Szamos, 1917. október (49. évfolyam, 235-259. szám)

1917-10-10 / 241. szám

IUX évfolyam, S?ofmér5 íSi7, október 10. szerda iíp ; - * 241 Szám. Kémiá ob tepttgtagéono«: a JtmáámimaftÓ* k^))fnyuBéi ám fepkfaéá r*ere*rryi"Ar$Rs*$ SZKtmAR-tfÉMSXl. «nr*S«tési <*$sk «*&>« KwHwáBfci Nysíttér sósra t® fiö«£. Is^rksettség As HedéMvatsi: RflKyCIWnQI H Ttánfjan msxntek: Sz«k«sxt8ség 378« — hh>m!%á #t4. — Pete»* Knerksaz» " »*»• A szatócsok a közigaz­gatás hatalmában. A kormány legutóbb szigorú rende­letét adott ki, amelylvel elejét akarja venni a lánckereskedelem temérdek visszaélé­sének. A fogyasztó közönség, de maga a kereskedő-világ is rokonszenvvel fo­gadta a rendeletét, amelytől mindenki azt várja, hogy a szükségleti cikkekhez könnyebben lehet hozzájutni. Van azonban a rendeletnek egy passzusa, amely első látszatra ártatlan ugyan, de alaposabban tanulmányozva rájövünk arra, hogy komoly veszedel­meket rejt magában. Azt mondja ugyanis a rendeletnek ez a része, hogy október i 15-től kezdve minden kereskedőnek, min- j den szatócsnak az elsőfokú iparhatóság- I tói külön-külön kell engedélyt kérni j minden egyes árura, amelylyel keres­kedni akar. A rendelet óriási hatalmat i ad az elsőfokú iparhatóság kezébe az- j T«], hogy az egyes közszükségleti áruk í eladásához szükséges iparigazolványok kiadását a kereskedő személyéhez és a háborús gazdasági viszonyokhoz köti. Ez a szigorú megszoritás a kiske­reskedők, a falusi szatócsok egziszten­ciáját fenyegeti. A falusi boltos a kocsi­kenőcstől kezdve a kész ruháig minden­féle holmit árusit. Az elsőfokú iparha­tóság, a falun a szolgabiróság a rende­let alapján teljesen kezében tartja a szatócsot s ha véletlenül nem tetszik neki a kiskereskedő arckifejezése, ép­pen azokra az árukra nem ad iparen­gedélyt, amelyekben a boltos keres s azoknak árusítását megengedi, amelye­ket a boltos kényszerből tart raktáron. 'Aztán ott vannak a szövetkezetek is, amelyek befolyásolhatják a politikai ha­tóságot, hogy olyan áruk eladását ne engedélyezze, amelyeket a szövetkezet is árusit. Ez a rendeletnek anyagi oldala. De van a rendeletben politika is, csak gondolkodni kell rajta egy keveset. Lehetséges, hogy választások lesznek. Tudjuk, hogy a kiskereskedők, a vidéki szatócsok legnagyobb része István grófnak és politikájának. Most már ha elrendelik a választásokat, akad­hat olyan elsőfokú iparhatóság, amely csak azzal a teltétellel fog iparengedélyt adni mindenféle árura, ha a szatócs kö- telezi magát, hogy a kormány jelöltjére szavaz. A politikai presszió burjánozni fog attól a tág hatalomtól, amelyet a kormánynak ez a rendelete biztosit a közigazgatási hatóságnak. Nemcsak politikai szempontból, ha­nem anyagi szempontból is korrektúrára szorul a rendelet. Elvégre embereket, akik évtizedeken át megfeszitett munká­val dolgoznak, nem szabad egzisztenciá­jukban tönkretenni. Erre még a sokat szidalmazott „reakciós“ Tisza-korinány sem volt képes. Nagyon könnyen és egyszerűen le­hetne reparálni a rendeletnek ezt a ke­reskedőknek létét fenyegető passzusát. Mondja ki a rendelet, "hogy mindazok, akik már eddig is szatócskodással fog­lalkoztak, eddigi iparigazolványuk alap­ján továbbra is árusíthatnak minden olyan közszükségleti cikket, amelyet ed­dig is árusítottak. Ellenben mindazokra, akik ezután kérnek szatócs-iparra enge­délyt, kellő szigorral alkalmazza az el- sőfoku iparhatóság a kormány rendele­tét. Ez volna a leghelyesebb, a legmél- tányosabb és legcélravezetőbb módosítás, amely a kormány intencióinak is meg­felelne és a kereskedők anyagi érdekeit sem veszélyeztetné. a*» » * » m."*- m ^ ♦ »r- «•-*.;• **■**•*•. m Vita az alldeitjrt-sjttáclfríl. Michaelis kancellár nyilatkozott a békéről. A német birodalmi ülésből. Berlin, okt. 9. A birodalmi gyűlés ma folytatta & nagy­németek által a hadseregben folytatott agi- iáeióról szóló interpelláció tárgyalását. Bittmann független szocialista kije­lenti, hogy a kancellár tegnapi nyilatkozatai a német politikát a külföldön széthuzónak és tisztességtelennek tüntetik fel. Az elnök resdreutasitja. bittmann: . . . meri olyannak látszik, mint a mely nyíltan a megegyezéses bókét akarja. A kancellár azonban titokban hódi- fásokra készülődik. Az elnök újra rendre utasítja. Bittmann : Mi a nagynéniét propaganda megszüntetését követeljük. Bethmann idejé­ben legalább volt egy ellenáramlat a kor­mányban, most ellenben a kormány a kato- hive Tisza j bai párt foglya. Ezért a többségnek a pót­költségvetést nem szabad megszavazni! Most nincs helye a megtévesztésnek ! Tessék szint vallani! Felsorolja, hogy a hadseregben a független szocialista nézetek, hangoztatása miatt mintegy busz évi fegybázra ítéltek né­hány tengerészt és többeket ki is végeztek. Ezután Michaelis kancellár szólalt fei. Tagadja, hogy Biíttnannak joga volna a had­seregbeli és tengerészetbeii agitációró! be­szélni. Csak olyan pártokkal áli szemben ob­jektíve, akik a német birodalom és a porosz állam fennállását nem veszélyeztetik. A füg­getlen szocialisták azonban túl vannak ezen a vonalon. (Helyes'és jobbról, felháborodás a szélső balról, viharos felkiáltások a függet­len szocialisták körében : Most végre tudjuk, kicsoda Ön!) Kijelenti, hogy a közvélemény felvilágosítása legközelebb megkezdődik a háború okairól. Ha valahol politikai irányban történnék kísérletezés, a sérelem orvoslásá­ról gondoskodni fognak. A tisztviselők sza­badon vallhatják politikai nézetüket, a fe- lebbvalók nem kötelezhetik, hogy alattvalóik valamelyes párlba belépjenek. Nekünk — úgymond| — a július 19 iki nyilatkozatban foglalt colokat valóban meg kell értenünk és ki kell venni belőle mindazt, amit tartalmaz. Gondoskodnunk kell arról, hogy ellen­ségeink a háború után no köthessenek ellenünk gazdasági dacszövetséget. Nem valósíthatunk meg olyan békét, amely parasztjainkat megfoszthatja a honi- rögtől és a munkásokat megfosztja föl­lendülésük alapjától. A gazdasági éa kulturális fejlődéssel kapcsolatos béke kell nekünk. Mindaddig, mig ellensége­ink olyan követelésekkel lépnek fel, amelyek számunkra elfogadhatatlanok, nevezetesen területátengedéat követel­nek, mi békére kész kezünket karba- téve várunk. Mi várunk, mi várhatunk ! Addig hadd dolgozzanak ágyúink, hadd dolgozzanak tengeralattjáróink! A mi békénk egyszer mégis reánk virrad. Capelle tengerészeti államtitkár közli a szomorú tényt, hogy az orosz forradalom néhány német flottaember fejét is megza­varta. Ezek igyekeztek minden hajóu bizalmi embereket szerezni, hogy az engedelmesség általános megtagadását, esetleg erőszak al­kalmazásával a flotta megbénítását és a béke kikényszerítését érjék el. Ezen emberek összeköttetésben állottak a független szociál­demokratákkal. (Viharos közbeszólások.) A főagitátor itt, ebben a Házban, a független szocialisták pártszobájában fejtette ki terveit Bittmann, Hsase és Vogtherr képviselőknek, akik a veszélyességre utalva óvatosságra intették, de támogatást igéitek agiíációs anyag küldésével. A flottánál történi egyéb eseményekről itt nem nyilatkozhat. Néhány önmagáról megfeledkezett ember bűnt köve­tett el és megérdemelt büntetésben részesült. A flotta barcképassége piTanatig sem volt kérdéses. Ezután David szociáldemokrata szó­lalj fel. ^ r . - - ­A londoni bombázások reakciója. Rotterdam, okt. 9. As sDgol lapok írják a következőket: A London elleni repülő'áoDadások tel­jesen elnyomták az angol békemozgalmat. Egyesf szám ára: Hehben 8 fillér. Ltpunk áss ad »aáma 4> oMmL Egyes szám ára % vidéken

Next

/
Thumbnails
Contents