Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)
1918-09-19 / 223. szám
<1918. szeptember 19 223 szám.) SZÁM OS I Ot<lA; összegének • megfelelő kiegészítése iránt. A perben, amelyben az alperes gróf Károlyi Lajost dr. Farkas Antal ügyvéd képviselte, már több tárgyalás volt és mára volt kittizve az ítélethirdetés Sándor Lajos kir. járás- biró elé. ítélethozatalra azonban nem került a sor, mert gróf Károlyi Lajos az elmúlt héten táviratilag magához hivatta a felperes intézőket és egyezséget ajánlott nekik, amely szerint Kom- lóssy László nyugdiját évi 2000 koronára, a Kese Elekét és Szafkulics Gyuláét pedig 3—3000 koronára emeli fel. Az intézők az egyezséget elfogadták és a pert beszüntették. Pár szó a nevelésről Irta: Irányi Kamill ev. lelkész A világháború során felmerült és sokat vitatott problémák közül hosszú ideig a világháború kitörésének oka foglalkoztatta az embereket. Midőn a világháború első nagy csalódása bekövetkezett, amidőn a fák lehulló lombjai és az első téli hadjárat borzalmai sem hozták el a háború végét, a küzdő felek diplomatái és politikusai a felelőség szempontjából keresték és magyarázták a háború kitörésének az okát. Mindkét fél a másikra szerette volna hárítani a felelőség súlyát, tehát mindkét fél a másikat okolta a háború kitörésével. Láttuk, hogy ez a vita meddő maradt! A központi hatalmak vezető férfiai az entente hatalmak szétdarabolásunkra igyekvő törekvéseire hivatkozva következetesen azon az állásponton maradtak, hogy önvédelmi harcot folytatnak, mig az entente államok vezetői a porosz militarizmus tultengését okolták a háború kitöréséért. Tekintve, hogy a felelőség kérdésének az eldöntése nagy kihatással lett volna a küzdő állatnak népének és hadseregének magatartására, fentebb vázolt felfogásból az egyik fél sem engedhetett, tehát amint már mondtam: a vita eredménytelen maradt. Sokan az államok gazdasági érdekellentéteiben keresik a háború kitörésének az okát. Ezek feltétlenül helyes utón járnak, mert a népesség szaporodása következtében előállott gazdasági helyzet csaknem minden országban azzal a követeléssel állott elő, hogy a folyton szaporodó népesség boldogulásának az érdekében keressen meg- könnyebbbülést. Mások viszont a keresztyénség csődjét hangoztatva a keresztyénséget teszik felelőssé a háború kitöréséért. Ez a felfogás azonban csak abban az esetben volna helyes, ha a kerestyénség eszméi már valóban diadalra jutottak volna. Tekintve azonban azt, hogy az igazi keresztyénség elvei még beláthatatlan messzeségben vannak megvalósulásuktól és tekintve azt, hogy a világ még csak külsőleg keresztyén, belsőleg azonban pogányabb a pogányságnál, — ez a vád önmagától dől meg. A legtöbben azonban igen könnyen intézik el a háború okának a keresését, mondván: amig csak ember lesz a földön, lesz háború is, mert az ember természete olyan, hogy soha sincs megelégtuve helyzetével, tehát szinte szomjuhozza a háborúságot. Ebből a felfogásból indulok ki én is, amikor a háború okai között kutatok és azt mondom, amig ilyen emberek lesznek a földön, mint amilyenek mi vagyunk és amilyenek apáink voltak, mindig lesz háború is. Világos tehát, hogyha a következő háborúkat el akarjuk kerülni, át kell alakítani, át kell formálni az egész emberiséget, j Ennek pedig csak egy útja van: a nevelési * rendszernek gyökeres reformja. Én tehát a háború okát a mai neve- | lési rendszerben látom és határozottan állítom, hogy ez a világháború nem a keresztyénség csődje, hanem a nevelési rendszer csődjét jelenti. Ezt a világháborút elkerülni nem lehetett, ennek ki kellett törnie, mert az emberek lelke, kezdve a 3—4 éves gyermektől a tehetetlen aggastyánig, meg volt mételyezve a háború gondolatával. Bennünket egyenesen reáneveltek a háborúra és igazán kétségbeejtő ma azt látni, hogy — bár a négy esztendeig dühöngő háború csaknem minden rendszerre gyakorolt átalakító hatást — a nevelési rendszer ma sem változott és egy újabb háború csiráit hinti el a gyermekek leikébe. A mi nevelési rendszerünk nem más, mint a legbünösebb háborús uszítás! S ez az a háborús uszítás már a gyermekszobában kezdődik. Az apa, az anya, vagy a testvér leül az alig 2—3 éves kisded ágyacs- kájára és mesélni kezd neki hófehérkérői, hamupipőkéről, majd a gonosz királyfiról, aki a szép királyleányt elrabolja otthonából. De a királyleány testvérbátyja nem hagyja annyiban a dolgot, összegyűjti katonáit és háborúval szabadítja ki elrabolt testvérét. Íme! már a 2 3 éves gyermek leikébe beleoltjuk a háború gondolatat! De menjünk tovább! Amikor már nagyobbacska lesz és érdeklődni kezd a képek iránt, képes könyvet veszünk neki, amely telve van gyermekkatonákat, ágyukat, puskákat, háborús játékokat ábrázoló képekkel. De hogy a gyermek még közelebbről ismerkedjen a háború és az ellenség fogalmával, veszünk neki fakardot, fhpuskát, katonaruhát, megtanítjuk őt azokkal való bánásmódra és gyönyörködve nézzük, midőn kipirult arccal játszanak háborúsdit egymás között. A hat éves gyermek tehát már jól tudja azt, hogy mi a háború, mi az ellenség, de fogalma sincs arról, hogy mi a szeretet, mi a testvériség. (Folyt, köv.) Hírek a magyar £ ormányválságról. Berlinből jelentik: Wekerle legutóbbi audienciájáról a Berliner Tagblatt azt jelenti, hogy a választói jog szentesítése még nem történt meg. A király környezetében ugyanis aggodalom merült fel, hogy a javaslat meg- j felel e a király ama kívánságainak, amelyet j annak idején kéziratában kifejtett. A fennt í nevezett lap szerint, ha még nem is lehet I kifejezetten válságról beszélni, számolni S kell azzal a lehetőséggel, hogy a legköze- j lebbi napokban Magyarország belső poli- { tikai életében jelentős változások történ- j hetnek. Lemondott főispánok. Budapestről j jelenti tudósitónk: A Magyar Tudósító je- j lentése szerint a király dr. Meskó Lászlót \ Szabolcs vármegye és dr. Steuer Györgyöt j Torontál vármegye főispánjait hü és buzgó j szolgálataik elismerése mellett saját kérel- » műkre felmentette állásuktól és Bottka Béla j nyug. főispánt Torontál vármegye főispán- I jává kinevezte. Szatmári anzix-kártya Érdekes látvány szerdán a szatmári járda. Hemzsegnek, nyüzsögnek, egymás mellett siklónak az emberek, mint a csikók a mosogató tálban. | Idegesen, izgatottan járnak az emberek az utcán, kezeikkel hadonászó dzsidák, előkelő zsentrik, vidéki nők, akik jelvonultatják a divat összes változatait Stuart Mária korától egész napjainkig. Szabadságos katonák nem minden elkeseredés nélkül nézik, hogy mennyi itthon a civil. Kedves arcú, jiatal önkéntes gyerekek szigorú katonák segítségével viszont azt kutatják: mennyi a katonaszökevény. Csak egy fajta ember nem siet, nem idegeskedik, csak ballag egykedvűen, nyugodtan, a vállán egy pár szeges téli csizma vagy egy frissen vett kasza : a falusi paraszt, akit nem hoz ki a sodrából a város szerdai nyüzsgése, zsivaja. Nyugodtan elvégzi a dolgát, aztán szépen leül az asszonyával esetleg a serdülő pulyájával a járda szélére vagy a székesegyház lépcsőjére. Ez a falusiaknak a szállodájuk, éttermük, kávéházuk. Előveszik a tarisznyát és kikerül belőle a jó puha fehér kenyér. Mert hasztalan rekvirálás, átvétel, őrlési tanúsítvány, rendelet, egy-egy kis fehér kenyér — hála istennek — még akad. És ha az embereket egyszer megszálland az istenes hangulat, eszükbe jutna Jézus Krisztus szent parancsa, hogy „ aki téged kővel dob meg, azt dobd vissza kenyérrel“ — olyan istenes pergőtüzet tudnánk adni az ántántra, hogy holtig arrul kődulna. Itt a kávéház is. Itt szíjjá ki a jó falusi az ebéd utáni pipáját, amelybe igy dohányérés idején, meg hogy csősz is kevés van, friss, még zölden tépett szűz dohány serceg. És végül ha délelőtt erősen süt a nap s elnyomja az embert az álom, a falusi ember a járda szélen szundit is egy jóizüt. Sok hadi gazdag, aki a Pannóniában eszik, aki fekete kávét szürcsöl, megirigyelhetné a falusi jóizü álmát, amit sok lelkiismeretnek a puha párna, vetett fehér ágy sem ad meg. Hanem aztán étkezés után, pipaszó melletti szieszta után sok dolga akadna egy szorgalmas szobalánynak, egy széles derekú szemetes szekérnek. A derék falusiak ugyanis, hogy éhük is, szomjuk is csillapítva legyen, nagy kon- zummensei ilyentájt a dinnyének. Felbontják a járdaszélen, ugyanoda, de a világért sem a járda mellé, kikaparják a mag- vát és miután zöldhajáig kiéhezték a belét, a kivájt félhajakat, amivel otthon a porban jóizü kocsikát játszana a pulya, szintén leteszik a járdára, avagy apró szeletekre vágva pótolják vele a járda hiányosságait. Majd eltakarítja onnan, akinek útjában van. Pedig legfeljebb egy-egy koldus cigány gyerek kap fel egy darabot, hogy hártyavékonyra szopja. így aztán sziesztaközben mulattató szórakozása is akad a népnek. Mert nem utolsó látvány, amikor egy-egy kényesjá- rásu városi megsiklik a dinnyehéjon és a levegőben kalimpál a vékony lábával, amig a feje nagy koppanással meg nem állapodik a járdán. A szemét ellen nem panaszkodunk mi Szatmáron, nem lehet ellene tenni, de a jó falusiakat mégis rá kellene valami módon —- hirtelenjében bizony magunk sem tudjuk, hogyan — szoktatni arar, hogy ebéd után takarítsák le az asztalukat. Katonai előléptetés. A király Mar- tinovicián István 5. gy. e.-beli főhadnagyot az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül rangsoronkivüli századossá nevezte ki. Katonai kitüntetések. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményes magatartásának elismeréséül Szabó Lajos 12. h. gy. e.-beli tart. hadnagynak a 3. osztályú vaskorona-rendet adományozta másodszor a hadidiszitménnyel és a kardokat. A király ugyanazon alkalomból a 3. oszt. katonai érdemkeresztet adományozta Udvary Jenő és Egressy Gábor 12. h. gy. e.-beli főhadnagyoknak és Jánosi Béla 12. h. gy. e.-beli hadnagynak, végül elrendelte, hogy Makoviczky Lajos 12. h. gy. e.-beli tart. hadnagynak az újólagos legfelsőbb dicsérő elismerés másodszor — a kardok egyidejű adományozása mellett — tudtul adassék. A főkapitány beteg. Részvéttel értesülünk róla, hogy Ozory István rendőr- főkapitány spanyol náthában megbetegedett. A főkapitány ágyban fekszik, de állapota aggodalomra nem ad okot.
