Szamos, 1918. május (50. évfolyam, 104-129. szám)

1918-05-26 / 125. szám

2 oldal SZAMOS (1918. május 26., 125. szám.) A polgármester hétfőn d. e. 11 órára összehívta ez ügyben a gazda­sági szakbizottságot, hogy a kölcsön felvétele tárgyában javaslatot tegyen a délután 3 órára egybehívott rendkívüli közgyűlésnek, Boromisza Tibor képének kisorsolása. Or. Ambrőzy Ágoston Boromisza művészetéről — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 25. Amikor Boromisza Tibor festőművész, huszárkapitány megnyitotta a 12. honvéd és az 5. közös gyalogezred özvegy és ár­vaalapja javára rendezett képkiállitását, egyik értékes, párisi boulevardot ábrázoló rajzát felajánlotta az alapok javára leendő kisorsolásra. A rendezőség ecélból sorsjegyeket bo- csájtott ki, amelyek meglehetős kelendő­ségre tettek szert a művészet iránt érdek­lődő közönség körében. A sorsjegyekből még mindösse egy nehány kapható a Szamos szerkesztőségé­ben, Lővy Miksa, Singer Testvérek és Hu­szár Aladár könyvesboltjában. Az utóbb említett üzletben van kiállítva a kisorsolásra kerülő kép is. A rendezőség elhatározta, hogy a hé­ten megejti a sorsolást. Ebből az alkalomból közöljük dr. Ambrózy Ágostonnak Boromisza Tibor mű­vészetéről a Szamos részére irt méltatását. Dr. Ambrózy Ágoston, aki mint her­ceg Lónyay Elemér és Stefánia kír. herceg­asszony jogtanácsosa az aranyosmegyesi vár megvétele alkalmából a képkiállitás ide­jén járt Szatmáron, kiváló szeretettel fog­lalkozik művészeti és irodalmi kérdésekkel és e téren országszerte és különüsen kép­zőművészeti körökben elösmert neve van. Szerkesztője volt az Élet és Literatura cimü képzőművészeti folyóiratnak, amely egyik hangadó orgánum volt művészi és irodalmi kérdésekben. Dr. Ambrózy Ágoston a következőket írja a Szamos részére küldött soraiban Bo­romisza Tiborról : Mindig irigylem Szatmártól Borom- iszát és Bendinert. Két dús forrása egy * város számára kulturális fejlődési lehető- j ségeknek. Ámbár nem is tudom, van-e ) Szatmárnak oly önzőén okos városi po- 1 litikája, hogy kellően kihasználja ezeket a lehetőségaket. Félek, hogy nincs ; mert azt hallom, hogy Szatmárnak zeneterme nincs, hangversenykörzetbe nem tartozik, művészek nem igen keresik fel (ami csak úgy lehet, ha Bendinernek nincs szava a városházán). Meg azt is látom, hogy Bo­romisza maradó becsű képei nem talál­nak gazdát, holott ma a felhalmozódott pénz még harmadrangú piktorok selejtes mázolásait is felkutatja. Ámi megint any- nyit jelent talán, hogy Boromisza is mos­tohagyermek és nincs módja publikumot nevelni magának. Érdekes dolog látó vagy legalább sejtő szemmel végigjárni azt a képkiál- litást. Boromisza feltűnést keltő buda­pesti kiállításánál is tanulságosabb ez, mert mintaszerűen retrospektiv. Egy ra­koncátlan erő rendszeres hullámzása. A tenger hullámjának is megvan a termé­szettörvényei szerint való emelkedése és esése, — a teremtő erőnek is. Nem véletlen dolog, hogy 20 évvel ezelőtt nyugodtan lekopirozta a termé­szetet (ebből a párizsi korszakból való az a három nagy vászon, megkapó na­turalista képek); hogy 10 évvel ezelőtt lágy kontusokba, pastell színekbe, foglalta mondanivalóit; hogy éveken át nem fes­tette a természetet, hanem azt a maga féktelen temperamentumának a tükrében átformálta : hogy stilizáló művészete ma már hozzábékül a természethez és benne uj erőforrásokat fedez fel. De Boromisza mai naturalizmusa hidegebb a réginél. Oly. erősek ezek a képek, mint a napsugár, de gőgösen egyé­niek. A túlhajtott individualismus bölcse­leté beszél belőlük a napsugarak nyelvén. Az ég haragos kék, a nap büszke fényes, a levegő kristályos. Ennek az embernek a lelke viharon ment át és tovább vihar­zik képein a legszebb fény- és szinprob- lemákban. És mégis, én nem habozom meg- 1 mondani, hogy mikor a ragyogó legújabb \ képek előtt állok, egy kis melegség után j vágyom : a nagy „Tavasz“ derűs melege j után. Én a napsugarat melegen szeretem, j Nekem a nagybányai plenairek kedve­sebbek. Érdekes azt is megfigyelni, hogy a fejlődés minden étape-ja egy-egy oly al- j kotassal záródik, amely az illető irányzat becses és jellegzetes vonásait a legerő­teljesebben egyesíti, ügy látom, hogy ép­pen ezek közül a képek közül a legtöbb „magántulajdon“ ; bár ez talán már in- j kább annyit jelent, hogy festőjük nem ! akar megválni tőlük. De van köztük mégis \ eladó is : A fonó asszonyok, a Tavasz, \ A nagybányai hid, egy-egy holdas kép, j Levélhullás. Igazán szinte irigylésre méltó ' kulturális igénytelenségre vallana, ha ezek í sem kelnének el. Jól esik különben meg- j állapítani, hogy Szatmár város egy pom- i pásan megválasztott kép megvásárlásával ! mégis lerótta elismerése adóját a szat- ! mári művész előtt. Ez az igénytelen pár sor egy Szat- ! máron töltött nap impresszióinak a napló­jegyzete. Talán lesz némi érdekessége, í mert hü tükre azok- '"nyomásoknak, j amelyeket Szatmá1, Mete egy át- ; utazó idegenre gya .rs benyomá- j sok, ne hátha akat z egy szemer- ; nyi megszívlelésre méi.u igazság. Ambrózy Ágoston Milyen ára kapható még j a rendőrségen 1 __ Közszemlére teszik a vásárlók névsorát. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 25. 1 A rendőrségen még mindig tart a Freund-féle raktárból forgalomba hozott áruk elárusitása. Ma, vasárnap és hétfőn reggel 8 órá­tól délig, kedden pedig egész nap kaphat mindenki a még raktáron levő gyengébb minőségű téli hosszuszáru női és rövid- szárú férfi harisnyákból, melyeknek párja 5-7-10 koronába kerül. Ezekből kaphat minden szatmári lakos, aki vásárlási köny­vecskéjével igazolja magát és családtagjai­nak számát. Csak tisztviselők, alkalmazottak, vagy azok a szegények, akik a jótékony egyesü­letektől igazolványt hoznak, kaphatnak kék barchetet, amelyet bőségesebb időben törlő ruhának szoktak használni, Ugyanezek vá­sárolhatnak a kevés papírral vegyitett férfi ruha szövetekből és a téli melegítő mellé­nyekből. A Freund-féle cipőraktárból eddig ka­pott 652 család 805 pár cipőt, a rövidáru­ból pedig részesült 499 család. A főkapitány közölte velünk, hogy a vásárlók névsorát és az egyesek által vá­sárolt áruk kimutatását tartalmazó jegyzé­ket az elárusitások során két példányban gépelteííe. Ezek közül az egyik példányt a rendőrség tartja meg, a másik példányt pe­dig átadja a közgyűlésnek közhirrététel végett. Színes Hőnyi?. Az az országos érdeklődés, amely Tompa Mihály hagyatékának, a Fekete Könyvnek a jászóvári premontrei pré5 postságon történt felbontását megelőzte és kisérte, azt a meggyőződést érlelte meg bennem, hogy ha reflektálok arra, hogy emlékem ébren maradjon, valame­lyes irodalmi hagyatékkal gondoskodnom kell annak fenntartásáról. Tompa Mihály barna kötésű Fekete Könyve után csak a színekben kellett válogatnom. De a fehér színnel megelő­zött nagynevű kartársam, Bródy Sándor, vörös könyv, kék könyv, sárga könyv, — ezeket mind kisajátitotta a háborús dip­lomácia. Hagyatékomat a hagyo­mány szerint papi kézbe óhajtván le­tenni — ecélból a Szatmári Hírlap szer­kesztőségére gondoltam, de ettől nemcsak az a félelem tartott vissza, hogy a spár­gát, amellyel hagyatékomat átkötöm, még életemben visszautalják egyéb irányú használatra, de tartottam attól is, hogy rögtön megadják a felekezeti színét is : sárga foltos könyv lesz belőle. Legjobbnak azt láttam, ha úgy ren­delkezem, hogy irodaimi hagyatékom halálom előtt 30—40 évvel bon­tandó fel. Kérdés azonban, hogy az ország sajtója fog-e akkota érdeklődést tanúsí­tani hagyatékom felbontása iránt, mint a jászóvári országos ünnepség alkalmából s ezért engedtessék meg nekem, ha már most közlök belőle némely szemelvé­nyeket. íme: Ő Felsége, dicsőségesen uralkodó IV. Károly király körülnézett országában az ő birodalmának jelesei között. És meg- látá azok között dr. Adler Adolf nagy­károlyi ügyvédet, a vármegye tb. tiszti főügyészét, amint nagy halom akta közé temetkezve művelte a jogi tudományokat. A nagy csomó irás a hires Czerjék-pör volt, a vármegye közgyűlési tárgysoroza­tán állandóan szereplő tengeri kígyó. Kereken 8 métermázsányi súlyra növelte a vármegye képviselője a hires pör aktáit, egyetlen biró két teljes eszten­deig nem dolgozott más ügyben. Meglepé a királyt dr. Adler Adolf nagy jogi tudása és a jogi tudományok­ban elért nagy sikereiért kinevezte őt királyi tanácsossá. De amikor a Czerjék-pör 8 mázsányi aktacsomójára esett a tekintete, elhatá­rozta, hogy amig a papirhiány tart, nem kér tőle tanácsot. * Gyermeknyaraltatási akció indult meg 1918. évben az orszában. A nép, amelynek minden szükségleti cikkre bu­sásan volt jegye, óriási lelkesedéssel fo­gadta az eszmét. Amikor megjelent a felhívás az akció támogatására, az emberek ostromot intéz­tek a jelentkező hely ellen és tömegesen felajánlották a nemes cél sikere érdeké­ben — a gyermekeiket. * Olvasom, hogy Debrecenben a Bahnhof-Kommandóhoz beosztott egyik zászlós és a polgári utasok között inci­dens történt, mire a honvédelmi minisztert

Next

/
Thumbnails
Contents