Szamos, 1917. november (49. évfolyam, 261-279. szám)
1917-11-11 / 269. szám
2, oldali SZAMOS (1917, november 11, 269 szám.) Az orosz munkástanácsok fegyverszünetet és béketárgyalást ajánlanak “ A békejavaslat alapelvei. Pétervár, nov. 10. Hivatalos jelentés: A szovjetek kongresszusa elfogadta a következő békejavaslat alapelveit: A kormány a hadviselőknek javaso'ja, hogy haladéktalanul bocsátkozzanak tárgyalásokba a demokratikus közvetlen béke érdekében. A béke ünnexiónólküli, idegen területek elsajátítása, nemzetek erőszakos bekebelezése és kártalanítás nélküli legyen. Javasolják a hadviselőknek, hogy azonnal kössék meg ezen békét. A demokrácia annexiók alatt kis, gyönge nemzetiségeknek hatalmasabb államba való bekebelósét érti azok megkérdezése nélkül. Erőszakosság az is, ha valamely állam egy népet erőszakkal magához kötve akar tartani. Bűn volna egy gyenge, legyőzött nemzetiséget a gazdag, hatalmas nemz°tek között felosztani. A kormány csak olyan békét ir alá, amely a nemzetekre jogos feltételek mellett véget vet a háborúnak. Az említett feltételek nem véglegesek és a kormány beleegyezik abba, hogy vizsgálat tárgyává tegyen minden békafeltételt, csupán ahhoz ragaszkodik, hogy a feltételeket a lehető leggyorsabban terjessze elő. A kormány megszünteti a titkos diplomáciát és a béketárgyalásokat nyíltan, a világ előtt fogja vezetni. Nyilvánosságra hozza az 1917. február óta kötött titkos szerződéseket és ezeket semmiseknek fogja nyilvánítani. A kormány késznek nyilatkozik ezen eszméket írásbeli, távirati utón való egybehívandó kongresszus utján megvalósítani. A kormány meghatalmazottakat küld a semleges országokba a tanácskozások megkönnyítése végett Javasolja a kormány a had viselőknek az azonnali fegyverszünetet, mely három hónapra kötendő, amíg a tárgyalásokat kedvezően befejezik. A városi erdőségek hasznosítása. A hétfői közgyűlés figyelmébe. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 10. Megírtuk, hogy az október havi bizottsági közgyűlés dr. Weisz Sándor bizottsági tag indítványára egy bizottságot küldött ki, hogy a városi erdőségek hasznosítása illetve azok jövedelmének fokozása iránt tegyen javaslatot. A bizottság több meghívott szakértő bevonásával már több ízben tartott ülést s javaslata elkészült s a holnapi közgyűlésen fog tárgyaltatni. A bizottság hosszas szakszerű és alapos, a városnak — úgyis mint erdő birtokosnak, úgyis mint az erdők jövedelmére ráutalt, a polgárság tűzifa szükségletét részben ellátó erdő tulajdonosnak — érdekeit figyelembe vevő tárgyalás alapján tette meg javaslatát, amely abban jegecesedett ki, hogy á város önmaga ellen vétene, ba bármely erdőségek kezelését és kitermelését magánspekulációra bízza és a házi kezelést mellőzné. A házi kezelés javítása és az erdő üzemnél a kereskedelmi szabadabb mozgás bevezetése iránt a bizottság szintén javaslatot tett s a bizottság ezen állásfoglalása el len csupán az indítványozó dr. Weisz Sándor maradt meg álláspontja mellett az erdő állománynak tövön való eladását szorgalmazván. A kérdés több irányban igényel alapos megfontolást: el: ősorban a város közönségének tűzifa szükséglete szempontjából, másrészt pénzügyi szempontból, végre az erdő- gazdasági szempontokból, amelyre törvényes korlátozások is állanak fent. A városi erdőségek 1917. év folyamán, tehát nem is az egész gazdasági évben (amely t. i. minden év október 1-től a másik év október 1 ig tart) összesen 750.866 koronát adtak be a közpénztár a mint tiszta jövedelmet, amelynél a Nagyerdő 62 870 ko rónával, & Sár-erdő 188,126 koronával, a Csererdő 74,064 koronával, az Avasi erdő 424,001 koronával szerepel. Elérte pedig ezt ! az eredményt a tűzifa áraknak va óban mérsékelt mértéiben történt megállapítása mellett. A kitermelési költségek a leh°tő minimálisak voltak. Legtöbb erdőben részért — egy Ölöd, sőt egy hatod részért — történt a vágás s így úgy az elért eredmény, mint a kitermelési költségek szempontjából az erdő- hivatal által úgyszólván minden kisegítő munkaerő nélkül végzett munka csak elismerést érdemel. — és kiállja bármelyik magán céggel a termelési versenyt és eredménye élő cáfolata annak a minden alapot nélkülöző állításnak, hogy a városi vagyonok egy százalékot jövedelmeznek, mert hiszen a vagyon leltárban az erdőségek 12 millió koronával vannak értékelve s igy az elért ered mény — a majdnem 1 millió korona — bizonyára még akkor sem egy százaléka az erdő értékének, ha az erdőség értékét magasabbra vesszük avagy ha az egész 10 ezer kát. holdat tevő városi erdőséget elosztjuk, holdanbint 100 korona jövedelem esik, amelynél magasabbat Magyarország egyik erdőgazdasága sem ért el. Annál meglepőbb tehát az a hírlapi közlemény, hogy az úgynevezett városi párt legutóbbi értekezletén, szemben a komoly j szakemberek véleményével minden hstlro- ' zoitabb indok nélkül, oly — igaz : C3ak 5—6 tag által képviselt — többségi vélemény alakult ki, amely azt ajánlja, hogy a Sárer dőből 372 hold, aránylag fiatal-átlag : 70—75 éves állomány tövön való eladása és tömé ges levágása, javasoltassék. Szegény jó néhai Somlyay Kálmán erdészünk és németi polgártársunk, Kábái István bátyánk és a többiek még a sírjukban is megfordulnának bizonyára, ha tudnák, hogy az ő kedves Sárerdőjük fáit a speku | láció fejszéje dönti lé- s az utódainknak, a : nagy világháborúból visszatérő fiainknak, itt j hon dolgozó asszonyainknak nem lesz már ; lehetséges az ő szokott tűzifájukat onnan be- ' hozni, legfeljebb ha a nagy uzsorás tüzifa- ' árakat megfizetik. Annyit jelent t. i. az, ha elfogadtatnék ; a fenti javaslat, hogy azt a 372 holdat, amely j üzemterv szerint — kivéve 110 holdat, \ amelynek vágása folytatható — a többi 262 ! hold vágása csak 1926-tól 1936 ig és 1936-tól | 1956 ig lévén előírva, ha most eladnánk a — a Sárerdön a vágás 20 évig teljesen szünetelne, vagyis legjobb esetben a vágás csak 1336 ban volna folytatható. Nem valószínű ugyan, hogy az arra hi- i vatott hatóságok ezt megengednék — még I ha a város, mint birtokos, ezen indokolatlan j kérelmet előterjesztené, mert ezen soronki- i vüli kitermelés annyira felforgatná a városi I erdőségek kitermelési rendjét, hogy abban hosszú évtizedekig nem volna lehetséges rendet teremteni. De nézzük a kérdést ne csak erdőgazdasági szempontból, amelynek szempontjából valóságos rabiógazdaságnok nevezhttő, hogy oz ily ború fák, amelynek faállománya éppen ezen korbeli állapotban évenkint 4—5 százalékkal gyarapodik — kivágatnának, hanem pénzügyi szempontból. Ebből a szempontból : is csak hátrányos lehet a város közönségére az eladás. A Sárerdőből az 1918. év folyamán, ha a jelenleg folyamatban levő és engedélyezett gyérítés, t. i. az elszáradt fáknak kivágása tovább f oly tattatik körülbelül800.000—1,000.000 j korona bevétel fog befolyni. Ha a 372 hold tövön aladatik, azért — figyelőmmel a fák aránylag fiatalkorára, a szállítási viszonyokra — még a mai faárak mellett sem remélhető több holdankint átlag 6000 koronánál, mivel már ritkítások is foly- I tak ezen részekben, vagyis körülbelül 2 mii- ! hó korona azon összeg, ami elérhető volna, természetesen a legalább is 3—4 éves kitermelési idő alatt, — ha ugyan a vállalkozó cég majd nem kér szobás szerint halasztást vagy engedményt. Ezzel szemben a bizottság javaslata, amely javasolja, hogy a Sárerdőn az 1918. évbeli fenti rendkívüli eredménye lökésittea- sék, a rendes bevételen felüli rész s általá- b»n a jelen rendkívüli bevate’ek egészben ne használtassanak fel, haaem az erdő bevételek legalább is 50 százaléka tőkesittet vén, 3—4 év alatt meg lesz az eladás által elérendő 2 millió korona is és megmarad az erdő is, amelynek faállománya a 10 évi vágási idő alatt tetemesen gyarapodik is. Ha megmared az erdő, a város folytathatja egyenletesen kitermelését úgy az A, mint a C, és D üzemosztalyban (Sár és Nagyerdő, Csererdő és Avas) megszakítás nélkül a jelenlegi 100 éves forda vagy a ie- szalliiandó 80 eves fordaszakokban mindig és állandóan táplálván a közpénztárt és szolgálván a város lakosságának tűzifa szükségletét is. A város közönsége illetmény fában ét saját szükségletére évenkiat mintegy 150 waggon fát köteles kiadni, a város gazdaságának haszonfa szükséglete évi 260 köbméter. Honnan fogja a város ezeket fedezni? Ta!áu az Avasból. Vagy a Csererdőből, felelnek reá egyesek. Csakhogy az avasi kitermelésné-1 ven egy, a kitermelésnél számításon kívül nem hagyható tényező: a vasúti szállítás kérdése. Az ilietmónyesek nem várnak, a kórhazakat, hivatalokat fűteni kell. A Csererdőről, 25 kilométer távolságból szállíttassa a város a tűzifát, eltekintve attól, hogy az olt termeit tűzifa ezt a szükségletet nem is fedezi. Meg kell tehát minden ésszerű okokból a Sirerdőn is maradni a házi kezelés mellett. A 372 kát. holdból már osedákes 110 holdnak kitermelése mindan nehézség nélkül 1919 ben megkezdhető, dp bizonyára meg fog engedtetni, a még csak 1926 tói 1937 ig esedékes részletek folytatólagos kitermelése is és redukálható lesz általában 10 évvel az üzem, vagyis 1946-ig folyhat zavartalanul a Sárerdőn a házi üzem ős onnan átmehet a Nagyerdőre s behozza a közpénztárnak az évi 200—300 ezer korona hasznot, szemben a tömeges eladásból elérhető 2 millió 100—110 ezer korona évikamatjával szemben. A fa áraknak főleg a tölgyfa áraknak emelkedése bsláthatlan, annak visszaesésétől nincs mit tartani, a nagy erdővásárlások, amelyeket a bankok utóbbi időben eszközöltek, ennek csalh&tlan előfutárai. Az állam a közeli napokban határozta el, hogy erdőségeiben a házi kezelést folytatja — éppen a versenyre való tekintettel, a magán erdőgazdaságok minden tölgyfa eladást beszüntettek, éppen csak Szatmár város adja át vagyona iegszebb részét magán spekulációnak? Reméljük, hogy a közgyűlés többsége elsősorban figyelemmel a város polgárságának a nagy érdekeire is, d8 a semmivel sem indokolt eladás mellőzésével a házi kiterme- lást fenntartja s nem engedi idegen prédára legszebb vagyonát. Ur akar maradói a saját vagyonában és maga akar ott továbbra is intézkedni. Ami századokon keresztül bevált, miért lenne az egyszerre rossz. Kishitűség volna nem bízni abban, de az eddigi eredmények is igazolják, hogy a házi kitermelés mellett is mindazok a célok elérhetők, amit elém akarunk. A debreceni kereskedelmi- és iparkamara Szakmaron. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 10. Dr. Rado Rezső, a debreceni kereskedelmi- és iparkamara uj titkára tegnap este Borús Mihály kamarai felügyelő kíséretében városunkba érkezett. Dr. Radó Rezső látogatása több célt szolgált. Első sorban hivatalos látogatást tett az uj kamarai titkár a városházán, ahol bemutatkozott dr. Vaj&y Károly kir. tan. polgármesternek, majd meglátogatta a helybeli pénzintézeteket, végül & Szatmári Általános [partestület folyó ügyeit intézte el.
