Szamos, 1918. július (50. évfolyam, 155-180. szám)
1918-07-26 / 176. szám
1 oldal. S Z A M 0 S (1918. tulius 26., 176. szám,) POLITIKAI HÍREK Az osztrák képviselöház ülése Bécs, jul. 25. A képviselőház mai ülésén folytatták a déli front eseményeire vonatkozó interpelláció tárgyalását. A pártértekezlet határozata következtében két órakor megszakították a titkost ülést és nyílt ülésben tárgyalták a napirend kisebb javaslatait. A holnapi ülésen Hussarek rövid kor- mányprogrammot ad, azután a pártelnökök tanácsa dönt a költségvetés megszavazása felett. Hussarek helyzete a mai tárgyalások után is kétséges. Sem a radikálisokkal, sem a centrumpárttal felmerült ellentéteket nem sikerült elsimítani, úgy, hogy a költségvetés sorsa megint kétségességessé vált és kérdés, hogy sikerülni fog-e Hussarek- nek egyáltalán kormányozni. Szatmári aizix-tórtyáli A közönség panaszai Szatmár, julius 25. Förtelmes bűz a Tisztviselő-telepen Csak a napokban irtunk arról a felháborító, egészségtelen bűzről, amelylyel a városi bérpalotában elhelyezett katonai raktárak savanyu káposztája, rohadt burgonyája tölti be nemcsak a bérpalota lakásait és udvarát, de az egész utcarészt is. Azóta — úgy halljuk — a katonaság elhordatta a raktárból a megrothadt burgonyát saját jószántából, a bérház egészsége iránti figyelemből. Arról azonban, hogy a város is tett volna valamit a bérpalota szagtalanítása érdekében, hogy a káposzta elhelyezésére gondoskodott volna más raktárról, abszolúte nincs értesülésünk. De hogy ebben a városban milyen kevés gondot fordítanak az effajta, nemcsak szépészeti, de köztisztasági és egészségügyi kérdésekre, azt mutatja, hogy újabban Szatmár legkedvesebb részét, a közönség által szívesen frekventált sétahelyet, a város villanegyedét teszi tönkre egy újabb szagáramlat. Leírhatatlan, részletezhetett az a dög- letes bűz, amely a Tisztviselő-telepnek az Erzsébet királyné-uttal szomszédos részeit elárasztja és nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy a járókelők és gyermekeik arra sétáljanak, de lehetetlenné teszi azt is, hogy ennek a városrésznek a lakói a kertjeikben tartózkodjanak, a íerraszaikra kiüljenek, vagy pedig a lakásajkat szellőztessék. A bűz a Pázmáneum udvaráról terjed, ahol — megint valami, a város által el nem hárítható okból -1- az ott lakó önkéntesek részére azt a helyiséget, amelyet mindenütt az f épület legrejtettebb részében szoktak elhelyezni, az udvarnak az utca felől eső részén, teljesen szabadon, tábori módra rendezték be. Persze, a katonaság tette és ilyen esetben Szatmár város vezetősége tehetetlen és beletörődik a változtathatatlanba és képtelen valamit is tenni az ilyen felháborító állapot megszüntetése ellen. Persze közkórház, — az nem kell a városnak, de a közegészségügyünk állapotát a bérpalotai és pázmáneumbeli illatok jellemzik. Hajnal-u. 44. Nem is egészen a külső perifériákon, hanem talán a Szentvér beépítése óta a város belterületéhez szorosan bekapcsolódik a Hajnal-utca, amely Szatmár egyik rendezett utcája. Ha nem is az elsők, de nem is az utolsók közé tartozik. Forgalma pedig igazán elsőrendű, mivel direkt összeköttetést tart fennt a Szentvér és a Wesselényi-, Perényi-utcák és ezeket beövező nagy for- | galmu területek között. Ebben a más kü- lömben eléggé tiszta és nagyforgalmu utcában, a 44 szám alatt van az úgynevezett „Szécsi-ház.“ Ezt a házat hajdan, vagy 40—50 évvel ezelőtt, mikor még a Hajnalutcát „Csüngő“ sornak nevezték és vége a Szentvér büzhöd tócsáinak partjára nyúlt ki, épitette egy vályogvető cigány, az öreg Szécsi, kinek utódai most valóságos cigánytelepet teremtettek a ma már düledező viskó forma épületben, melyre a rendőrség teljes • joggal kimondhatná a „lakhatatlan“ Ítéletet l és úgy a Hajnal-utca, valamint környéke j megszabadulna a botrányos teleptől, amely ! úgy közerkölcsiségi, mint közbiztonsági és | közegészségügyi szempontból egyaránt ve- szedelmes. Kérjük a hatóságot, hogy a ne- j vezett cigánytelepet az őt megillető helyére ' sürgősen kitenni szíveskedjék. Ha a rendőrség itten razziát tartana j valamikor, úgy a kitelepítés bizonyára meg- j történne. Több Hajnal-utcai lakos. j S Kipróbált óoliánpstléli. j — Levés a szerkesztőhöz. — I Kedves Szerkesztő Ur! A gyomor kérdés mellett főleg a füst- kérdés izgatja legközvetlenebb módon az ellenálló képességgel nem bíró gyenge lelkeket. A bibliai, aggódó nagy kérdést, hogy „mit eszüuk? mit iszunk? mivel ruházko- dunk?“ — ma igy variálják az emberek: „Mit eszünk?“ és főként „mit pipálunk?“ Az „áldott“ kormány, e mi földi gondviselőnk, a helyett hogy megfelelő mennyiségben dohányt termeltetne, másuton gon- \ doskodik éhségfelejtő és kenyérpótló füs- j tölő anyagról, t. i.: nagy fáradsággal és j kevés szakértelemmel „müdohányt“ készíttet. Volt alkalmam kipróbálni e kétségbeejtő surrogátumokat, melyeknek annyi hasonlatosságuk van a dohányhoz, mint a most vígan égő és füstölő ecsedi láp tő- j zegének. Olvastam különben szerkesztő urnák \ díplomatiáját, melylyel az állam méltóságos : közegétől az áruba bocsátott müdohány j vegyi alkatrészeit megtudni akarta; gon- I dolom azért, hogy mint jószivü emberbarát 1 — ezt közkincscsé tehesse. De hát ezt az állami tiikot hét pecsét őrzi, akárcsak a tiszaujlaki bajuszpedrő mysteriumát; Kegyes engedelmével e sorokban én óhajtanék segítségére lenni a dohányinség- ben szenvedő emberiségnek! Előre bocsátom, hogy nem az én találmányomról van szó. Hiszen akkor értékesíthetném, mint b. e. Irinyink a gyujtófa feltalálója; ki 5, mondd öt nehéz forintokért adta el a német sógornak genieje szülöttjét és az mint Jündhölczli számtalan milliókat jövedelmezett másoknak, sőt neki is az 5 frt mellé egy késői babérlevelet. Értsék meg ezt a mai kornak gyufadrágitói! Lánc- hordta kereskedelem teremtette! De „hová ragadtál felhevülésnek gyors taligája?“ Hisz’ én az Isten kegyelméből adott ingyen dohányról akarok tájékozást nyújtani. Ez pedig nem más, mint a zölden levágott és gondosan szárított „krumpliszár“ Ez a népgenie találmánya. Nem kell kérem mosolyogni!! Jobb, mint az állami apparátussal előállított drága müdohány, mely műnek rongy mü ugyan, de dohánynak semmiesetie sem dohány! És elvégre ezt is meg lehet szokni — azt a mindenét ennek a füstös világnak ! Hiszen a valódi dohányt is annak idején keserves gyomorkóválygással szokta meg az ember, de mégis megszokta. A krumplilevél szívását e mellett nagy élvezetté varázsolja az a fölemelő érzés, hogy az ember boszut állhat a fináncon, a szívtelenül gőgös trafikoson és a drága pénzért müdohányt áruló szatócson! Micsoda erkölcsi elégtétellel jár ez!! A kényeskedő izlésüek pedig tanuljanak az öreg Kicska bácsitól, Petőfi egykori tót professorától, aki állandóan 1 és fél krajczáros hosszú cabanusokat szívott s mikor egy előkelő ismerőse elszivatott vele egy finom havannát s a hatás iránt érdeklődött — az öreg sas tót akcentussal, de meggyőződéssel felelte: „fist — fist!“ Nem kell tehát felettébb kényeskedni; mertha a krumpli gumó ma pecsenyét pó- . tol, mért ne pótolhatna a szára egy — re- galitást!? „Fist — fist!“ Tyúkod, 1918. julius hó. Szives üdvözlettel: Gönczy Sándor. 9 német gazdasági szerződés iiiiRélyitése Budapestről jelenti tudósítónk: . Wekerle Sándor miniszterelnök magához kérette Serényi, Popovics és Szterényi minisztereket, valamint a vámpolitikai bizottság négy—négy megbízottját, akik előtt ismertette a német gazdasági szerződés ki- mélyitésére vonatkozó terveket és a salzburgi szaktanácskozások eredményét. g H i ft E ÜT Ej Abonyi Árpád — meghalt. Budapestről jelentik : Abonyi Árpád, az országos nevű iró ma Budapesten, 52 éves korában elhunyt. Möller alezredes alapítványa. Möller Károly alezredes, a 65. gyalogezred pa rancsnoka 3000 koronás alapítványt tett az 1916. évi sztaniszlaui csata emlékére. Az alapítvány kamataiból a sztaniszlaui csata napján három kiváló altiszt részesül. Nem kell a városházára menni hadikölcsön jegyzésre. A mai nap dél- előttjére többen meghívást kaptak a polgár- mesteri hivataltól, hogy jelenjenek meg a városházán hadikölcsönjegyzés céljából. Mint illetékes helyről értesülünk, a meghívottak megjelenése tárgytalanná vált és igy megjelenni nem kötelesek. Az ecsedi láp öröktüzének és a tüzokádó sárkánynak vándorlása cim alatt a Szamos jul. 25-iki számában közölt cikkre vonatkozólag Szalánczy József szatmári lapszerkesztő egy nyilatkozatot küldött be hozzánk, amelyet mi eléntézés véget* lapunk felelős szerkesztőjének, aki szabadságon van, megküldöttünk. Hadikölcsönjegyzések. A Szatmári Gazdasági és Iparbanknál a meghosszabbított időszak alatt a következő hadikölcsönjegyzések történtek: Bartha Kálmán, Valko- vics Szeréna, Rohay Gyula 10—10 ezer koronát. Valkovics János 6 ezerK, Einholcz István, Asztalos Sándor 5—5 ezer K, ifj. Kanizsay Jenő, Lukácsovits István, Erdődi r. kath. hivők gőzmalma 4—4 ezer K, Pitt- ner Mátyás 3 ezer K, Kolb Mór 2500 K, Bakos István, Láng Ferencz, Gerber Irma, Uray Jenő, Vagner József 2—2 ezer K, Orosz Mihály 600 K, B. Nagy Károly 500 K, Szokolovszky Béla 100 K. Az eddig bejelentett hadijegyzéseinek összege 2 millió 119.550 K. Debrecen uj vasúti összeköttetése Erdéllyel. Mint Debrecenből jelentik, a közlekedési bizottság legutóbbi ülésében elfogadták és a törvényhatósági bizottság közgyűlésének pártfogásába ajánlották az
