Szamos, 1917. november (49. évfolyam, 261-279. szám)

1917-11-07 / 265. szám

2. oldal SZAMOS (1917. november 7. 265. szám,.) Heves harcok nyugaton. Berlin, nov. 6. A nagytőhadiszállás hivatalosan jelenti: Hup rächt bajor trónörökös, oemér tábornagy arovonala ; Flandriában egész napon át tartó élénk nyugtalanító tűz után tegnap este erős tüzér ségi harc kezdődött, amely az Iser lapályá­nak északi része és a eomines-yperni csa­torna között az éj folyamán szüntelenül tar­tott és ma reggel a Houthoulster erdőtől Zandvcorde ig elterülő harci zónánk ellen pergőtűzzé fokozódott. Ezután Paschandaele két oldalán és a menin-yperni ut mentén erős angol gyalogság támadáást kezdett. A többi hadseregnél, különösen St. Quentin mellett, az Aillette mentén, a Maas két partján és a Sundgauban este a tűzte- vékenység jelentékeny hevességre fokozódott. Erőszakos felderítéseket több helyen az el­lenség nagy veszteségeivel vertünk vissza. Ludendorf, első főszállásmester. A francia kormány újabb válsága. Genf, nov. 6. Barthau francia külügyminiszter a múlt héten beadta lemondását, amelyet később visszavontak. Hir szerint a kamarában ieg- í közelebb szenzációs afférról szóló leleplezé­seket várnak. A mai ülés rendkívül izgal- j más ígérkezik. A francia kormány válsága ismét előtérbe lépett. ft helyzet Oroszországban. A hadsereg éhezik. Stokholip, nov. 6. Kerenszki siralmas tapasztalatokat szer zett a fronton. Hazatérve minisztertársainak ' elmondotta, hogy egész csapattestek éheznek^ Pétervár, nov. 6. Hivatalosan jelentik: A kormány Verhovszky hadügyminisz­tert határozatlan időre szabadságolta és állá­sától felmentette. Stokhoim, nov. 6. A munkástanácsok revaii kongresszu­sán Reval képviselője kijelentette, hogy a helyőrség ellenszegül a város kiürítésének. Az ezredek fegyverszünetet követelnek leg­később november közepéig, mely időpont után maguk fognak cselekedni.-Ima két hősi halolt sírjánál Tisza István temet. \ Harctér, nov. 6. Boross Istvánnak hívták az egyiket. Ta- más Tivadarnak a másikat. Mind a kettő szép szál református gyerek volt, kérges tenyerű, piros arcú, becsületes, nyílt tekintetű, kemény matériából való. Odahaza falun a leglágyabb- szivü, kint & harctéren legbátrabb. Polgári állása egyiküknek sem volt valami előkelő. Boross István béres volt egyik bihari urada­lomban, Tamás Tivadar kubikos-munkás Haj dumegyében. Béres és kubikos nagyon büsz­kék voltak, amikor kitört a háború és vörös nadrágban, sujtásos dolmányban, fényes sár- kantyus csizmákkal bevonultak a 2-es huszá­rokhoz. Hősök voltak, harcoltak a hazáért, jól teljesítették kötelességüket és szegények — most a föld alatt pihennek. Boross István és Tamás Tivadar olt fekszenek az évszáza­dos őserdőben, ahol gróf Tisza István az ezredparancsnok. Egy orosz gránát éppen akkor találta el őket, amikor az ezredes a lővószárkokat vizsgálta. Szép temetést kaptak (elsőosztályut). Ott voltak a bajtársak vala­mennyien, az ellenség ágyuzott, a huszárok diszlö zéseket adtak, a sírnál pedig nem ki­sebb ember látta el a református pap teen­dőit, mint gróf Tisza István. Béres és kubi­kos sírjánál (— ugyan gondolták e ezek a derék magyar fiuk ? —) egy volt miniszter- elnök mondott imát. A nem mindennapi be­szédet egy katonatiszt lesztenografálta, az ő leveies ládájából ástam ki: Hatalmas Isten! Elet és halál szabados ura ! Derékban kettétört ifjú töigyek mel­lől kérünk téged, erőtől duzzadó vitéz baj­társaink sírjánál, akiket életük delén tepert le a halál pusztító szele. Hozzád emeljük imára lelkünket Uram, hozzád, aki küzde­lemre, megpróbáltatásra, veszélyre hívsz el egyeseket és nemzeteket. Hozzád, aki jgyedül vezethetsz át bennünket a ránk zudult gonosz szenvedélyek viharzó ten gerőn. Harcban állunk Uram, de nem gyülöltség, nagyra vágyás, hődiíóvágy s:dta a fegyvert kezünkbe. Megtámadták atyai örökünket, el akarják ragadni legdrágább kincsünket, édes hazánkat. Meg kell védelmeznünk ezt a leg­féltettebb javunkat, amelynek szereseiét Te oltottad az emberi lelkekbe. Jóságos isten, mi gondviselő édesatyánk, ebben a küzdelemben ne hagyj el bennünket. Te benned bízunk Uram, te hozzád fohász­kodunk, acéiozod meg karunkat, erősítsd lelkünket, vidd diadalra igaz ügyünket. Tudjuk, hogy ez a diadal honfivérbe kerül, készen állunk Uram és ha úgy ren­deled, feláldozzuk hazánkért életünket. Hi­szen porszem vagyunk a Te kezedben mindenha, Töldi életünk múló pillanat az í örökkévalósághoz képest. Miért hozhatnék í azt könnyebb áldozatul, mint veszélyben i forgó hazánkért ? Ha pedig ép egészség­ben hoz a harcból szeretteteinkhez vissza • gondviselő kezed, áldani fogunk Téged és szentül megfogadjuk, hogy megbecsüljük a béke áldásait, buzgólkodni fogunk a szeretet építő munkájában. Ha azonban másként végeztetett el, gyermeki alázattal nyugszunk meg határozatodban. Legyen meg a Te akaratod és esdve ■ arra kérünk, ne hiába essék az áldozat s hogy kegyelmedbe fogadd azokat, akik eb­ben a szent küzdelemben ontották vérüket. Irgalmas isten, könyörület ős bocsánat is­tene, a Te kegyelmedbe ajánljuk itt nyugvó bajtársainkat. Adj nekik csendes pihenést s boldog feltámadást. Aludják álmukat a híven teljesített kötelesség édes érzésé­vel s majdan, vezesd be őket az örök di­csőség fényes templomába. Ámen! Most istentisztelet következett, majd a katonák újból visszamentek a sirhoz és Tisza István gróf így fejezte be imáját: Már búcsút kell tőletek vennünk, hősi halált halt kedves bajtársainak. Pi­henjetek békében dúló csaták után, le­gyen könnyű a hant porhüvelyetek felett, álmodjatok arról a szebb és jobb jövőről, amely a ti kiomlott véretekkel megtermé­kenyített talajból fakad. Adjon édes nyu­galmat nektek az a boldog tudat, hogy bajtársaitok kegyelete híven megőrzi emlé­kezeteiket és kedveseiteket. Sírotokat a hálás nemzet gondviselő szeretető veszi körül. Nyugodjatok békében, isten ve­letek ! A közhuszárok és a tisztek fövegieváva mély megilleiődé-sel hallgatták gróf Tisza István imáját. A volt miniszterelnök az ele sett két bajtárs, a béres és kubikos sírjánál egyik legszebb szónoki sikerét aratta. F. Jf. Az ingatlanforgalmi reqdeíet hibája. A polgármester a munkácsi ki- rendeltség fenhatósága ellen. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 6. A földmivalósügyi miniszter nemrég kelt rendeletével tudvalevőleg olyan módon kor­látozta az ingatlanok forgalmát, hogy azok elidegenítése a rendeletben felsorolt törvény- hatóságok területén, ezek között Szatmáron és Szatmár vármegyében is, csak a rende­letben kijelölt hatóságok jóváhagyásával tör­ténhetik. * A rendelet intenciója az, hogy a felso­rolt törvényhatóságok területén fekvő ingatla­nok ne kerülhessenek »nem kívánatos ele­mek“ tulajdonába. Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármes­ter most sürgős előterjesztést tett a tanács­hoz, amelyben azt javasolja: Írjon fei a ta­nács az ellen, hogy a rendelet a város tör­vényhatóságának területére kiterjesztessék, de legalább is azt kérje, hogy a vármegye területén gazdát cserélő ingatlanokra nézve meghatározott jóváhagyó hatóság: a munkácsi hegyvidéki kirendeltség másra cseréltessék ki. A várost illetőleg bizonyos tekintetben könnyebb a helyzet, mert a jóváhagyó ható­ság a közigazgatási bizottság gazdasági albi­zottsága, tehát helyben levő, mindennap ősz- szehivható, a viszonyokkal ismerős hatóság ős mert a rendelet hatálya belsőségekre nem terjed ki. A vármegyét illetőleg a helyzet súlyo­sabb, mert a jóváhagyó hatóság — a mun­kácsi hegyvidéki kirendeltség — oly távol­fekvő, a viszonyokkal kevósbbé ismerős ha­tóság, amellyel az érintkezés is nehéz. A Szatmár Németi váro3 törvényható­ságához tartozó ingatlanoknak nem kívána­tos elemek tulajdonába való átmenetele csaknem kizárt dolog. Ami ingatlan itt gaz­dát cserél, a helyi lakosság és gazdaközön­ség köréből kap vevőt, legfeljebb a belsősé­geknél merülhetne fel iiy aggodalom, amelyekre pedig a rendelet hatálya nem terjed ki. Nem szükséges a várost illetőleg a kor­látozás birtokpolitika szempontjából sem, mert akár a visszatérő katonák, akár a visz- szatelepitendő kivándorlottak részére kellene bizonyos mennyiségű ingatlant állami rendel­kezés alá bocsátani, a város közönsége tu­lajdonában 1? vő 3000—4000 hold ingatlan­ból ez bármikor kielégíthető volna. A vármegyét illetőleg a rendelet ha­tályát korlátozandónak tartja a polgármester javaslata, a nagybányai, nagysomkuti és avasi járásokra, amelyek a határszéli vár­megyékkel szomszédosak. Mindenesetre kérni kell, hogy a jóváhagyó hatóság: a munkácsi kirendeltség vagy helyeztessék át Szatmár- Németibe, ami a háború előtt különben is tervbe volt véve, vagy pedig Szatmárnémeti székhellyel, ahova az egész vármegye lakos­sága könnyen közlekedhetik. Bírósági, ügy­védi, közigazgatási és gazdasági szakembe­rekből álló bizottság alakíttatnék, hogy ez­által az ingatlanok értékére és értékesítésére, az egész hitel és közgazdasági életünkre ily

Next

/
Thumbnails
Contents