesegyházban Tedeum volt. A királyi palo­tából a -székesegyházba tartó Boris királyt a tömeg lelkesedéssel üdvözölte. A tem­plom előtt az érsek fogadta a királyt. A templomban összegyűltek a miniszterek, a képviselők és a diplomáciai kar. Tedeum után Boris a miniszterelnöknek, a szobranje elnökének, a generalisszimusznak. a papság­nak, tiszteknek és a diplomáciának hódo­latát és szerencsekivánatát fogadta. Ezután visszatért a palotába. Az egész utón a tö­meg lelkesen tüntetett. A királyi palota kertjében összegyűlt néptömeg viharos óvá­riéban részesítette az erkélyen megjelenő királyt, aki ezeket mondotta : Köszönöm hazafias érzéstek kifejezé­sét. Feltétlenül bízom Bulgária jócsillagá­ban és szilárdul hiszem, hogy a bolgár nép ragyogó jövőnek néz elébe. Szófia, okt. 5. A szobranje október 15-éig elnapolta üléseit. Bulgáriával megszűnt az összeköttetésünk. Budapest, okt. 5. Ideérkezett magánjelentések szerint Bulgáriával összeköttetésünk teljesen meg­szűnt, csupán a Budapesttel való össze­köttetés maradt még meg. Egyelőre a köz­lekedési vonalak mind el vannak vágva. Várnánál az átrakodás megszűnt. Úgy lát­szik, az ántánt a dunai állomásokra rend­kívüli súlyt helyez. Szófiában semmi külö­nös esemény. Csapataink még ott vannak, de már egyes parancsnokságok Nisbe tet­ték át székhelyüket. „99“ ax Uránia eddig látott leg* f tökéletesebb magyar filmje. • A délnyugati arcvonalon: A velencei hegyi fronton a harcok tetemesen megélénkültek. Asiagótói délre és a Monte Pertican ellenséges osztagok behatoltak első vona­lainkba. Ellentökéssel visszaveteltük őket. A Monte Perticától északkeletre el­ragadtuk az olaszoktól ottani állásaink ja­vítása céljából a Pez állást. Az 5. bosznia-hercegovinai gyalogez­redhez tartozó csapataink elkeseredett kö­zelharcban elfoglalták az olasz védőmüveket és az eihóditolt árkokból visszavertek há­rom erős ellentámadást. A nagy és véres veszteségeken kívül az ellenség hat tisztet él 170 embert ha­gyott fogolykyit kezünkön, 18 gépfegyvert és nagyszámú árokvédő eszközt zsákmá­nyoltunk. Ugyanebben az időben járőreink a Col del Orson levő ellenséges állásból foglyokat szállítottak be. Albániában ; nem történt nagyobb harci cselekmény. Vranjénál szeib osztagok elővédeinkre bukkantak. Q Wiérftar főnök*. Száz milliót kérnek a gazdák a háborúban tönkrement mezőgazdák felsegi- tésére — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, okt. 5. Amikor a kormány elhatározta, hogy nagyobb összeggel Járul hozzá a háború­ban tönkrement kisiparosok fölsegitéséhez, jelentkeztek a mezőgazdasági érdekképvi­seletek is, akik elég érthetően és indokol­tan azt a kérelmet terjesztették a kormány elé, hogy amikor akció indul meg a hábo­rúból visszatérő kisiparosoknak olcsó köl­csönnel való felsegitése érdekében, akkor ne feledkezzenek meg azokról a mezőgaz­dákról, akik szintén a hazáért véreztek és akik közűi sok ezren a leszereléskor csak elpusztult, tönkrement gazdaságukhoz tér­hetnek vissza. A gazdák kérelme az, hogy bocsásson az állam a háborúban tönkrement kisgaz­dák fölsegitésének céljára száz millió ko­ronát az Országos Központi Hitelszövetke­zet rendelkezésére úgy, hogy ennek az összegnek hetvenöt százalékáig vállaljon garanciát és állapítsa meg azt a minimális, három százaléknál semmi esetre sem ma­gasabb kamatlábat, amelyet a kölcsön igénybevevőinek a kölcsönért fizetniük kell. Indokolt esetben azonban kamatmentessé­get kell engedélyezni. % E kérelem indokolásául azt mondják a gazdák, hogy tényleg sikerülhetett egyes helyeken a mezőgazdaságnál is kihasználni a háború konjunktúráit, azonban a kon­junktúra kihasználása a mezőgazdaságnál semmi esetre sem volt akkora, mint az iparnál, ahol egészen uj és hatalmas va­gyonok keletkeztek. Ennek ellenére azonban még az iparnál is vannak nagy számban hajótöröttjei a háborúnak, különösen azok a kisiparosok, akik bevonulva kénytelenek voltak üzleteiket bezárni és családjukat a legnagyobb nyomorban hagyták hátra Az állam kötelessége az, hogy lehetővé tegye ezeknek az iparosoknak iparuk folytatását és akkora tőkét bocsásson rendelkezésükre, amivel szerszámokat és nyers anyagot vá­sárolhat, műhelyükben a munkát ismét megkezdhetik. Ugyanilyen támogatásra van szükség a mezőgazdaságnál is. Sok ezer mező­gazda vonult a harctérre úgy, hogy itthon­maradt családtagjainak nem volt módjuk és alkalmuk ahhoz, hogy a földet tovább mű­veljék. Nem veit munkaerejük, hiányzott a gazdasági felszerelés és ezeknek a mező­gazdáknak, ha a háborúból visszajönnek, a tönkrement gazdaságukon kívül egyebük nem lesz. Állami kötelesség ezeken a me­zőgazdákon segíteni. Kell, hogy az állam itt is akkora tőkét bocsásson a mezőgaz­dák rendelkezésére, amelyből ezek gazda­sági felszerelést, tenyészállatokat, vetőmagot és a gazdaság viteléért szükséges egyéb eszközöket vásárolhassanak és igv módjuk legyen ahhoz, hogy a munkál ott folytas­sák, ahol abbannagyták azt A mezőgazdák kérelme föiött most tárgyal a kormány. uatnntiKHttlt'ßt: HÍREM ö Fekete szekerek szomorún sürjézik a fuvarokat, fordulókat az elet házai és a temetők között. Immáron azt hittük, hogy a halál négy esztendős gálád garázdálkodásai so­rán elfásult a szivünk és csak akkor fa- csarodott el a lelkünk, amikor dallos, virágos menetekben deli fiatalokat, lelógó bajuszu férjeket, görnyedt hátú apákat láttunk marsolni a halál mezejére. És egyszer csak hadállásokon, lö­vészárkokon át betört kelet jelöl a vész, a halál megmérgezte a levegőnket, ráült a leheletünkre, száraz kezének borzalmas karmaival belémarkolt a szivekbe, megba­bonázta a kezünk baráti szorítását, meg­átkozta a csókjainkat . . . Hős katonákat rabol el orvtámadá­sával tölünk, deli, élettel teli, életre vágyó, fiatal vitézeket, akiket véres harcok me­zején nem jogott a golyó, szerető anyát méhében hordott gyermekével ragad gálá­dul magával, szerető hitvesnek halálra szo­rítja lüktető szivét, gonoszul garázdálko­dik az emberi életben. Mintha nem lenne még elég jajongó anya, fájdalmában őrjöngő hitves, ruhá­ját megtépett árva a földön ! A szivünk elzsibbad, az agyunk elernyed, a könnyeink elfogynak, száraz zokogás szakgatja mellünket, a toll már reszket a kezünkben, nem fogyunk ki az átkozott spanyol halál fekete, gyászos riportjaiból. Mintha magam is siralomházban, halálra ítéltek között járnék, mintha nem eleven emberek, hanem a temető jelé ro­hanó sírhantok futnának az utcán s nyomukban a borzalmas rém: vájjon kit ér utói, vájjon ki következik, vájjon kiről kell megírni holnap az utolsó hirt, én irom-e vagy rólam írják? *■ Mindenkitől búcsúzni szeretnék, váj­jon látom-e még avagy én távozom. Ha­zamenekülök a halál jegyesei közül, de a a rém könyörtelenül követ, gyáva félelem­mel nézek életem kincseire, akik nekem legdrágábbak, a hideg verejték el nem fogy rólam . . . A rohanó élet mellett lassú, komor léptekkel ballagnak a szomorú fuvarokat sürjéző fekete szekerek . . . Láttákra el­fog a gyávaság és undorodom, félek . . . csúnya, félelmetes jármű . . . Öregnek, ősznek, halálra érett uyo- . moru rokkantnak látom az embereket, fé­lek tükörbe nézni,' hátha ott áll már a hátam mögött, lehelletemben érzem a ha­lál mérgét, a napfény az életet mutatja, amely holnap tán nem síit már nékem, az éjszakában a sir sötétjét érzem, puha ágyamnak mintha fekete deszkából vön vetve alja . . .

Next

/
Thumbnails
Contents