Szamos, 1918. január (50. évfolyam, 1-27. szám)
1918-01-23 / 20. szám
L évfolyam. Szaímár. ?9?8. Január 23. szerda 20. szám. POLITIKAI NAPILAP {ELŐFIZETÉSI DIJAK: Helyben és vidéken Egész évre . 30 K — f. jll Negyedévre . T K 50 f. Fél évre . . . 15 „ — f. i|| Egy hóra ... 2 „ 80 f. Egyes szám ára 12 fillér. * Pályaudvarokon 16 fillér. Kiadó és laptulajdonos: a „Szabadsajtó" könyvnyomda és lapkiadó részvénytársaság szhtmAr-németi. Hirdetési dijak előre fizetendők. Nyilttér sora I korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKÓCZI-UTCR 24. sz Telefon számok: Szerkesztőség 373. — Kiadóhivatal 414. — Felelős szerkesztő lakása 358. Válasz dr. Falussy árpádnak. Irta: Csaba Adorján Domahida, január 18. A .Szatmári Újság* cimü lsp dacember lé iki számában, Szuhányi Ferenc kép viselő aposztrofálásával, Falussy Árpád képviselő ur tollából „A munkapárt keserve* címmel egy erősen polemikus természetű cikk jelent meg, amely cikket csak nagyon elkésve, mostanában volt alkalmam megismerni miután az illető lapot nem járatom, , magam pedig igen bosszú idő óta nem moz dúltam ki hBZuiról. Nem szívesen bocsátkozom polémiába ' senkivel sem, ezúttal még sem térhetek ki az j elől, a kérdéses cikkben többszőr történvén . reám hivatkozás; még pedig egyrészt a tó- ? nyéknek teljesen hamis beállításával, másrészt ! Falussy Árpád képviselő ur, olyan beállítás í ban adott elő egyes dolgokat tényékként, \ mint ahogy azoknak előzményeit ő saját ; maga előtt elképzelte. Ilyen hamis beállításban van előadva a Falussy képviselő ur felszólalása kapcsán, Kende Zsigmond báró és az én felszólalásom is a novemberi közgyűlésről. Kende Zsigmond Öméltósága egyszerűen csak egy figyelmeztetést intézett a főispán úrhoz, hogy jövőben a gyengébb szivü emberekre tekintettel ne adjon tréfás választ hozzá intézett komoly kérdésekre. Az én felszólalásom lényege pedig az volt, hogy Jófcey Sándor főispán urnák inkriminált nyilatkozatában semmi okot nem találtam arra, hogy abból a jövőre nézve imnkluziót vonhatnánk le hatalmi visszaélésekre ; éppen ezért a Falussy képviselő ur beszédjében foglaltakra semmiféle észrevételt nem teszek. Abból azonban, miszerint a bizalmi nyilatkozathoz én vagy báró Kende Zsigmond hozzájárultunk volna, — annyival kevésbbé lehet valami igaz, mivel Falussy képviselő ur beszédje kezdatén kijelentette : hogy indítványt nem fog tenni, mert az a törvények értelmében nem is lenne tárgyalható, miután azt a közgyűlést megelőzőleg 24 órával be nem jelentette. Annyival kevésbbé helytálló állításának azon része, mely szerint a méltatlan vádak alaptalanságát mi elismertük volna, miután Szuhányi képviselő ur informátiója szóróssóra úgy volt előadva, amint a kérdéses dolog tényleg megtörtént. Én erre egyszerűen azt az észrevételt tettem, bogy a jövőben hasonló jelentéktelen dolgot ne vigyünk ki vármegyénkből, hanem intézzük azt el magunk között. Engedje meg most már a t. képviselő tar, hogy részemről azt a kérdést intézzem hozza: nőm nevetett-e saját szemébe a tű kör előtt azután, mikor azt a merész állítását megkockáztatta, hogy ebben a vármegyében munkapárti terror volt. Ez valóban olyan, minden komolyság nélkül vaió állítás, melyre válaszolnom nem is érdemes; csak hivatkoznom keli a képviselő urnák május havi Közgyűlésünkön elmondott beszédére, melyben búcsúzó szavamra válaszolt, s el fogja ismerni magában, hogy elvbarátai frázisainak egyikét nem jó helyen alkalmazta. A terrort politikai téren csak azóta kezdem ismerni, amióta Önök uralmon vannak. — Da emlékezzenek meg reá, hogy a csapó vissza tog fordulni reájuk és ezt éppen azok részéről fogják tapasztalni, akiket pillanatnyi pártérdekekből Önök felszínre segi tettek. Ezek aztán az önök hátán fognak a hatalomra, is felkapaszkodni. Egyes konkrét vádjaira válaszolva : Igazán csodálatos vakmerőségnek tartom képviselő ur részéről, hogy meggyőződése ellenére olyat állít, mintha a csengeri fő^fc'jlgabirói választáskor a kijelölő bizottság jelöltet annak pártpolitikai" állaspontja miatt nem kandidált volna. A bizottsK, t -r- éppen a t. kénviselő ur j is benne volt; előadtam az okokat, melyek miatt az illetőt azon alkalommal jelölbetőnek nem tartottam és a bizottságban egyedül képviselte azon álláspontot, hogy mégis jelölni kellene. Mi öten volmnk vele szemben. Kérdezzük meg egy ad hoc zsűri előtt, játszott-e ennél a kérdésnél szerepet a politika? Én azt hiszem, maga is meg fog győződni miszerint emlékezete ezúttal cserben hagyta. A múlt év novemberében tartott közgyűlésen a közigazgatási bizottság tagjainak választásánál Önök kibuktatták a munkapárti közig, bizottsági tagokat; s a képviselő lír cikkéből úgy veszem ki, — mert a Szamos cimü lap december 8-iki száma postai mizériák miatt, hozzám soha el nem jutott — hogy Szuhányi Ferenc képviselő kemmentá rokkal kísérte ez alkalomból az uralmon levő part eljárását s ez a kommentálás adott alkalmat Falussy képviselő urnák, hogy pártja eljárását szép íve, az előző régime t atrocitásokkal s engemet direkte önállótlansággal vádol meg, — mint aki mindannyiszor egyik vagy másik elvbarátom tanácsán indulva el, nteztem az ügyeket. Csodálatos látnoki tehetség iakozbatik a képviselő urban, hogy még azt is megtudja mondani, hogy akkor, amidőn valakivel esetleg bizalmasan beszéltem, milyen tanácsokat adott {nekem. — Vagy talán csak a fantáziája működőit? Ha az utóbbi eset áll, úgy igazán nem tudom megérteni: hogyan akadhat, aki személyek megnevezésével úgy állítson he dolgokat és eseményeket, mintha ott fültanuként szerepelt volna. Azt az egyet nem értem mégsem, miért rántotta elő éppen Damokos Andor bardío mat, mint rossz tanácsadót, aki pedig emlékezetem szerint — talán a megfigyelő kór házi dolgok kivételével — közérdekű kérdó sekben nem is tárgyait velem. Ellenben a képviselő úrral igen sok al kálómmá! tárgyaltam közérdekű és szí ,.:a<£V-r természetű ügyekben is, — noha nem állíthatja, hogy erre ón kerestem volna az alkalmat. Lássa képviselő ur, azzal is meggyanúsítottak engem, hogy az Ön tanácsai után indulok el! Az uralmon levő párt hatalmaskodásá- nak indokolásául oda állítja a képviselő ur & munkapárti hatalmaskodást és türelmetlenséget az ellenzékiekkel szemben. Ugyan kérem, lenne szives a vármegye minden bizottságainak névjegyzékét 1910-ik évtől kezdve átnézni s mutatni csak egy olyan igazán számottevő embert a volt ellenzéki — most uralmon levő — pártból, aki egyik vagy másik bizottságban benne ne lett volna. Kérdezze meg a vármegyei alispán- és főjegyző urakat, hogy a betöltendő bizottsági tagsági helyekre, nem együttesen állitottuk-e össze a közgyűlésnek ajánlandők névjegyzékét? S kérdezze meg, játszott-e itt szerepet politikai álláspont ? A képviselő urnák saját kőzigazg. bizottsági tagságát illetőleg is cserbenhagyta emlékező tehetsége; mert 1910. vagy 1911- ben (és nem 1912-ben) midőn az én főispán- ságom alatt először került választás alá, — emlékezzék reá, miszerint <; tárgyról folytatott beszélgetésünk alkalmával kijelentettem, hogy készséggel támogatom beválasztását és támogattam is. Hogy egyesek nevét esetleg a szavazólistából kihúzták, üzért a felelőség igazán nem terhelhetett engem. Lovagiatlan eljárásnak is tartottam volna, hogy hivatali elődömet az én hozzájárulásommal buktassák el. Végül beismerem, hogy emlékezetem egy dologban engem is cserbenhagyott: Nem emlékezem, hogy ellenem a munkapárt körökben, a detektív razziák idején intrika folyt volna, amely intrikák és besugások következtében adtam volna be lemondásomat. Ezen rettenetes időszaknak egyik szimp- tomája: az embereknek egymásiránti rossz- akarata, irigykedés, gyűlölködés ős legkülö nősebben: & rágalmazás. Ezekből nekem is kijutott, nem tagadom, el is keserített; de sem nem védekeztem, sem védelmezést nem kértem, mert azt tartottam : hogy tisztességes ember az ilyes rágalmakat nem veszi be, a tiszteségtelen emberrel szemben pedig minden védekezés hiábavaló, mert az fulánkjait alattomban szokta kibocsátani. Ezen elkeseredésem hatványozódott vármegyémnek meghorcolásával s ez volt az oka lemondásomnak. De védelemre sem odafönt, sem idelent szükségem nem volt. Azt készséggel nyugtázom, hogy a képviselő ur részéről főíspánságom alatt rossz- akarattal nem találkoztam, s azt hiszem, hogy erre okot sem adtam. Végre po emikus cikkének befejezésében konstatálja a tisztelt képviselő ur, hogy a hatalomra jutott párt a közgyűlési teremben lehengerelte a munkapártot s jónak látja még megfenyegetni Szuhányi Ferencet is azzal, hogy az a henger majd még a csengeri kerületben is működni fog. Hát Isten látja lelkűnket, mennyire nem Lapimlf; mai száma 6
