Szamos, 1918. július (50. évfolyam, 155-180. szám)
1918-07-18 / 169. szám
** oldal. SZAMOS Ü918. julius 18., 169. szára.) Berlin, jul. 17. A Lokalanzeiger írja: A német csapatoknak Reims körüli előnyomulásával kezdetét vette a nyugati fronton az uj offenzíva. Ami Párist illeti, csak annyit mondhatunk, hogy a francia fővárost más oldalról fenyegeti a legkomolyabb veszély. A nők választójogát leszavazták. Interpellációk napja» A képviselöház ülése — A Szamos fővárosi tudósitása. — Budapest, júliust 17. A képviselőház ülését Szász Károly I elnök nyitotta meg. Bejelenti, hogy Nagy j Vincének sürgős interpellációra adott enge- j délyt a birák és ügyészek státusrendezésé- j fői és külön pótlék engedélyezéséről. * Wekerle beterjeszti az Oroszországgal, \ Finnországgal és Romániával kötött béke- I szerződések becikkelyezéséről szóló tör- j vény javaslatokat. Indítványára a Ház ki- \ mondja, hogy a javaslatokat együttesen j fogják tárgyalni. Popovics pénzügyminiszter beterjeszti j a javaslatokat a vizszabályozásról, talajja- vitásról, szénadóról, sójövedékről, a valuta \ javításáról, a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok tartozásának rendezéséről. Ezután áttérnek a napirendre. Szabó István (uagyatádi) szavainak helyreigazítása címén szólalt fel. Tiltakozik Wekerlének pénteken vele szemben használt utszéli hangja ellen. Pallavicini ^György őrgróf Bethlen múltkori felszólalásának reá vonatkozó részére reflektál. Béla Henrik a választójogi javaslathoz szólva sikraszáll a nők aktiv és passzív választójoga mellett. Utána Meskó Zoltán beszélt. Nem hive a nők választójogának. Nem akarja 1 felekezeti szempontok szerint bírálni a ja- ! vaslatot, azonban mégis megjegyzi, hogy a négy polgári iskolát és a felsőbb leányiskolát végzett nők túlnyomó része zsidó, tehát ezeknek kedvez Vázsonyi javaslata. Ezután Vázsonyi szólalt fel. A női választójog lényege azon alapszik, hogy ki mennyire ragaszkodik az egyes előítéletekhez. Akik a nőnek vagy az istennő vagy a szakácsnő szerepét szánják és mégis j megtagadják tőlük a választójogot, azok í fiziológiai alapon ellenségei a mozgalomnak. Amikor a nőknek magánjogi cselekvőképessége meg van, amikor a magánjogban ledőltek a nőt hárembe záró falak, akkor azok ezen felfogást a közjogban tovább is fenntartják. Külön szempont szól a nők választójoga mellett egy monarchikus államban. Magyarországban volt már női uralkodó, ami nem bizonyítja a nők éretlenségét. Amint megszoktuk, hogy női hivatalnok legyen és a nő egyetemre járjon, úgy természetesnek fogjuk találni, hogy közjogi funkciói legyenek. A miniszterelnök módosítása a nők választójogában osztály választójogot statuál. Meskó Zoltánnal szemben felháborodással visszautasít minden gyanúsítást, hogy a választójog megalkotásánál nem egyedül a demokrácia és az ország érdeke vezette. Sorra bírálja a benyújtott javaslatokat, amelyeket össze kell egyeztetni olykép, hogy a nők választójoga meg ne bukjék. Kiegészítő inditványt nyújt be. Lakatos Gyula megfelelő módosításokkal hajlandó megszavazni a választójogot. Hegedűs Kálmán kifejti, hogy olyan monstriozusnak tartja a nők választójogát, hogy kötelességének tartja ellene felszólalni. Nem szavazza meg a szakaszt. Csemez István a nőknek nem hajlandó választójogot adni, a javaslatot nem fogadja el. A délutáni ülésen Balog Jenő uj 3 -ik §-t javasol, taxativ felszólalással. Lukács György ugyancsak módosítást ajánl. Andrássy Gyula egy pótjavaslatot terjeszt be a nők választójogáról. Wekerle kijelenti, hogy az ő javaslata közvetítő javaslat, melyet el lehet fogadni. A hadiözvegyeknek nem lehet választójogot adni. Pártolja Tisza javaslatát az adócenzus leszállításáról. Ezután szavazás következett. Wekerle j javaslatát a Ház 171 szóval 96 ellenében ! elvetette, úgyszintén a 11 beadott módosítást is. Ezzel a nők választójoga a parlamentben megbukott. Andrássy javaslatát 156 szóval 96 ellenében szintén elvetették. Az interpellációk következvén Porkoláb Mihály a moratórium dolgában interpellál. Tőry igazságügyi miniszter kijelenti, hogy az uj rendelet elkészült. Meskó Zoltán a cipő- és ruhaszükséglet ellátása tárgyában interpellál. Barta Ödön a salsburgi tanácskozásokat teszi szóvá. Wekerle kijelenti, hogy csak általános kérdéseket vitattak meg. Ezzel kapcsolatban Burján exposéjárá vonatkozólag megjegyzi, hogy annak az a része fontos, hogy területi integritásunk rovására semmiféle tárgyalásba nem bocsátkozunk. Nagy Vince a birák rendkívüli pótléka tárgyában interpellál. Tőry miniszter kijelenti, hogy az ügyészek és birák 1800 K pótlékot kapnak két részletben, a jegyzők és joggyakornokok pedig 400 K pótlékot. A jegyzők fele része ezenkívül a X. fizetési osztályból a IX-be fog jutni. Az ülés este 9 órakor végződött. TiidSbdes gondozót kap Szatmár Vita az uj kórház építéséről — A Szamos eredeti tudósitása. — Szatmár, julius 17. Dr. Fáy Aladár belügyi miniszteri tanácsos, a tuberkulózisügy orsz. felügyelőj'e tegnap Szatmárra érjcezett s miután a délelőtt folyamán meglátogatta a közkórházat, délután a városházán a hatósági orvosok és a város vezetőségének bevonásával megbeszélést folytatott egy Szatmáron létesítendő tüdőbeteg gondozó intézet felállítása tárgyában. Az értekezleten részt vettek a miniszteri tanácsoson kívül dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester, dr. Vajay Imre tiszti főorvos, dr. Halász Lajos kerületi t. főorvos, dr. Kölcsey Ferenc, kórházi igazgató főorvos, Ferencz Ágoston gazd. tanácsos, Ozory István főkapitány és Révész György th. állatorvos. Dr. Fáy Aladár min. tanácsos ösmer- tette a tüdőbeteggondozó hivatal szükségességét, amelynek segítségével élő intézményekkel lenne maradandóvá téve a tuberkulózis elleni küzdelem. Elmondotta, hogy Magyarországon több ember hal meg tüdővészben, mint az összes többi fertőző betegségekben. Szatmármegyében 1000 ember közül 4 ember hal meg tüdővészben. A halálozási esetekben nagyobb számban szerepelnek az asszonyok, mint a férfiak, különösen az oláh vidéken és pedig túlnyomó részt a 15—25 éves életkor között. A kormány tervbe vette, hogy a tüdővész elleni küzdelem fejlesztésére, a tüdővész áldozatai számának csökkentésére Szatmár megye területén Nagykárolyban, Szatmáron és Nagybányán, később pedig Mátészalkán is tüdőbeteggondozó intézeteket, dispensaireket állít fel. A dispensaire feladata lenne, hogy a tüdőbetegek gyógykezelése mellett a betegség továbbterjedésének megelőzésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, hogy a fertőzött betegtől az egészséges meg ne kapja a betegséget. A gondozó hivatása lenne a beteg hozzátartozóit megmenteni a fertőzéstől, a beteget kezelésben részesiteni, részére szükség esetén egészséges lakásról gondoskodni, jobb élelemmel, kellő fűtéssel ellátni. A dispensaire a betegápolási alap terhére rendelhet ingyen gyógyszereket és kezelheti a beteget specifikus eszközökkel. A gondozó intézetnek, amely a tuberkulózis elleni küzdelemben egy kis vezető központ lenne, foglalkoznia kell a tüdőbetegek felkutatásával, azok családtagjainak megvizsgálásával, az inficiáltak gyógykezelésével, az egészségesek megmentésével. A kormány a várostól erre a célra megfelelő helyet kér, egy 3—4 szobából álló szerény helyiséget viszont megfelelő államsegélyben részesíti az intézményt. Minthogy a kórházi ápolásra szoruló betegek elhelyezésére a szatmári kórház nem alkalmas, addig is, amig az uj kórházban az eddig tervezett 20 ágyas tüdőbeteg-pavillon helyett egy 40 ágyas épül, ajánlatos lenne a katonaságtól nehány barakk átengedését kérni. A praeventiv gondozásra utalt gyermekek részére a polgármester ajánlatára a Szatmárhegyen fognak alkalmas épületet kijelölni. Elmondotta még a miniszteri tanácsos, hogy tervbe van véve, hogy a kormány Nagybányán és Felsőbányán egy-egy 100 ágyas szanatóriumot fog felállítani a gyógyítható tüdőbetegek részére. A tárgyalások során szóba került az is, hogy esetleg fel lehetne elhelyezési célokra használni a jelenlegi közkórház épületét is. Dr. Kölcsey Ferenc igazgató-főorvos amellett van, hogy a korház mostani épületét használják fel erre a célra, mint kórházat oszlassák fel, mert egyenest a társadalom elleni bűn ebben az embergyilkoló épületben betegeket gyógyítani. Efölött éles vita fejlődött ki az uj kórház építése ellen állást foglaló polgár- mester és vele szemben, annak szükségét vitató dr. Vajay Imre, dr. Kölcsey Ferenc és Ozory István közt. A főkapitány kijelentette, hogy tegnap megnézte a kórházat és megteszi előterjesztését annak kiürítése iránt. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy a dispensaire felállításának tervét magáévá teszi és annak tárgyában a kezdeményező lépéseket megteszi. Az értekezlet befejeztével alkalmunk volt a szatmári közkórházról dr. Fáy Aladár min. tanácsos úrral beszélni. Öméltósága elmondotta, hogy megnézte a kórházat, az ott tapasztaltak, az ott látott tarthatatlan állapotok rendkívül meglepték. Fontosnak tartaná az uj kórház épületének minden áron való folytatását és — bár precíz összeget nem tud mondani — azt tudja, hogy a kormány hajlandó lenne az építéshez való hozzájárulás összegét ^a háborús építési költségeknek megfelelően felemelni. Sőt bizonyosra veszi, hogy Szatmári e tekintetben előnyben részesítenék, mert sem a megyében, sem annak környékén nincs egy modern kórház. — Az bizonyos — mondotta Öméltósága — hogy a felemelt hozzájárulások céljaira egy bizonyos összeg meg van állapítva. Amelyik város hamarabb jelentkezik, hogy folytatni akarja az építkezést, az hamarabb, esetleg többet is kap ebből az alapból, mint amelyik késlekedik. Mi úgy tudjuk, hogy nehány város nem rettent vissza az építkezés nehézségéitől és már meg is kapta a felemelt segélyt. •\
