Szamos, 1918. március (50. évfolyam, 52-75. szám)
1918-03-24 / 72. szám
t, évfolyam. Szatmár, ISIS. március 24., vasárnap. 72. szám. wwir tftMawwwwwwaeiwHwwwwwwiaN POLITIKAI HAPILAP ELŐ £gész évre . 30 Fél évre ... 15 Egyes szám ára j?iafa^es?äfiijä»Äii* FIZETÉS! DIJAK: Helyben és vidéken K — f. !|| Negyedévre . I K 56 f. „ — f. i[! Egy hóra ... 2 „ 80 f. 12 fillér. * Pályaudvarokon 16 fillér. Kiadó és laptulajdonos: a „Szabadsajtó“ könyvnyomda és lapkiadó részvénytársaság szhtmAr-nemeti. Hirdetési dijak előre fizetendők. Nyilttér sora 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÄKöCZI-UTCfl 24. sa Telefon számok: Szerkesztőség 373. — Kiadó* hivatal 414. — Felelős szerkesztő lakása 358. «mi Hegyünk*® fel kölcsönt! irta : Unger István. Figus Albert főszámvevőnek időszerű és a város jövő fejlődésének céltudatos előmozdítását szolgáló közgyűlési előterjesztése által felidézett hirlapi véleménynyilvánításokat — amennyiben azok kizárólag a város érdekeit szolgáltatják — jóleső érzéssel olvastam, mert tanúbizonyságai ezen cikkek ama komoly, lelkiismeretes kötelességtudásnak. amely minden városatyát az önzetlen közérdek' szolgálatába állít. Hogy a szőnyegrehozott igen mélyreható és fontos kérdésben valameddig is tisztán lássunk, megkísérlem az eddig elmondottakat egy pár kérdés alakjában ösz- szefoglalni. 1. Van-e a városnak azon, egy modern, fejlődni akaró és fejlődésre hivatott városban nélkülözhetetlen alkotásokra, melyet a föszámvevői beadvány említ, elkerülhetlenül szüksége ? Azt hiszem a válasz kivétel nélkül : igen. 2. Van-e a 'városim-k pénze ezen alkotások megteremtésére ? A válasz vaíószinüieg egyhangú: ni n c $• 3. Lehet-e belátható rövid időn belül az építkezéseket és beruházásokat megkezdeni ? Általános válasz: nem. 4. Alkalmas-e a mostani pénzügyi állapot, a rendes normális feltételeknél lényegesen kedvezőbb feltételű kölcsön felvételére ? Egyhangú vélemény szerint: igen. Tehát az eredmény: 1. a tervezett alkotások szükségesek, de nem lehet most azokat végrehajtani. 2. Nincs ugyan pénz, de lehet igen előnyösen beszerezni. Ha pedig lehet igen előnyösen beszerezni, akkor nem szabad ezt a kínálkozó kedvező alkalmat elszalasztani. Nem mondom én, hogy az egész 15 millió koronát azonnal és egyszerre vegye fel kölcsön a város, mert nem tartom helyesnek azt, ha a város majdnem egész hitelképességét egyszerre kimerítené, egy szegre akasztaná egész mozgási szabadságát. De igenis nagy mulasztásnak tartanám, ha, igen előnyös ajánlat mellett, például 'h százalék tőketörlesztés betudásával 5‘20—530 százalék annuitás mellett és 97-25—97-50 árfolyamon nem biztosítanánk magunknak a függő kölcsönök visszafizetésére szükséges összegen kivül legalább 4—5 milliót. A függő kölcsön fedezetét képező italmérési kártalanítási kötvény és különféle hadikölcsön kötvények pedig csak kerüljenek vissza a nagy kasz- szába tartaléknak, jó lesz azokat akkor elővenni, midőn súlyosabb pénzviszonyok kényszeritni fognak ismét átmeneti, függő kölcsönök felvételére. De mit csináljunk a kölcsönvett és azonnal fel nem használható tőkével, hogy ; az legalább annyit jövedelmezzen, mint a í mennyit mi fizetünk érte? Ennél a kérdésnél a leghatározottabban síkra szállók a magyar állam 5 és fél százalékos pénztárjegyei mellett. Mert ha a világháború forgandó szerencséjének legkritikusabb pillanatában, az olasz árulás és az alattomos román betörés idején Németország, Hollandia, Bleichröderék, Rotschil- dék, Láncyék, UllmaséV; a főpapok, mág- : nások, nagy és kis tőkések, ur és paraszt nyugodtan hitelezett a magyar államnak j száz és száz milliókat, milliárdokat, akkor j ma, midőn a legnagyobb és leghatalmasabb I ellenségünk porban fetreng, midőn katonai í felsőbbségünk emberi számítás szerint meg : nem dönthető, ne merjen egy magát büszkén magyarnak valló és tudó város közön- ■ ségének képviselete nyugodt lélekkel 5—6 milliót adni kölcsön? Aki erre magában nem hajlandó, az kishitű, ha pedig másoknak is ezt hirdeti, i akkor hazájával szembe rosszindulatú. Á háború előtt hitelképes volt e^y kis törpe bank vagy egy újdonsült „Bankház“ is és ma ezeknek az uraknak nem hitelképes az ezeréves Magyarország. Ha tehát a fenti feltételek alapján a ! város kölcsönt venne fel, minden millió | korona után fizetne körülbelől a tőketör- j lesztés leszámításával évente 48.000 K ka- i matot, viszont a beszerzendő 5 és fél szá- ; zalék pénztárjegy minden milliója jövedel- : inezne 55.000 K évi kamatot. Mindaddig I tehát, mig ezen pénztárjegyek beváltásra j vagy konverzióra nem kerülnének, minden ! kölcsönvett millió korona körülbelül 7.000 korona kamattöbletet jövedelmezne évente a városnak. A kölcsön felvételénél mutatkozó árfolyam-veszteség kitenne millión- : ként kb. 25.000 koronát, amely összegből azonban, ha a pénztárjegyeket még 98.— árfolyamon sikerül beszerezni, mivel azok az állam ígérete szerint lejáratkor teljes névértékkel lesznek visszafizetve, 20.000 K értékkülömbözet milliónkint viszont visszatérülne. I Nézzük már most az érme másik oldalát. Feltétlen számítanunk kell azzal, hogy a békekötés után, ha esetleg nem is hamarább, mint ezen pénztárjegyek lejárata, a konverzió tényleg bekövetkezik. Hogy lesz-e | ez esetben az állampapírok árfolyamában 1 egy nagyobb áresés, azt megmondani ez ; idő szerint biztosan senki sem tudja. Például: az orosz-japán háború alkalmával kíbocsájtott 5% oroszjáradéknak kibocsátási árfolyama 88.60 volt, a békekötés után, bár Oroszország mint vesztes fél végezte | be ezen háborúját, mégis háborús kölcsö- | nének árfolyama lassankínt egész 102.40-re [ felemelkedett. Ami azt látszik igazolni, hogy í a háborús kíbocsájtási állampapírok iránt a j háborút követő békeidőben, még ha azok I 5% jövedelmeznek is, a helyreállott nynga- I lom, a megizmosodott bizalom és az állam ! továbbfejlesztése iránti kötelesség még nagyobb előszeretettel vonzza a felesleges pénzeket az államkölcsönök felé, mint a pénzbőség legnagyobb időszakában, a há- : borúban. A központi hatalmak nagyobb pénz- ! ügyi centrumaiban (Berlin, Frankfurt, Bécs) I megjelenő pénzügyi szaklapokban közzétett elismert szakemberektől — nemcsak pénzügyi mesterséggel foglalkozó egyénektől — hanem nagyhírű kapacitásoktól napvilágot látott vélemények szerint, amig a háború tényleg befejezést nem nyer, a pénzinflátió, bár annak meggátolására az illető kormányok minden módot és technikai eszközt felhasználni igyekeznek, bizonyos jelentéktelen mértékben emelkedik. A háború befejezését követő közvetlen időszakban, bár az inflátió megszűnik, mindazonáltal a tényleges pénzbőség bizonyos ideig még tovább tart, mivel az eldugva tartott pénzek, melyet fenti szakemberek az összes kibocsátás í 8—12 százalékára becsülnek, aszerint, hogy ! közgazdaságilag mennyire fejlődött és iskolázott az illető hadviselő állam lakossága, napfényre kerülnek és elhelyezést keresnek. Mivel pedig rögtön a háború után jó pár évig az elpusztított anyagoknak a pótlása, uj beruházások eszközlése, az anyaghiányok miatt csak fokozatosan történhetik . és az ilyen beszerzett anyagokat szintén csak pénzzel kell megfizetni, tehát csak oly , mértékben vonatik el a pénz a forgalomból, amily mértékben az államhatalomnak módjában van különféle adónemnek, vagyonadó I hozzájárulás stb. révén a jegybankkal szem- • ben fennálló tartozását visszafizetni. Ez a ; feltevés tehát, minek a fentemlitett szaktu- ! dósok kifejezett hirdetői, szintén amellett t szól, hogy rövid időn belül olyan pénz- j szükséggel, mely az állampapírok árfolyamának lényegesebb esését vonná maga után, valószinüség szerint számítani nem kell. Tehát meg van adva a mód, hogy szükség esetén a város tulajdonát képező pénztárjegyek jó árban értékesíthetők legyenek. Bizonyos mértékig megfordítva áll a dolog a záloglevelek árfolyamának képződésénél a háború után. Ugyanis, részben mivel a kimondhatlan nagy pusztítás helyre- hozatala különösen a jelzáloghítelintézetek- ! kel szemben fog horribilis összegű követeléseket támasztani, mely összeg erejéig azok zálogleveleket fognak a piacra hozni, másrészt pedig mível a záloglevelek hozama alatta fog állani a már esetleg fél vagy egy százalékkal lekonvertált állampapírok hozamánál nem lehet biztosan számítani arra, hogy a záloglevelek kurzusa — amely már az utóbbi két hónapban is, pedig az ilynemű kölcsönigények csak most kezdenek jelentkezni, 30—50 fillérrel esett — a mai nívón fog maradni. Ha pedig néhány évvel a háború után megindul a szabad forgalom, akkor a tőke i már természeténél fogva is inkább a na- ! gyobb nyereséggel biztató vállalati papiro- ! kát, kereskedelmi üzleteket fogja felkeresni I és ezáltal e fixkamatozásu záloglevelek ár- ! folyamára nyomasztólag fog hatni. Ami pedig a vagyoni hozzájárulást il- I leti, a kölcsön felvétele annyiban nem beLapuwk mai száma S oldal*
