Szamos, 1917. október (49. évfolyam, 235-259. szám)

1917-10-11 / 242. szám

2. oicUi.,

SZÁM 0 8

(1917. október 11., 242. szám-í

tydf a háziczredels

dsszaldytzfsfte.

Szatmár város felirata a honvédelmi miniszterhez.

— A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár. okt. 10,

Már több ízben megemlékeztünk arról az akcióról, amely a Mezőkövesden és vidé kén elhelyezett cs. és kir. 5. gyalogezred és az Egerben állomásozó szatmári 12. honvéd gyalogezred pótzászlóaljainak Szatmár városába való visszatelepítése érdekében városunk vezetősége részéről megindult.

Ismeretes, — többször irtunk róla. — hogy a visszahelyezés kérdését égetően sürgőssé tette az a körülmény, hogy a hadvezetőség rendelete folytán az 5 ősöket Mezőkövesdről olyan helyre, Kisszebenbe telepítik át, ahol katonáink számára megfelelő férőhely nem lesz

Ámbár a Szamos a kérdést állandóan felszínen tartotta és többizben beszámoltunk ezen ügy fázisairól, nevezetesen közöltük, hogy Jékey Sándor főispán, akit e kérdésben meginterjúvoltunk, kijelentette, hogy mindent elkövet az ezredek visszahelyezése érdekében, legutóbb pedig beszámoltunk arról is, hogy a kassai cs. és kir. hadtest- parancsnokság meghatalmazottat küldött városunkba annak megállapítása végett, hogy közegészségi és egyéb szempontokból az ezredek visszahelyezése nem ütközik-e valamely akadályba, — ennek dacára Mezőkövesden tartózkodó katona polgártársaink megrovási kalandban részesítették egy hozzánk intézett levelükben Szatmár város intelligenciáját azzal vádolva meg őket, hogy nem törődnek az idegenben sínylődő szatmáriakkal.

Elismerjük és méltányoljuk az idegenben katonáskodó szatmáriak súlyos helyzetét, de legyenek róla meggyőződve, hogy a szatmári intelligencia, melynek szerény munkásai közzé sorozzuk magunkat is, semmit S8m fog elmulasztani, hogy az ő óhajuk — a mi óhajunk — a lehetőség szerint teljesedésbe ne menjen.

A legközelebbi lépés a hadvezetőség részéről egy vegyes bizottság kiküldése lesz, ame'y felerészben katonai, felerészben polgári elemekből újabb helyszíni szemiét tart Szatmáron. A bizottság közeli összeülése kilátásba van helyezve.

Ezen ügyben egy újabb örvendetes lépésről számolhatunk be. Ugyanis Szatmár város tanácsa a mai napon közvetlen kérelemmel fordult a honvédelmi miniszterhez báziezredeinknek visszahelyezése tárgyában.

A kérelem abból a feltevésből indult ki, hogy mint az előjelek mutatják, a Szatmáron állomásozó cs. és kir. 65. gyalogezrednek Munkácsra való visszahelyezése küszöbön áll. Már pedig e gyalogezred távozása esetén báziezredeínk Szatmáron feltétlenül megfelelő férőhelyekhez jutnának. Arra az esetre, ha a 65. gyalogezred visszahelyezése meg nem történhetnék, a városi tanács az 5. gyalogezredet Nagykároly, vagy Nagybánya városokba óhajtja elhelyeztetni, miután Kisszeben semmiképen sem alkalmas az 5 ősök befogadására.

Bízunk abban, hogy a honvédelmi miniszter méltányolni fogja Szatmár város óhaját és sokat próbált ezredeit visszasegiti.

Egy nehézségre kívánjuk az érdekelt

körök figyelmét felhívni, amely a 12 honvéd j gyalogezred pótzászlóaljának visszahelyezésével szemben megnyilvánult. Ugyanis, amint az egri lapokból, de más forrásból is értesülünk, Eger város közönsége annyira összeforrott a 12-aökkel, hogy nemcsak, hogy nem szívesen veDnő háziezrrdüoknek onnét való elhelyezését, ds ezt megakadályozni is törekszik Ennek az oka abban keresendő, hogy igen sok egri család tia a mi 12 seink- nól teljesít szo’gálatot, miért is most már Eger város is jogot formál az ezredhez. Továbbá attól tartanak, hogy a 12-sök helyébe idegen nemzetiségű ezredet helyeznének el Egerben.

Látnivaló tehát, hogy a háziezredek ; visszahelyezése nem tartozik a legkönnyebb j feladatok sorába. |

OsszeifjáH az attlaaflicboKat.

Az alkalmatlanok katonai behívásáról szóló rendelethez a következő kommentárokat kaptuk:

— Egyelőre még nincs szó az alkalmatlanok behívásáról. A honvédelmi miniszter majd később fogja értesiteni a polgári hatóságokat, hogy ennyi meg ennyi munkaerőre van szükség s csak azután kerül a sor a behívásokra.

— Mivel & rendelet bizonyos lolalko zási ágakat jelöl meg arra nézve, hogy kik hivandók be elsősorban s minthogy az ed digi lajstromokban a foglalkozási agak pre cizen nem találhatók: mindenütt összeírják legközelebbi napokban az összes untaug lichokat. A cédulákon pontosan és lelkiismeretesen ki kell tölteni mindenkinek a mes térségét aprólékosan. Nem elég például beírni, hogy kereskedősegéd, hanem azt is meg kell jelölni, hogy milyen üzletben foglalatoskodik.

i

i

!

i

i

A népfölkeiők 25 éves korukig nem jönnek tekintetbe, mert ezek úgyis rendes j sorozás alá kerülnek.

— Elsősorban fogják feltétlenül behívni azokat, akik semmiféle kenyérkeresetet nem űznek. Ezek a magánzók és tőkepénzesek és — a másik véglet — a munkanélküli pau- perek, ha ugyan ilyenek egyáltalában vannak.

— A rendelet megjelöli a szórakozásoknál alkalmazottakat másodsorban. Nem téved a „N. Fr. Presse“, amikor a szombati számában azt irja, hogy a színészekre és művészekre is gondol itt a rendelet. De nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy ennek a rendelkezésnek semmiesetre sem célja az, hogy a színházi ;és művészi életet beszüntesse. Sőt, nagy figyelemmel lesznek arra, hogy katonai kisegítő szolgálatuk őket hivatásuk gyakorlásában ne gátolja. A színész például csak olyan szolgálatot kap, amely mellett •esti órái szabadok lesznek. Kérdés azonban, hogy a próbákra hogyan fog eljárni? Külön- berniem lehetetlen, hogy a miniszter erre nézve még külön rendelkezik, mert a színészetet nem lehet megbénítani.

— Az éjszakai hélyiségek alkalmazottai is be fognak hivatni, bárha nevetséges beszélni ma a záróra mellett éjjeli mulatókról.

— Valószínűleg egységes magatartás fog kialakulni atekintetben is, hogy a divat- kereskedők alkalmazottai a luxus üzlettel foglalkozók közé számittassanak-e. Selyem, csipke, stb. árusítók mindenesetre ide fognak Boroztatni.

— A helyi közigazgatási hatóságokra súlyos feladatot ró a behivandók megjelölése, mert elsősorban a kiválogatás kíván roppant ! körültekintést, másodsorban számítani kell a 1 protezsálók és közbenjárók lavinájának meg- j I indulására. E tekintetben kétségkívül a leg- j j ridegebb objektivitásra és elzárkózásra lesz j a hatóságoknak (katonaügyosztály, főszolga- ! biró) szüksége, mert hiszen kétségtelen, hogy minden behívásnál magánérdeket érint és protekció súlya alatt nem állana módjában s miniszter által megkövetelt létszám kiállítása. Ezzel szemben a helyi hatóságok legmesszebbmenő figyelemmel fognak a polgárság érdekeire vigyázni, különösen szem előtt fogják tartani, hogy ott. ahol a nők is elláthatják a teendőket, odahassanak, hogy ar. anélkül is igen minimális számú férfitársadalomból fölöslegesen munkaerőket ei ne vonjanak. Ez azonban inkább azoktól a parancsnokságoktól függ, amelyek a miniszter nek jelentést fognak tenni, hogy hány férfimunkaerőre van szükségük.

— Végül konstatálhatjuk a rendeletben, hogy az alkalmatlanok behívása a további nópfölkelői bemutató szemlék elrendelését nem zárja ki.

Czövek Sándor tagadja a brutalitásokat.

Nagyváradról jelentik:

Egy hírlapíró meginterjúvolta dr. Czövek Sándor rendőrkapitányt azokról a tanúvallomásokról, amelyek most a budapesti államrendőrségi kirendeltség brutalitásai ellen elhangzanak. Czövek Sándor ezeket mondotta :-— Ma már annyi sz ellenem elhangzott vád, hogy nem tudom, mosolyogja« a vagy bosszankodjam raj u*. Katonának éreztem magam hivatásom teljesitesébeD, aki folyton ügyel a törvénye és ha tsttera vagy tenni akartam valamit, előbb leikiismerete- met kérdeztem meg. Magamórt és a mellém osztott detekúvekért most is vá lalom a felelőssége!: Régi dolog, hogy amikor a honos bajba jut, & lejelentőjét rágalmazza. Ezeknél a pöröknét nem volt panaszos, a panaszos az ország volt, amely nem tud beszélni, mert ha beszólni tudna, sok olyan gazság kerülne napfényre, amelyről pékünk nincs és nem is lehet fogalmunk. S mert én bízattam meg, hogy e visszaéléseket leleplezzem, a bajba jutott egyén én bennem látta a panaszost, engem bántott's a sajtó egyoldalú közleményei folytán ón voltam a gazember, a brutális, a kerékbetörő, akiről egy hetilap a nyiírai tárgyalások idején azt irta, hogy — bitóra való! . . . Ma még görcs van a nyelvemen, bizony fáj az ütés, az igazságtalanság és lelkiismeretlenség, de lesz piajd idő, amikor beszélnetek és sokau nem fogják megköszönni azt, amit hallani fognak !

— Egy esztendő alatt tizenöt milliót szereztem vissza az országnak é3 több millió korona az az összeg, amelyet mint megvesztegetési pénzt lefoglaltam. A bábom kezdete óta dolgoztam : Nagyvárad, Szatmár, Debrecen. Kolozsvár, Nyitra, Temesvár és legutóbb Demecser emlékezetes helyek maradnak. Ügyvédek jártak utánam, azt mou dották rám, hogy megátalkodott antiszemita vagyok s óu ettől függetlenül is bebizonyítottam, hogy majdnem annyi dzsentri jutott a vádlottak padjára, mint zsidó. Amikor először hallották az ügyvédek, hogy a tárgyaláson az első vádlott arra alapította védelmét, hogy én kínoztam vagy detektiv- jeimmel kinoztattam, a második, harmadik, a tizedik tárgyaláson a többi vádlott is azt ordította: Czövek kapitány a gazember és nem én! Például a most folyó temesvári Menkes-tárgyalásról szóló tudósításokban olvasom, hogy miket mondottak a vádlottak és tanuk rólam. Én Menkest az ügyészség épületében nyitott ajtók mellett hallgattam ki. Ügyészek, katonatisztek vettek bennünket körül. Elképzelhető e, hogy ha én kínoztam vagy detektivjeim ütötték volna Menkest, vagy a tanukat, nem kiáltottak volna-e segítségért. Minden szavunkat hallották a mellettünk levő szobában. Debrecenben egy alezredes és egy huszárkapitány volt jelen. Nagyváradon maga a tárgyalást vezető királyi ügyész és mégis a főtárgyaláson a vádlottak brutalitással és kínzással vádoltak.

így beszélt Czövek. Erre csak annyit jegyzőnk meg, hogy senki sem állította, hogy Czövekék ütötték a tanukat. Egyéb bántalmazásokról, testi és lelki gyötrésekrőí van szó. Akik különben elolvasták Czövek nyilatkozatát, csak szomorúan mosolyogtak ezen a védekezésen.