Szamos, 1917. november (49. évfolyam, 261-279. szám)
1917-11-03 / 262. szám
2. o da. SZAMOS (1917. november 3. 262, szám.) Róma, nov. 2. Az olaszok visszavonulásuk alkalmával valamennyi angol üteget megmentették. Bécs, nov. 2. A Journal haditudósítója jelenti: Krobatin hadserege is elérte a Tag- liamento felső folyását, ami tekintettel az Alpesek meredek magasságára, óriási teljesítmény. Zürich, nov. 2. A Lombardiai és veneziai vasútvonalakon rettenetes zavarok uralkodnak. A katonai és a menekülteket vivő vonatok egymást akadályozzák. A pályaudvarok tele vannak veszteglő vonatokkal. Az olaszok Friaul stratégiai pontjait nagy sietséggoi kiüritették. Genf, nov. 2. A Journal szerint az ellenség száguldó iramban folytatja otfenziváját. A Tagliamento alsó és középső folyásánál az olasz hadsereg zöme visszavonult a folyó nyugati partjára és ott e'lenálíásra szervezkedik. Lehetséges azonban, hogy a hadvezetőség további állások feladását is célszerűnek fogja tartani. Ez esetben csak Livenza vagy Piave környékén várható csata. Rotterdam, nov. 2. A Times írja: Az uj kancellár kinevezése. . Berlin, nov. 2. A császár Härtling gró tot kancellárrá és porosz miniszterelnökké kinevezte. LEGÚJABB. Woiff-jeleniés. Berlin, nov. 2. A Wo'.f-ügynöksóg jelenti: Flandriában az Yser mellett élénk tüzelési tevékenység. A múlt éjszaka észrevétlenül és az ellenség által nem zavarva tervszerűen elhelyeztük vonalunkat a Chemin des Dames egyik frontjáról. A november 1-ére virradó éjszakáján repülőink sikerrel támadták meg Londont. A keleti harctérről és Olaszországból nincs újabb jelentés. Uovembet1 l.akaíonatemelífa. — A Szamos eredeti tudósítása. — Az Olaszország elleni offenziva nem ! szabad, hogy Angliát és Franciaországot arra csábítsa, hogy a flandriai háború tervét elhanyagolja. Olaszország még rendelkezik annyi tartalékkal, hogy a központiakkal szembe szálbasson. Heves esetik nyugaton. Berlin, nov. 2. A nagyfőhadiszáilás hivatalosan jelenti: Nyugati hadszíntér: Ruprecht bajor trónörökös, veeér tábornagy arcvonala : A flandriai tüzérségi csata tegnan az Iser árterületén, különösen pedig Dixmuiden- nél heves volt. A Houthoulster erdő és a Lys között harci zónánk élénk ellenséges nyugtalanító tűz alatt állott. Az arcvonal több helyén meghiúsultak angol felderítő előretörések. A német trónörökös arcvonala : Az Aise-Aisne csatorna mentén és a Chemin des Dames gerincen jelentősen növekedett a tüzérség harci tevékenysége. Több órás pergőtűz után BrayenáJ nagy francia erők támadást intéztek. A támadás vonalaink előtt véresen összeomlott. Ludendorf, első í őszállás mester. Egy hires német tengerész halála. Berlin, nov. 2. (Wolff-jelentés.) Az Atlanti óceánon a rossz időjárás következtében elvesztettük haditengerészetünk egyik legkiválóbb buvárhajó parancsnokát, Schneider kapitányt, akit a viztölcsér lesodort a buvárhajó fedélzetéről. A matrózok csak a holttestet halászták ki a tengerből. A buvárhajó jókarban hazaérkezett. Schneider sölyesztette el annak idején a Formidable angol sorhajót és ezenkívül ösz- szesen százharmincegyezer bruttótonnát sü- lyesztett el egész működése alatt. Sz&tmár, nov. 2. A szatmári barakkórház mellett levő kaionatemetőben elhelyezett hősi halottak iránt impozáns gyászünnep keretében rótta le tegnap a katonai ős polgári hatóság kegyeletét. A virágokkal gazdagon feldíszített temető tegnap délután bucsujáró helyhez hasonlitottj amelyet sokazer főnyi közönség keresett föl a gyászünnepály alkalmából A gyászünnep 3 órakor kezdődött. Elsőnek ns. Kosztka Miksa cs. és kir. alezredes tartott beszédet, aki a betegsége miatt megjelenésében megakadályozott Ma- soranna Emil cs. és kir. ezredes helyett méltatta a katonatemetőben pihenő hősök dicső emlékét Beszédét, amelyben a hősök hátramaradott családjainak hathatós támogatására is felhívta a közönséget, Bergmann Adolf főhadnagy tolmácsolta magyar nyelven. Ezután dr. Vajay Károly kir. -tan. polgármester tartotta meg a következő gyász beszédet: Mélyén tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy súlyos és gondok és aggodalmak között elmúlt nehéz esztendővel a hátunk mögött újból itt gyűltünk össze e szomorú évfordulón — itt gyűltünk össze az örök béke és nyugalom csendes helyén, hogy le- rójjuk köteles hálánkat Ó3 kegyeletünket, a nagy harcokból, a küzdelme''- forgatagából, a viharokból ide pihenni megtért hőseink iránt. Kegyeletünk és hálánk változatlan melegséggel él bennünk, sőt önmagától erösbödik, mert hiszen ha széjjel tekintünk, szomorúan tapasztaljuk, hogy sok uj lakó nyert egy év alatt itt korai pihenést, akik most már szintén hálánk és kegyeletünk részeseivé lettek. Mit keresünk itt ? Talán a fájdalom és csüggedés hozott volna ide össze bennünket ? Nem! Enyhülésért s vigaszért jöttünk iga a halál birodalmába, sokat szenvedett sziveinkre enyhülést és vigaszt meríteni abból a nemes emberi tulajdonságokból, amelyek az itt nyugvó embertársainkban laktak. A honfiúi kötelességébe t, egész a halálig való áldozatkészség lelkesítette az itt nyugvó hősöket. Felemelő tudat, hogy az emberi fajban ily nemes érzelmek honolnak. Ez a tudat, hogy ilyen érzelmeknek mi is részesei lehelünk, erőt és bátorságot ad szivünknek a további küzdelemre, hogy türjük tovább mi is bó- ketüréssel — megadással & megpróbálta tás nehéz napjait, bármit hozzon is reánk a még mindig dúló világháború. Negyedik éve már, hogy a világ minden részén tombol a harc, a világra szakadó ez a nagy veszedelem, — negyedik éve már, hogy a löld népei légi, tengeri és szárazföldi öldöklő tegyverekkel irtják egymást. Mi szeretett hazánk vérrel festett földjein szálltunk harcba, önvédelmi harcot viselünk és hü szövetségeseinkkel szoros barátságban végig is fogjuk győzelmesen állani a reánk erőszakolt nagy harcot. Szerbia, Montenegró, Románia, az Isonzó partjai és a Karszt hegyei sohasem fogják elfelejteni a magyar föld vitéz fiainak ütéseit és nagy mementóul szolgálnak, hogy a szövetségi hűséget büntetlenül senki meg nem sértheti. Most az Isonzó partjairól jön a diadalmi hir. Bizonyára az íit nyugvó hőseink és szövetségeseink vérei még a hantok alatt is megmozdulnak a harci zaj és öröm harsogásától, még a síron túl is velünk éreznek az elért győzelem feletti örömben. Alig egy éve múlt, hogy hazánk féltett kincsét, Erdélyt megtámadták gonosz szomszédaink. De itt voltatok ti, itt voltak hü testvéreitek és szövet-óges társaink s rövid napo« alatt megtanították ellenségeinket, hogy a magyar földre büntetlenül senki fia nem léphet. Megvédtétek tűzhelyeinket, megvédte - tek hazank szent földjét s mily csekélység az, amit értetek tehetünk, hogy elzarándokolunk sirhantotokhoz kegyeletünk és bá Iánkat leróni akkor, amidőn ti e legnagyobb emberi áldozatot hoztátok \ meg a mi biztonságunkért. De nem haltatok ti meg, emléketek nem szállt el a feledés homályába, nemcsak mi, de a késő utódok is, azok is, akik nem velünk és veletek élték át a szenvedés nagy idejét, hanem a történelem lapjairól olvassák a nagy világrázkódtatást, el fognak ide jönni és áldani fogiák emlékeiteket. Itt hagyott szeretteitek sorsa se aggasz- szon, ők a mi szeretetteiak, róluk, sorsukról gondoskodik a mi szeretetünk és a nemzet i köteles áldozatkészség. Kegyelettel és hálával teszem le sírotokra a város közönségének koszorúját s ígérem újból, hogy sírjaitokat nem fogja a feledés moha befedni, egyetértőleg a katonai hatósággal kedves kötelességünk leend, hogy nyugvó helyeteket maradandó emlék díszítse, amely méltó legyen hozzátok és méltó ahhoz, amit tettetek. Minden évben felkeres benneteket a hálás magyar nemzet kegyeietes érzete, nem- zedékröl-nemzedékre fog átszállani e hely iránti begyeletérzet és annak gondozása iránti kötelesség. Közel talán már a virradat. Közeleg a várva várt, a győzelmes harcok árán kivívott béke napja és ha majd tényleg visszatér a béke boldog korszaka, a csendes kegyelet és szeretet akkor fogja még igazán körülvenni sírjaitokat, akkor fogja kellően méltatni a békét élvező nemzedék azt a nagy áldozatot, amit ti érette hoztatok. Addig is aludjátok boldogan hősi álmotokat ! Álmodjatok a vitézi harcokról, a szeretet bajtársakról, álmodjatok a szeretteinkről és az eljövendő békéről abban a boldog tudatban, hogy nem haltatok hiába, mert szeretett hazánk földje a szabad és ti szabad hazában alusszátok örök álmotokat. Isten veletek ! Mire dr. Vajay Károly könnyekig megható beszédét befejezte, megérkezett a polgári dalárda is, amely a túlzsúfolt városi vonat késedelme miatt elkésve tudott csak