Szamos, 1918. április (50. évfolyam, 80-103. szám)
1918-04-28 / 102. szám
(1918. április 28., 102. szám.) SZAMOS 2. oldal aki ma tejet 2 koronán alul kapja. Erre a : gazdák azt mondják, nem adott az Isten j elég esőt és drága a takarmány. Ez igaz is, dehát miért kell éppen a tisztviselő urak- j nak megfizetni azt is, ha az Isten elfelejt- í kezik az esőről. Most már tavasz van, tej- bevaló viz lesz is elég, de én biztosítom a termelő urakat, hogy a tej ára hanyatló kurzust egyelőre nem fog mutatni. A termelőkkel én keveset foglalkoztam a beszédemben. Elvégre agrikulíur állam vagyunk s nem baj ha a parasztságunk megizmosodik. De hogy e mellett az izmosodás mellett egyenesen az erdő felől álljanak s elégedetlenkedjenek, s quvazi támadják az urakat, hát ez egy kissé mégis csak sok. A fogyasztási cikkek mérséklése nekünk azért fontosabb, mint ai ipari cikkekké —, mert az a hasunkra megy. Ettől a mindennapi életünk függ. Még foltos ruhában, görbesarku vagy lyukas cipőben csak eljárhatnak ezek a komisz urak, hanem ha a pirosberki vagy a szigetlankai lotyószilváért 4 krajcár helyett 2 koronát kell megint fizetniük, akkor jobb, ha elmennek a termelőkhöz kocsisnak. Annyit mondhatok is az én pennafor- j gató kollegámnak, hogyha az általá annyira várt szabad piacot most, a háborús időben megnyitnák, ez is lenne a sorsuk szegényeknek. Szabad piac mellett a kenyérnek való búzát a fogyasztó ma 500 koronáért sem tudná métermázsánként megvásárolni. Mert , lássa, a lotyószilvát a fronton nem fogyasztják, nincs is maximálva az ára, romlandó jószág is az Istenadta, mégis olyan rekordot csinált a múlt nyáron, nagy termés mellett is a szabad piacon, hogy az urak holtuk napjáig sem felejtik el. És az ipari cikkek árát azok a gazdák csak meg tudják fizetni, akik egy hold lucerna vetés évi bérért a régi 30—40 forint helyett most 3—4000 koronát vágnak zsebre, mert hisz ezeknek egy 1000 koronás rend ruha a lucerna árához viszonyítva, 10 forintjukban van csak. De mit csináljanak azok a tisztelt komisz urak, akiknek nemhogy lucernásuk lenne, de ma-holnap se ingük, se gallérjuk? De még mást is láthatnak most az urak. Láthatják, hogy a Szatmárhegyen mint siklik ki a kezükből az a kis szölőbirtok, ahol hetenként egyszer legalább kiszellőztethették a szobalevegőtől kábult fejüket. Horribilis árakat fizetnek értük az ombodi és madarászi kistermelők, akiknek nincs a pennaforgató termés szerint semmijük. Semmijük ntncs, de egy 2 koronás tyúkért 50 koronát s egy 10 koronás hízott libáért 250 koronát kapnak. Ez is a szabad piacon. Egy cirok seprűnek, ami 6—7 krajcárért meg lehetett venni, 2 forint most az ára. Egyenesen a termelőtől, szegénytől. Az Isten adna már nekik olyan urakat, amilyeneket megérdemelnének. Még jó, hogy az urak házassági évfordulója nem ezekre a nehéz időkre esik, mert nem tudnának pergelt levesnél meg krumpli főzeléknél egyebet adni barátaiknak és tisztelőiknek. A szegény termelők és más hasonfoglalkozásu egyének olyan dári- dókat csapnak ma is ebből az alkalomból, hogy Hencidán is megemlegetnék. Mi leszúrunk 30—40 koronát a jótékonyság oltárára és készen a névnap meg az évforduló. A szegény termelő azonban, magához öleli ilyenkor az egész világot bánatában. Még egy kis bort csak tudnánk adni, de ezt sem mint tisztviselő, hanem mint termelő. Mint tisztviselők nem fizethetnénk 6—7 koronás bort csak egy szükebbkörü papválasztó-kompániának sem, mert rámenne a félévi fizetésünk. És nekünk mégis meg kell lenni a munkakedvünknek. Pedig rossz pennával, háborús papiroson szántunk annyit kisegítő munkaerő nélkül, hogy elég lenne egy tucat olyan termelőnek, aki ott hagyta a tisztes ipart és felcsapott szegény ur helyett úri szegénynek. Okosan tette, — az idő ráfordult. Nem szívesen írtam meg ezt a cikket, . tam felhívni arra, hogy mi vár még mi mert a felnőttek tanításával csak a papok ! reánk, ha a polgárság értelmesebbnek lát- foglalkozzanak, de az urak figyelmét akar- ■ szó része is igy gondolkozik felőlünk ? Hajnali razzia A Báifiory-ufca és kapcsolt részelnek „titkai44 — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, ápr. 27. Vilmos császár Szatmáron Hajnali fél négy ... Az égbolt, akár- j csak a felhalmozott portékát rejtegető földi : boltok, még sötét. Az utca csöndes, nép- : télén, csak egy városi kocsis csizmájának kopogása visszhangzik a Deáktéren. Felkelt, j azt mondja, mert nem tud ő már „ilyen- i kor“ aludni. Hűvös van, a ki nem aludt ember ; különösen didereg, jobb lenne még aludni, j de az újságírói kíváncsiság nem hagy, \ sietek, hogy idejében ott legyek a rendőr- i ségen és a rendőrséggel együtt a vasúti : állomáson. Négy óra nehány perckor Vil- j mos császár udvari vonaton fog ott kérész- ! tül robogni, Nem valószínű ugyan, hogy a császár j reggel négy órakor kinézzen az ablakon, j az meg egészen bizonyos, hogy a vonat | nem fog megállani a szatmári állomáson, j de mindegy: látni fogom az udvari vona- j tot, mely a németek nagy császárját viszi. | A rendőrségen nagy az élénkség. A i rendőrlegénység ébren, készenlétben. Makkay j Sándor szobájában nagy társaságban a ; rendőrtisztek. A társaság egyhangúlag el- ; határozza, hogy amint kiérünk az állomásra, i első dolgunk lesz meginni egy pohár snapszot Ő Felsége a német császár egészségére. Négy órára teljesen világos van. Az utcán katonák masíroznak, velük egyszerre fordul ki a Széchenyi-utcából Ozory István főkapitány. A katonák: a katonai rendőrség. A lendőrség épülete felé tartanak, úgy- ! látszik, ők fognak kordont vonni, amikor S az udvari vonat átrobog az állomáson. Fel a ghettóba 1 Az udvaron külön csoportokban állanak a csendőrök, külön a katonai rendőrök, a városi rendőrség legénysége, a rendőrtisztek. Ozory főkapitány előlép és nem minden humor nélkül elmondja, hogy Vilmos császár átutazásából ezúttal nem lesz semmi. Annál kevésbbé, mert a császár utazása tervbe sem volt véve. A rendőrséget és csendőrséget azért alarmirozta ezzel az ürügygyei, mert senkivel sem akarta közölni, hogy mi készül: hajnali razzia a Báthory-utcában és kapcsolt részein, a Zrínyi-, Tompa- és Töltés-utcákban. És — mondotta tovább a főkapitány — hogy az elővigyázat indokolt volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tegnap délután bizalmasan, a hivatali titoktartás pecsétje alatt közölte pár emberrel a császár átutazását és estére már az egész kávéház melegen érdeklődött a császár utjának részletei iránt. A főkapitány felosztja a csendőröket, rendőröket, katonákat csoportokba. Egyes csoportok elállják az átkutatandó utcák kijáratait, gondosan ügyelve arra, hogy onnan a razzia alatt egy lélek se be, se ki, — a többi csoportok pedig átkutatják a házakat, udvarokat, melléképületeket, padlásokat és pincéket. A főkapitány figyelmezteti őket a legszigorúbb, mindazonáltal kíméletes eljárásra. A csoportok eloszlanak, mind elfoglalja kijelölt helyét. Ozory főkapitány, dr. Mandula főhadnagy, a katonai rendőrség ezidőszerinti parancsnoka és Broczkó Gyula főhadnagy, a császár vonatára kiváncsi újságírók, majd dr. Domahidy Pál főszolgabíró, aki magánszorgalomból jött el megnézni, hogy vonul át a németek császárja a Báthory-utcán, cirkálnak az utcákon várni az eredményt. A hangulat elég izgalmas, hiszen a Báthory-utcáról van szó, a titokzatos, legendás ghettóról, amelynek rejtett árukban, katonaszökevényekben dús raktárai most fognak előttünk feltárulni . . . A főkapitányhoz garmadával érkező leleplező levelek legalább is igy helyezik kilátásba, ha egy hajnali razziát tartanak szombati napon, amikor a ghettóban mindenki otthon van és inkább a vagyonát veszti el, semhogy a hétköznapi portékához hozzá is érjen vagy azt elrejteni próbálja. Munkában A ghettó még csöndes. A függönyök le vannak eresztve, de ahol nincs függöny az ablakon, ott látni, amint a szoba ablakából kiviláglik a még mindig pislákoló pénteki gyertyák haldokló lángja. Csak imitt-amott húzódik el a függöny és kukkan ki egy kiváncsi fej. A meglátogatandó házak ablakán dörömbölni kell, hogy nyissák ki a kaput. A többnyire zsúfolt lakások megnyíló ajtaján át a péntek esti gyertya szagaval vegyes szédítő bűz fertőzi a kora reggel friss levegőjét. A munka lassan halad, igen alaposan átkutatnak mindent. Az első lelet értékes: 70 kiló szappan egy sarki boltosnál. Azután egy vásári kirakós árusnál ne- | hány vég karton és két vég finom vászon. ; A kartonnal kereskedik, iparigazolványa : van, a vászon a lánya kelengyéjéből való. Majd megválik: be van-e jelentve a | portéka. Egy sörraktár pincéjében ládákba zárva zabot találnak Özv. Brettler Ósiásnénak a Zrinyi-ut- cán levő pinceraktárából nagymennyiségű trikkó, harisnya kerül elő. Ezt lefog'alják és beviszik a rendőrségre. Weisz Fnsltől rejtett bőrök, Schwarcz Jakabnétól 3 hordó maró-szóda, 2 mm. pótkávé kerül elő. Egyik-másik háztól kisebb mennyiségű búza és liszt fölösleg. A fogolytábor Fegyveres, szuronyos katonák között áll a fogolytábor a Báthory-, és Zrinyi-ut- cák végében levő kerekes kutnál. Ide hozzák a razzia során összeszedett gyanús vagy magukat igazolni nem tudó embereket. Összesen 55 embert szedtek össze a négy utcában. Legnagyobb részük csak éjszakára lógott el a kaszárnyából itt lakó családjához vagy itt szolgáló unokanővéréhez. Nehány szombati zsidó, akiknek nem volt teljesen rendben az írásuk, vagy gyanús volt az igazolványuk, kétség fért a személyazonosságukhoz. Egy rabbi, akinek nem voltak rendben az iratai, akit el is engedtek, miután hitelt érdemlőleg igazolták. Hivatásos katonaszökevény úgyszólván egy sincs. Hirtelen éktelen zaj támadt a Báthory- utcán. Egy eszeveszetten rohanó katona nyomában fut egy csendőr és Timafi rendőrtizedes. Az elszánt szökevény vakmerőén
