Szamos, 1918. május (50. évfolyam, 104-129. szám)
1918-05-19 / 119. szám
2 oldal SZAMOS (1918. május 19., 119. szám.) delte a 49—51 éves népfelkelők közül azoknak szabadságolását, akik tiz hold földbirtokkal rendelkeznek, vagy saját üzlettel biró kereskedők vagy iparosok. Kis»Szatmár (Adalék az ötösök képkiállitásához) Szatmár, máj. 18. Múlt év szeptember elsején volt. Ez- redünk a Bilbiora (Bélbor) patak völgyéből kapaszkodott az 1600 méternél magasabb Birsan hegyre a román-magyar határon, a Tölgyes szorostól északra. Feladata kettős volt: a soproni 18-as honvédek leváltása és az eddigi vonalakon túlhaladva, az oroszok állásának áttörése után a magyar ha- tárhegycsucsnak a „Muncelul“-nak elfoglalása. Siker koronázta a vállalkozást. Másnap már a Muncelulról láttuk a szemben lévő „Monte Budacu“-nak kopár ormát és a magas hegy csúcsáig vezető széles stratégiai szerpentin utat, melyet a románok még békében építettek. Alig pihent meg ez- redünk, a Moncelulnak fátlan, dut fűvel boritott lejtőjén, már uj cél érdekében folytak az előkészületek. Az 1668 méter magas Tiblesul hegynek szóltak ezek, amelynek uraló helyzete és magassága veszedelmes volt hadosztályunkra nézve. A fáradt, erejében próbára tett ezred fényesen oldotta meg újabb feladatát is. Az égnek meredő Tiblesulról éjjeli egy órakor kitünően vezetett katonáink heves roham után leszorították az ellenséget. Innen már győzelemről győzelemre vezetett az ötösök útja. Egymásután szedték el a román területre menekült ellenségtől a Tiblesul mic, a Monte Budacu, Monte Intre Bord, D. Verde, Vrf. Albia magaslatokat. Az után-pótlás szervezői felettébb nehéz feladat előtt állottak. Utakról beszélni sem lehetett. A tökéletlenül felszerelt, erősen megterhelt málhás állatok éjjel nappal, sziklák között, szakadékok mentén, szünet nélkül szakadó esőben vitték az élelmet, vizet, lőszert az első vonalba. Derék állatok, nemes önfeláldozó vezetők — öreg népfelkelők — igazán kitettek magukért! A nagyobb és kisebb Tiblesul, („maré“ és „mic“) között volt egy széles nyereg 1519 méter magasságban a tenger színe felett. A nyeregből szakadékszerüen szaladt le a határvölgy. Amikor ezt a határvölgyet — amely a magyar Muncelult a román Bu- dacutól választotta el, — (ma már mindkettő magyar) elértük, rendkívül kedvező lett a helyzetünk. Vízhez, iható vizhez jutottunk ! Csak aki életveszélyben elviselhetetlenül szomjas is volt és a víztől 1000 méter mélység választotta el, csak az mondhatja el, mit jelentett nekünk a „1519“ nyereg. Életet, vizet, forgalmat, mindent jelentett. Mi sem természetesebb, minthogy az ütközetvonal itt ütötte fel sátorát, (gyarló sátor volt, befolyt a viz rajta álmos fejünkre, fáradt tagjainkra . . .). Azután felvettük a munkát az „1519“-en. Első volt volt az ut. Nem volt utunk sem előre, sem hátra. Visszafelé el voltunk zárva a világtól. Tüzvonalunkhoz óriási erőlködéssel vergődtek el málhás lovaink. Élelmünk, lőszerünk kifogyóban. „Munkára derék ötösök !“ Hangzott a csákányok csapása, dolgozott a megfeszült izom, — mint egy álom alig várt fordulata, napok alatt elkészült az “ötösök .útja.“ A völgyből (ahova kis erdei vasút hozta az élelmet) az 1519-es magaslatig és onnan előre a tüzvonalig elhagyott, csak madárlátta vidéknek sziklás talajába vágta bele az ötös baka acélos akaratával, parancsolón, gyorsan, az ö útját. Táblák hirdetik az utókornak, hogy azt az utat a szatmári ötösök épitették. Azután istállókat építettünk. Szakadó esőben, erdők rengetegében dolgozott a fűrész, fejsze, csákány. Recsegtek a szálfák, ropogott a szikla és tető alá kerültek sokat szenvedett lovaink. Hatalmas, néhány emberöltőre szóló istállók, melyekben több mint 100 ló foglalt helyet. Azután a fejős teheneknek, igavonó ökröknek, vágó marháknak, disznóknak épültek az istállók. Ezekkel egyidejűleg épült, a legénység és a tisztikar fürdője. Az akarás, a munka, az akadályok legyőzésének iskolája volt ez. És meglett ! Októberben már fürdőit a legénység, fertőtienitették szegény, elfáradt, agyon- csigázott embereink ruháit, váltottuk szeny- nyes fehérneműjét. Borbélymühely a fürdőben, szabómühely és cípészmühely a fürdő szomszédságában. Zsindelygyárat alapítottunk, hogy megfelelően fedjük be épületeinket. Azután legénységünknek építünk lakásokat. A kovács, szíjgyártó, pékmühely- nek, káposztasavanyitónak otthont, raktárakat az élelmiszereknek, lőszernek, műszaki szerszámoknak, ruháknak, tartalék készleteknek. Következtek az irodák, fényképező- müterem, a markotányos üzlet, a tiszti lakások, a legénységi és tiszti üdülő, az utóbbiban a sokat emlegetett és használt színpad. És amikor minden készen volt, amikora százakra menő ember, állat nyert otthont, igazi ipartelepek foglaltak helyt a rengetegben, amikor a kultúra gyökeret vert és dúsan virágzott az 1519-es magaslaton, akkor szóhoz jutott a szív, szóhoz jutottak vágyaink és álmaink, megindult lélekkel, remegő kezekkel faragtunk egy nagy táblát, gyengéden helyeztük lábait az auyaföldbe s ráillesztettük szent szeretettel, rajongó honvággyal a feliratot: „Ki s-Szatmár.“ Halálos szerelmi dráma Vetésben. Egy orosz fogoly agyonlőtt egy asszonyt. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 18. Halálos szerelmi dráma történt ma hajnalban Vetés községben. Egy orosz fogoly agyonlőtt egy asszonyt, akit eredménytelenül üldözött szerelmével. Az asszony azonnal meghalt. A tragédia folytatásaként a fogoly el- fogatására fegyverrel elősietö Sajó Dezső körjegyző fejen lőtte az oroszt, aki most a halállal vivődik. A véres esetről a következő tudósításunk számol be : Apósánál, id. Kegye Mihály vetési gazdánál élt már évek óta ifj. Kegye Mi- hályné szül. Váncsa Mária, akinek a férje már évek előtt kiment Amerikába és a háború miatt nem tud onnan hazajönni. Nemrégiben. Kegye Mihály házához került egy orosz fogoly is, aki csakhamar szerelemre lobbant a csinos kölsejü, 30 éves asszony iránt. Miután azonban az asszony mindig visszautasította szerelmi ostromát, s a fogoly végzetes tettre határozta el magát. Ma hajnalban megvárta, amikor ifj. Kegye Mihályné az istállóba indul, hogy a tehenet megfejje, megleste és egy orosz tiszti revolverrel kétszer rálőtt. Az egyik lövés az asszony csípőjén ment keresztül, a másik — amely feltétle- I nül halálos volt — a nő bal füle tövénél hatolt a fejbe és elől az arcon jött ki. Kegyéné azonnal meghalt. A lövések zajára természetesen össze- l futottak a szomszédok és mikor az esetnek [ hirét vette, vadászfegyverrel felszerelve a véres tett színhelyére sietett Sajó Dezső jegyző is. A jegyző célba vette a foglyot és fejen lőtte. A fogoly sebesülése életveszélyes. Súlyos sebével egyelőre a községházára szállították. Az esetről azonnal értesítették a csenged csendörséget és a szatmári kir. törvényszék vizsgálóbiráját. Felső Mfeddmi leánpiela Szalmáim Jövőre lesz az első érettségi. * Szatmár, május 18. Soha sem volt olyan fontos és égető I kérdés a nők elhelyezkedése gazdasági éle- ! tünkben, mint a világháború negyedik esz- j tendejében, de különösen fontos kérdés j lesz ez a világháború befejezése után, mi- j dón az ipari és kereskedelmi életben helyre áll a normális menet, s midőn a forgalom jóval nagyobb lesz a háború előttinél, mert nemcsak a folyó szükségletek kielégítésére : fog szorítkozni, hanem a inai háborús viszonyok okozta hiányokat is póioinia kellesz. Annak az eleven és lüktető gazdasági életnek, melynek a háború után szükség- szerüleg be kell következnie, nagyon sok munkásra lesz szüksége, még pedig úgy kereskedelmileg képzett, mint megfelelő általános műveltséggel rendelkező munkásra, akik képesek legyenek az ipari és kereskedelmi élet minden ágazatában helyt állani. Önkéntelenül felmerül azonban a kérdés: honnan vesszük majd a megfelelő munkaerőket, hiszen a férfiak sorában — éppen a legmunkaképesebbek sorában — szomorú rendet vágott a Halál, s az élet- benmaradottak egy részét is annyira megviselik a hosszú háború elképzelhetetlen fáradalmai, hogy csak mérsékelt munkaerővel és energiával fognak majd a munkához. E pillanatban tekintetünk azokra esik, akik e háborúban a férfiak méltó munkatársainak bizonyultak, akikben volt lelkierő és kitartás nélkülözni, szenvedni és dolgozni, akik férjeik, apáik, testvéreik helyett képesok voltak üzletek, ipari vállalatok vezetésére : a nőkre. A nő az az uj munkás, aki helyettesíteni fogja a férfit, akinek vállaira helyeződik a teher azon része, melynek oszlopai elmentek, vissza soh’sem jönnek, amelynek oszlopai örökre kidőltek. Nagyon óvatosan és kellő elövigyá- zattal kell azonban ezt a kérdést előkészíteni, különösen azért, mert a nők munka- képessége iránt sokan helytelen előítélettel viseltetnek. Akadnak számosán, akik ke- vésbbé értékelik a nők munkaképességét; a lekicsinylés azonban a körülmények figyelembe nem vételén alapszik. Amig ugyanis a férfiak a négy középiskola elvégzése után három évig készülnek még a kereskedelmi pályára, addig a nők egy évi tanulás után már bekerültek az irodába. Lehet-e ilyen körülményék között a nőkk>-! szemben hasonló igényeket támasztani, mint a férfiakkal szemben? Bizonyára nem! A vallás- és közoktatásügyi kormány is átlátta annak a kérdésnek nagy hordere- jét, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő ké- ; pesitést kell nyújtani, s már két évvel ez- I előtt kidolgozott egy uj tantervet, mely szerint a felső leányiskolák négy alsó osztálya fölé három éves kereskedelemi iskolát építenek, amelynek végzett növendékei érettségi bizonyítványt nyernek. Ilyen három éves felső kereskedelmi leányiskolát tervezett a helybeli ref. egyház is felső leányiskolája mellé,'-s_az intézet
