Szamos, 1918. október (50. évfolyam, 233-259. szám)

1918-10-04 / 236. szám

MELYBEN És VIDÉKEN: Bet tim 30 K—L E^-físí lü SOI* ÉKMf. Brd«t4a( «lak iHn flseteotióí. évfolyam. 236-fk szám öz u] német kormány programmja Berlin, okt. 3. Az uj kormány programmjáról Írja a Vorwärts: Az uj kormány feladatának fogja tekinteni, hogy a világnak és Német­országnak visszaadja a békét. Ezen békének tartósnak kell lennie, amely a népszövetségen épül fel és lehetővé teszi az általános leszerelést és a né­pek politikai és gazdasági szabadsá­gát kell hogy biztositsa és mélyreható' demokratizálódást kell céloznia. Balfour beszéde London, okt. 3. (Reuter.) Balfour lord Guilhalban tartott beszé­dében ezeket mondotta : Az Atlanti óceánon túl levő testvéreink nagyszerű pénzügyi erőfeszítéseket tesznek, amit szabadságkólcsöonek neveztek el. Ab­ban a pillanatban avatkoztak be a hábo­rúba, amikor valamennyi vitás kérdés tel jes terjedelmét felismerték és bölcs módon nagy pénzügyi erőfeszítéseiket arról a do­logról nevezték el, amely szivükön feküdt, mert ez a világ szabadságának ügye volt. . Van azonban még egy másik dolog - is, amely épen olyan jelentős az amerikaiak szivének és lelkiismeretének, mint az ango­lok, franciák és olaszok vagy a többi sző vetségeseink szivének és leJkiismeretének. , Tudatában vagyunk annak, hogy ha ebb°n a háborúban nem sikerül r.em pusztán a háború megnyerése, hanem annak elérése is, hogy ilyen háborúk nem térhetnek többé vissza, akkor feladatunkat csak félig teljesí­tettük. Ezntán Balfour melegen járult hozzá Wilson beszédéhez, annak a népszövetség­ről vallott nézeteihez. Majd ezeket mon­dotta : Ha meg akarják kísérelni, hogy a béke biztosítására nemzetközi apparátust teremtsenek, úgy Európa és az egész világ térképét úgy kell, rendezni, hogy a hábo­rúra való alkalmak ne zavarhassák őket. Ha Közép Európában most fennálló állapotokat örökössé teszik; ha Németor- í szágnak Oroszország, főleg Nyugat Orosz- í ország feletti hegemóniáját tartóssá teszik; a keleti tenger menti kis népeknek nem hagynak semmi reményt; ha vonakodnak az évszázados jogtalanságot, amelyet a i lengyelekkel szemben elkövettek, ismét jó- j vátenni, aminek folytán Lengyelország ge­nerációkra a civilizáció szégyenévé vált; ha a leigázott népeket, amelyeket Ausz- j triában emberöltők óta a német és magyar kisebbségek földre tiportak, továbbra is j jelenlegi helyzetűkben hagyják meg; ha a balkáni államokat ismét egymás közötti véres harcok színhelyének hagyják meg, alkalmat adva nekik a szomszédaikkal való ellenségeskedésekre; ha a törököknek meg­engedik, ha véres uralmukat ismét helyre­állítják azokon a területeken, amelyeket tő­lük elragadlak; ha a török jövőben is tet­szése szerint fosztogathat, gyük- ha Olaszorország nem kapja meg azokat a lakosságokat, amelyek Olaszországot tény­leg felsiabaditott bábává tennék; ha Gö­rögországot, mint eddig, ezután is a köz­ponti hatalmak hegemóniája fenyegeti; ha Szerbiát minden borzalmas áldozata után újból helyre nem állítják; ha Franciaország nem nyeri vissza az őt meg megillető állá­sát Nyugat-Európában, ha Belgium nem kapja meg egész terjedelmében ismét mind­azt, amit tőle a központi hatalmak rettentő rablása elragadod; ha mindezeknek a ba­joknak nem nyilik lehetősége arra, hogy megismétlődjenek, — akkor többet tesznek a népszövetség puszta felállításánál. Először azonban a jogtalanságot kell helyreigazítani, mielőtt a népszövetség ha­tályba lép. A népszövetség lehetővé teleiére a győzelem, a tökéletes győzelem abszolút szükség. A németeknek a bizakodása, hogy ellenségeiket pusztán azzal, hogy a nép­szövetség iránti petitió alá oda Írják nevü­ket, meg tudják győznnarról, hogy érzel­meiket megváltoztatnák, hiábavaló illúzió. Németország, ugylátszik valóban felteszi, hogy ha a szövetségesek az éizületválto- zásról, a militárizmus megsemmisítéséről beszélnek, akkor mindaz, amire szükségünk van, néhány alkotmányvaltoztalás a porosz államban és ezeknek a csodálatra méltó javaslatoknak aláírása, melyeket Wilson elnök időről-időre megállapított. Ezek felületes változások, minden ér­ték nélkül valók, ha önmagukban marad­nak. Németország csak akkor lehet a népek szövetségének tagja, ha a nemzetközi rend­szert nagy megegyezéssel, mindent felölelő békével reformálták. Ez mindaddig nem történhetik meg, inig Németország nem kö­telezte magát, hogy hitvallását megváltoz­tatja s amig a világuralomról szóló álmait szerr.eláltára szét nem tépték. Washington, okt. 3. Amerikai bankárok kijelentették, hogy vagyonukkal utolsó dollárig támogatják az ántánt ügyeit. Csak akkor lesznek megelé­gedve, ha a központiak feltétlenül megad­ják magukat. A bolgár események hosszúidéig eltart. Legalább két hónap kell hozzá, hogy a szövetségesek uj frontot lé­tesíthessenek a Duna mellett a központiak ellen ; ekkor ugyanolyan helyzetben lesznek, mint a háború első tizennégy hónapjában. Az ántánt népeinek meg kell gondolniok, ■ hogy ami most történt, még nem döntés. Genf, okt. 3. Franchez d’ Esproy tábornok kijelen­tette, hogy Bulgária sorsa már szeptember 23 án eldőlt Ezen napon a bolgár kor­mány minisztertanácsot tartott és könyör­gésekkel árasztotta el a bécsi és berlini 1 udvarokat. Ezek megígérték a segítségadást; I miután azonban a szófiai kormány méltán • félhetett attól, hogy anarchia fog kitörni • Bulgáriában, ha csak egy nappal is késlel- 1 teti a fegyverszünet kérését, azért hatá- j rozták el magukat a döntő lépésre. Bern, okt. 3. Ferdinárid cár és Boris trónörökös j nyolc nappal ezelőtt Velezben időztek és a hadsereget kitartásra buzdították. A katonák ! azonban kijelentettek, hogy nem akarnak I tovább harcolni. Interpelláció a román békéről Bécs, okt. 3. Langenhan képviselő meginterpellálta az osztrák miniszterelnököt a romániai i helyzet dolgában. Utalt Czernin grófnak ama nyilatkoza­tára, hogy a Ferdinánd királylyal megkö­tött béke csak akkor lesz maradandó, ha megkapjuk a szükséges biztosítékokat is, í hogy Románia nem támadhat meg bennün- ; két ismét. Romániának vagy ténylegesen j részt kell vennie a központi hatalmak had- ! műveleteiben, vagy át kell adnia egész tü- | zérségét és minden munícióját a központi í hatalmaknak. Erre nézve konkrét tárgyalások foly­nak arra az esetre, ha Romániának a köz-. pontiak melletti beavatkozása nem jönne létre. A népnek érdeke, hogy meg tudja, valóban megkötöttük e ezen megállapodá­sokat Romániával és hogy ennek folytán a tüzérség és muníció hiánya miatt lehetet­lenné vált-e, hogy Románia ismét fellépjen ellenünk. A nyugati harcokból Berlin, okt. 3. A nagyfőhadiszállás hivatalosan jelenti: Budapest, okt. 3. A Wolff-ügynökség jelenti Konstanti­nápolyból, hogy október elsején Kolusov bolgár követ felkereste a török külügymi­nisztert és vele hosszasan tanácskozott. Később a török egység és haladás pártja tartott bizalmas értekezletet, amelyen a nagyvezér informálta a pártot a helyzetről. London, okt. 3. A Daily Chronicle irja a macedóniai helyzetről: A bolgár hadsereg leszerelése, a vasutak, utak és területek átengedése még Nyugati Harctér : Ruprecht trónörökös és Böhm vezérezredes hadcsoportja: Flandriában visszavertünk ellenséges támadásokat. Slaadentől északra és Roselaretől nyugatra és északnyugatra ez alkalommal mintegy kettőszáz foglyot ejtettünk. Szintúgy meghiúsultak az ellenségnek este az Ypern és Nemen közötti ut két ol­dalán indított részleges támadásai. Armentieres és Lens városokat októ­lipuitk mai számé 4 pldal.

Next

/
Thumbnails
Contents