Szamos, 1918. április (50. évfolyam, 80-103. szám)

1918-04-10 / 86. szám

SZAMOS (HM#, április 10.. 86 szám.) Szigorúbb rebvirálús a vármegyében A rekviráló bizottságok minden háznál lemérik a készleteket — A Szamos eredeti tudósítása. — 2. oldal Szatmár, ápr. 9. Mintegy két hét előtt tanác ;kozásra gyűltek össze Budapesten az ország köz- élelmezési kormánybiztosai. A tanácskozá­son maga Windisch-Graetz Lajos herceg miniszter elnökölt és a tárgyalások reggel fél tíztől rövid megszakítással este tiz óráig tartottak. A konferencián a kormánybiztoso­kon kiviil resztvettek az Országos Közélel­mezési Hivatal referensei és valamennyi köz­pont egy-két vezetője. A kormánybiztosok első tanácskozá­sán kizárólag a rekvirálásról esett szó és tekintettel a rekvirálás kérdésének nagy anyagára, a tanácskozáson más problémák megbeszélésére sor nem is kerülhetett. Fő­ként a március tizenegyediken megkezdő­dött rekvirálás mikénti végrehajtását tárgyal­ták meg a konferencián, ahol megállapodás jött létre az egyöntetűség kérdésében. Ebből az értekezletből kifolyólag volt az elmúlt szombaton az értekezlet dr. Dió- szeghy János sátoraljaújhelyi közélelmezési kormánybiztos székhelyén is. Az itteni megbeszélések során megál­lapították, hogy Szatmár városára vonatko­zólag nem szükséges a katonaság segítsé­gének igénybevétele, a vármegyében azon­ban tovább folytatják a rekvirálást katonai segédlettel. A rekvirálás mikénti végrehajtásáról a Szamos budapesti munkatársa, aki a buda­pesti tanácskozás egyik résztvevőjétől kapta információit, a következőket jelenti a Sza­mosnak : — Az olyan nagy eredményeket elért hadseregnek most fokozottabb mértékben szüksége van a táplálékra, de ezenkívül biztosítani kell az itthonmaradt ellátatlan lakosság szükségletét is. Ezek az okok tet­ték szükségessé a március 11-én megkez­dődött rekvirálás elrendelését és a rekvirá­lás eredményének biztosítása tette szüksé­gessé azt, hogy a végrehajtás tekintetében egy, minden részletre kiterjedő tanácskozást folytasson az Országos Közélelmezési Hi­vatal a kormánybiztosokkal. — A most megindult rekvirálás kato­nai rekvirálásnak nem nevezhető. Tény az, hogy erélyesebb rekvirálás indul meg, ami­hez megfelelő katonai erőt is igénybe ve­szünk. A mostani rekvirálás azonban csu­pán katonai aszisztenciával végrehajtott köz- igazgatási rekvirálás. Ezúttal is a közigaz­gatási hatóság állapítja meg, hogy hol és mennyit szabad elvenni és e megállapításba maga a katonaság egyáltalában bele nem folyik. A katonaság csak mint végrehajtó közeg szerepel, a rekvirálás munkálataiban egyébként is csak a kormánybiztosságok mellé beosztott katonák vesznek részt, e katonákkal a kormánybiztosok rendelkeznek. — Eddig a közigazgatási hatóság vé­gezte a rekvirálással kapcsolatos munkála­tokat. A közigazgatási hatóság eddig a leg­több esetben csak bemondásra állapította meg a beszolgáltatandó mennyiségeket és a készleteket sehol nem mérte fel. Eddig nem volt megfelelő erő arra, hogy lakásokat, magtárakat, pincéket átkutassanak, hiányzott az ellenőrzés és gyakran nem lehetett meg­állapítani, hogy egyes hatóságok kötelessé­güket miként teljesitik. Ezentúl az lesz a rendszer, hogy bizottságok járják végig a házakat és gazdaságokat, e bizottságok munkáját könnyítik majd meg a hozzájuk beosztott katonák. E bizottságok programmszérü munkája a következő lesz: — A bizottság mindenekelőtt és min­denütt felszólítja a tulajdonost, hogy kész­letét mutassa meg. Ha ez megtörtént, akkor a bizottság a magával hozott mérlegen fel­méri ezt a készletet. Ez az eljárás eddig hiányzott Ezzel az eljárással azonban pon­tosan megállapítható, hogy minden háznál mennyi a készlet és megállapítható egyúttal az is, hogy mennyi a felesleg. Természete­sen e tárgyalások közben a bizottságok kö­zegei átkutatják az összes helységeket, azo­kat a készleteket, amelyeket a tulajdonos nem jelentett be, elveszik és a rejtegetőt példás büntetés éri. — Őszintén és leplezetlenül megmond­juk, hogy ez lesz az eljárás rendje. Aki önként átadja feleslegét, az megkapja érte i a rendes árat és még akkor is mentesítve j lesz a büntetés alól, ha egyébként készle- j tét eddig eltitkolta. A rejtegetőket azonban ! az elkobzáson kívül súlyos büntetésben is j részesítik, mert a mai időkben igen súlyos ; bűn az, ha valaki felesleget von el a káto- ! naság és az ellátatlan lakosság elől. Arra pedig, hogy a legkörmönfontabb módon el- j rejtett készletek is napvilágra kerüljenek, ; megfelelő apparátussal történik gondos­kodás. Megkérdeztem ezután, hogy szembe- i állítva szükségletünket a készletekkel, re­mélhető-e, hogy a rekvirálás utján előke­rülő mennyiségek fedezni fogják az ellátat­lanok és a katonaság szükségleteit. Erre a kérdésre ezt a választ kaptam: — Ha mindenki beszolgáltatja felesle­gét, akkor minden nehézség nélkül el tud­juk látni az ellátatlan lakosságot és a had­seregünket az uj termésig. Bizonyos ugyanis, hogy van még annyi készlet az országban, amely ezt a szükségletet fedezi. Ez esetben nem válik szükségessé a nemrég megállapí­tott fejkvóta leszállítása sem. Szükséges azonban, hogy kötelességének mindenki meg­feleljen. A lakosságnak tisztában kell lenni azzal, hogy a'mostani rekvirálás során elő­kerülő készletekkel a katonaságot és a ma­gyarországi ellátatlan lakosságot látjuk el és semmi alapja nincs azoknak a bécsi hí­reknek, mintha a magyarországon rekvirált gabonából és élelmiszerből elsősorban Ausztriának jutna. Amennyiben feleslegek mutatkoznak, akkor a kormány szívesen se­gít Ausztrián is, de mindenekelőtt a kato­nák és az ellátatlan magyarok szükségletét kell biztosítani. Elutaztak az ukrán tisztek. Meg­írtuk annak idején, hogy pár hét előtt ne­hány ukrán tiszt és ápolónő érkezett Szat- márra. A kis csapat a román hadsereghez . volt beosztva, de mikor meghallották, hogy a monarchia Ukrániával megkötötte a bé­két, letették a fegyvert és jelentkeztek a mi parancsnokságunknál azzal, hogy ők haza szeretnének jutni. A mi parancsnokságunk egyelőre Szatmárra irányította őket, hogy itt várják be a hadügyminisztérium további intézkedését. Azóta itt laktak Szatmáron a Viktóriában, felügyelet nélkül éltek és több­nyire a Pannóniában étkeztek. Az ukrán tisztek és az ápolónők már megszokott alakjaivá váltak Szatmár városának. Elein- tén utánuk néztek az emberek, de azután megszokták őket, mint akik Szatmár hábo­rús képéhez tartoznak. Mára megjött az ál­lomás parancsnoksághoz a hadügyminisz­térium intézkedése, hogy a tisztek azonnal továbbitandók Freistadtba, az ápolónők pe­dig Lembergbe. Ennek folytán az ukrán társaság a tegnap esti vonattal elutazott Szatmárról. Az elutazás készülődéseit kinos incidens zavarta meg. Délelőtt ugyanis te­lefonáltak a Viktóriából a katonai rendőr­ségre és az állomás parancsnokságra, hogy az egyik tiszten, dr. Bibik segédorvoson kitört az elmezavar. Az állomásparancsnok­ság intézkedésére dr. Róth Sándor főorvos és dr. Balás József hadnagy, a katonai rendőrség parancsnoka megjelentek a Vik­tóriában, ahol a főorvos megállapította, hogy dr. Bibik állandóan kokaint szedett álmatlanság ellen és hogy az elmúlt éjjel a kelleténél többet vett be, amitől a kokain mérgezés tünetei mutatkoztak rajta. Szeren­csére azonban komolyabb baja nem történt, a mérgezés múló természetű volt úgy, hogy dr. Bibik este társaival együtt elutazott. Katonai kitüntetés. Grünfeld Her­man, 12. honvédgyalogezredbeli hadnagy, a katonai érdemkereszt tulajdonosa az el­lenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a bronz vitézségi érmet kapta A dunai hajókatasztrófához. Buda­pestről jelenti tudósítónk: A Drina fedél­zetének felbontását az ügyészség intézke­dését tegnap megkezdették. A fedélzetet fel­törik és igy próbálják a hallotakat kiszedni. Megállapították, hogy a Drina és Sophie hajók berendezése elavult volt. A kormá- ; nyos és kapitány között 30 méternyi tá- ; volság volt, úgy hogy a kormányos nem is hallhatta a kapitány vezényszavát. Le­hetséges, hogy ezen körülmény lényegesen befolyásolta a szerencsétlenség előidézését. Egyébként a két hajó kormányosa egymást vádolja a szerencsétlenség előidézésével. ! Az áldozatok kiemelése csak a hajó kieme­lése után történhetik meg, ami 4—5 napot fog igénybe venni. — Újabban jelenti tudó­sitónk: A katasztrófa ügyében tegnap dél­után Sárospataky főügyészhelyettes vezeté­sével kiszállott egy bizottság annak meg­állapítására, hogy a katasztrófa hogyan tör­tént. A vizsgálat folyományaként Sárospa­taky főügyészhelyettes elrendelte a Drina hajó személyzetének őrizetbe vételét, minek következtében további intézkedésig nem hagyhatják el a hajó fedélzetét. Elrekvirálnak két heti termény készletet. A városi Közélelmezési Hivatal közhírré teszi, hogy a közélelmezési minisz­ter 73.500 számú távirati rendeletével a házi és gazdasági szükségletek mértéke szem­pontjából Szatmár város törvényhatóságára nézve folyó ellátási időszak végét az ere­detileg megállapított augusztus 15. helyett ! julius hó 31-ben állapította meg. Tehát az j augusztus hó 1-től augusztus hó 15-ig ter- | jedő időre járó lisztellátás biztosítására szoi- | gáló terménykészletek úgy a termelőktől, ; mint más fogyasztóktól elrekvirálandók. A , rekvirálást a közélelmezési hivatal hajtja j végre s az ezen címen rekvirált termény- • készletekről az érdekelteket levélben fogja j értesíteni. A rekvirálástól függetlenül a rek­virált eddigi terménykészletek haladéktala­nul beszolgáltatandók, mert — amint köz­hírré tettük — a mulasztók ellen kihágást eljárás indul meg s a beszállítani elmulasz­tott terménykészletek csak igen költséges eljárással lesznek hatóságilag beszállíthatok. A Jótékony Nőegyesület részvéte. A Szatmári Jótékony Nőegyesület tagjai f. hó 6-án délután 5 órakor dr. Schönpflug Jenőné alelnöknő vezetése mellett impozáns menetben vonultak Szlávy Dezsőné elnöknő lakására, hogy fivére: Karkalits Sándor el­hunyta alkalmából kondoleáljanak. A Nő­egyesület részvétét Lengyel József titkár tol­mácsolta.

Next

/
Thumbnails
Contents