Szamos, 1918. augusztus (50. évfolyam, 181-207. szám)

1918-08-18 / 196. szám

2 oldali SZAMOS (1918 augusztus l , 19 . szám.) LEGÚJABB Esti jelentés. Berlin, aug. 17. Az Avre mindkét oldalán az ellenség­nek többször megismételt támadásai ismét teljesen meghiúsultak. Számos páncélkocsit szétlőttünk. Az Oise és Aisne között korán reggel erős küzdelem. Ellenséges résztáma­dásokat visszavertünk. Ostromállapot Vladivosztoktean London, eug. 17. (Reuter.) A Daily Maiinak jelentik Vladivosz- tokból : A szövetségesek elhatározták, hogy kihirdetik az ostromállapotot. Német repülők bombázták Dünkirchent, Calaist és Boulognet Berlin, aug. 17. A Petit Párisién jelenti : Német repülők megtámadták a 15-ére virradó éjszakán Dünkirchent, Boulognet és Calaist. Dünkirchenre 20 bombát dobtak le, Calaisban jelentékeny kárt okoztak és Bou- logneban hasonlóan. A svéd kormány békeközvetitése Stokholm, aug. 17. A svéd távirati iroda jelenti: A Goud Templair páholy megkérte a svéd kormányt, hogy tegyen lépéseket a béke közvetítésére. A külügyminiszter azt felelte, hogy a svéd kormány legnagyobb vágya az, hogy a világháború befejezését közvetítse, de a kezdeményezésnek csak akkor lenne értelme, ha a hadviselő államok hajlandók lennének a közvetítést elfogadni, Építőiparunk jövőjéről Irta: Gál Jenő mérnök-hadnagy. Tábori posta, aug. 1. Az építőipar, mint számos más ipar, az elmúlás határára jutott a háborúval. Az építőipar megbénítása nemcsak a gyűjtőfogalma alá tartozó mintegy huszonöt féle iparág művelőitől veszi el a kenyeret, de a vele járó lakáshiány közegészségi és erkölcsi hatása is felette káros. / Mig 8—10 év előtt az akkori nagy (bár a mai mellett eltörpülő) pénzbőség idején attól tartottunk, hogy a gombamódra emelkedő házak majd üresen állnak: addig ma már komoly lakáshiányról panaszko­dunk. Fokozódni fog-e a lakáshiány a lesze­reléssel, mikor lakó, műhely és üzleti cé­lokra újabb helységek lesznek szükségesek. Az építkezés négy év óta szünetel, legfeljebb átala itásokra szorítkozik. Bár ma egy lakóház átalakítása any- nyiba kerül, mint néhány év előtt az egész ház felépítése: mégis nem a magas árak, hanem az anyag- és munkaerő hiánya teszi az építést lehetetlenné. Ami kevés anyag volna, azt nagy pénzért sem sziyesen adja el a termelő és kereskedő; még mindig magasabb árat re­mélnek elérni. A háború végével lesz elég munkaerő, de anyag szűkén lesz. A többi építőanyagok: tégla, cserép, kavics, homok, mész, cement, fa, vas, üveg, % festékek, csövek stb. i észben helyi, részben hazai termékek és gyártmányok; de az elő­állításukhoz szükséges gépek és berende­zések avulása és hiánya miatt lassan kerül­nek piacra. A finomabb burkoló, fedő, másoló anyagok, különösen pedig az installációs munkák (fűtés, vízellátás, fürdő, csatorná­zás) dolgában a luxust erősen mérsékelni kell. Minden nehézség mellett kétségtelen, hogy a békével erős építkezési tevékenység indul meg. Ezt irányitni, a város fejlődé­sére kihasználni, csakis egy tökéletes város- rendezési és szabályozási tervezet alapján lehet. Ezt a munkálatot a város nagymértékű térképezését és rendezési terv készítését, most a háború alatt is el lehét végezni. Nagyvárad városa épen most irt ki országos pályázatot rendezési terveinek be­szerzésére. Ily rendezési terv szükséges volta szembeötlő. Az alakulóban levő nyugati- és Sza­mos balparíi uj városrészek fejlődésének irányítása; gyárváros, teherpályaudvar, ipari kikötő, uj közterek (Szamos-parti sétány), létesítendő középületek elhelyezése, közle­kedést javító uj utcák (Attila-utca egyenes hosszabbítása a Deák-térig) kitervezése, utcaszélesitések: mind csak városrendezési terv alapján megoldható feladatok. A háború különösen aktuálissá tette a szorosan vett belterület jobb kihasználását. Ha már az építtető nagy árat fizet az építkezésért, uj házát a város belsejében, nem szélén kívánja elhelyezni. Üres telek a belterületen alig van; régi házat elbontani, ezzel anyagot megsemmi­síteni az anyaghiány miatt nem volna raci­onális: uj telkek képzendők tehát a bel­területen. Mig más városokban a belterület szűk méretei erős kihasználással sem teszik le­hetővé a növekedő lakosság elhelyezését: addig Szatmáron az érseki belterület uj telkek gazdag forrásává tehető. A Kisfaludi, Kinizsi; Honvéd, Mátyás király, Wesselényi, Toldi, Vörösmarti, Józsika utcák 250—400 méteres közei uj utcákkal ke'téoszthatók. Legalább kétszázötven uj beltelek keletkez­nék igy. Az egyéni tulajdonjogba erősen belenyúló ily rendezés csakis általános vá­rosrendezési terv alapján lenne keresztül­vihető. Az uj Szatmár felépítésének második — a háború alatt szintén elvégezhető — előmunkálata volna egy, a változott viszo­nyokkal számoló uj „Építési Szabályrende­let.“ A belterület okszerűbb kihasználása végett több utcára kötendő ki az emeletes építkezés kényszere. A telek szélesség, területi- és udvar­minimum leszállítandó; a helységek alap és magassági méretei is. A padlástér laká­soknak jól kihasználható, szigeteléssel füt- hetövé tehető. Engedni keil az anyagok előírásában is; fa válaszfalak, mennyezetek, fa lépcső­házak volnának megengedhetők. A tűzbiz­tonságnál a felfogás újabb vizsgálatok ré­vén úgy is átalakult. Eddig a vas és kő kedvéért száműz­ték a fát a tűzbiztos anyagok társaságából. Rájöttek újabban, hogy égő házban a mennyezet vastartói izzásba jönnek, gyúj­tanak és lehullva átütik az alsóbb menye- zeteket. Az igen elterjedt mészkő és márvány­lépcsők, és ezen kövek törmelékével készült műkő lépcsők tűzben szétpattannak. Budapest főváros háború alatt készült uj Épitőszabályzata a tölgyfalépcsőket — bár hány emeletes házra is — „tűzbiztosnak“ mondja ki. Liberális Épitöszabályzat mellett rövi- debb életűek lesznek az építendő házak; de hisz a lakás technika haladásával a házak úgysem érik el életkoruk végső határát Kövessük Nagyvárad város és a fő­város példáját, ha már tétlenségre van kár­hoztatva az építőipar és hátráltatva a város 'fejlődése: városrendezési terv és uj épitő- szabál^zat készítésével teremtsük meg a jövendő városfejlesztés előfeltételeit. Nem irok fürdői levelet, bár a vidéki ujságirodalomban nem tart­ják vérbeli újságírónak azt, aki kirándu­lásain nem vezeti végig geográfusi alapos- . sággal lapjának nyájas olvasóközönségét. Már a Szamos régebbi évfolyamai­ban lapozva is megtaláltam a fiirdöleve- lek műfaját. Borkóstolás a Szatmárhegyen, szalonnasütés a Sárerdön, kirándulás Bü­dössárra címen vannak megörökítve a Szamos munkatársainak, barátainak ese­ményszámba menő kirándulásai. Persze a hegyi és büdössári kiruccanások még ak­kor egyhanguabbak voltak, mint most, nem komplikálta, nem tarkította a ma már ren­delkezésünkre álló vidám kis közlekedési eszköz, a kis vasút. Persze, azóta fejlődött a Szamos és ~ munkatársai, barátai sokkal igényesebbek, semhogy Sárerdö, Szatmárhegy, Büdössár elégítse ki őket. A legkisebb pocsolya, amibe a Sza­moshoz közelálló ember beléfekhetik, — a’ Balaton. Az eső esik, hideg, szeles vihar dü­höng, a halak téli kabátban úszkálnak a vízben, de egy modern, koldus a Balatonrá jár nyaralni illetőleg őszülni. Hiszen há­ború van, nyomorúság van, kibírhatatlan drágaság van, a gyermek mezítláb jár, a legkevesebb, amit megtehet az ember, hogy elmegy a Balatonra. A magyar tenger körül nyüzsgő hadi milliomosok mellett ott látjuk Szatmár vá­ros társadalmának nehány nevesebb tag­ját, akik közül a riport teljessége ked­véért — ki kell emelnünk közéletünk ki­váló alakját, dr '. Hadady Lajost, aki a partmenti fürdők mindenikében kipróbálta, hogy a vízbe mártott test tényleg annyit veszit-e súlyából, mint amennyi az általa kiszorított víznek a súlya. Mint takarékos ember, természetesen ott állapodott meg, ahol a vízbe mártott test legkevesebbet vé­szit a súlyából. Spórolni kell! A partokon zajlik az élet. Tipikus hadi milliomosok vegyülnek el a tisztessé­ges emberek és irodalmi, színházi jele­sek közt. Nem megyünk csolnakolni ? hal­latszik a kérdés egy ilyen társaságban. Nem mondják csolnakolni, iga­zítja helyre a társaság egyik tagja. Ladi- kálni. la-di-kál-ni zágt mán. Zó zágt mán. Legszebb azonban a Balaton ‘az este. Vacsora után, amikor a fürdővendég már megemésztette a vacsora árát, amely mindig nehezebb emésztés szempontjából, mint az eledel, amit érte adnak. A holdvilág teljes fényével szolgálja a közvilágítást, hatalmas tányérját rezegve tükrözik vissza a Baletton enyhe hullámai, amelyek lágyan, buján csobognak, mintha a nagy tó lakóinak szerelemittas csókjait visszhangoznák. A sétány fáinak suttogása buja, nyári, tunya szerelemről beszél és a fiatal pár: a könnyed, áttetsző, simulé- kony ruházatú fiatal, üde leány, kezében a masnis sétapálcával mámortól ittasan si- mut a tennisz-ruhás férfihez. Csupa szerelem, csupa mámor. A nős ember sivár lelkét felrázza az emléke­/

Next

/
Thumbnails
Contents