Szamos, 1918. augusztus (50. évfolyam, 181-207. szám)
1918-08-11 / 190. szám
2 oldal. SZAMOS (1918. augusztus 11., 19Q. szánt,) A közkórház vezetői a szatmári ispotályról Or, Kölcsey Ferenc és dr. Lukö Béla az tii kórház építéséről j— A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 10. i A Szamos már évek előtt, béke időben több ízben szóvá tette a szatmári közkórház tarthatatlan állapotait, amelyeknek megszüntetését vártuk az uj kórház építésének megkezdésétől. Közbejöfr azonban a háború, amely miatt az uj kórház építése abbanmaradt. Pár hét előtt a Szamos ismét szóvá tette a szatmári ispotály borzalmas, felháborító állapotát, amelyek között annak épületében, az ottani viszonyok mellett a betegek gyógyitása, felelősségteljesebb operációk végrehajtása szinte lehetetlen. Nemrég Szatmáron járt dr. Fáy Aladár belügyminiszteri osztálytanácsos is, aki a város vezetőségével folytatott tanácskozás során szintén szóvá tette a közkórház tűrhetetlen állapotát. Majd Ozory István rendőrfőkapitány is magáévá tette a kórház dolgában a Szamos álláspontját, a mint ösmeretes, az uj közkórház sürgős felépítése tárgyában indítványt terjesztett be a törvényhatósághoz. A főkapitány ezt az indítványát véleményezés végett megküldötte a városi közkórház igazgatóságának. Égetőbb közszükséget, mint az uj közkórház építésének megkezdését, a városban nem ismerünk. A jelenlegi közkórház közegészségellenes állapota közismert, ennek súlyát és mindennap előforduló szinte legyőzhetetlen nehézségeit tőlünk telhetőleg igyekszünk ugyan elhárítani, igen gyakran eredménytelenül. A rozzant, szellőztetés nélküli, túlzsúfolt közkórhá-.ban együtt vagyunk kénytelenek fektetni a friss tüdőgyu- ladásos beteget a nyílt tüdő tuberculozissal, a frissen operált beteget a gennyes bőrbajossal. Nem is említjük az elmebajosok megfigyelőjének sürgős szükségletét, csak példaképen hozzuk fel, hogy a gégecupos gyermek életmentését eszközlő gégemetszésnél nincs egy izoláló szobánk, s igy választanunk kell a két lehetőséi? között: a haldokló, de még megmenthető gyermeket a pusztulásnak engedni, vagy 6—8 már a kórházban ápolás alatt levő gyermeket a fertőzés veszélyének kitenni. A düledező kórház megközelítőleg sem tartható olyan tisztán, ahogy a minimális követelmények mellett a kórház egészségügye azt feltétlenül megkívánja, igy a jelenlegi kórház nem egészségügyi intézmény, de határozottan közegészségügyileg veszélyes. Nem egyszer illetékes helyen szóvá tettük a közkórház veszélyességét a tuber- culozis esetleg más fertőző betegségek terjesztése szempontjából. Csak például említjük, az egyik betegápoló nővér pusztulását, aki a kórház közegészségügy ellenes állapota miatt kapta meg a nagy himlőt és pusztult abba bele. A jelenlegi kórház tovább fenn nem tartható. Ismételve hangsúlyozva mondjuk, hogy a kórház további fenntartásánál felelősséget nem vállalunk a kórház közegészségügyéért, s a jelenbeni kórházat nem tartjuk arra alkalmasnak, hogy betegeinknek tartózkodási helyéül szolgáljon. A legutóbbi közegészégügyi ülésen szóba jöt* hogy a Lözkórházat ideiglenesen az egyik helybeli középületbe helyezik át. Ezt a módozatot a háború tartamára sem tartjuk elegendőnek, mert ha ez a terv rövidesen keresztül vihető volna is, úgy sem tartjuk egy perccel sem elodázhatónak az uj közkórház építésének azonnali megkezdését. A Tanítók Házát, tekintettel arra,hogy j a két épület között csak egy pince-átjáróval lehet a közlekedést fenntartani, továbbá azon körülmény miatt, hogy az említett épületnek nincs udvara, a hová a betegek friss levegőre kimehessenek, nem tartjuk a kórház ideiglenes elhelyezésére sem alkalmasak. Amennyiben a városi tanács ki tudná eszközölni, hogy a Vasúti Internátust vagy a róm. kath. gimnáziumot az uj közkórház építésének befejezéséig a betegek elhelyezésére átadnák, a két épület bármelyike alkalmasabb volna a közkórház céljaira. A főkapitány ur a javaslatában említi, hogy Magyarországon jelenleg is építenek egy közkórházat és igy a kórház építésének lehetősége feltétlenül fenn áll. A m. kir. belügyminisztérium közegészségügyi osztályában személyesen nyert j értesüléseink szerint jelenleg két egyetemi í klinika és négy (4) közkórház van építés j alatt és a közkórházak építését (2) kettő í kivételével ebben az évben kezdődött meg. j A belügyminisztérium közegészségügyi ősz- j tálya szemrehányással említette előttünk, j hogy a jóváhagyott tervek és az építési \ költség első részletének kiutalása dacára sem kezdték meg az uj kórház építését, ' holott a háború első két évében sem a ! munkaerő, sem az építési anyag ára nem j emelkedett. A belügyminisztérium közegész- ! ségügyi osztálya ismerve a szatmári kórházi j viszonyokat az uj kórház építés azonnali megkezdése mellett van, és azt az értesítést adta, hogy hajlandó az uj kórház építéséhez a lehető legnagyobb anyagi támogatást adni. Ily körülmények után a városi tanács feladata az volna, hogy az uj kórház építésének megkezdése iránt azonnal intézkedne, j Véleményünket összefoglalva kérjük a főkapitány urat, hogy a bizottsági közgyűlésen a következőket szíveskedjék nyomatékosan hangsúlyozni: 1. Az uj közkórház épitése azonnal a j legsürgősebben megkezdendő. 2. A közkórház ideiglenes elhelyezése egy megfelelő más középületbe sürgősen kívánatos s erre vonatkozólag a város azonnal tegyen lépéseket — s végül kérjük tudomásul adni a bizottsági közgyűlésnek, hogy a jelenlegi közkórházat közegészségügyellenesnek tartjuk és az ebből eredő bajokért a felelősséget nem vállaljuk. Szatmárnémeti 1918. aug. 8. Dr. Kölcsey Ferencz, ig. főorvos. Dr. Lükő Béla, kórházi mütőorvos. LEGÚJABB Esti jelentés. Berlin, aug. 8. A csata az Ancrétó! az Oiseig kiterjedt. Az ellenség támadásai harci állásaink előtt meghiúsultak. Helffferich visszatért Moszkvából Berlin, aug. 10. Helfferich államminiszter ma Moszkvából ideérkezett. Helfferich nem tér vissza Moszkvába, mert ott nagyon kényelmetlenül érezte magát. Utódául Rózenberget szemelték ki. Egy álbiplapípó zsarolásai A pénzagyi végrehajtó revolverezése Nagykároly, aug. 10. * Az a történet, melyről az alábbiakban részletesen beszámolni óhajtunk, szorosan és szigorúan véve nem irható az úgynevezett háborús kriminalitás számlájának terhére, mert, hogy jogászi nyelven szóljunk, maga a bűnöző típus, a crimen alanya : az álhir- lapiró, régen közismert alakja már a büntető jogszolgáltatásnak. Majdqem olyan régi már, mint maga a sajtó, melynek ikertestvére, mert folyton annak véréből táplálkozott. Mi ennek dacára különösebb aktualitást tulajdonítunk neki, m^rt úgy tapasztaljuk, hogy jelen életviszonyaink bűnökkel tarkázott utai különösen kedveznek kifejlődésére. De mindenektől eltekintve az alábbi eset méltó tárgyul szolgálhat nekünk a megemlékezésre már azon oknál fogva is, mert annak szereplője a hírlapírói név becsült tisztaságával élt rútul vissza s igy elsősorban nekünk, a sajtó munkásainak kell felette pálcát törnünk s kitaszítani őt abból a fészekből, melynek igazi lakója soha, csak avatatlan betolakodója volt. Nagykároly város társadalmi életét hónapok óta foglalkoztatja már egy kínos botrány, melynek hőse Margitai Imre, ottani pénzügy igazgatósági végrehajtó. Ez az ember régi idők óta unja már becsületesen egyszerű hivatali mesterségét s a hivatali büró, csendes némaságát mindenáron a nyomdai gépek zakatolásával óhajtotta felcserélni. Hírlapírói babérokra vágyott. Semmiképen sem lenne kifogásunk az ellen, ha egy szerényen dotált állami tisztviselő a toliforgatás nemes mesterségét is gyakorolná s ennek révén nehány koronával megédesíteni próbálná élete sovány kenyerét; de hát a múzsákkal való szeretkezéshez is két dolog szükséges. T. i. nem elég csupán az iró, hanem ott kell hogy légyen maga a múzsa is. így történt azután, hogy a végrehajtó ur hiába kacérkodott a szép Istennővel, az csak nem akarta észrevenni őt s az irói babérok rózsás szép álmai nála is szerte hulltak s ő is, mint annyi csalódott elődje, beállott revolverzsurnalisztának. Tollát belemártotta a rágalom és gyalázat epés, sötét tintájába és a közérdek szent nevében piszkolódó cikkeket firkált azzal becsületes és arra nem méltó emberekről, de egyben ügyesen tudta módját is ejteni, hogy azok a dörgedelmes sorok soha napvilágot se lássanak. Felcserélte a „szólj igazat — betörik a fejed“ közmondást a „hallgatás arany“ jelszavával. Az élet mindenütt egyformán iramlik, Nagykárolyban, mint mindenütt, vannak bajok, hiányok, itt is vannak emberek, kik hadimilliomosokká lettek, akiket azután mások irigyelnek. így történt azután, hogy Margitai Imre is, hangosan kiabáló „újságíróvá“ lett. „Egy elhallgatott botrány“, — „A püspök ur rokona árakat drágít“ cimü hangzatos közleményekkel házalni kezdett egyszerű, hiszékeny embereknél, kik egyéni és társadalmi existentiájukat nem akarták kitenni egy esetleges sajtóper izgalmainak s beugrottak Margitai zsarolásainak, melyeket korántsem lehet lekicsinyelni már csak azo- noknál fogva sem, mert Margitai rövid egy hónap leforgása alatt 2150 korona összeget vágott igy zsebre. Azt szokták mondani, hogy az étvágy evés közben jön meg. így történt az Margitai Imrénél is, aki később felbátorodva sikerein — Fetser József nevű nagykárolyi kereskedőhöz, Fetser püspök öccséhez — egyenesen diplomáciai képviselőt küldött Tóth József ottani nyomdász személyében csekély 500 korona összeget követelvén a hallgatás dija fejében.
