Szamos, 1917. november (49. évfolyam, 261-279. szám)

1917-11-03 / 262. szám

2. o da. SZAMOS (1917. november 3. 262, szám.) Róma, nov. 2. Az olaszok visszavonulásuk alkalmával valamennyi angol üteget megmentették. Bécs, nov. 2. A Journal haditudósítója jelenti: Krobatin hadserege is elérte a Tag- liamento felső folyását, ami tekintettel az Alpesek meredek magasságára, óriási teljesítmény. Zürich, nov. 2. A Lombardiai és veneziai vasútvo­nalakon rettenetes zavarok uralkodnak. A katonai és a menekülteket vivő vo­natok egymást akadályozzák. A pálya­udvarok tele vannak veszteglő vonatok­kal. Az olaszok Friaul stratégiai pontjait nagy sietséggoi kiüritették. Genf, nov. 2. A Journal szerint az ellenség száguldó iramban folytatja otfenziváját. A Tagliamento alsó és középső folyásánál az olasz hadse­reg zöme visszavonult a folyó nyugati part­jára és ott e'lenálíásra szervezkedik. Lehet­séges azonban, hogy a hadvezetőség további állások feladását is célszerűnek fogja tar­tani. Ez esetben csak Livenza vagy Piave környékén várható csata. Rotterdam, nov. 2. A Times írja: Az uj kancellár kinevezése. . Berlin, nov. 2. A császár Härtling gró tot kancellárrá és porosz minisz­terelnökké kinevezte. LEGÚJABB. Woiff-jeleniés. Berlin, nov. 2. A Wo'.f-ügynöksóg jelenti: Flandriában az Yser mellett élénk tüzelési tevékenység. A múlt éjszaka észrevétlenül és az ellenség által nem zavarva tervszerűen elhelyeztük vonalunkat a Chemin des Dames egyik frontjáról. A november 1-ére virradó éj­szakáján repülőink sikerrel támad­ták meg Londont. A keleti harctérről és Olaszország­ból nincs újabb jelentés. Uovembet1 l.akaíonatemelífa. — A Szamos eredeti tudósítása. — Az Olaszország elleni offenziva nem ! szabad, hogy Angliát és Franciaországot arra csábítsa, hogy a flandriai háború tervét el­hanyagolja. Olaszország még rendelkezik annyi tartalékkal, hogy a központiakkal szembe szálbasson. Heves esetik nyugaton. Berlin, nov. 2. A nagyfőhadiszáilás hivatalosan jelenti: Nyugati hadszíntér: Ruprecht bajor trónörökös, veeér tábornagy arcvonala : A flandriai tüzérségi csata tegnan az Iser árterületén, különösen pedig Dixmuiden- nél heves volt. A Houthoulster erdő és a Lys között harci zónánk élénk ellenséges nyugtalanító tűz alatt állott. Az arcvonal több helyén meghiúsultak angol felderítő előretörések. A német trónörökös arcvonala : Az Aise-Aisne csatorna mentén és a Chemin des Dames gerincen jelentősen nö­vekedett a tüzérség harci tevékenysége. Több órás pergőtűz után BrayenáJ nagy francia erők támadást intéztek. A támadás vonalaink előtt véresen összeomlott. Ludendorf, első í őszállás mester. Egy hires német tengerész halála. Berlin, nov. 2. (Wolff-jelentés.) Az Atlanti óceánon a rossz időjárás következtében elvesztettük haditengerésze­tünk egyik legkiválóbb buvárhajó parancs­nokát, Schneider kapitányt, akit a viztölcsér lesodort a buvárhajó fedélzetéről. A matró­zok csak a holttestet halászták ki a tenger­ből. A buvárhajó jókarban hazaérkezett. Schneider sölyesztette el annak idején a Formidable angol sorhajót és ezenkívül ösz- szesen százharmincegyezer bruttótonnát sü- lyesztett el egész működése alatt. Sz&tmár, nov. 2. A szatmári barakkórház mellett levő kaionatemetőben elhelyezett hősi halottak iránt impozáns gyászünnep keretében rótta le tegnap a katonai ős polgári hatóság ke­gyeletét. A virágokkal gazdagon feldíszített te­mető tegnap délután bucsujáró helyhez hasonlitottj amelyet sokazer főnyi közönség keresett föl a gyászünnepály alkalmából A gyászünnep 3 órakor kezdődött. Elsőnek ns. Kosztka Miksa cs. és kir. alezredes tartott beszédet, aki a betegsége miatt megjelenésében megakadályozott Ma- soranna Emil cs. és kir. ezredes helyett méltatta a katonatemetőben pihenő hősök dicső emlékét Beszédét, amelyben a hősök hátramaradott családjainak hathatós támoga­tására is felhívta a közönséget, Bergmann Adolf főhadnagy tolmácsolta magyar nyelven. Ezután dr. Vajay Károly kir. -tan. pol­gármester tartotta meg a következő gyász beszédet: Mélyén tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy súlyos és gondok és aggodalmak között elmúlt nehéz esztendővel a hátunk mögött újból itt gyűltünk össze e szomorú évfordulón — itt gyűltünk össze az örök béke és nyugalom csendes helyén, hogy le- rójjuk köteles hálánkat Ó3 kegyeletünket, a nagy harcokból, a küzdelme''- forgatagából, a viharokból ide pihenni megtért hőseink iránt. Kegyeletünk és hálánk változatlan melegséggel él bennünk, sőt önmagától erösbödik, mert hiszen ha széjjel tekin­tünk, szomorúan tapasztaljuk, hogy sok uj lakó nyert egy év alatt itt korai pihenést, akik most már szintén hálánk és kegye­letünk részeseivé lettek. Mit keresünk itt ? Talán a fájdalom és csüggedés hozott volna ide össze ben­nünket ? Nem! Enyhülésért s vigaszért jöttünk iga a halál birodalmába, sokat szen­vedett sziveinkre enyhülést és vigaszt me­ríteni abból a nemes emberi tulajdonsá­gokból, amelyek az itt nyugvó embertár­sainkban laktak. A honfiúi kötelességébe t, egész a halálig való áldozatkészség lelke­sítette az itt nyugvó hősöket. Felemelő tudat, hogy az emberi fajban ily nemes érzelmek honolnak. Ez a tudat, hogy ilyen érzelmeknek mi is részesei lehelünk, erőt és bátorságot ad szivünknek a további küzdelemre, hogy türjük tovább mi is bó- ketüréssel — megadással & megpróbálta tás nehéz napjait, bármit hozzon is reánk a még mindig dúló világháború. Negyedik éve már, hogy a világ min­den részén tombol a harc, a világra sza­kadó ez a nagy veszedelem, — negyedik éve már, hogy a löld népei légi, tengeri és szárazföldi öldöklő tegyverekkel irtják egymást. Mi szeretett hazánk vérrel festett földjein szálltunk harcba, önvédelmi har­cot viselünk és hü szövetségeseinkkel szo­ros barátságban végig is fogjuk győzelme­sen állani a reánk erőszakolt nagy harcot. Szerbia, Montenegró, Románia, az Isonzó partjai és a Karszt hegyei sohasem fogják elfelejteni a magyar föld vitéz fiainak üté­seit és nagy mementóul szolgálnak, hogy a szövetségi hűséget büntetlenül senki meg nem sértheti. Most az Isonzó partjairól jön a dia­dalmi hir. Bizonyára az íit nyugvó hőseink és szövetségeseink vérei még a hantok alatt is megmozdulnak a harci zaj és öröm harsogásától, még a síron túl is velünk éreznek az elért győzelem feletti örömben. Alig egy éve múlt, hogy hazánk fél­tett kincsét, Erdélyt megtámadták gonosz szomszédaink. De itt voltatok ti, itt voltak hü testvéreitek és szövet-óges társaink s rövid napo« alatt megtanították ellensé­geinket, hogy a magyar földre büntetlenül senki fia nem léphet. Megvédtétek tűzhelyeinket, megvédte - tek hazank szent földjét s mily csekélység az, amit értetek tehetünk, hogy elzarándo­kolunk sirhantotokhoz kegyeletünk és bá Iánkat leróni akkor, amidőn ti e legna­gyobb emberi áldozatot hoztátok \ meg a mi biztonságunkért. De nem haltatok ti meg, emléketek nem szállt el a feledés homályába, nemcsak mi, de a késő utódok is, azok is, akik nem velünk és veletek élték át a szenvedés nagy idejét, hanem a történelem lapjairól olvassák a nagy világrázkódtatást, el fognak ide jönni és áldani fogiák emlékeiteket. Itt hagyott szeretteitek sorsa se aggasz- szon, ők a mi szeretetteiak, róluk, sorsukról gondoskodik a mi szeretetünk és a nemzet i köteles áldozatkészség. Kegyelettel és hálával teszem le síro­tokra a város közönségének koszorúját s ígérem újból, hogy sírjaitokat nem fogja a feledés moha befedni, egyetértőleg a katonai hatósággal kedves kötelességünk leend, hogy nyugvó helyeteket maradandó emlék díszítse, amely méltó legyen hozzátok és méltó ah­hoz, amit tettetek. Minden évben felkeres benneteket a hálás magyar nemzet kegyeietes érzete, nem- zedékröl-nemzedékre fog átszállani e hely iránti begyeletérzet és annak gondozása iránti kötelesség. Közel talán már a virradat. Közeleg a várva várt, a győzelmes harcok árán kivívott béke napja és ha majd tényleg visszatér a béke boldog korszaka, a csendes kegyelet és szeretet akkor fogja még igazán körülvenni sírjaitokat, akkor fogja kellően méltatni a békét élvező nemzedék azt a nagy áldozatot, amit ti érette hoztatok. Addig is aludjátok boldogan hősi álmo­tokat ! Álmodjatok a vitézi harcokról, a sze­retet bajtársakról, álmodjatok a szeretteink­ről és az eljövendő békéről abban a boldog tudatban, hogy nem haltatok hiába, mert szeretett hazánk földje a szabad és ti sza­bad hazában alusszátok örök álmotokat. Isten veletek ! Mire dr. Vajay Károly könnyekig meg­ható beszédét befejezte, megérkezett a pol­gári dalárda is, amely a túlzsúfolt városi vonat késedelme miatt elkésve tudott csak

Next

/
Thumbnails
Contents