Szamos, 1918. március (50. évfolyam, 52-75. szám)

1918-03-28 / 75. szám

kereskedő cégben, amely 36 év óta áll a szatmári piacon és ez idő alatt a vidék egyik legnagyobb üzletévé fejlődött, jelen­tős változás történt. Roóz Gyula, a cégnek alapítása óta tagja, kivált a cégből, amely tovább is a régi cim alatt fog működni. Roóz Gyula helyét az üzletben Roóz Imre mérnök, Roóz Samu fia foglalja el. Egy ötös hadnagy hirt hozott orosz fogságból. Kovács Emil, 5. gyalogezred­beli hadnagy, aki még 1914-ben sebesülten került Ravaruskánál orosz fogságba, most került haza Turkesztánnak Skobelew nevű városából, ahol 6—700 tiszt és 4—5000 főnyi legénység van elhelyezve a fogoly­táborban. Kovács hadnagy ez év febrnár 2-án indult el Skobelewből és kedden ér­kezett Szatmárra a pótzászlóalihoz. Tegnap felkeresett bennünket és ez utón tudatja azokkal, akiknek a skobelewi fogolytábor­ban hozzátartozóik vannak, hogy szombatig naponként délután 2—5 óra között a Vik­tóriában (I. em. 18. szoba), azután pedig levélben Hajdúszoboszlóról készséggel1 ad felvilágosítást. Kovács hadnagy fogsága alatt megfordult Taskend, Samarkand, Na­mangan, Dzsizák. Osch és Kokand városok fogolytáboraiban is. Szívesen ad felvilágo­sítást azokról a foglyokról is, akikkel ott találkozott. A Vörös Kereszt Egylet a vissza­térő hadifoglyokért és a sebesültekért. Hétfőn délután volt a Vörös Kereszt Egylet városi választmányának évi közgyűlése a városháza nagy tanácstermében, melyen dr. Kölcsey Ferencné és dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester elnököltek. A tagok igen szép számban jelentek meg e gyűlésen, mert érdekes tárgyai voltak ennek, a vissza­térő hadifoglyok és a sebesültek megven- dégelésének a megbeszélése. Bélteky Lajos pénztárnok olvasta fel az Egylet 1917. évi működéséről és a pénztár forgalmáról szóló jelentést. Meghallottuk ebből, hogy múlt évben is működött a vasúti betegnyugvó és az üdítő állomás. A betegnyugvót, egy ápolónő felügyelete mellett, Dr. Kölcsey Ferenc főorvos vezette. A vasúti üdítő állo­mást egész évben Szlávy Dezsőné alelnök- nő gondozta, fáradhatatlan buzgósággal. Kiadatott az üdítő éttermében 36.733 adag meleg étel, a nap különböző szakában. A személyzeti és főzetési kiadás 49,121 kor. volt, amelyből a katonaság 40.807 K 80 f.-t megtérített, a többi kiadást a pénztár fedezte. Az egész évi bevétel 73,992 K 46 f., a kiadás 68,664 K 97 f. volt és igy 5327 K 49 f. pénztári készlet maradt. — A Központ számára 6075 K 62 f. volt a szep­temberi utcai gyűjtés eredménye, mig a betegek karácsonyi megajándékozására 11,679 K 13 f. gyűlt össze. A visszatérő hadifoglyok ellátását az Egylet már meg is kezdte. A kisebb csoportokban érkezők mindjárt a vasúti üdítő állomás éttermében kapnak meleg ételt s úgy mennek tovább ezredeikhez. A helybeli ezredek nagyobb csoportokban érkező hadifoglyainak meg- vendégelése majd a katonaság segítségével történik. Felhatalmazást nyert az elnökség, hogy az Egerbe szállítandó 12-esek ellátására 1000 kor. segélyt kiutaljon. A természetbeli adományokon kivül eddig 5615 K folyt be a pénztárba. Felhívás megy a vármegye összes hatóságaihoz, hogy háziezredeink hadifoglyainak a megvendégelésére indítsa­nak gyűjtést a községekben s a természet­beli adományokat küldjék be egyenesen Szlávy Dezsőné alelnöknőhöz, a Rákóczi-u. 9. sz. alatti hadikonyha helyiségében levő raktárba. Különösen lisztet, zsirt, füstölt húst, babot, burgonyát, tejet, tojást kér az Egylet a vidéki közönségtől. A jótékony egyletek jelenlevő vezetői megállapodtak a kórházi betegek húsvéti megvendégelésében is. A katonai kórházakat úgy osztották fel maguk között, mint az karácsonykor történt, (1918 március 28., 75 szám.) SZAMOS csupán azzal a különbséggel, hogy a Lo- rántffy Egyesület az üdülők helyett a Faipari szakiskolában elhelyezett betegek számára ad ünnep első napján uzsonnát, az Evang. Templom egylet segítségével. Mindeník jó­tékony egyesület kéri azért tagjai támogatá­sát. — A nemzeti áldozatkészség szobrának a végrehajtó bizottsága felhívást küldött, hogy az Egylet is vásároljon bronzpikkelyt, mert a Budapesten felállított szobor még ma sincs beborítva. Mivel városunkban is tervbe van véve a hadiárvák és özvegyek érdekében hasonló célú szobor készítése, az országos bizottság kérelme nem volt tel­jesíthető. — Mint az a múltban is történni szokott, Jékey Sándor jelenlegi főispánt és nejét az Egylet diszelnökei sorába megvá­lasztotta, akik külömben is már Fehérgyar­matról hathatós támogatói voltak a vasúti üdítő állomás intézményének. A maximális ár és a magyarul irni-olvasni tudás. Kicsiny, de élénken jellemző példa arra, hogy kevéssé lelkiisme­retes, de élelmes kereskedők minden súlyos szankció dacára is hogyan élnek vissza a közönség tudatlanságával. És ha tréfálni óhajtanánk, azt is mondhatnánk, hogy ime, minek az irni-olvasni nem tudóknak a vá­lasztói jog, mikor nemhogy képviselőt, de egy pár gyermek cipőt sem tudnak kivá­lasztani. Az esetet a mai, szerdai hetivásár­ban figyeltük meg a cipős sátrak között, ahol tudvalevőleg szintén kötelező, hogy a lábbeli maximális ára belé legyen vésve a talpba. Egy egyszerű lázárii asszony választ gyermek cipőt. Megkérdi a csizmadiától, hogy mi az ára? — Hát nem tud olvasni? kérdi tőle a csizmadia, láthatólag erős érdeklődéssel várva a feleletet. — Nem jártam én, csak az oskola mellé, feleli az asszony nem is sejtvén, hogy most meg fogják vele fizettetni a tandijat. — Negyvenöt korona, feleli a csizma­dia. Alku nincs. Kell, nem kell? A szegény asszony kiveszi a keszke­nőt a kebeléből, kiszedi a 45 koronát a keszkenő sarkából és fizet. Megállítottuk. Megnéztük a cipő talpát és rájöttünk, hogy a derék csizmadia nem a nő választójogának elnyerhetése szem­pontjából érdeklődött az iránt, hogy tud-e olvasni. A cipő talpába 34 K 50 f. ár volt be­vésve. A lázárii asszony 10 K 50 fillérrel fizette meg, hogy nem járt oskolába. Megmutattuk neki, hogy hol van a rendőrség. Ahogy a vérvád születik. Nyíregy­házáról jelenti tudósítónk: Zsidó husvét előtt vagyunk és ilyenkor könnyen születik meg a Tisza mentén a vérvád ostoba me­séje. A tiszaeszlári eset még ma is élénken él az emberek emlékezetében és bizony ma sem sok kell, hogy az elfogultság lángra lobbantsa az emberek szenvedélyét, gyűlö­letét. Most Tiszadadán próbálták életre kelteni a vérvád sötét meséjét. Tiszadadán özv. Briszk Salamonnéhoz, egy rabbi özve-r gyéhez kezeit tördelve rohant be Mizsik Jánosné ottani asszony és térdenállva kö- nyörgött az özvegy papnénak adja vissza a gyermekét. A papné a váratlan jelenetre összeesett, majd mikor eszméletre térítették, megkérdezte az asszonyt, hogy miért köve­teli tőle a gyermekét. Mizsikné kétségbeeset­ten azt mondta el, hogy amig ő a mezőn dolgozott, addig a kis gyermeke elveszett és a szomszédok, Tamás Lászlóné és özv. Csőrök Károlyné azt mondták neki, hogy a gyermekét a zsidók bevitték az özvegy papnéhoz és mivel most jön a zsidók hus­3. oldal vétja, biztosan vérét veszik, mert a zsidók­nak ártatlan gzermek vére kell a pászkába. Közben már összejöttek a szomszédok és ugyancsak veszedelmessé lett a helyzet, mire a papné a községházára menekült. Lakatos Miklós főjegyző vette védelmébe a megrémült özvegy papnét és erélyes, sza­vával sikerült megnyugtatni a már-már ve­szedelmes ostoba tömeget, amely a főjegyző szavaira szétoszlott. A Mizsikné kis gyer- 1 meke eközben elő került. Kiderült, hogy a falu túlsó végén kóborolt. A vérvád kiesze- I lői és terjesztői ellen most osztály elleni ! izgatás miatt indult meg az eljárás. A Lorántffy Egyesület felkéri tag- | jait, hogy a Faipari szakiskolában levő be- I teg katonák megvendégelésére sziveskedje- I nek, ha többet nem, legalább 1 kg. lisztet, I vagy 2 db tojást özv. Palády Lajosné úrnő lakására (Arany János-u. 6.) szombatig el- : küldeni. Megöltek egy szerb hadifoglyot. Nagysomkutról Írják : Lakics Tódor, szerb hadifoglyot, aki hosszabb ideig özv. Mik Gáborné nagysomkuti lakoshoz volt mun­kára kiadva, a csendőrök még az ősz fo­lyamán visszakísérték a nessideri fogoly­táborba. Lakics több Ízben megszökött a táborból és visszament Nagysomkutra, ahonnan a csendőröknek kellett őt ismétel­ten visszakisérni. Az elmúlt pénteken Lakics Tódor már előre értesítette Miknét, hogy ismét megszökött és útban van Nagysom- kut felé. Mikné erre megkérte a Somkuton működő burgonyarekviráló osztagnak nála elszállásolt két katonáját, hogy ha Lakics odaérkezik, ne engedjék be a lakásába, mert fél tőle. Lakics csakugyan megérkezett és Mikné kérésére Idvarián Kristóf tizedes elébe állott, hogy ne menjen be az udvarra. Mikor a szerb a tiltakozás dacára is be akart hatolni, a tizedes feltüzte szuronyát és azzal állotta a fogoly útját. Lakics dula­kodni kezdett a tizedessel, aki dulakodás közben szuronyával keresztül döfte a szerb foglyot úgy, hogy az 4—5 órai kínlódás után a nagysomkuti kórházban meghalt. A csendőrség jelentést tett az esetről a katonai parancsnokságnak. A Szamoshoz befolyt adományok. Az amaczi ref. iskola március 15-iki ünne­pélyen befolyt 45 K 74 f. adományt Uray Antal ref. tanító a vak katonák részére hozzánk beküldötte. Ugyanezen célra Pe- leskey Margit sárközi tanítónő a márc. 15-iki ünnepen gyűjtött 12 K 02 fillért a hadi ár­vák javára hozzánk juttatta. — Horváth József gyógyszerész a cs. és kir. 5. gy. e. özvegy és árváalapjára 50 K-t, Szűcs Jó­zsef kereskedő 10 K szakértő diját a vak i katonák részére beküldötte hozzánk. — To- ! vábbitjuk. Színház. Hoffmann meséi. (Svárdstrőm Val- ' borg bucsufellépte.) Amikor a tegnapi elő­adásról szóló referádánk kapcsán az elís- I mérés és csodálat hangján hódolunk a | nagy énekesnő mindenkit elragadó müvé- ! szetének, a legtökéletesebb operanékesnői I játékstílusnak és a bámulatosan fejlett tech­nikájú csodaszép hangnak, — nem tudjuk elhallgatni azon nézetünket, hogy Svárdstrőm Valborg ma inkább megérteti a nagyközön­séggel énekművészetét mint operaénekesnő, semmint recitativ hangversenyénekesnő. Az a nagy siker, a közönségnek az a meleg lelkesedése, mely a művésznő színpadi fel­lépéseit nyomon követi, mint tegnap este is történt, ennek világos igazolása. Tegnapeste az Olimpia és Antónia kettős szerepében teljes illúziót keltő, végtelenül harmonikus játékával és lebilincselő énekművészeiével nyújtott nagy műélvezetet a közönség úgy nyilt színen, mint a felvonások végén szűnni nem akaró tapsokkal honorálta. — Az elő­adás egyébként is nívós volt, amit kész­séggel betudunk a Szatmáry Endre vezette zenekar kiváló teljesítményének, valamint Sáfár Sándor, Szalma Sándor, Perényi Kál-

Next

/
Thumbnails
Contents