Szamos, 1918. augusztus (50. évfolyam, 181-207. szám)
1918-08-02 / 182. szám
2 oldal. SZAMOS (1918. augusztus 2„ 182. szám.) Albániában harminc kilométer szélességű fronton ültiözzüh nz olaszohat Szervezkedjünk! Irta: dr. Streicher Andor Budapest, aug. 1. Hivatalos jelentés: A délnyugati arcvonalon: Tüzérségi harc és felderítő tevékenység * tegnap a délnyugati fronton nagyon élénk volt. Tegnapelőtt egy erős olasz bomba- vető re.iülőraj támadta meg a Velence- tartománybeli repülőtelepeinket. Repülőink szembeszálltak az ellenséggel és megakadályozták abban, hogy kárt tehessenek. Albániában Az egy hét előtt megkezdett támadásaink arra kényszeritették az olaszokat, hogy a hiábavaló ellentámadások után Beráttól északnyugatra és északkeletre levő első vonalaikat és azok mögött tekintélyes terepet 30 kilométer front széleségben feladják. Derék csapataink, melyeknek harci teljesítményeit növeli azon körülmény, hogy nagy hőség és időjárási viszonyok miatt nagy fáradsággal is kellett ;megküzdeniök,— üldözik a hátráló ellenséget. 8 vezérkar főnöke. A képviselőhöz ülése — A Szamos fővárosi tudósítása. — Budapest, aug. 1. A képviselőházban Szász Károly elnökletével folytatták a katonai ellátás vitáját. Szilágyi Lajos szerint most szükségesebb mint valaha, hogy a vezényleti nyelv és a belszervezet dolgában tervezett királyi kézirat mielőbb kiadass c és ami a háborúban megvalósítható, az megvalósittassék. Követeli a tiszti és altiszti'.fizetések emelését. A törvény végrehajtásánál egyszerű és gyorsított eljárást követel. A javaslat jt megszavazza. Horváth Mihály a javaslatot megszavazza, bár szerette volna, ha a javaslat az önálló magyar hadsereget hozta volna. Pirkner János azon külömbségekről beszél mely Németország és a Monarchia hadserege között fenáll. Dicséri a németek energiáját és bizalmát a győzedelemben. A javaslatot elfogadja. Szterényi miniszter bejelenti, hogy a gyömölcsizek és szörpök gyártását és íor- galomba hozatalát illetőleg, uj rendelkezéseket léptetett életbe. Az elnök bejelenti, hogy Windischraetz miniszter holnap válaszolni kíván Tisza István interpellációjára, javasolja, hogy erre holnap fél kettőkor térjenek át. Az ülés negyed háromkor végződött. LEGÚJABB Gyászünnep a meggyilkolt Eichhorn tábornagyért Kiev, aug. 1. Eichhorn vezértábornagy emlékére ma gyászünnepséget rendeztek a hetman palotájában levő kápolnában. Az ünnepélyen megjelentek az osztrák magyar nagykövetek, tábornokok, az ukrán miniszterek, a német követség tagjai, továbbá a papság teljes számban. A papság arra kérte a hetmant, hogy a császár előtt tolmácsolja felháborodását a gaz merénylet felett. A világháborúból már kezdik levonni a tanulságokat, bár hős fiaink még mindig szenvednek értünk. Ezen tanulságok körül egyik legfontosabb s minket gazdákat legjobban érdeklő, — a mezőgazdaság óriási fontossága a háborúban. Büszkén mondhatjuk, hogy a világháborút a magyar mezőgazdaság s a német technika fogja megnyerni. Pedig sajnos tudjuk, hogy a mezőgazdaságunk nagyon el volt maradva és teljesen szervezetlen volt a háború előtt. Ha több gondot fordítottunk volna mezőgazdaságunkra s ha az a nyugati államokéhoz hasonló színvonalon állt volna, talán már régen vége lenne a világpusztulásnak is, mert ellenségeinknek egyik fő reménye, a mi kiéheztetésünk, eleve nem álhatott volna fent s igy a vérontás hiábavalóságát hamarabb beláthatták volna. Látjuk tehát hogy a mezőgazdaság szervezése még pacifista szempontból is figyelemreméltó. De pacifista szempontból még sokkal mélyebb jelentősége is van, melyre most nem akarok kitérni. Igyekeznünk keli tehát mezőgazdaságunkat fejleszteni és elmaradottságából kiemelni. Hogy ezt tehessük, nézzük, melyek voltak az okai, mert csak az okokat tudva orvosolhatjuk a bajt alaposan. A mezőgazdaságunk elmaradottságát három főokra vezethetjük vissza. Ezek : tőke hiány, szakképzettség hiány és a merkantilista törekvések állandó érvényesülése az agrár érdekekkel szemben. Mielőtt részletesen szólanék róluk, előre is megállapítjuk, hogy mind a három ellen legjobb es közös védekezési mód a „szövetkezés.“ Nézzük egyenként. Első tehát a „tőke hiány“, ezt ugyan a háborús pénzbőség részben megszüntette, de nem vagyunk benne biztosak, hogy u háború befejeztével nem lesznek-e éppen a jelenlegi pénzbőség következtében átmeneti zavarok, úgy, hogy e téren ma is célszerű a védekezés. De szükséges azért is, mert a gépek mai horribilis árai mellett a kisgazda gépekhez nem tud hozzájutni, mert sem hitelre, sem részletre nem adják, pedig pár év alatt könnyen le is tudná törleszteni. Társuljanak, szövetkezzenek a gazdák s akkor tőkehiány mellett is megszer zhetik maguknak a szükséges gépeket s ezáltal fokozhatják a termelést, illetve jövedelmüket. Mindenesetre itt az államnak is meg vannak a maga kötelezettségei, melyek elől, reméljük, nem fog kitérni s a mezőgazdasági hitelt minél előbb rendezni fogja. De nekünk is tekintettel kell lenni, hogy jelenlegi nagy terhei mellett sokat nem követelhetünk az államtól s ezért főleg saját erőnkre kell számítanunk. Szövetkezéssel és kevés, de méltányos mező- gazdasági hitellel a földhiány hátrányait ellensúlyozni fogjuk tudni. A másik volt a „szekképzettség hiány“, ez ellen is segít a szövetkezés. A tagok gyakrabban érintkeznek egymással, kicserélik a tapasztalataikat, több szakkönyvet és újságot járathatnak s ezáltal tudásukat kiegészíthetik és fejleszthetik. A szakképzettzég hiány megszüntetése körül azonban az államnak is nagy feladata lesz. Mert itt igen nagy mulasztások terhelik. S társadalmunk „képzettségi felfogásának“ is meg kell változnia. Hiszen nálunk a közfelfogá* még ma is az, hogy ha valaki jogot nem végzett, nem végzett semmit. Ezen felfogás tarthatatlanságát ma már kezdjük mindnyájan érezni s igy remélhetőleg hamarosan megszűnik. Igaz ugyan, hogy nem ezek a jogász gazdák a fontosak, hanem elsősorban a kisgazdák képesítésére van szükségünk s ezért először is ezeknek megfelelő iskolákat kell, hogy felállítsunk, j Mindenesetre szükség van a képzett közíp . birtokosokra is, mert egy egy jól vezetett középbirtok az egész vidék mintájául szolgál s éppen ezért a főiskolákról sem szabad megfelejtkeznünk. Harmadik volt a „merkantil törekvések érvényesülése a mezőgazdasági érdekekkel szemben.“ Ez jelenleg mezőgazdasági életünk egyik legfontosabb kérdése. Ez ellen csak erős szervezkedéssel és szövetkezéssel tudunk ellenállani. Eddig szervezetlenségünk következtében mindig háttérbe szorultunk. Ezt nem tűrhetjük tovább és saját jogos érdekeinket nem engedhetjük elnyomni. Itt van végre az ideje, hogy saját ügyeinket magunk intézzük. Ma, mikor már a mer- akantilisták is kezdik belátni, hogy kár volt mezőgazdasággal annyira mostohán bánni és hogy a háború utáni megújhodás alapja csak a föld lehet. Mert az ipart tovább fejleszteni, csak fejlett mezőgazdaság mellet', lehet. Ha már a merkantilisták akarnak minket pártfogolni, akkor már nekünk is kell gondolnunk magunkkal, hogy a mi fejlesztésünkre hozott törvények alkotásánál mi is ott legyünk, illetve kellőképen tudjuk erőnket érdekeinknek megfelelőleg latba vetni. Nehogy a mi meghallgatásunk nélkül alkossák meg a reánk vonatkozó törvényeket. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha kellőképen szervezkedünk. Láttuk a közelmúlt politikai eseményeinél, hogy a munkások aránylag csekély szervezete kormányokat tudott válságokba hozni. Hát akkor mi mire lennénk képesek több milliós szervezettel ! Tartsuk tehát mindnyájan kötelességünknek, hogy ehhez a szervezéshez hozzájáruljunk. Alakítsunk minden faluban gazdaszövetséget, illetve gazdakört s ezeket vétessük fel a Magyar Gazdaszövetségbe, hogy ez által meg legyen az összeköttetés az egész ország gazdatársadalma között. Mert ezáltal adunk majd nagyobb nyoma- tékot jogos kívánalmainknak s ezáltal fogjuk tudni az ellenünk irányuló támadásokat megsemmisíteni. És ezáltal fogjuk tudni a magyar mezőgazdaságot az őt megillető színvonalra emelni s ezzel egyúttal a hazánkat felvirágoztatni. A szatmári kereskedők a közellátásban — A Szamos eredeti tudósítása. —' Szatmár, aug. 1. A városi közellátási bizottság ma délelőtt dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester elnökletével megtartott ülésében foglalkozott a városi közgyűlés azon határozatának keresztülvitelével, mely szerint1 a közellátási ezentúl ismét a kereskedői osztály igénybevételével kell lebonyolítani. Az ülésen dr. Papp Ottó városi tanácsos, a Városi Közélelmezési Hivatal vezetője volt az előadó, akinek az volt az indítványa, hogy mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy kik azok a kereskedők, akikre a hatósági árucikkek elárusitását bízni lehet, és akiknél azután a közönség saját választása szerint e cikkeket bevásárolhatja. A köztisztasági, közegészségi és anyagi feltételek közlése mellett — úgymond — a kereskedőket fel kell hívni a jelentkezésre, hogy hajlandók-e a hatósági árucikkeket árusítani és amikor a bizottság megállapította azon kereskedők névsorát, akik a garanciáknak megfeleltek, a közönség is felhívandó, hogy jelentse be, hogy a kiválasztott kereskedők közül kinél óhajt bevásárolni. Dr. Vajay Károly polgármester kijelentette, hogy nem helyesli, hogy a közönséget korlátolt számú kereskedőknél való vásárlásra kényszerítsék és hogy a kereskedőknek csak egy kiválasztott csoportja intézze az árusítást. A közgyűlésnek ugyanis az volt a határozata, hogy a hatósági cikkek árusítását vissza kell adni a kereske-
