Szamos, 1918. január (50. évfolyam, 1-27. szám)

1918-01-24 / 21. szám

2. oldal. SZAMOS (1918. január 24., 21. szára.) sitésének, a választójogot meg kell valósítani. Vázsonyi javaslatát elfogadhatónak találom. A koncentráció megoldását agy gondolom megoldhatónak, hogy egy nagy kabinetet kel­lene alakítani, mely a szociális kérdéseken kívül a katonai kérdéseket is megoldaná. Budapest, jan. 23. A Búd. Tud. jelenti, hogy a király pén­teken és szombaton több politikust fogad. Budapest, jan. 23. (éjszakai jelentés.) Politikai körökben határozottan beszé­lik, hogy Wekerle, visszatérvén bécsi útjáról, a belügyi tárcát Tóth János kultuszminiszteri államtitkárnak ajánlotta fel. Tóth János hivatkozott Apponyi beteg­ségére, aki helyett az ügyeket neki kell el­látni és nem vállalta a belügyi tárcát. ügy mondják, hogy Wekerle a belßgy- miniszterséget gróf Hadik Jánosnak fogja fel­ajánlani. Beszélnek még Palugyai belügyi állam­titkár belügyminiszterségóről is. Ezt azonban minden párt ellenzi. Csak átmenetileg szállították le Szatmár lisztkontingensét. Az Országos Közélelmezési Hi­vatal nyilatkozata. — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, jan. 23. Megírta a Szamos, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal a január 15-től február 1-ig terjedő fél hónapra lényegesen kevesebb lisztet utalt ki Szatmárnémeti' részére, mint ezelőtt és ezért dr. Vajay Károly kir. tan., pol gármester kénytelen volt élni azzal a jogá­val, hogy leszállítsa a fogyasztók fejadagját. Ez az intézkedés természetesen nem kelthe­tett megelégedést és lópéáek is történtek Szatmárnémeti részéről olyan irányban, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal eme ha­tározatát megváltoztassa és a jövőben hiány­talanul kiutalja a város lisztkontingensét. Nagy Ferenc államtitkár ur szjves en­gedőimével feleletet kaptam ma az Orsságos Közélelmezési Hivatalban az ezen intézkedés­sel kapcsolatban feltett kérdéseimre. Kérdésem így hangzott: — Az Országos Közélelmezési Hivatal Szatmárnémeti részére kevesebb lisztet utalt ki az eddigi kontingensnél, ügy a szatmári polgárság, mint a munkásság elégedetlen ez­zel az intézkedéssel és a helyzet megváltoz­tatását sürgeti. Tisztelettel kérdezem, vájjon az Országos Közélelmezési Hivatalnak ez az intézkedése véglegesnek tekinthető-e, mert ha igen, akkor ez a fejquóíának lényeges redukálásával egyenértékű ? Erre a kérdésemre a kővetkező feleletet kaptam: — Az Országos Közélelmezési Hivatal az egyes törvényhatóságok részére szükséges lisztmennyiséget mindig egy teljes hónapra előre utalja ki és az a körülmény, hogy a kiutalás ezúttal csak egy fél hónapra történt, már maga is azt jelenti, hogy itt egy átme­neti, időszaki intézkedésről van szó. Kény­telenek voltunk az egész országban redukálni a kontingenseket, mert egyrészt a szállítási nehézségek, másrészt a szénhiány, harmad- sorban pedig szintén elég fontos körülmények késztettek erre bennünket. Ezek az intézke­dések azonban minden körülmények között csak időszaki intézkedések jellegével bírnak és amint megszűnnek azok az okok, amelyek bennünket eme intézkedések megtételére kény- szeritettek, nyomban visszatérünk a normális állapothoz. — Az a körülmény, hogy most két hétre utaltuk csak ki a törvényhatóságok lisztkontingensét, maga is azt jelenti, hogy reméltük, miszerint a másik két hétbeq már javul a helyzet és többet utalhatunk ki. Hogy ez bekövetkezik e, azt nem tudjuk, de való­színű, hogy rövidesen módunkban áll majd segíteni a helyzeten. Amint helyreáll a szál­lítás lehetősége, amint rendesen őrölni tud­nak újra a malmok és amint ismerjük a rekviziciók folytán rendelkezésünkre álló kész­leteket, nyomban megváltozik a mai állapot. Addigra elkészül majd az a kimutatás is, amelyből tisztán látja az Országos Közélel­mezési Hivatal, hogy minő számban vannak Szatmárnémetiben ellátatlanak és igy tudni fogja, ho’y itt milyen lélekszám ellátásáról kell gondoskodnia. — Sok függ természetesen a rekviziciók eredményéről mi azonban a legnagyobb biz­tonsággal reméljük, hogy a rekvirálások ered­ményei azzal járnak majd, hogy az egyes városok ellátása ismét a normális nívóra lesz visszaállítható. Az Országos Közélelmezési Hivatalban végül felhatalmazást kaptam annak a publi­kálására, hogy nyugodjanak meg a szatmári polgárok, átmeneti állapotról van csak szó és valószínű, hogy ez az átmeneti állapot csak rövid ideig tart. Paál Jób. A jó cseléd - csalódig, Az udvari-i jegyző szolgálója a törvényszék e:őtt. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 23. Annak idején a Szamos részletesen ős mertette annak a 41 ezer koronás lopásnak a történetét, amelyet tavaly júliusban köve­tett el Laboncz Julia, Reszler János udvarii jegyző 22 éves szolgálója, aki egy éjjel, ami­kor gazdája kertjében kigyuladt egy boglya széna, a tűz miatt támadt zűr zavarban ki­lopott gazdája szobájából egy vaskazettát, amelyben 41185 korona értékű értékpapír, pénz és ékszer volt. A gyanú mindjárt a nyomozás kezde­tén Laboncz Júliára irányult, aki öt évig la­kott a jegyzőnél és ez idő alatt teljesen ki­fogástalanul viselte magát. A leány a szat­mári csendőrőrsről nyomozás céljából kikül­dött Száguj István őrmester és Balogh Imre csendőr előtt be is ösmerte, hogy a lopást ő követte el és megmutatta a kertben azt a bodzafa bokrot is, amely alá a vaskazettát elásta. A kazetta teljesen épen és hiányta­lanul meg is került. Eleintén az a gyanú is fennforgott, hogy a szénát is Laboncz Julia gyújtotta fel, hogy igy a zűr zavarban' könnyebben juthas­son a kazettához, de a nyomozás során erre* 1 semmiféle bizonyíték sem merült fel. A szatmári kir. törvényszéknek dr. Né- metby József táblabiró elnöklete alatt ítél­kező tanácsa tegnap foglalkozott Laboncz Julia ügyével. A tanács tagjai dr. Rozgonyi Viktor és Jeney Sándor törvényszéki bírák voltak, a jegyzőkönyvet Békéssy Gyula tvszéki jegyző vezette. A vádat dr. Papp Szilviusz kir. ügyész képviselte, a vádlottat dr. Borosa Lajos ügyvéd védte. Az ügyészség lopás bűntettével vádolta Laboncz Júliát, aki a fő tárgyaláson már ta­gadta, hogy a kazettát ő lopta volna el. Mindent egy Hotya Jánosnó nevű öreg asszonyra akart ráfogni. Elmondta, hogy Ho- tyáné többizben biztatta őt, hogy a jegyzőt ki kell fosztani, ha másképpen nem megy, el kell tenni láb alól. Hotyaná azzal fenye­gette, hogy ha neki nem engedelmeskedik, akkor rábőjtöl és nyomorékká teszi. Hogy a vén asszony teljesen hatalmába kerítse, ál­landóan pálinkával itatta öt. Érdekes volt Hotya Jánosné kihallga­tása. A vén asszony, típusa a falusi vajákos asszonynak, afféle minden hájjal megkent Tóti Dorka, — természetesen tagadta, hogy neki része lenne a büocselekmóny elköve­tésében. — Nem tudok én rábőjtölni, mondta, de most megpróbálom, rábőjtölök erre a lányra. Vagy ha hazajön, kicsavarom a kezét. Elmondta, hogy egy ízben Laboncz Julia egy kis üvegben valami mérget hozott. — Morkhiumot hozott, mondta Hotyáné, de mivel nem tudtam megállapítani, hogy jó méreg-e a morkhium, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a jegyző ur kutyáján. Odaadtam az üveget Julisnak, hogy töltsön belőle a ku • tya szájába, de ő azt mondta, hogy tölt3em én, mert ő sajnálja a kutyát. — Hát a gazdádat nem sajnálod ? kér­deztem tőle. így aztán a kísérlet meghiúsult. Elnök: Honnan értett maga oyan na­gyon a mérgekhez? — Onnan, hogy egyszer már én is vet­tem, mert az uramat meg akartam mérgezni. Hirtelen észreveszi, hogy elszólta ma­gát és gyorsan kijavítja, hogy saját magát akarta elemészteni. Egy másik asszony vallomásából kide­rült, hogy Laboncz Julia tőle is kórt olyan természetű mérget, amelyet egészen más célra szoktak a nők falhaszoá'ni. A bíróság bűnösnek mondta ki Laboncz Júliát lopás bűntettében és ezért egy évi ős hat hónapi börtönre ítélte, amelyből az elő­zetes letartóztatással 5 hónapot és 4 hetet kitöltöttnek vett. A törvényszék a büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vette, hogy & vádlott büntetlen előéletű, hogy 22 éves kora da cár a nagymértékben az ital rabja volt és hogy az ellopott értékek megkerültek s igy kár nincs. Az ítélet jogerős. HÍREK I u n ír p r I Rövid szavu I H D f E R•__ I távirat jelenti, hogy a háború egyik legnépszerűbb nevének viselője, Hőfer Ferenc altábornagy, a vezér­kar főnökének volt helyettese az elmúlt éjjel szivszélhüdés következtében 57 éves korában elhunyt. Hőfer altábornagy a háború meg­indulásának napján kezdette meg háborús irodalmi működését. A harctéri események­ről kiadott jelentései csakhamar népszerűek lettek és mikor valamelyik harctéren izgal­masabb harcok folytak, az olvasóközönség feszült izgalommal leste-várta „a Hőiért‘. A A Hőfer annyira népszerűvé lett, hogy az emberek a Ludendorff jelentést sem hívták másként, mint „a német Hőfer“. A Hőfert jelentések egy uj, tisztán háborús jellegű stílus honosítottak meg, amely csakhamar átment a közhasználatba is. Hőfer altábornagy je­lentései mindig precízek, komolyak és még- bizhatóak voltak. Ha a közönség hangulatá­nak fékentartása úgy kívánta, a Hőfer hang­fogóval adta ugyan jelentéseit, az is meg­történt, kogy egy-egy kedvrontó eseményt nem jelentett, de amit jelentett, az mindig tiszta szín igazság volt. A Hőfer sohasem jelentett hamis győzelmi híreket, ál híradásokat még a közönség hangulatának fenntartására sem közölt. Hőfer altábornagy már ré­gebben elhagyta állását, most pedig jön a szomorú hir, hogy meghalt. A Hőfer jelen­tések, mint a világháború authentikus doku­mentumai, örökké őrizni fogják emlékét.

Next

/
Thumbnails
Contents