Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)
1918-09-27 / 230. szám
2 oldal. S'ZAMOS (i^ia. stepiemoer . ^au. hüiu.> Az olaszok nagy támadásait visszavertük Budapest, szept. 26. A sajtószállásról jelenti a Magyar Távirati iroda: Szeptember tizenhetedikén az olaszoknak a Brenta és Piave közötti nagy vállalkozása meghiúsult. Az olaszok kudarcukat leplezni akarva, jelentéseikben kisebb vállalkozásnak emlitik fel ezen harcokat, amelyek sok kilométer szélességű harcvonalon folytak le. Az olaszok célja Monte Solarolo és Tasson hegygerinc elfoglalása volt. Az ellenség négy gyalogezredet és 18 rohamzászlóaljat vetett harcba. A Tasson hegygerincen tizenegyszer indított támadást az ellenség, de csapataink minden támadást megállítottak és az ellenségnek súlyos veszteséget okoztak. Különösen kitüntetek magukat a harminckilenc és százöt számn gyalogezredeink. Az olaszok áttörő kísérleteit tökéletesen meghiúsítottuk. Vasutas-sztrájk Angliában Rotterdam, szept. 26. Londonból jelentik : A vasutas-sztrájk kitört Wales déli részében, de átterjedt Londonra és más vidékre is és a nyugati vasút majdnem valamennyi vonalát megbénította. A sztrájk miatt több gyár és bánya is kénytelen volt megszüntetni üzemét. Rotterdam, szept. 26. A vasúti munkások gyűlésükön elhatározták, hogy a sztrájkot befejezik és munkába állanak. Ezzel egész Walesben megszűnt a sztrájk. Remélik, hogy holnap más vidékeken is munkába állanak a vasúti munkások. LEGÚJABB Áttörési kísérlet a nyugati fronton Berlin, szept. 26. A Champagneban és az Argonneok és Maas között tizenegy óra hosszat tartó tüzérségi előkészítés után széles fronton francia és amerikai támadások kezdődtek. Az áttörést meghiúsítottuk. A harc állásaink körül tart. (Ez a hir azért is fontos reánk, mert osztrák-magyar csapatok is vannak e hadszíntéren.) A birodalmi gyűlés föbiiottságának ülése Berlin, szept. 26. A birodalmi gyűlés főbizottsága ma folytatta az általános politikai helyzet tárgyalását. Hertling kancellár a következő beszédet mondotta : Uraim ! Azok a panaszok, amelyeket tegnap a cenzúráról és a gyülekezési jogról szóló törvény kezeléséről hallottunk, alaposak. A kerületi parancsnokiágok több helyütt adtak ki olyan rendeleteket, amelyek megtiltották, hogy a gyűléseken a választójogról szóló javaslatról beszéljenek. Időközben azonban a katonai parancsnokságok mind megszüntették ezeket az intézkedéseket. A háború hozta magával, hogy ilyen rendkívüli intézkedési jogkörrel kellett a hatóságokat felruházni, azonban a rendkívüli idők hatása alatt arról győződtem meg, hogy ezeket az intézkedéseket módosítani kell. Ez irányban már több utat megfontolóra vettem. A katonai hatóságok jogkörét megfelelően korlátozni fogjuk és a katonai hatóságokhoz megfelelő polgári egyéneket fugunk beutalni. Amint látják, nem fogok elzárkózni a jogos panaszok elől, ellenkezőleg arra fogok törekedni, hogy azokat megszüntessem. Csak valamennyiünknek össze kell tartanunk és akkor elérhetjük a belső szilárdságot. Ezután Westard konzervatív szólalt fel és azt fejtegette, hogy a lehangoltságot az a gazdasági nyomás és gazdasági kényszer okozza, amely a gazdaközönségre nehezedik. Szerinte minden demokratizálódás, amelyet az ország tesz, csak meghossaabbitja a háborút. Hiába támadták a hadügyminisztert, mert a hadügyminiszter intézkedései nem a birodalmi gyűlés béke-rezo- luciója ellen irányult, hanem bizonyos körök ellen, amelyek pacifista agitációt űztek. Ezután még kijelentette, hogy pártja kitart a hadi károk és a belga-kérdésben eddig vallott álláspontja mellett. Vármegyei közélet A spanyol influenza a megyegyülésen — A Szamos eredeti tudósítása. — Nagykároly, szept. 26. Megyegyülést csak rossz időben lenne szabad tartani. A vármegyei törvényhatóság bizottsági tagjai szép időben nem szívesen foglalkoznak a vármegye ügyes-bajos dolgaival, szép időben jobban érdekli őket a mező, a gazdálkodás, mint az a fontos kérdés, hogy Alsóhomoród község hogyan rendezi a községi szülésznő fizetését, meg hogy Pusztadaróc tenyész-irányt akar változtatni az állattenyésztésben. Mert a mai közgyűlésnek úgy- ■ szólván ezek voltak az érdekes tárgyai. ! Ezekért pedig vajmi kevesen jönnek össze ilyen szép, napsütéses munkaidőben az emberek. Hogy milyen kevesen, azt csak akkor láttuk, mikor a névszerinti szavazásoknál a névsort olvasták. Akkor hallottuk ugyanis annak a töméntelen sok embernek a nevét, akik nem voltak jelen. Mert tudniillik névszerinti szavazás, — az volt. Nem ugyan politikai kérdésben, hanem kényszerű formalitásból. Pótadókat kellett megszavazni nyolc rendbelit és a törvény szerint azokra külön-külön és névszerint kell szavazni. A névszerinti szavazást pedig az jellemezte, hogy senki sem szavazott nem-mel és hogy a nyolcrendbeli szavazás alatt a bizottsági tagok rohamosan fogytak a teremben úgy, hogy félni lehetett, hogy ha még egy-két pótadó kerül szavazás alá, az utolsót már csak a vármegye tisztviselői fogják megszavazni. Az egyébként teljesen érdektelen, fád és unalmas tárgysorozatba mindössze dr. Falussy Árpád vitt némi élénkséget, aki az alispáni jelentés kapcsán a spanyol nátháról terjesztett elő egy döbbenetes interpellációt indítványozván, hogy kérjen a közgyűlés orvosokat a kormánytól a semleges spanyolok által szállított förtelmes betegség leküzdésére. Rámutatott arra, hogy a betegség folyton terjed, Szat- már városában magában 5000 a betegek száma, sokan halnak meg a betegségben, egy nap alatt 19 orosz fogoly pusztult belé a szatmári barakkban. A miniszterelnök — úgymond — neki már megígérte, hogy 300 orvost kér a hadseregfőparancsnokságtól, ebből kettő szatmári orvos lett volna, az egyik Szatmár kiváló és országos nevű sebésze, dr. Lükő Béla, de a hadseregfőparancsnokság a kérést nem teljesítette. Azt indítványozta tehát, hogy a vármegye Írjon fel a belügyminiszterhez s kérje attól, hogy eszközölje ki a hadseregfőparancsnokságtól a megfelelő számú orvosoknak a katonai szolgálat alól való felmentését. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés az alispáni jelentést. Kár, hogy a jelentés örök titok marad még azok előtt is, akik elfogadták. Közölve ugyanis nem lett a bizottsági tagokkal, a közgyűlés pedig elállóit annak felolvasásától, inkább blindben elfogadták. A vármegyei tiszti alügyészi állásra két pályázó volt: Papp Béla nyug. kir. ügyész, volt orsz. képviselő és dr. Tóth Zoltán nagykárolyi ügyvéd. A kijelölő bizottság első helyen Papp Bélát, második helyen dr. Tóth Zoltánt kandidálta. A közgyűlés egyhangú közfelkiáltással dr. Tóth Zoltánt választotta meg, nagy örömére a karzat egyetlen vendégének, egy bájosan izgatott fiatal asszonynak, akinek szive dobogása a választási aktus rövid ideje alatt szinte lehallatszott a terem zajába. A közművelődési célokra szolgáló háromnegyed százalék pótadó kivetése során ismét dr. Falussy Árpád szólalt fel és rámutatván arra, hogy a Széchenyi Társulat, amely 32 éve szolgálja a magyarosodás ügyét, szép eredménnyel egy egész percentre reflektálhat, amelyből egynegyed százalékot méltánytalanul vontak meg tőle, llosvay Aladár alispán és Mangu Béla h. főjegyző hozzájárulása után azt indítványozza: Írjon fel a közgyűlés a belügyminiszterhez, hogy törvényhozási utón gondoskodjék arról, hogy erre a célra ismét 1 százalék adót vethessen ki a vármegye. Szatmár városának a Szamos fo- lyónak a torkolattól Szatmárig való hajózhatóvá tétele és a Tiszának Szolnok—vásárosnaményi szakaszán a hajózás megkezdése tárgyában hozott határozatát a vármegye közgyűlése magáévá tette és pártoló javaslattal ugyanilyen célból megküldte a társtörvényhatóságoknak. Kiemelendőbb része volt még a közgyűlésnek, hogy Zombor városának és Győr vármegyének az olasz offenzivával kapcsolatban a királyi család egyes tagjairól s különösen a királyné őfelségéről terjesztett gonosz rágalmak miatti állásfoglalást tárgyazó átiratát magáévá tette és szintén meg-
