Szamos, 1918. augusztus (50. évfolyam, 181-207. szám)

1918-08-21 / 198. szám

2 oldal. rencsehalászatot, a szerencsekereket, erő- kalapácsot, köcsögverést, karikadobást, úgy­szintén a sátrakat, melyekben Szatmár leg­kedvesebb hölgyei buzgólkodtak serényen a jelenlevők ellátásáért. ff JfVolt itt e sátrakban minden, ami szem- nek-szájnak ingere: firom ennivalók, ham­vas gyümölcs, cukrászsütemények, friss sóskifli, meg egy e b ritka és érdekes kincsei a mai szűk világnak, úgy hogy egy-kettőre óriási mennyiség fogyott el a felhalmozott földi javakból. 4000 sóskiflinek a kora délutáni órákban már a morzsája sem volt meg. Vigan, jókedvűen ment minden, az emberek gondtalanul adták át magukat az egyszerű, keresetlen szórakozásnak, tréfál­koztak, ékelődtek és igazán szívből jól mulattak ezen a felejthetetlen délutánon, amely ismét fényes tanúbizonysága Szlávy Dezsőné és buzgó segítőtársai fáradhatat­lanságának. ' r Legmozgalmasabb volt az élet a ve­gyes-sátor bejárójánál, ahol Oláh Jolly, Oláh Manci, Papp Mimi és Böske, vala mint Runyay Böske és Szeles Vali fejtettek ki nemes versengést a szent cél érdekében. Oly kedvesen sürögtek forogtak és olyan behízelgő módon kínálták értékes holmijai­kat, hogy a képeslapok, szépségverseny­szavazójegyek, papirkalapok és legyezők, de főképpen a színes konfetti néhány pilla­nat alatt elfogyott. Volt olyan is, aki 50-60 szavazójegyet vásárolt egyszerre és mind­járt ott a sátorban ki is töltötte egyik vagy másik kedves elárusító nevére. így lettek ezután a női szépségver­seny győztesei : I. dijat nyert: Plgay Cica (Budapest) 720, II. dijat: Hájtájer Emmike 275, III. dnat: Oláh Manci 248 szavazattal. A vegyes-sátor mellett volt felállítva Both Gyuláné sátra, melynek belsejében úgy ő, mint Vojnár Marcsa, valamint Both őrnagyné kedves és komoly fiacskája, Gyuszi, — mindannyian színes,\ cigányos öltözetben — idézték a könnyelmű emberi­ség emlékezetébe a memenlot, természetesen olyan szivrehatóan, hogy mindenki rögtöni javulást fogadott. A szerencsekerék körül — ahol csinos bazárholmi volt a nyereménytárgy - Pil- hoffer Ida, Wallon Magda, Bagothai Lenke és Jolán, Szegedi Mariska, Kínál Mariska, Király Berta és Ecsedy Ilonka állottak For­tuna istenasszony segítségére és igy igen sokan távoztak el innen apró csecsebecsék boldog tulajdonosaiként. A közönség élelmezését, tehát a legsu- * lyosabb problémát körültekintő gondosság­gal, nyílt büffék utján kitünően oldották meg: Virág Sári, ugyancsak Virág Mara és Margitka, valamint a rendkívül agilis édesanyjuk, Virág Lajosné és Szilágyi Mi- hályné. Ugyanezt a szolgálatot tették nagy­szerű sült hús és vagdalt pecsenye feltála­lásával Palády Lajosné, Mester Károlynéval egyetemben, Kerekes Bözsike és Jolánka se­gítségével. Mindkét helyen finom női kacsók kínálták és nyújtották át az ínycsiklandó étkeket, ami természetesen még fokozta a látványok közben észrevétlenül megéhezett publikum étvágyát. Hogy a korai vacsora teljességéhez mi sem hiányozzék, kitűnő cukrászsüteményeket árultak asztaluknál: Kótay Pálné, Szűcs Józsefné, Bélteky La­josné és Tabajdy Györgyné. E négy urí- asszony, — kedves közvetlenségükkel — akaratlanul is, valóban élő reklámja volt rögtönzött kis cukrászdájuknak. Hűsítőről Wallon Lajosné gondosko­dott és ő látta el fagylalttal a felhevült ifjúságot, persze féltő gondossággal, nehogy valamelyiküknek is megárthasson. Kitűnő ötlet volt a szerencsehalászat megvalósítása, mely abból állott, hogy egy sátor zárt ponyvái mögött eleinte kisebb használati tárgyakat, majd később jobbnál- jobb falatokat, süteményt és hófehér kenye­ret szúrtak a kívül álló közönség horgaira. Itt tehát a horgászók kaptak csalétkeket, SZAMOS még pedig Kiss Ady, Szőke Jolán és Er­zsiké tarsolyájából. Egy kis tornáról is gondoskodott a tespedt karizmok felüditésére a vezetőség. Az „erőkalapács“-nak elnevezett fokmérő állandóan foglalkoztatta az erősebb nem tagjait, akik ebbeli képességeiket azzal bi­zonyították be, hogv hatalmas fakalapács segítségével egy mozgó kis bádogfigurat sokszor egészen a legmagasabb fokig ug­rasztottak a hosszú póznán. A köcsögverést művészi technikára emelten Antal Dániel mutatta be a zajongó ifjúságnak, természetesen a veszélyre való tekintettel nem a saját fejére téve ilyenkor a köcsögkalapot. A jókedv fokozásáról és állandó fenn­tartásáról három tréfacsináló bohóc gon­doskodott, akik szerényen, álnévvel mutat­koztak be. Az egyik : Bimbilló, a másik : Kiki, mig a harmadiknak már valafnivel nehezebben kiejthető neve van, még pedig : Jackjackjack. De azért kedves virgonc fiuk ! Ha még megemlítjük, hogy a helybeli mozizenekar a délután folyamán sürü időközökben adott elő Wellemin Miksa zenetanár vezetése mellett kiváló zeneszá­mokat, valamint, hogy a dohányzók gyö­nyörűségére jóminőségü, házitöltésü ciga­retták korlátlan mennyiségben állottak ren­delkezésre (Rácz Irénke árusította !) nyil ­vánvaló lesz, hogy a teljes boldogság el­éréséhez a közönségnek csupán boldogság- jegyekre volt szükségé. Ezt pedig Pallay Katóka a leggyorsabban kézbesítette is min­denkinek. Hogy mindez ne menjen teljesen illú­zió nélkül, virágokról két bájos, üde lányka: Kiss Maczy- és Guttmann Bébé gondoskodott. (gy. e.) Ál katona-rendőrök garázdálkodása A katonai rendőr is igazolni köteles magát — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 20. Az utóbbi napokban nem egy esetben előfordult, hogy a polgári közönséget olyan katonák szólították fel igazolásra, akik nem tagjai a katonai rendőrségnek és igy joguk sem volt senkit igazolásra felszólitani. Az ilyen esetek legtöbbjében az illető arra spe­kulál, hogy sikerül a megszólitott civilt, akinek esetleg nincsenek rendben az iga­zolványai, megzsarolni. A minap egy ilyen katona beállított egy Károlyi-közben lakó kereskedő üzle­tébe, akit felszólított, hogy igazolja magát, mert ö katonai rendőr. A kereskedő előtt szokatlannak tűnt fel, hogy az üzletébe is bemegy a katonai rendőr és felhívta, hogy mutassa meg előbb ő az igazolványát. Mikor a katona ezt vonakodott meg­tenni, a kereskedő kijelentette, hogy ő sem igazolja magát, hanem hajlandó bemenni a katonai rendőrségre. Útközben az állítólagos katonai rendőr egyezségi ajánlatot tett a kereskedőnek, majd mikor ez nem sikerült, ott akarta hagyni. A kereskedő azonban most már ra­gaszkodott ahhoz, hogy ő bemegy a kato­nai rendőrséghez és magával cipeite a ka­tonai rendőrt, akiről kiderült, hogy az 5. gyalogezred közlegénye, irni-olvasni nem is tud, csak magánszorgalomból próbált egy kis keresethez jutni. Egy másik esetben egy katona az ut­cán szólított fel egy őrvezetőt igazolásra. Az örvezető azonban véletlenül a katonai rendőrség tagja volt, leleplezte az ál-kolle­gát és bekiserte. Ezek és az ehhez hasonló esetek arra * (1918. augusztus 21., 198. szám.) indították a katonai rendőrség parancs­nokságát, hogy a katonai rendőrségnél szol­gálatot teljesítő altiszteket és legénységet arcképes és hivatalosan lebélyegzett „Legi­timationskarte“-val lássa el, amelyet a ka­tonai rendőrség tagjai működésűk közben felmutatni tartoznak. Akiket a katonai rendőrség bármely tagja felszólít igazolásra, azoknak joguk van megkívánni, hogy előbb az illető ka­tonai rendőr igazolja magát s ha ezt nem teszi, át kell adni a legközelebbi csendőr­nek, vagy katonai rendőr-őrszemnek. Utasítva vannak a katonai rendőrség tagjai arra is, hogy a közönséggel szemben udvariasan lépjenek fel. Természetes, hogy a katonai kötelezettség ellenőrzési módja mel­lett nem kerülhető el a polgárság sűrűn elő­forduló igazoltatása sem és ezért szükséges, hogy katonai igazoló okmányait (népfölke- lési igazolványi lap, felmentési igazolvány stb.) saját érdekében mindenki állandóan magával hordja, mert ellenkező esetben könnyen megtörténhetik, hogy a katonai rendőrlegénység, — az illetőt személy sze­rint nem ismervén, — kényszerítve volna igazoltatás végett a rendőrség parancsnok­ságánál előállítani. Gróf Tisza István — vezérőrnagy lesz. Tisza István gróf, volt miniszterelnö­köt, aki az olasz harctéren átvette huszár­ezredének parancsnokságát, a király leg­közelebb vezérőrnagygyá nevezi ki. A főkapitány előadása a kötelező számlázásról. Érdekes előadást tartott tegnap délelőtt Ozory István rendőrfőkapi­tány a szatmári kereskedők részére a vá­rosháza tanácstermében a kereskedelmi mi­niszternek a kötelező számlázásról és az elsőrendű közszükségleli cikkek árának fel­tüntetéséről szóló miniszteri rendelet tár­gyában. Az értekezletet az OMKE szatmári fiókja hívta össze, amelynek elnöke Roóz Gyula a gyűlés megkezdésekor. üdvözölte a főkapitányt és felkérte az előadás meg­tartására. A főkapitány részletesen foglalko­zott a miniszter rendeletével, rámutatott an­nak hiányaira és arra, hogy az sok félre­értésre adhat alkalmat. Megjelölte az irány­elveket, amelyeket hivatalos eljárása köz­ben követni fog és arra kérte a kereskedő­ket, hogy vitás kérdésekben forduljanak hozzá útbaigazításért. Az előadás befejez­tével dr. Fischer József, a fiók titkára kö­szönetét mondott a főkapitánynak azért, hogy a dolgot az érdekelt felekicel beszéli meg, ami a közélelmezési miniszter állás­pontjával is megegyezik, y Őszre felépül a debreceni egye­tem. Debrecenből jelentik : Debrecen város legutóbb a kormányhoz fordult, hogy miért szünetelteti az egyetem épitkezéseit ? Mi­után a pénzügyminiszter azt válaszolta, hogy a város a felajánlott öt millióból még hármat nem fizetett be, a város sürgősen befizette a három milliót a kincstárnak, erre az építkezés ismét megindult, úgy, hogy a király őszi látogatásának idejére a még hátralevő pavillonokat, a parkírozást s a klinikai csoportok-'t összekötő másfél kilo­méteres alagutat teljesen befejezik. Fel kell ajánlani a 35 kg.-nál ne­hezebb sertéseket. A földmivelésügyi mi­niszter a közélelmezési miniszterrel egyet- értőleg elrendelte, hogy mindazok, akik a házi és gazdasági szükségletre hatósági engedély alapján hizlalható mennyiségen je­lül darabonként 35 kg.-nál nehezebb súlyú sertésekkel rendelkeznek, tartoznak azokat f. év szeptember 20-ig az Országos Sertés­forgalmi Iroda utján közszükségleti célra

Next

/
Thumbnails
Contents