Szamos, 1918. július (50. évfolyam, 155-180. szám)
1918-07-06 / 159. szám
2 oldal. SZAMOS (1918. julius 6.. 159. szám.) A német birodalmi gyűlésből Berlin, jul. 5 A birodalmi gyűlés mai ülésén a ro mán békeszerződés második olvasása során Kühlmann Cohn képviselő kérdésére kijelentette, hogy Krim és Szebasztopol megszállásának ügyében eszmecserét folytatnak a moszkvai népbiztosok kormányával. A megbeszélések még csak kezdetleges stádiumban vannak. Az illetékes nén>et tényezők a békés döntés útját keresik. Végül kijelentette Kühlmann, hogy az indiai hadjárat terve, melyre á szónok megjegyzést tett, teljesen távol áll a hivatalos német politikától. Seidler lemondása küszöbön Becs, jul. 5. Ma délelőtt beavatott osztrák parlamenti körökben a legnagyobb határozottsággal elterjedt a hire annak, hogy Seidler belátván, hogy személye akadálya elsősorban a lengyelek és németek megegyezésének és a munkatöbbség megteremtésének, a legközelebbi napokban kérni fogja a í királytól felmentését. Valószínű, hogy a ! lemondás tnég e hó 16-ika előtt megtörté- i nik, mert ezen a napon kezdi meg a I reichsrat ülésezését. Vasúton utaznak el Szatmárroi az élelmiszerek Csempészet a vasúton. — Cukorka helyett nullás liszt. A katonai közegek és a polgárok podgyásza — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jul. 5. A napokbanjegy két mázsa súlyú küldeményt adtak fel* a szatmári vasúti állomáson Heizler Izsák cimére Kőrösmezőre. A csomag tartalmakért cukorka volt bevallva. A vasúti raktárban dolgozó munkások véletlenül felbontották a csomagot, amely feltűnően porzott s azt a gyanút keltette, hogy nem cukorka van benne. Értesítették a rendőrséget, amelynek részéről Székely Mihály detektív megjelent a vasúti raktárban és felbontotta a csomagot. A gyanú alapos volt: a csomagban nem cukorka volt, hanem nullás liszt. A lisztet elkobozták és most kutatnak úgy a feladó, mint a címzett után. Ez és az ehhez hasonló s majdnem mindennap megismétlődő hírek keltették fel bennünk az érdeklődést, ama, bizonyára nagyobb szabású élelmiszer csempészet iránt, amely a fenntihez hasonló gyakori hirek után Ítélve nagyban folyik a szatmári vasúti állomáson. Érdeklődtünk a dolog iránt s érdeklődésünk során megtudtuk, hogy Szatmáron sajnálatosan nagy mértékben folyik a szállítási igazolványhoz kötött élelmiszereknek — legfőként a lisztnek és a zsírnak — a csempészete a vasút igénybevételével. A gazdasági esztendő a végét járja, az élelmiszerekkel minden téren a legnagyobb mértékben takarékoskodni kell, erre utasítják — mint a Szamos más helyén közöljük — a közélelmet vezető hatóságokat is a fölöttes körök és nálunk még ebben a szűkös időben is gazdagon telik a rejtett és dugott készletekből arra, hogy a csempészet forgalmát növeljék. Információnk szerint ugyanis igen nagy mennyiséget tesznek ki azok az élelmiszer küldemények, amelyeket Szatmárról Márma- rosba és Galíciába, szóval a terményben szűkölködő területekre kivisznek. Nagyban csempésznek ezeken kivül a katonai szállítmányokat kisérő katonai személyek is, akik a katonai árukat szállító vonatokon biztosnak hiszik a csempészett élelmiszereket. Akármilyen nagy az élelmiszerekben a szűkösség, Szatmáron még mázsaszámra lehet, például lisztet, mázsánként 700 koronás árban kapni. A csempészett áru, mint a fenntebbi esetben is, hamis tartalom bevallással kerül az állomásra. Olyan árut vallanak be tartalmául, meiy szállítási igazolvány nélkül is szállítható és hogy rajtavesztés esetén a hatóság ne tudjon nyomra akadni, a feladó neve is rendszerint hamis. A csempészés rezsije nem nagy. A csempészek tapasztalatból tndják, hogy a rendőrség nem rendelkezik olyan nagyszámú munkaerővel, hogy a csempészet meggátlására állandó állomási őrséget szervezzen olyan létszámmal, amely minden feladott küldeményt képes legyen ellenőrizni. A vasúti személyzet pedig annyira túl van halmozva munkával, hogy a legjobb akarattal sem tud időt szakítani inaganak arra, hogy minden gyanús csomagot felbontson. Így aztán liszt, zsir, főzelék és sok más élelmiszer, amelyben a város lakossága szükséget szenved, a vasúton utazik el Szatmár nélkülöző lakosságának szája elől. Most — bár a forgalom miatt ezidő szerint sincs okuk a csempészeknek a panaszra — aránylag kisebbek a méretek. Gazdasági szezon vég van. De rövidesen itt lesz á főszezon. Szinte elképzelhetetlen, hogy milyen hatalmas méretekben fog itt virágzani a tiltott szállítás a cséplés megkezdése után. Az elmúlt esztendők főszezonjának csempész-forgalmán okulva bizton lehet várni a tömeges szállítások megindulását. A városnak elsőrangú kötelessége lenne arról gondoskodni, hogy a vasút lelkiismeretes, de munkával túlterhelt személyzetének megfelelő rendőri közegek álljanak segítségül rendelkezésére. Itt igazán nem lehet és nem szabad számitgatni és költségek dolgában takarékoskodni, mert minden dekányi élelmiszert, amit az ellenőrzés hiánya miatt innen kicsempésznek, Szatmár lakossága fog megkoplalni. Csempészésről lévén szó, érdeklődtünk azokról az effajta manipulációkról is, amelyeknek Szatmár nem a feladó, hanem az érkezési állomása. Erre vonatkozólag azt a felvilágosítást kaptuk, hogy egy időben nagyban csempésztek be Szatmárra cipőt. A cipő csempészés azonban egy idő óta szünetel, hosszú időn át mindössze a minap foglalt le a rendőrség 3 ládában 360 par cipőt, amely hamis bevallással „papír áru“-ként érkezett Szatmárra. Ha a feladásnál nincs meg a kellő ellenőrzés, annál rigorózusabban és a szabályok mellőzésével folyik a katonai közegek részéről a polgári egyének kézi podgyászai- nak kikutatása, holott a Szamos is közölte a közélelmezési miniszternek azt a rendeletét, amely megtiltja, hogy a katonai közegek a polgári egyéneket a podgyászok átkutatásával vizsgálják, sőt az erre hivatott j polgári közegeknek is meghagyja, hogy csak ott alkalmazzanak elkobzást, ahol Üzletszerű ; csempészet gyanúja forog fenn. Ennek dacára mindennapos, hogy a . katonai közegek 2—3—5 kilogrammos pod- | gyászokat koboznak el, amelyekben liszt van, amely mennyiséget tehát még a pol- I gári közegeknek sem szabad elkobozni. A károsult természetesen — nem ös- mervén a rendeleteket - sohasem jelentkezik a lisztjéért, örül, ha büntetés nélkül megszabadul. Az idevonatkozó rendelet felhívja a polgármestert, hogy az e téren tapasztalt visz- szaéléseket jelentse a közélelmezési miniszternek. A fennti eseteket — de cikkünk többi részét is — ajánljuk a polgármester és főkapitány urak szives figyelmébe. Botrányos jelenetek a debreceni gyorsvonaton A kocsikból kidobott polgári utasok A Szamos eredeti tudósítása- — Szatmár, julius 5. Mint mi is megírtuk, julius l én indult meg a Budapest Debrecen között közlekedő s a szatmáriak által annyira irigyelt gyorsvonat, melynek első útjáról egy szatmári úri ember, aki ezzel a vonattal tette meg az utat Debrecenig, a következőket írja a Szamosnak: Akik tnegh tték az első utat a háborús pót-gyorsvonattal, jóval többet tudnak mondani a lapok egyszerű beszámolásánál. Hogy civil közönségnek zsúfolt kocsikban kellett utaznia, az a legkisebb baj volt, sokkal nagyobb kellemetlenséget szenvedtek amiatt a határtalan fejetlenség miatt, anelyet Budapesten a vasuti személyzet — úgy a polgári, mint a katonai — tanúsított a gyorsvonatközlekedés első napján. A gyorsvonat tulajdonképpen katonai vonat, amelyhez 4 kocsit csatolnak Pesten, kettőt az Arad, kettőt a Debrecen felé menő utasok részére. Arra a hírre, hogy elsejétől kezdve a polgári közönség ismét használhatja a gyorsvonatot, hétfőn százával tódultak ki az utasok a keleti pályaudvarra. A vasuti pénztár egyáltalán nem volt tekintettel arra, hogy a gyorsvonaton csak korlátolt számú hely áll a közönség rendelkezésére, legalább is négyszer annyi jegyet adott ki, ahány ülőhely volt. A közönség sejtette, hogy nagy tolongás lesz az ülőhelyekért, már jóval a vonatindulás előtt ellepte a perron ama részét, ahonnan a gyors indul. Amikor betolták a szerelvényt, a türelmetlenül várakozó közönség megrohanta a még mozgásban lévő vonatot és sietve helyet biztosított magának azokban a kocsikban, amelyeknek oldalfalán fehér tábla jelezte, hogy a polgári utasok számára van fenntartva. Nehány perc alatt zsúfolva voltak a kocsik. Egyszerre csak megjelent egy karszallagos vasuti tiszt és felszólította az utasokat, hogy hagyják el a kocsikat, mert azokat csak a katonatisztek használhatják. Nehányan figyelmeztették a vasuti tisztet, hogy a kocsikon levő útbaigazítás ellenkezik az ő felszólításával. A karszallagos tisztviselő nem sokat törődött a kifogásokkal, hanem kiszólt a perronon álló katonákra, hogy menjenek fel a kocsikba és vezessék ki a parancsának ellenszegülő utasokat. Két markos katona nekiesett a kezeügyébe akadt utasoknak s erőszakkal kituszkolták azokat a folyosóra, ahonnan nem sokkal több udvariassággal tovább segítették őket a perronra. A többi utas látva a durva fellépést, önként sietett elhagyni a helyét. Közben egy vasuti altiszt a legnagyobb lelkinyugalommal cserélgette egyik kocsiról a másikra a fehér táblákat, amelyek jelzik, hogy mely kocsikat használhatja a katonaság és melyeket a polgári közönség. A katonai és polgári utasok hurcolkodása a legnagyobb zűrzavart idézte elő. Több utasnak elkallódik a csomagjai s csak később kerültek elő. A kocsikban, mint a heringek a hordókban, be voltak préselve az emberek. Egy-egy fülkében 10—12 em-
