Szamos, 1918. április (50. évfolyam, 80-103. szám)

1918-04-03 / 80. szám

L. évfolyam.

'■ Szatmár, 1918. április 3., szerda.

POLITIKAI NAPILAP

ELŐFIZETÉSI DIJAK:

Helyben és vidéken

Egész évre . 30 K — f. II Negyedévre . 7 K 50 f.

fél évre ... 15 „ — f. !|| Egy hóra ... 2 „ 80 f. Egyes szám ára 12 fillér. * Pályaudvarokon 16 fillér.

Kiadó és laptulajdonos: a „Szabadsajtó“ könyvnyomda és lapkiadó részvénytársaság

szhtmAr-nemeti.

Hirdetési dijak előre fizetendők.

Nyilttér sora 3 korona.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÄK0CZI-UTCH 24. sa Telefon számok: Szerkesztőség 373. — Kiadó- hivatal 414. — Felelős szerkesztő lakása 358.-inf ft éfcrfnní

Szerűin ftfiiOgpiniszter a helyzetről

Nyilatkozat a bécsi községtanács előtt. — Intelem a monarchia népeihez a békekésleltetök elien

Bécs, ápr. 2.

Czernin külügyminiszter délelőtt tiz órakor fogadta Bécs községtanácsának küldöttségét, melynek nevében Weiszkirchner polgármester tolmácsolta a főváros kívánságait. A polgármester Czernin előtt rámutatott arra, bogy a belső termelés nem elégséges a szükségletek kielégítésére és kérte a minisztert, hogy tájékoztassa őket, hogy várható-e a keleten megkötött békétől kedvező hatás a súlyos élelmezési viszonyok megjavítása szempontjából.

Czernin ezeket válaszolta: >

A nemzetközi helyzet legszembe- szökőbb jelensége a keleten létrejött béke. Mielőtt erre rátérnék, foglalkozni kívánok Wilson beszédével. Wilson beszédét nem lehet úgy felfogni, mint javaslatot Bécs és Berlin különválasztására. Nem hiszi — úgymond — hogy Wilson éket akarna verni Bécs és Berlin közé. Nem küzdünk sem német, sem osztrák imperialisztikus célokért, de biztonságunkért és jövőnkért elmegyünk a végsőkig.

Ezután a miniszter a következő fontos | közléseket tette:

A nyugati offenziva megkezdése előtt Clemenceau közvetett utón kérdést intézett hozzám, hogy hajlandó volnék-e a tárgyalásokra és milyen alapon. Berlinnel egyetértőén rögtön azt válaszoltam, . hogy hajlandó vagyok és hogy Francia- j országot illetően a békének más akadályát nem látom, mint Franciaországnak j Elszász-Lotharingiára vonatkozó aspirá- ! cióit. Párisból azt válaszolták, hogy ezen az alapon nem lehet tárgyalni, mire meg- j indult nyugaton a hatalmas birkózás. A magyar, osztrák és német csapatok együtt j és vállvelve küzdenek, miként Oroszor- i szágban, Szerbiában, Romániában és Itá- j liában együtt harcoltak.

Czernin ezután ismertette a román bé- ; keszerződés főbb pontjait és a következő- J két mondotta:

A határkiigazitás nem csupán Magyarország, de Bukovina biztonságát is megóvják. A dunai hajózás védelmére határainkat a turnszeverini magaslatokig előre toltuk és harminc esztendőre bérbevettük az ottani hajógyárat és ezenkívül több dunai szigetet évi ezer lej bérösszegért.

A béke gátat vet az irredentista propagandának, amely Magyarországon olyan

rossz vért szült és gondoskodik arról, i hogy sok magyarországi ember, aki a j román háború folytán károsodott, kárta- j lanittassék. Ha Románia becsületesen barátságos viszonyban akar velünk élni, . akkor Besszarábiával többet kaphat, mint l amennyit ebben a háborúban vesztett.

Ezután kijelentette, hogy Szerbiában a békevágy igen nagy, de az ántánt megakadályozza Szerbiát a békekötésben. Bulgáriá- j nak meg kell kapnia a bulgárok lakta j egyes részeket, de mi Szerbiát nem akarjuk , megsemmisiteni, hanem megakarjuk adni számára a lehetőséget, hogy íe lődjék.

Ezután békepolitikáját fejtegette. Sohasem igyekezett a békét kikunyorálni, hanem arra iparkodott, hogy erkölcsi jogunk és fizikai erőnk segítségével érjük el azt.

Sajnálattal állapítja meg, hogy Ausztriában az utóbbi időben sokat beszéltek és tettek olyat, ami alkalmas a háború meghosszabbítására. A háború elnyujtói között vannak a béke hiszterikusok, akik szüntelenül a békéért könyöröi fpk. Ezek megvetésre méltó emberek. Franciaországban az ilyenekkel nem keztyüskézzel bánnak el, mint nálunk. A háború meghosszabbítóinak másik csoportja az annexionisták. Ezek szintén meghosszabbitói a háborúnak.

Tévedés azt hinni, hogy Németország keleten hódításokat végzett. A Le- nin-féle anarchia űzte a határszéli népeket Németország karjaiba és bírta őket arra, hogy Németországban támaszt keressenek. Mindkét csoport késleltetheti a békét, de nem akadályozhatja meg.

Az utóbbi hetekben jelentékeny utat tettünk az általános béke felé. A nagy világdráma utolsó fejezete kezdődik. Meg fogjuk valósítani céljainkat. Talán már nincs messze az idő, amikor az utóbbi évekre mint rossz álomra fogunk vissza- i emlékezni. Mindkét csoportról feltétele- lezem a jóhiszeműséget. Nem úgy a harmadikról, amely Ausztria egyes politikai vezéreiből áll. Röviddel ezelőtt közel vol- ’ tunk ahhoz, hogy tárgyalásokba bocsátkozzunk a nyugati hatalmakkal, amikor a szél hirtelen megfordult. Mint pontosan j tudjuk, elhatározta az ántánt, hogy jobb várni még, mert a nálunk történő parlamenti politikai események remélni engedik, hogy a monarhia hamarosan védtelen lesz. Micsoda irónia! Fiaink a harctéren oroszlánokként harcolnak, a férfiak és nők milliói hősiesen viselik sorsukat, mégis a népek bizonyos vezérei áskálód- j nak a nagyszerűen bevált német szövetség ellen és határozati javaslatokat fogalmaznak, melyek egy hajszállal sem

Lapunk mai száma 6 oldal.

függnek össze az állameszmével, nem találnak egy szót sem a saját hazájuk és bajtársaik ellen harcoló cseh csapatok megrovására, akik gazul a magyar államból részeket akarnak kiszakítani, akik az immunitás védelme alatt olyan beszédeket tartanak, melyeket felszólításnak kell tekinteni az ellenséges külföldhöz a harc folytatására, amely újból felkeltheti a haldokló háborús tébolyt Londonban, Rómában és Párisban. A nyomorult, szánalmas Masaryk nem áll egyedül a maga nemében. Vannak Masarykok a monarchia határain belül.

Mindezekről a szomorú eseményekről nem szólhatván a delegációkban, továbbá mert a legközelebbi napokban a béke befejezésére bizonytalan időre Romániába vissza kell utaznom, úgy tartom, hogy szükséges, miszerint a nyilvánosság megtudja, hogy mi hosszabbítja meg a háborút. Mindenekelőtt vádam nem általános. Vannak hazafias csehek. Vádam csak azon cseh vezérek ellen szól, kik az ántáirf győzelme után remélik a háborút befejezni. Ezek felelőssége borzasztó. Ök az okai, hogy fiaink további ezrei elesnek, hogy a nyomorúság tovább tart. A nép maga nem gondolkozik úgy, mint ezen vezérek. A férjéért aggódó asszony, a fiáért aggódó anya internacionális, egyforma a monarchia valamennyi népénél. A háborús nyomor leköt minden népet. Valameny- nyien akarják a háború végét, de elcsábítják és félrevezetik őket egyes képviselőik és szisztematikusan meghosszabbítják a háborút. Sajnos, a most választott népképviselőkhöz keveset szólhatok. Gonosz dolog a külügyminiszterre nézve, ha teendői arra késztetik, hogy hosszasan külföldön éljen, de én oda utazom, hol a békét kötik. Máskülönben az államhoz hü pártok segítségével eredményesebben szembeszállhatnék eme törekvésekkel.

Apellálok mindazokhoz, akik a háború mielőbbi becsületes befejezését óhajtják, hogy fogjanak össze és közösen folytassanak harcot a hazaárulás ellen.

Senki sem állítja, hogy az osztrák alkotmány nem volna alkalmas a javításra. Az osztrák kormány kész is erre, de hazaárulók azok, akik az ántánt győzelmét remélve ezzel politikai céljaikat realizálják. A hazaárulás méreg az állam ereiben és az uto'só háború meghosszabbító reménységét alkotja ellenségeinknek. Ha e mérget kivesszük, akkor az általános és becsületes béke közelebb van,