Szamos, 1918. március (50. évfolyam, 52-75. szám)

1918-03-24 / 72. szám

4. oldal S Z A M O S (1918. március 24., 72 szám.) A halmii járásbíróság állapota. Az ügyvédek memoranduma az igazságügymíniszterhez. — Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, márc. 23. A halmii járásbíróság a háború előtt egyike volt a vidék legkiválóbb, csendben, szorgalmasan dolgozó vi­déki bíróságainak. Rend, fegyelem, pontos és gyors munka jellemezték ezt a bíróságot, amelyhez Ugocsa vármegye tiszántúli járásának 42 községe tartozik, de amely ennek a negyvenkét, meglehetősen pö- rösködő falunak tekintélyes szánni pe­res, perenkivüli és telekkönyvi ügyét le tudta bonyolítani fennakadás nélkül. A háborít azonban teljesen felfor­gatta a halmii járásbíróság nyugalmas, szorgalmas munkáját. Mindjárt a háború elején hatlba- vonult Csopey János, vezető járás- biró, utánna a bíróság többi tagjai is úgy, hogy ott, ahol békében négy já- rásbiró, 2 jegyző, 4 telekkönyvvezető, 5—6 Írnok és megfelelő leiró személy­zet működött, ott ma egyetlen egy biró, egy önálló hatáskörrel fel nem ruházott jegyző, 2 telekkönyvvezető, 2 irodatiszt és csekély számú leiró személyzet birkózik a bíróságnak alig csökkent ügyforgalmával. A hiányzó bírák pótlására több Ízben volt ugyan kisegítő biró kiren­delve, de ezek gyors egymásutánban változtak, kettőnek a társadalmi és hivatali működéséről a szatmári tör­vényszék főtárgyalásain kaptunk igen szomorú képet. Úgy, hogy ezek a ki­segítések több belső zavart és egye­netlenséget csináltak a bíróságnál, mint amennyivel elősegítették ügymenetének lebonyolítását. Ilyen körülmények között termé­szetes, hogy — bár a bíróságnak je­lenleg egyetlen bírája: Kótai Károly emberfölötti nagy munkát végez — a restanciák úgy növekszenek, hogy a csekély személyzet egyáltalában nem bir vele. Csak büntető ügyekben és ily irányú megkeresésekben 519 az el nem intézett ügydarabok száma. Ezek kö­zül 337 még az 1917. évről maradt elintézetlenül és igen nagy számmal van köztük hadbirósági megkeresés.» ; A halmii járásbíróság állapotára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy amig máskor egy bírót teljesen lekötött a büntető ügyek intézése, ott 1917. ok­tóbertől decemberig, tehát 3 hónapon át egyetlen büntető tárgyalás sem volt, mert nem volt biró, aki tárgyaljon. Decembertől januárig volt hat tárgya­lás, azután ismét szünetelés. Szóval 1917. októbertől a mai napig négy hónapon át 42 község büntető ügyei­ben mindössze hat tárgyalás volt meg­tartható. A hagyatéki ügyekben tavaly áp­rilis óta senki sem dolgozik s így 462 hagyatéki akta hever elintézi- iüiül. A telekkönyvi ügyeknek se bírája, se jegyzője nincs. Hogy a telekkönyvi és hagyatéki resszort stagnálása micsoda hatalmas közgazdasági kárt és veszedelmet rejt magában, — azt igazán nem kell : részletezni. De a feleken kívül nagymérvű ká­rosodás éri az ügyvédeket is, akiknek a munka fennakadása miatt nemcsak : az anyagi veszteségük igen nagy, de ' erkölcsileg is érinti őket a dolog a felek í előtt, akiknek ügyeit neui tudják el­intézni. Az elmúlt héten, amikor a halmii ’ kerület országgyűlési képviselője, dr. Bródy Ernő lentjárt kerületében, a halmii ügyvédek az igazságügyminisz­terhez intézett memorandumot adtak át i képviselőjüknek, akit arra kértek, hogy járjon közben a miniszternél aziránt, hogy a halmii járásbíróság szomorú állapotain segítve legyen. Fii vegyik 1... tie vegyik ? A Pannóniában reggel hét órától záróráig tartó ősi kaláber-parthie tősgyö­keres, minden kártyán átlátó részeseit nem izgatja úgy a kérdés, hogy blank bélára felvegyék-e vagy nem, mint ahogy a közvélemény idegeit remegteti a nagy kérdés: felvegyük-e hát azt a rongyos 15 milliós kölcsönt a város részére vagy nem ? A kérdést — ezt meg kell adni — úgy megvitatták a hozzáértők a fórumon, az ügy ma már olyan világosan, minden oldalról felderítve, néhol elferdítve áll az újságolvasó közönség előtt, hogy itt nincs tovább mit okoskodni, a gyermek is meg­értette már, a kérdés teljesen megérett a döntésre: vagy felvenni vagy fel nem venni. Nem lennék jó polgára szeretett vá­rosomnak, ha pénzügyi téren szerzett bő tapasztalataimat e tárgyban is nem bo- csájtanám a kérdés eldöntésénél a város rendelkezésére. Mivel pedig Thurner Berci második díkciójában kimondta a zárszót, sietnem kell, hogy értékes mondanivalóimat még a harmadik felszólalás előtt közkincscsé tegyem. Én nem akarok — hiszen aki a hal­dokló Szamost olvassa, az állandóan látja, hogy nem szoktam — a hozzászó­lók egyikével sem személyeskedni. De nem hallgathatom el, hogy me­rőben szokatlan az én passzív pénzügyi praxisomban ez a nagy fejtörés, már t. i. egymás fejének törése, hogy felvegyük-e vagy nem ? Már én csak vettem fel kölcsönt életemben, nekem a kölcsön volt úgyszól­ván éltető elemem, velem ne vitázzanak, mert n#nt adott ki annyi kölcsönt Róth Lajos, nem perelt annyi kintlevőséget Be­nedek József, amennyit én felvettem, — de a tanácskozásnak, töprengésnek ezt a fajtáját nem ösmerem. Az én eseteimben ennek a kérdés­nek eldöntéseinél sohasem adta elő magát skrupuius. A tanácskozást mindig áthárí­tottam a másik félre. Tanácskozott Thur­ner Berci Lossonczy Józseffel, Versényi Verzárral, hej boldog idők: Roóz Samu Tanódy Mártonnal, Klein Vilmos saját magával és ők döntötték el, megadják-e vagy nem. Többnyire: vagy nem. De köl­csön felvétele dolgában tétovázást nem ösmerek. Itt tenni kell. Illetve venni kell. Ha adnak. Szigorúan a tárgynál óhajtok ma­radni, de azért újságírói lelkem nem ki­csi gyönyörűséggel olvasta Szatmár pénz­ügyi kapacitásainak vitáját. Na hát írni, azt tudnak! Szó van ugy-e bár arról, hogy fel- vegyen-e Szatmár városa egy tizenöt mil­lió koronás kölcsönt vagy nem? Elég fontos kérdés, szép théma, pénzemberek igazán örvendhetnek, hogy ilyen nagy kérdés megvitatása körül csil­logtathatják ragyogó tudásukat. Hiszen ha elgondolom, egy szegény magamfajta polgárember egész életében nem bir any- nyi kölcsönt felvenni, amiből egy ilyen tizenöt milliónak a váltóblankettája ki­telnék. És akkor elnézem, hogy a város ér­dekeinek megvitatásánál hova el tud jutni a köz iránti aggodalom és a kérdés meg­világítása iránti igyekezet. Egyik oldalon a cenzúrát hivták segítségül, hogy hal- gattassa el az ellenérveket. Antit külöm- ben csak azért jegyzek fel, mert ez az első, sajtóban elhangzott panasz amiatt, hogy Magyarországon a cenzúra nem elég szigorú. A másik oldalon pedig a 15 milliós kölcsön ügyének tisztázása szoros össze­függésbe kerül az aranyosmedgyesi ősi várral. Mindössze egy-egy cikket írtak az urak és egy-kettőre eljutottak egymás sze­mélyéig. Mi lenne #iít, ha gyakrabban írnának ? De külömben igaza sincs Thurner Bercinek, amikor az aranyosmedgyesi vár tradicionális jellegét pénzügyi szempont­ból lekicsinyli. Pedig voltak várak, amelyek jelentős szerepet vittek nemcsak a haza védelmé­ben, de a várurak, a dicső ősök innen intézték kiruccanásaikat a kalmár izmaeli­ták és örmények ellen, akiktől kamatmen­tes és hosszúlejáratú kölcsönöket vet­tek fel. Mutassa fel nekem Thurner Albert az annalesekben annak a nyomát, hogy töprengtek-e valaha is a dicső elődök egy percig is azon: elvegyék-e a kölcsönt vagy nem, pénztárjegyekben vagy porté­kában ? ügy érzem, hogy a tárgyat teljesen kimerítettem. Belevittem szaktudásom leg­javát és tapasztalataim gazdag tárát én, aki a kölcsönmüveletek küzdelmes meze­jén vesztettem el őseim és utódaim ne­vét, aki még e küzdelmek mezejére is jel­zálogos kölcsönt vettem fel, akit ebben a harcban választottak el (a végrehajtó) ágytól és asztaltól s véleményem a régi családi, tradicionális jelszóval zárom le a 15 milliós kölcsön ügyében: elfogadom ||j Kihallgatáson a királynál. Buda­pestről jelenti tudósítónk : Apponyi Albert gróf a jövő hét elején Bécsbe utazik audien­ciára. Wekerle Sándor miniszterelnök hol­nap reggel megy Bécsbe, hogy a folyó ügyekben jelentést tegyen a királynak. Jóváhagyták á rendőrség újjászer­vezését. Ozory István főkapitányt telefo­non értesítették a belügyminisztériumból, hogy a városnak a rendőrség újjászervezése tárgyában alkotott szabályrendeletét jóvá­hagyták. A jóváhagyott szabályrendeletet pár nap múlva expediálják a városnak. Sí Urániában ma vasárnap d. u. Z, 1, < 6, v*! és 9' * órai és holnap hétfőn isti 5, 1 is 9 órai kezdettel aim folytatólag a magyar filmtichniha diadal sorozatánah slágert, a szezon nagyszabású attrakciója, 4000 méteres filmkotossus, az ország összes mozgóit megelőzve:

Next

/
Thumbnails
Contents