Szamos, 1918. április (50. évfolyam, 80-103. szám)
1918-04-17 / 92. szám
A (1918 április 17., 92 szám.) S Z A Mfo;s / doltam magamban, egy ilyen finnyás fiatal asszonynak kellemetlen lesz, ha az ura-parancsolója folyton pöfékel, ha a szobában füstfelhők lesznek, ha a bútor, a függöny teleszívja magát a nikotin édes- bűzös illatával. És — mekkora áldozatra nem képes egy hitvesét szerető férj — rászoktattam a feleségemet is a cigarettára. Orvosi könyvekből addig bizonyítottam neki, hogy a füst nagyszerűen konzervál, hogy a nikotin a legjobb sová- nyitó szer, hogy egy kecses cigaretta mennyi férfias bájt kölcsönöz a nőnek, amig sikerült rászoktatnom a cigarettára. Tessék most már leszokni a férjnek a szivarról! Hogy a feleségem folyton cigarettázzon, hogy a szobámban állandó füstfelhők lebegjenek, hogy a bútor, a függöny teleszivja magát a nikotin édes- bűzös illatával és én addig rákszem cukrot szopogassak? Hiszen egy iiyen anyámasszony-férfiból, aki még csak nem is dohányzik, kiábrándulna a felesége. Hát a nikotin-takarékosságról lemondtam. Annál is inkább, mert hiszen — igy nyugtattam meg az asszonyt: — más ember egy blattra feltesz annyit, amennyibe az én dohányzásom évente kerül. Hát akkor én, aki szolid vagyok, ennyit csak megengedhetek magamnak. Azután jönnek az életnek egyéb szomorú luxusai: kell egy kalap az asz- szonynak. Van olcsóbb, amit meg lehet szerezni két havi szerkesztői fizetésért, van olyan, aminek nem ilyen szerény az ára. — Vegye édes fiam a drágábbat. Az valószínűleg jobb is. Gondolja, hogy az ura kártyás és egy blatton elvesztette azt a pár forintot. Nálunk, újságíróknál szomorú kötelesség a szinházbajárás is. Ilyenkor kapacitálom az asszonyt: ne vacsorázzunk otthon szinház előtt. Majd előadás után kimegyünk a Pannóniába. Hogy sokba kerül ott a vacsora? Hiszen újságíró nem nézheti örökösen azt, hogy mi mennyibe kerül. Nekünk meg kell fordulni az emberek közt. Meg aztán édes lelkem más ember iszik egy üveg pezsgőt 30 koronáért. Hát akkor mi, akik olyan szolid, takarékos életet élünk, eny- nyit sem engedhetünk meg magunknak? Hogy az idén nem kell uj cipő, kihúzzuk a tavalyival? Szó sincs róla! Hát miért vagyok én egy takarékos? Azért vonom én meg magamtól a betevő kortyot? Más ember elfizeti czechben azt, amibe egy pár cipő kerül. (Igaz, hogy jó torka legyen az illetőnek!) Két cselédet se tartsak? Hát ha még ezt sem engedhetem meg magamnak, akkor igazán nincs értelme annak, hogy nem kártyázom. Más ember kifizet kártyapénzben annyit, amennyit én arra szánok, hogy legyen egy cselédem, aki takarítson a másik után. Egy olcsó pigininó kapható. Igaz, hogy otthon szeretem a csöndet. Magam ■» csak a kritizáláshoz értek, a zenéhez nem. De hát Uramisten, hát ezért nem kártyázom, azért nem iszom én, hát adtam én azóta cigánynak nótáért pénzt, mióta megházasodtam, hogy egy pianinó se legyen a házamnál, amelyre letehessem a felöltőm, kalapom, botom, ha hazamegyek a szerkesztőségből ? Aztán nézze lelkem egy élettársam, egy cserép virág nincsen a házban. Pedig virág nélkül oly kietlen, rideg a lakás. Majd hozok egy pár szál virágot. Baga- tell. Egy szál rózsa mindössze 10 korona, egy hervadt orgona 12 korona. Azért nem kár . . . Ezt nem lehet folytatni. Itt már az asszony kijön a békeíürésből. A virágról hallani sem akar. A virágtól kellemetlen emlékei vannak menyasszonykorából. Menyasszonykorába ugyanis igen sok virágot kapott tőlem. Nagyon szépeket és nagyon sokat. Alig győzte asszonykorában a konyhapénzéből a virágárusok számláit havi részletekben letörleszteni. Száz szónak is egy a vége, csak arra akartam rámutatni, hogy milyen cudar világot élünk a háború alatt. Az ember takarékoskodik, spórol. Én nem iszom, nem kártyázok, nem dorbézolok, nem muzsikáltatom magam végig az utcán és mégis alig bírok megélni. Gyászhirek. Paulovits János tekintélyes fodrász iparos neje, szül. Óváry Jolánka f. hó 16-án d. u. 2 órakor elhunyt. Az elhunytban férjén kívül Óváry László és neje egyetlen leányukat gyászolják. Temetése f. hó 18-án délután 4 órakór lesz a Teleky- u. 50. sz. gyászháztól. Demeter Gyula adorjáni ref. lelkész 31 éves korában hosszas betegség után tegnap reggel elhunyt. Halálát felesége és kis leánykája gyászolja. Temetése csütörtökön, 18-án délután lesz. Torday Etel Szaímáron marad. Örömmel vesszük a hírét, hogy P. Torday Etelt, a szatmári színtársulat kiváló anya- szinésznőjét Kovács Imre színigazgató a jövő szezonra társulatához szerződtette. Torday Etel egyike volt az itteni társulat legdisztingváltabb, legambiciózusabb tagjainak, aki túlzásokkal gyakran kisértő szerepkörében is mindig meg tudott maradni a jóizlés és finomság határain belül. A színházba járó közönség is bizonyára örömmel fogadja szerződtetésének hiret. Megkezdődött Szatmáron a nép- számlálás. A közélelmezésnek a jövő évre való zavartalan biztosítása érdekében a kormány elrendelte az újabb népszámlálást. Városunkban hétfő óta működnek a népszámláló biztosok, akik házról-házra járnak és összeírják a családokat és a családtagok számát. Miután a közzétett hirdetmények dacára a közönség bizalmatlansággal fogadja a hatóság által kiküldött biztosokat, a magunk részéről is megnyugtatjuk a közönséget, hogy tisztán arról van szó, hogy a hatóság megállapíthassa a lakosság számát, mert csak igy lehet a jövő évre a város liszt, cukor stb. szükségletét meghatározni és biztosítani. Azok tehát, akik azt hiszik, hogy valamely újabb rek- virálásról van szó, alaposan tévednek. Saját maga és családja iránti kötelessége mindenkinek, hogy pontosan bevallja családtagjainak számát. — Miután a népszámlálást dr. Papp Zoltán városi tanácsos vezeti, 7—10 napig az ő ressortjába tartozó ügyeket dr. Lénárd István helyettes polgár- mester és Székely Endre városi jegyző intézik. A honvédelmi miniszter megreformálta a tartalékos tisztek kiképzését. Budapesti munkatársunk jelenti: A honvédelmi miniszter 4272/eln. 3—1918. szám alatt rendeletet adott ki, amellyel lényegesen megváltoztatta a tartalékos tisztek kiképzésének eddigi rendszerét. A rendelet úgy látszik, most már egységessé és véglegessé teszi az önkétesek tartalékos tisztté való kiképzésének módszerét és pedig olyan alapon, amely az eddigi tapasztalatok után a legmegfelelőbbnek látszik. A miniszter rendeletének lényege az, hogy a katonai szolgálatra bevonuló egyéves önkénteseket a jövőben nem hagyják meg póttesteiknél, hanem őket nyomban a kerületi tiszti iskola parancsnokságának adják át. A tiszti iskola kebelében úgynevezett ujoncosztagokat állítanak fel és ezekben az osztagokban képzik ki az önkénteseket. Az ujoncosztagnál az egyidőben bevonult önkéntesekből külön csoportokat alakítanak, egy-egy ilyen csoportban, mintegy negyven önkéntes nyer kiképzést. Az önkénteseket hat-nyolc hétig képezik ki, a kiképzést ugyanaz a parancs3. oldal t nők vezeti, aki egyúttal a tiszti iskolának ' is a parancsnoka. A kiképzés után az újonc- osztag parancsnoka jelöli ki azokat az önkénteseket, akik a tiszti iskolában vezényel- hetök. Ez lényeges újítás, mert eddig az önkénteseket a póttestparancsnokok vezényelték a tiszti iskolába, mig most az a parancsnok dönt e kérdésről, aki a növendékek kiképzését is intézte, és aki az önkénteseket bevonulásuk első percétől fogva alaposan ismeri. A miniszter rendelete értelmében a március 16-áig bevonult önkéntesek első katonai kiképeztetését május 17-éig, elméleti kiképzését pedig augusztus 10-ig kell befejezni. Az elméleti kiképzés, ami voltaképen a tiszti iskola, a tiszti pályára készíti elő a katonákat. A miniszter rendelete alapján az ilyen elméleti kiképzés elvégzése után az önkéntesek bevonulnak póttesteikhez. Azokat, akik a tiszti iskolát megfelelő eredménnyel végezték, az illetékes hadsereg kiképző csoportjához továbbítják, azokat pedig, akik meg nem felelő eredménnyel végeztek, a legközelebbi menetalakulásba osztják be. A hadseregkiképző csoporthoz bevonult önkénteseket eltérően az eddigi gyakorlatoktól, ott léptetik elő. Az első katonai kiképzés mindhárom főfegyvernemnél nyolc hétig, az elméleti kiképzés, a tiszti iskola, tizenkét hétig tart, a póttesteknél eddig alkalmazott, „tovább kiképzés“ teljesen elmarad. A tüzérségnél a gyakorlati kiképzés négy hétig tart, részint az esetenként felállítandó tüzérségi lövőiskolában, részint a pótütegnél, esetleg azonban már a hadrakelt seregnél. A Drina kiemelése. Budapestről jelenti tudósítónk: A Drina kiemelésének munkái jelentékenyen előrehaladnak. Tegnap estig 9, ma pedig 14 halottat csáklyáz- tak ki. Ezekkel együtt a halottak száma 45. Csak a nádas égett. Megírta a Szamos, hogy hétfőn abban az időben, amikor a Sárerdőn pusztító tűznek a hire érkezett, a városban az a rémWr is elterjedt, hogy Szinérváralja lángokban áll. Az ijesztő hirt egyesek azzal variálták, hogy a nagy tűz nem Váralján pusztít, hanem Aranyos- megyesen és voltak, akik azt is tudták, hogy a várkastély már földig égett. Mint tegnap már jelentettük, a rémhirekböl — hála istennek — egyik sem volt igaz. Mára sikerült megtudnunk, hogy a tűz Berenden volt, ahol egy pípás ember vigyázatlanul eldobott gyufától meggyuladt a holt Szamos medrében levő sürü száraz nádas. A nádas teljesen leégett s a tűz nem terjedt tovább. Kár nincs. A hadi foglyokkal való bánás mód. A honvédelmi miniszter a hadügyminiszterrel és az érdekelt minisztériumokkal egyet- értőleg rendeletet adott ki az Oroszországból, Ukrániából, Finnországból s általában az Ausztria és Magyarország és Németország által megszállott orosz területekről származó hadifoglyokkal való uj bánásmódra. Ez a munkaadók szempontjából igen fontos rendelet a hivatalos lap vasárnapi számában fog megjelenni; főbb rendelkezéseit az alábbiakban kivonatosan közöljük. Az Oroszországgal és Ukrániával kötött béke következtében az innen származó hadi foglyok még nem tekinthetők szabadoknak, mert a hágai egyezmény ezt nem, hanem csak a mielőbbi hazaszállításukat kívánja, eddig az időpontig pedig bizonyos szabadságkorlátozásokat rájuk nézve megszüntetni nem lehet. Hazaszállításuk is csak fokozatosan, a közgazdasági viszonyok figyelembe vételével, s a szállítóképesség arányában történhetik. Addig, mig itt tartózkodnak, természetesen részt kell venniök a köz munkájában, mert a mai nehéz viszonyok között munkanélküli eltartásra nem számíthatnak. Tekintettel arra, hogy a békeszerződések aláírása után az említett területekről származó hadifoglyokat ezentúl a többiektől eltérő bánásmódban kell részesíteni, a velők való bánásmódra vonatkozólag uj rendszabályokat kellett alkotni, amelyek 1918. május l~én lépnek életbe. Azok a munkaadók, akik
