Szamos, 1917. október (49. évfolyam, 235-259. szám)
1917-10-24 / 253. szám
I (1917. október 24. 253. szám.) SZAMOS 8. oldal meghálálja azt, ami megfizethet ellen, az, hogy magyar nyelvű sírfeliratot tesz a sírjukra. A kegyeletei szülők, feleségek és rokonok pedig ezután magyarul olvashatják majd le a tábláról drága halottjuk nevét . . . Az akna. Irta: Medák Alajos hadnagy. A lenyugvó nap tüzet rakott a felhőkben s vörösre festette az Adria zöldes hullámait. Egy ideig himbálózott a csillogó habok felett, aztán elmerült a tenger titokzatos mélységében. Ketten voltunk a figyelő helyen. Gondolatokba merülve néztük az égő napot, a vörössávos violaszinü felhőket, a színekben pompázó tengert . . . Megszólal a zászlós : „Éppen ilyen gyönyörű este volt, amikor a harctérre indultunk. Ma négy hónapja, hogy virágokkal díszített illatos tarka vonatunk elhagyta a kis állomást. Hullámzott a sok ember, messze ellátszott a kendőlobogtatás, a cigányok indu'óját utánnunk kergette a szél. Égett az arcunk a lelkesedéstől és tomboltunk a mámortól! . . . De mikor vonatunk Abony felé kanyarodott és a bűbájos kép az akáctasorba temetkezett, akkor a szivemre nehéz fájdalom szakadt, átfutott valami szomorú hangulat és a bucsuzás megértése mar- dosta a lelkem. Sok sok ideig nem tudtam akkor szabadulni a gyötrő gondolatoktól és nehezen alkudtam meg a sorsommal. Végül is ezekben a virágokban kerestem vigasztalást. Ezek az elszáradt, összetört szirmok egy fabér ruhás, mosolygó kékszcmü kisleánytól kapott emlékeim. Az ő virágja és gyönyörű stilus- ban irt levelei adják nekem az erőt a kitartáshoz. Ezt a levelet ma kaptam. Nézd meg milyen gyönyörű metszésű betűi vannak, olyan mintha gyöngyszemekből volna összefűzve! Most nehéz a lelkem a meleg érzések töl és az emlékezéstől. Ilyenkor alig tudom a gondolataimat rendezni, azért mégis azonnal irok, válaszolnom keil még ma erre a levélre; mert holnap talán nem lesz ilyen csöndes, csodaszép este! . . . Lassan, gondosan rajzolta a betűket . .. „Édes Margitkám! Gyönyörű, kedves levele és talizmánként Őrzött virágjai itt vannak előttem. Leányszivónek egész melegsége sugárzik felém. Boldog vagyok, bogy megértett és“ . . . irtózatos . . . eget földet rengető robbanás rázza meg a főidet. Lassú suhogással, — mint óriási meteor — tüzes csikót rajzolva az égre szállnak el fölöttünk az olasz aknák. Szárnyaik vakítóan szórják a szikrát, izzik mind, mintha egyenesen a pokolból jönne . . . üvölt, jajgat, bömbö! vsdul, félelmetesen . . . Kábító melegség csapja meg az arcom . . . éles nyila'iás szökik a mellembe . . . megvakulok a nagy fényességtől, égni kezd az agyam . . . zug a főjem, mint egy ventillátor, aztán érzem, hogy remeg a lábam ás elhagy az erőm ! . . . * „Jaj, jaj ! Rám esett az akna, ég a fejem; végem van !“ . . . A zász'ós kiabálta ezeket a szörnyű szavakat. Gyo san a segélyhelyre szállítottuk. Az ut$n elve ztette eszméletét és csak órás múlva tért magához. Nehéz fejsebét ugylát szik, nem érezre. Mintha egy ismeretlen vi lágban volna, olyan üresen, értelmetlenül Dézett a gyertya lángjába. Szólitgatjuk, be szélünk hozzá, de ő csak nézz, nézz... értelmetlen szavakat mormolva . . . egyszer csak rám nézz, hirtelen felugrik, kiránt zsebemből egy kilátszó lilaszinü borítékot — az én ideálom levelét — öleli, csókolja, ujjongva, őrülten nevetve, aztán vadul kirohan és fut sziklákon, bokrokon át, mig ki merülten összeroskad. Utána megyünk. A főorvos óvatosan leköti a hordágyra és vitték hátra . . . A gránátok százai hullámokat vertek a Karszt tengeren, erősen szórta a talián hátsó terepünket. És amíg mi fázva éreztük a könyörtelen halál közelségét, addig a zászlós ujjongó kiabálással, őrült, öntudatlan, kacagó nevetéssel biztatta a szamtészekot: — Vigyetek, vigyetek . . . siessetek! Nem lő már ... azt irta Margit, ha elromlott az ellenség ágyúja . . . nézzétek ... itt a levél, milyen ragyogó batüje és milyen gyönyörű a . . . fáj . . . vigyetek ... a fejem . . . Margitkám ... jaj ... ég ... siessetek ! . . . Másnap egy uj sírra, komor, sötét felhőkből szomorú esőkönayek hullottak . . . jVimKülő sz<rb hadosztályon- Hal a nagy VlsszaVomttás tdtjía. Egy szerb—olasz fogságból visz- szatért tizenkettős hadnagy elbeszélése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, október 28. Három esztendős nehéz, szenvedésekkel teljes óla z fogságból megtörtén, elgyö törve tért vissza Egerben állomásozó ezredéhez Brózik Engelbert, az Alkotmány mun katársa, a 12. honvédgyalogezred taríalékos hadnagya. Brózik Engelbértét, aki középiskolai tanulmányait a szatmári kir. katb. főgimnáziumban végezte, sokan ismerik a városban. Egy újságíró beszélt a hazatért had nsggya1, aki fogságáról és szenvedéseiről a következő érdekes adatokat mondta el: — 1914 decemberében a nagy szerbiai visszavonulás idején estem fogságba. Én, aki üde és fürge voltam, testileg megtörtem, lelkileg megvéntiltem. Az alsó lábszáramon sebesültem meg s igy nem tudtam menekülni s a szerbek kezébe estem. Folytonosan me- nekü.vj a bolgárok zaklatásai elől, szabad ég alatt hálva, esőben, vízben, sárban, az Albán/hegyek irtóz tos hózivataraiban, kato- nahuliákkal borított sziklás helyek és szakadékok mentén haladtunk a semmi reményt nem nyújtó, mitsem Ígérő sivár jövő elé. így ériünk Valonába, hol behajóztak és Asinara szigetére vittek. Innen osztottak azután el különböző olasz íáborokb;. Én a Róma közelébe fekvő Gitta Dúcaiéba kerültem. Együtt voltam Jankovics Tibor főhadnaggyal és No- vomy Gyula kataszteri mérnökkel, aki a 12. honvéd gyalogezred főhadnagya. Egy földmű veá izkola céljaira szolgá'ó épületben lak tunk, amely külsejével és sürü vasrácsaival inkább börtönre emlékezhetett. A 70 méter hosszú és 20 méter széles udvart drótkerítés vette körül. Ez a parányi helyiség szolgált 150 tisztnek és 50 főnyi legénységnek lakóhelyül. Mig a szerbek között voltam, szinte 8z óbbalállai küzködtönt. Szederfa levelet főz tünk, a m lynek levét leves gyanánt ittuk, s nyers mm hatókét ettünk. A fogoly legénységi állományú egyének elhullott állatok dögbusával táplálkoztak. Az olasz fogolytáborban annyit javulta sorsunk, hogy az olasz kormány havi 150 lilát utalt ki részünkre. Abból az elvből kiindulva, hogy az újságírónak mindenhez kell értenie, engem tettek meg szakácsnak, ami avval az előnynyel is járt, hogy a napnak jórészét meleg tűzhely mellett tölthettem, mert sokat kellett szenvednünk az Abruzzói hegység okozta hideg, barátságtalan léghajlattól. Pokrócokba burkolódzva védekeztünk a mord klíma ellen. A következő statisztikai adatokat, az Asinara sziget kórházigazgatóságától sikerült megszereznem. A statisztika, mely szomorú világot vet az ottani állapotokra, a következő : Valonába behajóztak 23165 főnyi legénységet és 690 tisztet, Útközben a hajón meghalt és tengerbe dobtak 1782 embert. A különböző olasz táborokban meghaltak 9464 en. Ugyancsak a szerb foglyok közül Franciaországba szállítottak 11240 embert, akik közül meghalt 3214 katona. Olyan rémes ez a statisztika, hogy már magában is, minden kommentár nélkül eleget beszél. Értékes megfigyeléseim vannak az olasz belviszonyokról, de ezekről a kérdésekről felettes parancsnokságom engedélye nélkül nem nyilatfeoz- hatora. Fogságban eltöltött éveim impresszióit összegyűjtöttem s jótékonycélu előadáson ismertetem élményeimet, ha t. i. katonai elöljáróságom engedélyét megnyerem — Keresem a csendet, a magányt. Jól esik a pihenés, bár sokszor úgy érzem, mintha a fegyveres olasz őr csoszogna el az ajtó előtt és újra feltűnik lelki szemeim előtt a drótkerítéssel övezett rideg udvar ... a füstös konyha ... a pokrócokba burkolt szomorú alakok . . . Kérelem a szafmármegYei gazcÍal^özönségl|ez. A Szatmári ízt. Nőegylet és Népkonyha Egyesület a múlt télen köztu• domáa szerint naponta 250—300 egyéni látott el a legszegényebb néposztályből valláakülömbség nélkül meleg étellel. Hogy ezt az áldásos működést ezen a télen is folytathassuk, amikor erre a támogatásra az éhezők előreláthatólag soha nem tapasztalt mértékben fognak rászorulni, azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk Szatmármegye jószivü gRzdakőzöaaégéhez, szíveskedjék természetbeni adományaival lehetővé tenni azt, hogy a Népkonyha ezidén is meleg étellel láthassa el az éhezőket. Az adományokat kérjük dr. Benedek Józsefné elnőknóböz (Deák-tér 3. sz. alá) küldeni. A 8*atmári Izr. Nőegylet és Népkonyha Egyesület elnöksége. S„"hi'r b ke! Kühlmann nyilatkozatai. Bécsből táv iratozzák : Kühlmann kijelentette, hogy Németország a háború után nem akar gazdasági téren támadólag fellépni mostani ellenfeleivel szemben, ellenkezőleg, azt kívánja, hogy a gazdasági háború majd béke idején ki legyen zrrva. Kühlmann nagyon elismerően nyilafkozett Wekerléről és Czernynről. A cukor. Utolsó hetébe léptünk október hónapnak és a fogyasztó közönség most már egyre türelmetlenebbül várja a háztartása — esetleg a háztartásának beteg tag-
