Szamos, 1918. január (50. évfolyam, 1-27. szám)
1918-01-24 / 21. szám
2. oldal. SZAMOS (1918. január 24., 21. szára.) sitésének, a választójogot meg kell valósítani. Vázsonyi javaslatát elfogadhatónak találom. A koncentráció megoldását agy gondolom megoldhatónak, hogy egy nagy kabinetet kellene alakítani, mely a szociális kérdéseken kívül a katonai kérdéseket is megoldaná. Budapest, jan. 23. A Búd. Tud. jelenti, hogy a király pénteken és szombaton több politikust fogad. Budapest, jan. 23. (éjszakai jelentés.) Politikai körökben határozottan beszélik, hogy Wekerle, visszatérvén bécsi útjáról, a belügyi tárcát Tóth János kultuszminiszteri államtitkárnak ajánlotta fel. Tóth János hivatkozott Apponyi betegségére, aki helyett az ügyeket neki kell ellátni és nem vállalta a belügyi tárcát. ügy mondják, hogy Wekerle a belßgy- miniszterséget gróf Hadik Jánosnak fogja felajánlani. Beszélnek még Palugyai belügyi államtitkár belügyminiszterségóről is. Ezt azonban minden párt ellenzi. Csak átmenetileg szállították le Szatmár lisztkontingensét. Az Országos Közélelmezési Hivatal nyilatkozata. — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, jan. 23. Megírta a Szamos, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal a január 15-től február 1-ig terjedő fél hónapra lényegesen kevesebb lisztet utalt ki Szatmárnémeti' részére, mint ezelőtt és ezért dr. Vajay Károly kir. tan., pol gármester kénytelen volt élni azzal a jogával, hogy leszállítsa a fogyasztók fejadagját. Ez az intézkedés természetesen nem kelthetett megelégedést és lópéáek is történtek Szatmárnémeti részéről olyan irányban, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal eme határozatát megváltoztassa és a jövőben hiánytalanul kiutalja a város lisztkontingensét. Nagy Ferenc államtitkár ur szjves engedőimével feleletet kaptam ma az Orsságos Közélelmezési Hivatalban az ezen intézkedéssel kapcsolatban feltett kérdéseimre. Kérdésem így hangzott: — Az Országos Közélelmezési Hivatal Szatmárnémeti részére kevesebb lisztet utalt ki az eddigi kontingensnél, ügy a szatmári polgárság, mint a munkásság elégedetlen ezzel az intézkedéssel és a helyzet megváltoztatását sürgeti. Tisztelettel kérdezem, vájjon az Országos Közélelmezési Hivatalnak ez az intézkedése véglegesnek tekinthető-e, mert ha igen, akkor ez a fejquóíának lényeges redukálásával egyenértékű ? Erre a kérdésemre a kővetkező feleletet kaptam: — Az Országos Közélelmezési Hivatal az egyes törvényhatóságok részére szükséges lisztmennyiséget mindig egy teljes hónapra előre utalja ki és az a körülmény, hogy a kiutalás ezúttal csak egy fél hónapra történt, már maga is azt jelenti, hogy itt egy átmeneti, időszaki intézkedésről van szó. Kénytelenek voltunk az egész országban redukálni a kontingenseket, mert egyrészt a szállítási nehézségek, másrészt a szénhiány, harmad- sorban pedig szintén elég fontos körülmények késztettek erre bennünket. Ezek az intézkedések azonban minden körülmények között csak időszaki intézkedések jellegével bírnak és amint megszűnnek azok az okok, amelyek bennünket eme intézkedések megtételére kény- szeritettek, nyomban visszatérünk a normális állapothoz. — Az a körülmény, hogy most két hétre utaltuk csak ki a törvényhatóságok lisztkontingensét, maga is azt jelenti, hogy reméltük, miszerint a másik két hétbeq már javul a helyzet és többet utalhatunk ki. Hogy ez bekövetkezik e, azt nem tudjuk, de valószínű, hogy rövidesen módunkban áll majd segíteni a helyzeten. Amint helyreáll a szállítás lehetősége, amint rendesen őrölni tudnak újra a malmok és amint ismerjük a rekviziciók folytán rendelkezésünkre álló készleteket, nyomban megváltozik a mai állapot. Addigra elkészül majd az a kimutatás is, amelyből tisztán látja az Országos Közélelmezési Hivatal, hogy minő számban vannak Szatmárnémetiben ellátatlanak és igy tudni fogja, ho’y itt milyen lélekszám ellátásáról kell gondoskodnia. — Sok függ természetesen a rekviziciók eredményéről mi azonban a legnagyobb biztonsággal reméljük, hogy a rekvirálások eredményei azzal járnak majd, hogy az egyes városok ellátása ismét a normális nívóra lesz visszaállítható. Az Országos Közélelmezési Hivatalban végül felhatalmazást kaptam annak a publikálására, hogy nyugodjanak meg a szatmári polgárok, átmeneti állapotról van csak szó és valószínű, hogy ez az átmeneti állapot csak rövid ideig tart. Paál Jób. A jó cseléd - csalódig, Az udvari-i jegyző szolgálója a törvényszék e:őtt. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 23. Annak idején a Szamos részletesen ős mertette annak a 41 ezer koronás lopásnak a történetét, amelyet tavaly júliusban követett el Laboncz Julia, Reszler János udvarii jegyző 22 éves szolgálója, aki egy éjjel, amikor gazdája kertjében kigyuladt egy boglya széna, a tűz miatt támadt zűr zavarban kilopott gazdája szobájából egy vaskazettát, amelyben 41185 korona értékű értékpapír, pénz és ékszer volt. A gyanú mindjárt a nyomozás kezdetén Laboncz Júliára irányult, aki öt évig lakott a jegyzőnél és ez idő alatt teljesen kifogástalanul viselte magát. A leány a szatmári csendőrőrsről nyomozás céljából kiküldött Száguj István őrmester és Balogh Imre csendőr előtt be is ösmerte, hogy a lopást ő követte el és megmutatta a kertben azt a bodzafa bokrot is, amely alá a vaskazettát elásta. A kazetta teljesen épen és hiánytalanul meg is került. Eleintén az a gyanú is fennforgott, hogy a szénát is Laboncz Julia gyújtotta fel, hogy igy a zűr zavarban' könnyebben juthasson a kazettához, de a nyomozás során erre* 1 semmiféle bizonyíték sem merült fel. A szatmári kir. törvényszéknek dr. Né- metby József táblabiró elnöklete alatt ítélkező tanácsa tegnap foglalkozott Laboncz Julia ügyével. A tanács tagjai dr. Rozgonyi Viktor és Jeney Sándor törvényszéki bírák voltak, a jegyzőkönyvet Békéssy Gyula tvszéki jegyző vezette. A vádat dr. Papp Szilviusz kir. ügyész képviselte, a vádlottat dr. Borosa Lajos ügyvéd védte. Az ügyészség lopás bűntettével vádolta Laboncz Júliát, aki a fő tárgyaláson már tagadta, hogy a kazettát ő lopta volna el. Mindent egy Hotya Jánosnó nevű öreg asszonyra akart ráfogni. Elmondta, hogy Ho- tyáné többizben biztatta őt, hogy a jegyzőt ki kell fosztani, ha másképpen nem megy, el kell tenni láb alól. Hotyaná azzal fenyegette, hogy ha neki nem engedelmeskedik, akkor rábőjtöl és nyomorékká teszi. Hogy a vén asszony teljesen hatalmába kerítse, állandóan pálinkával itatta öt. Érdekes volt Hotya Jánosné kihallgatása. A vén asszony, típusa a falusi vajákos asszonynak, afféle minden hájjal megkent Tóti Dorka, — természetesen tagadta, hogy neki része lenne a büocselekmóny elkövetésében. — Nem tudok én rábőjtölni, mondta, de most megpróbálom, rábőjtölök erre a lányra. Vagy ha hazajön, kicsavarom a kezét. Elmondta, hogy egy ízben Laboncz Julia egy kis üvegben valami mérget hozott. — Morkhiumot hozott, mondta Hotyáné, de mivel nem tudtam megállapítani, hogy jó méreg-e a morkhium, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a jegyző ur kutyáján. Odaadtam az üveget Julisnak, hogy töltsön belőle a ku • tya szájába, de ő azt mondta, hogy tölt3em én, mert ő sajnálja a kutyát. — Hát a gazdádat nem sajnálod ? kérdeztem tőle. így aztán a kísérlet meghiúsult. Elnök: Honnan értett maga oyan nagyon a mérgekhez? — Onnan, hogy egyszer már én is vettem, mert az uramat meg akartam mérgezni. Hirtelen észreveszi, hogy elszólta magát és gyorsan kijavítja, hogy saját magát akarta elemészteni. Egy másik asszony vallomásából kiderült, hogy Laboncz Julia tőle is kórt olyan természetű mérget, amelyet egészen más célra szoktak a nők falhaszoá'ni. A bíróság bűnösnek mondta ki Laboncz Júliát lopás bűntettében és ezért egy évi ős hat hónapi börtönre ítélte, amelyből az előzetes letartóztatással 5 hónapot és 4 hetet kitöltöttnek vett. A törvényszék a büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vette, hogy & vádlott büntetlen előéletű, hogy 22 éves kora da cár a nagymértékben az ital rabja volt és hogy az ellopott értékek megkerültek s igy kár nincs. Az ítélet jogerős. HÍREK I u n ír p r I Rövid szavu I H D f E R•__ I távirat jelenti, hogy a háború egyik legnépszerűbb nevének viselője, Hőfer Ferenc altábornagy, a vezérkar főnökének volt helyettese az elmúlt éjjel szivszélhüdés következtében 57 éves korában elhunyt. Hőfer altábornagy a háború megindulásának napján kezdette meg háborús irodalmi működését. A harctéri eseményekről kiadott jelentései csakhamar népszerűek lettek és mikor valamelyik harctéren izgalmasabb harcok folytak, az olvasóközönség feszült izgalommal leste-várta „a Hőiért‘. A A Hőfer annyira népszerűvé lett, hogy az emberek a Ludendorff jelentést sem hívták másként, mint „a német Hőfer“. A Hőfert jelentések egy uj, tisztán háborús jellegű stílus honosítottak meg, amely csakhamar átment a közhasználatba is. Hőfer altábornagy jelentései mindig precízek, komolyak és még- bizhatóak voltak. Ha a közönség hangulatának fékentartása úgy kívánta, a Hőfer hangfogóval adta ugyan jelentéseit, az is megtörtént, kogy egy-egy kedvrontó eseményt nem jelentett, de amit jelentett, az mindig tiszta szín igazság volt. A Hőfer sohasem jelentett hamis győzelmi híreket, ál híradásokat még a közönség hangulatának fenntartására sem közölt. Hőfer altábornagy már régebben elhagyta állását, most pedig jön a szomorú hir, hogy meghalt. A Hőfer jelentések, mint a világháború authentikus dokumentumai, örökké őrizni fogják emlékét.
