Szamos, 1917. szeptember (49. évfolyam, 208-233. szám)
1917-09-20 / 224. szám
2. oldal, SZAMOS Á nagynénietek a tartós iiáke ellen. Boriin, szept. 19. A Vorwärts mai számában azt a feltűnést keltő hirt hozza, hogy a nagynémetek a kormány kebelében ellentéteket szitának és izgatnak a kancellár politikája ellen. A támadás a tartós béke ellen irányul. Lapjukban, a Deutsche Tageszeitungban, bár burkoltan, szemére vetik a császárnak is, hogy ó is vétkes abban, ha a kormány csakugyan lemondott Belgiumról. A kormányt azért támadják, amiért egyáltalán felvetni engedte El- szász-Lotharingia kérdését, de különösen, mert állítólag hajlandó egy részt átengedni a franciáknak Elszászból. A nagynémetek óriási agitációt fejtenek ki. Híveik ezrével árasztják el a kancellárt táviratokkal és levelekkel, hogy tartson ki a német nemzeti követelések mellett. A pápa bókaakciőja. Újabb jegyzék a hadviselőkhöz? Zürich, szept. 19. Az Italia sz9rint p pápa békejegyzéke folytatásaképen a hadviselőkhöz levelet intézett és az egyik semleges állam támogatását is megnyerte akciójához, hir szerint Spa nyolországot, amely hajlandó a békeközveti- tésre Feltehető, hogy Ang;ia és Franciaország sem zárkózik el a béketárgyaiások elől. Hir szerint a pápa és a spanyol király egységes lépésre készülnek. Ä Hivatalos jelentése^. Budapoat, szept. 19. Hivatalos jelentés: Keleti harctér: Az ojtozi völgy mindkét oldalán visz szavertünk erős román támadásokat. Az ellenséget, amely egy halyen állásainkba benyomult, gyors ellentámadással teljesen visz- szavetettük. Veszteségei jelentékenyek. Olasz harctér: Konrád báró tábornagy hadcsoportjánál egy ellentámadásunk, amelyet Carzanonál az ellenségnek átmenetileg átengedett arcvonalrósz visszanyerése céljából indítottunk, teljes sikerrel járt. Foglyokban itt 6 tisztet és több mint 300 főnyi legénységet szállítottunk be. A vezérkar főnöke. Berlin, szept. 19. A nagyfőhadiszállás hivatalosan jelenti: Keleti harctér. Lipót bajor herceg vezértábonagy hadsereg arcvonala : Dünaburgnál és a Luck körüli Ívben az oroszok tüztevékenysége érezhetően fokozódott. József főherceg vezérezredes arcvonalán: A románok erős támadásokat intéztek az ojtozi völgytől délre fekvő magaslati állásaink ellen. Az ellenséget, amely Soosescitől délre kezdetben betört állásainkba, ellentámadással visszavetettük. Egyébként már tüzelésünk visszautasította az ellenséget, amely véres veszteségein felül számos foglyot is veszített. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja Varnitánál és Muncelalnál román csapatok megismételték támadásaikat, amelyek reájuk nézve ismét kudarccal végződtek. Macedón arcvonal: A monastiri medencében és a Prezba és Ocbrida tavak közötti szorosban a tüzér ség tevékenysége erősbödött. A Doiran tótól keletre őrök összeütközésére került a sor, j amely alkalommal a bolgárok vegyes oszta- j gokat elűztek. Ludendorf, első föszáüásmester. Szatnlr nj rcadSrfSUsjitíaya Ozory JsiViti. Megérkezett a kinevezés. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szeptember 19. Amint előre is jeleztük, Jékey Sándor főispán Szatmár szab. kir. város rendőrfőkapitányává pályázat mellőzésével Ozory István, debreceni rendőrkapitányt nevezte ki. Az uj rendőrfőkapitány kinevezéséről szóló föispáni átirat ma érkezett meg a polgármesteri hivatalhoz azzal, hogy Ozory István október hó 1-én foglalja el hivatalát. A kinevezés, körülményeivel egyetemben, nem meglepetés Szatmár város polgársága előtt. Ozory István veje Lubv Bélának, a csengeri kerület volt függetlenségi képviselőjének és neve már akkor szóba került, amikor Tankóczi Gyulát állásától felfüggesztették és amikor még nem volt remélhető, hogy a felfüggesztett főkapitány valaha visszaüljön a főkapitányi székbe. Anélkül, hogy az újonnan kinevezett főkapitány személye ellen a legkisebb kifogást emelnénk, nem mehetünk el szó nélkül a kinevezés körülményei mellett. Ha az állás betöltésére a főispán pályázatot hirdetett volna és Ozory István rendes pályázaton nyerte volna el az állást, talán semmi szavunk sem lenne a kinevezése ellen. De amikor egy ilyen fontos és a város életében jelentős vezető állást kell betölteni, mint a rendőrfókapitányi állás, akkor már csak azért is elengedhetetlenül fontos a pályázat meghirdetése, ha mindjárt csak formából is, hogy ne zárják el a város régebbi, érdemeket szerzett és esetleg arravaló tisztviselőit, ha pályázni akarnának. így azonban joggal kérdezhetjük, hogy hogyan jönnek a város tisztviselői ahhoz, hogy őket ridegen kizárják a pályázatból, elüssék az érvényesülés lehetőségétől azért, hogy Luby Béla kétségtelenül igen értékes politikai érdemei elnyerjék illő jutalmukat? Mindez — ismételjük — nem érinti Ozory István személyét, akiről minden irányban olyan információkat kaptunk, amelyek feljogosítják a város közönségét arra, hogy működése elé a legjobb várakozásokkal tekintsen. Az uj főkapitány Ozory István, volt debreceni jogakadémiai tanár fia. Tanulmányait a debreceni jogakadómián és a budapesti egyetemen végezte. Harminchat éves ember és Debrecen város rendőrkapitánya. Rendőri pályáját a legjobb iskolában, Rostás István debreceni főkapitány vezetése alatt futotta meg. Igen képzett, agilis, széles látókörű és feltétlenül puritán, pártoskodást nem ösmerő ember és olyan tisztviselő, akiben joggal bízunk, hogy az állásával járó teendőkben nem fogja magát politikai szempontoktól befolyásoltatni. Szatmár város rendőrfókapitányi állása ma pompás terrénum egy agilis, ambiciózus és munkaképes főkapitány számára. Nem kételkedünk benne, hogy Ozory István meg fogja találni Szatmá- ron nemcsak a neki megfelelő elhelyezkedést, de talajt is, amelyen eredményesen munkálkodhatik. Szatmár város közönsége pedig annyira vágyakozik már egy végleges, csak a köz érdekében munkálkodó főkapitány után, hogy semmi kétségünk sincs aziránt, hogy Ozory István hivatali működését mindenfelől a legmesz- szebbmenő támogatás fogja kisérni. (1917. szeptember 20., 221. szám.) A Tibiből elfoglalása. A szatmári ötösök hősi tettei. Minden ezredről írnak. Egyikről-másikról talán sokat is. As ötösökről, szatmári és szabolcsi fiukról, alig olvastam valamit. Hej pedig de sokat szenvedtek agyszer-másszor! Galicia földje, ha mesélni tudna! Hogy csak ogy párat ragadjak ki: Ghocimiarz, Raranee, Jablovic, Bueac, Jezierzány földjét ötösök vére festette pirosra. É? nem hiába omlottá hősi vér. . . . A ?ász!óaljaik élén hősi halált halt Helvey és Koch alezredesek legendás alakja is csak köztünk él. Alig ismerik nevüket, pedig köteteket lehetue róluk irni és aranyhárfa kellene hősiességük megéneklésó- hez. . . . A dandár, hadosztály és hadsereg dicsérő parancsai csak ezredünk történet-könyvének ragyogó lapjain szerepelnek. * * * A stanislaui harcok után pihenni vitték ezrendünket. Ránk fér a pihenés. Erdélyben, egy gyönyörű fekvésű kis faluban, a Maros partján (mennyi romantika) mosolygó szemű, jó szivü fáták közt pihentünk, örültünk az életnek. Be szép is volt minden! . . . Nem tartott sokáig. Alig telt el egy hót, ezredparancsnokunk — a vitézségóről közismert Martini alezredes — magához hivatott benünket: szükség van ránk. Állásba megyünk. De az is meglehet, hogy előre. Mindenki tudni fogja kötelességét. És már autókba ültünk, már mentünk is. — Ilyen nagy urak sem voltunk még ! — mondták a bakák. Senki nem panaszkodott. Egyiknek sem volt szomorú az arca. Az állás, melybe jöttünk, nagyon szép és kényelmes volt. Csak nekünk, akik etthon dombot is alig látunk, nagyon is magasnak tetszett. Három óra hosszat kellett folytonosan fölfelé menni, amig főiértünk. „No nem baj ILegalább közelebb vagyunk a jó Istenhez. S milyen gyönyörű a kilátás, miiyen jók, kényelmesek a fedezékek !‘ \
