Szamos, 1917. november (49. évfolyam, 261-279. szám)
1917-11-07 / 265. szám
2. oldal SZAMOS (1917. november 7. 265. szám,.) Heves harcok nyugaton. Berlin, nov. 6. A nagytőhadiszállás hivatalosan jelenti: Hup rächt bajor trónörökös, oemér tábornagy arovonala ; Flandriában egész napon át tartó élénk nyugtalanító tűz után tegnap este erős tüzér ségi harc kezdődött, amely az Iser lapályának északi része és a eomines-yperni csatorna között az éj folyamán szüntelenül tartott és ma reggel a Houthoulster erdőtől Zandvcorde ig elterülő harci zónánk ellen pergőtűzzé fokozódott. Ezután Paschandaele két oldalán és a menin-yperni ut mentén erős angol gyalogság támadáást kezdett. A többi hadseregnél, különösen St. Quentin mellett, az Aillette mentén, a Maas két partján és a Sundgauban este a tűzte- vékenység jelentékeny hevességre fokozódott. Erőszakos felderítéseket több helyen az ellenség nagy veszteségeivel vertünk vissza. Ludendorf, első főszállásmester. A francia kormány újabb válsága. Genf, nov. 6. Barthau francia külügyminiszter a múlt héten beadta lemondását, amelyet később visszavontak. Hir szerint a kamarában ieg- í közelebb szenzációs afférról szóló leleplezéseket várnak. A mai ülés rendkívül izgal- j más ígérkezik. A francia kormány válsága ismét előtérbe lépett. ft helyzet Oroszországban. A hadsereg éhezik. Stokholip, nov. 6. Kerenszki siralmas tapasztalatokat szer zett a fronton. Hazatérve minisztertársainak ' elmondotta, hogy egész csapattestek éheznek^ Pétervár, nov. 6. Hivatalosan jelentik: A kormány Verhovszky hadügyminisztert határozatlan időre szabadságolta és állásától felmentette. Stokhoim, nov. 6. A munkástanácsok revaii kongresszusán Reval képviselője kijelentette, hogy a helyőrség ellenszegül a város kiürítésének. Az ezredek fegyverszünetet követelnek legkésőbb november közepéig, mely időpont után maguk fognak cselekedni.-Ima két hősi halolt sírjánál Tisza István temet. \ Harctér, nov. 6. Boross Istvánnak hívták az egyiket. Ta- más Tivadarnak a másikat. Mind a kettő szép szál református gyerek volt, kérges tenyerű, piros arcú, becsületes, nyílt tekintetű, kemény matériából való. Odahaza falun a leglágyabb- szivü, kint & harctéren legbátrabb. Polgári állása egyiküknek sem volt valami előkelő. Boross István béres volt egyik bihari uradalomban, Tamás Tivadar kubikos-munkás Haj dumegyében. Béres és kubikos nagyon büszkék voltak, amikor kitört a háború és vörös nadrágban, sujtásos dolmányban, fényes sár- kantyus csizmákkal bevonultak a 2-es huszárokhoz. Hősök voltak, harcoltak a hazáért, jól teljesítették kötelességüket és szegények — most a föld alatt pihennek. Boross István és Tamás Tivadar olt fekszenek az évszázados őserdőben, ahol gróf Tisza István az ezredparancsnok. Egy orosz gránát éppen akkor találta el őket, amikor az ezredes a lővószárkokat vizsgálta. Szép temetést kaptak (elsőosztályut). Ott voltak a bajtársak valamennyien, az ellenség ágyuzott, a huszárok diszlö zéseket adtak, a sírnál pedig nem kisebb ember látta el a református pap teendőit, mint gróf Tisza István. Béres és kubikos sírjánál (— ugyan gondolták e ezek a derék magyar fiuk ? —) egy volt miniszter- elnök mondott imát. A nem mindennapi beszédet egy katonatiszt lesztenografálta, az ő leveies ládájából ástam ki: Hatalmas Isten! Elet és halál szabados ura ! Derékban kettétört ifjú töigyek mellől kérünk téged, erőtől duzzadó vitéz bajtársaink sírjánál, akiket életük delén tepert le a halál pusztító szele. Hozzád emeljük imára lelkünket Uram, hozzád, aki küzdelemre, megpróbáltatásra, veszélyre hívsz el egyeseket és nemzeteket. Hozzád, aki jgyedül vezethetsz át bennünket a ránk zudult gonosz szenvedélyek viharzó ten gerőn. Harcban állunk Uram, de nem gyülöltség, nagyra vágyás, hődiíóvágy s:dta a fegyvert kezünkbe. Megtámadták atyai örökünket, el akarják ragadni legdrágább kincsünket, édes hazánkat. Meg kell védelmeznünk ezt a legféltettebb javunkat, amelynek szereseiét Te oltottad az emberi lelkekbe. Jóságos isten, mi gondviselő édesatyánk, ebben a küzdelemben ne hagyj el bennünket. Te benned bízunk Uram, te hozzád fohászkodunk, acéiozod meg karunkat, erősítsd lelkünket, vidd diadalra igaz ügyünket. Tudjuk, hogy ez a diadal honfivérbe kerül, készen állunk Uram és ha úgy rendeled, feláldozzuk hazánkért életünket. Hiszen porszem vagyunk a Te kezedben mindenha, Töldi életünk múló pillanat az í örökkévalósághoz képest. Miért hozhatnék í azt könnyebb áldozatul, mint veszélyben i forgó hazánkért ? Ha pedig ép egészségben hoz a harcból szeretteteinkhez vissza • gondviselő kezed, áldani fogunk Téged és szentül megfogadjuk, hogy megbecsüljük a béke áldásait, buzgólkodni fogunk a szeretet építő munkájában. Ha azonban másként végeztetett el, gyermeki alázattal nyugszunk meg határozatodban. Legyen meg a Te akaratod és esdve ■ arra kérünk, ne hiába essék az áldozat s hogy kegyelmedbe fogadd azokat, akik ebben a szent küzdelemben ontották vérüket. Irgalmas isten, könyörület ős bocsánat istene, a Te kegyelmedbe ajánljuk itt nyugvó bajtársainkat. Adj nekik csendes pihenést s boldog feltámadást. Aludják álmukat a híven teljesített kötelesség édes érzésével s majdan, vezesd be őket az örök dicsőség fényes templomába. Ámen! Most istentisztelet következett, majd a katonák újból visszamentek a sirhoz és Tisza István gróf így fejezte be imáját: Már búcsút kell tőletek vennünk, hősi halált halt kedves bajtársainak. Pihenjetek békében dúló csaták után, legyen könnyű a hant porhüvelyetek felett, álmodjatok arról a szebb és jobb jövőről, amely a ti kiomlott véretekkel megtermékenyített talajból fakad. Adjon édes nyugalmat nektek az a boldog tudat, hogy bajtársaitok kegyelete híven megőrzi emlékezeteiket és kedveseiteket. Sírotokat a hálás nemzet gondviselő szeretető veszi körül. Nyugodjatok békében, isten veletek ! A közhuszárok és a tisztek fövegieváva mély megilleiődé-sel hallgatták gróf Tisza István imáját. A volt miniszterelnök az ele sett két bajtárs, a béres és kubikos sírjánál egyik legszebb szónoki sikerét aratta. F. Jf. Az ingatlanforgalmi reqdeíet hibája. A polgármester a munkácsi ki- rendeltség fenhatósága ellen. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 6. A földmivalósügyi miniszter nemrég kelt rendeletével tudvalevőleg olyan módon korlátozta az ingatlanok forgalmát, hogy azok elidegenítése a rendeletben felsorolt törvény- hatóságok területén, ezek között Szatmáron és Szatmár vármegyében is, csak a rendeletben kijelölt hatóságok jóváhagyásával történhetik. * A rendelet intenciója az, hogy a felsorolt törvényhatóságok területén fekvő ingatlanok ne kerülhessenek »nem kívánatos elemek“ tulajdonába. Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester most sürgős előterjesztést tett a tanácshoz, amelyben azt javasolja: Írjon fei a tanács az ellen, hogy a rendelet a város törvényhatóságának területére kiterjesztessék, de legalább is azt kérje, hogy a vármegye területén gazdát cserélő ingatlanokra nézve meghatározott jóváhagyó hatóság: a munkácsi hegyvidéki kirendeltség másra cseréltessék ki. A várost illetőleg bizonyos tekintetben könnyebb a helyzet, mert a jóváhagyó hatóság a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, tehát helyben levő, mindennap ősz- szehivható, a viszonyokkal ismerős hatóság ős mert a rendelet hatálya belsőségekre nem terjed ki. A vármegyét illetőleg a helyzet súlyosabb, mert a jóváhagyó hatóság — a munkácsi hegyvidéki kirendeltség — oly távolfekvő, a viszonyokkal kevósbbé ismerős hatóság, amellyel az érintkezés is nehéz. A Szatmár Németi váro3 törvényhatóságához tartozó ingatlanoknak nem kívánatos elemek tulajdonába való átmenetele csaknem kizárt dolog. Ami ingatlan itt gazdát cserél, a helyi lakosság és gazdaközönség köréből kap vevőt, legfeljebb a belsőségeknél merülhetne fel iiy aggodalom, amelyekre pedig a rendelet hatálya nem terjed ki. Nem szükséges a várost illetőleg a korlátozás birtokpolitika szempontjából sem, mert akár a visszatérő katonák, akár a visz- szatelepitendő kivándorlottak részére kellene bizonyos mennyiségű ingatlant állami rendelkezés alá bocsátani, a város közönsége tulajdonában 1? vő 3000—4000 hold ingatlanból ez bármikor kielégíthető volna. A vármegyét illetőleg a rendelet hatályát korlátozandónak tartja a polgármester javaslata, a nagybányai, nagysomkuti és avasi járásokra, amelyek a határszéli vármegyékkel szomszédosak. Mindenesetre kérni kell, hogy a jóváhagyó hatóság: a munkácsi kirendeltség vagy helyeztessék át Szatmár- Németibe, ami a háború előtt különben is tervbe volt véve, vagy pedig Szatmárnémeti székhellyel, ahova az egész vármegye lakossága könnyen közlekedhetik. Bírósági, ügyvédi, közigazgatási és gazdasági szakemberekből álló bizottság alakíttatnék, hogy ezáltal az ingatlanok értékére és értékesítésére, az egész hitel és közgazdasági életünkre ily
